Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

A Trópusi kertészkedés 1. rész az alábbi linken érhető el:
Trópusi kertészkedés 1. rész

A 2. részben a különféle dekorációs elemekről lesz szó, amik felhasználásával megteremthetjük kertünkben a trópusi hangulatot, valamint a kertben teleltethető növényekről, amelyek teljes biztonsággal kint hagyhatóak, esetleg minimális takarást igényelnek. A trópusi hangulatot nem csak trópusi elterjedésű növényekkel érhetünk el. Nagyon sok, itthon télálló, vagy nagyon jó fagytűrőséggel rendelkező növény közül válogathatunk. Egy részük igényel takarást, más részük takarás nélkül is teleltethető kint.

Dekorációs elemek


Gyep

Vas Péter kertje (Budapest)

Elsőre talán furcsán hangzik, hogy dekorációs elemként említem, pedig így van. Egy szépen gondozott, nyírt gyep nagyon sokat tud dobni minden kert látványán, nincs ez másként a trópusi kerteknél sem. A nagyobb növénycsoportok, ágyások között hagyhatunk teret a gyepnek, amely mintegy zöld tenger terül el közöttük, mégis összeköti azokat. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kellemes érzés a puha gyepen sétálni a hatalmas levelű, trópusi növények között, vagy csak leülni, és nézelődni. Kialakíthatunk ösvényt is belőle, nem csak nagyobb tereket. Részletesen most nem térnék ki a gyepgondozásra, elég sok információ található az interneten róla, de a rendszeres öntözés, nyírás elengedhetetlen, plusz az időnkénti műtrágyázást is meghálálja. Gyepünk lehet vetett, ekkor igyekezzünk a fényviszonyoknak megfelelő fűmagkeveréket választani.

Tó, patak

Személyes véleményem, hogy valamilyen nyílt vízfelület nélkül nem igazi a trópusi kert. Mindig is kötődtem a vízhez, így amikor kézbe vettem a kert gondozását, első dolgom volt, hogy tavat is csináljak. Több átalakításon ment keresztül, de mostanra azt tudom mondani, hogy kezdi elérni azt a látványt, amit szerettem volna az elején elérni. A tóépítés se két szót érdemel, erről valószínűleg külön bejegyzést fogok írni, ezért most erről is csak érintőlegesen írnék.  Ahogy írtam is, a víz fontos eleme a trópusi kertnek, teljesen más dimenzióba helyezi az egész látványvilágot. A megcsillanó napfény, tükröződő növények, a vízi, vízparti növények, halak és egyáltalán maga a víz látványa mind-mind fontos elemek.  Ha nagyobb tavat építünk, akkor igyekezzünk valamilyen központi helyet találni neki, és köré kialakítani megfelelő növényzetet, ne dugjuk el a tavat, legyen könnyen belátható, egy részén körbejárható. Jobb hatást érhetünk el, ha a tavat részben árnyékolja valamilyen növény, vagy házfal, esetleg Raschel-háló és nem éri egész nap a tűző napsütés. Utóbbi esetben gondunk lehet az algásodással, és a magas vízhőmérséklettel is. Megfelelő árnyékolással kevesebb problémánk lesz, és igazi kis trópusi tavacskát varázsolhatunk belőle. Építhetünk patakot is külön, vagy tóhoz csatolva, de akár több tavat is összeköthet, illetve különböző kertrészleteket, ágyásokat. A felhasználás ebben az esetben is sokoldalú. A mozgó, csordogáló víz szintén sokat dob a kerten, hiszen nem csak vizuális inger éri az embert, hanem most már hallja is a vizet. Beiktathatunk természetesen valamilyen csobogót, vízesést is, ez teljes mértékben egyéni ízlés, lehetőségek és hely kérdése. Nem feltétlenül szükséges nagy tóra gondolni, egy kisebb dézsató is már sokat változtat a kert hangulatán. A látványon túl még pozitív hatása, hogy a környezetében párásabb lesz a levegő, amit a köré ültetett növények díjazni fognak. Ez azért leginkább a kissé árnyasabb, kevésbé nyitott tavaknál érvényesül jobban. Érdekes gondolat lehet a fürdőtó is ilyen környezetben. A megvalósítása talán kicsivel több tervezést igényel, mint egy átlag tóé, viszont az azt követő élmény kárpótol bennünket.

1.     Faágak, kövek: ezek is fontos elemei lehetnek a kertnek. Nem kötelező, de 1-1 vastagabb faág, vagy kidőlt fatörzs, és a köré, esetleg bele ültetett növények is azt az érzést erősítik, hogy érintetlen, a természeti törvények által uralt helyen járunk. Ezeket érdemes víz mellett, vagy árnyasabb helyen elhelyezni, ahol páfrányokat ültethetünk rá, vagy köré. Ha megfelelő a mikroklíma, akkor a fákat moha növi be, ami tovább erősíti a fentebb leírt érintetlenség érzetét. Az ilyen fákat nem fontos kéregteleníteni, hagyjuk meg természetes állapotában, így jobban megtelepednek rajta a mohák is, valamint a rá telepített páfrányok is könnyebben megkapaszkodnak. Természetesen nem csak, mint dekorációs elem tekinthetünk rá, hiszen elhelyezhetünk úgy is fatörzset, hogy arra leülve tudjunk nézelődni, akár a tó mellett, akár valamilyen mutatósabb növénycsoport mellett, ahonnan szép kilátás nyílik. Hagyjunk időt arra, hogy kertünket csodálhassuk, és élvezhessük munkánk gyümölcsét. A fa dekoráción kívül különféle köveket, sziklákat, kőutánzatokat is használhatunk. Személy szerint ezeket kissé ridegnek, élettelennek tartom, ettől függetlenül találkoztam már nagyon jó köves megoldásokkal is. A moha, páfrány használata, megjelenése itt is sokat dob az összképen.

Egyéb dekorációs elemek: na itt aztán csak a képzeletünk szabhat határokat. Kerti kiülő,sütögetős-bográcsozós helyek, hintaágy, különféle szobrok, totemoszlopok, kerti törpe, műanyag gólya és még sorolhatnám. Nagyon sokféle kerttulajdonos van, sokféle ízléssel, és ehhez mérten kell kialakítani a kertünket. Személy szerint minél távolabb tartom magam a kerti törpéktől és műgólyáktól, de van,akinek ez minden vágya. Nem vagyunk egyformák. Viszont egy jó sütögetős hely azért nem rossz dolog. Nem kell bonyolult, drága grillfelszerelésre gondolni. Kövekkel vagy bontott, rusztikus téglákkal körberakott tűzrakóhely fatuskókkal sokszor kellemesebb, mint egy vadonatúj grillberendezés. Aztán nyilván ez is ízlés és pénztárca kérdése.

Növények

A bejegyzés második, nagyobb lélegzetvételű része következik. Ahogy fentebb írtam, igyekszek összeszedni az itthon télálló, vagy jó fagytűrőséggel rendelkező növények listáját. Elsőre elég komoly falatnak tűnik, az is lesz, de próbálom rövidre fogni, inkább felsorolásszerűen bemutatni az egyes növényeket, növénycsoportokat. Természetesen az összes felhasználható növényt képtelenség lenne felsorolni (legalábbis nagyon hosszú, már-már unalmas), szóval ha valami kimaradt volna, amit fontosnak tart a Kedves Olvasó, akkor kommentben nyugodtan lehet jelezni, ezzel is csak bővülnek az ismereteink.

Fűfélék, bambuszok

Középen egy törpe fajtájú pampafű (Cortaderia selloana 'Compacta')

Ezek a növények könnyen kezelhetőek, tűrőképesek, viszont néhányra oda kell figyelni, mert agresszívan is terjedhetnek.
Egynyáriként használatos a kínai tollborzfű (Pennisetum alopecuroides), amely nem nő túl magasra, körülbelül 100-120 cm magasra, de mutatós szoliter növény.
Hasonló, de évelő, és magasabbra növő a kínai nád, vagy japánfű néven emlegetett Miscanthus sinensis. Néha tévesen pampafűnek hívják, de az egy másik növény. Ez már megnőhet 2 méter felettire, és ősszel a virágzat még 30-50 cm magasra kiemelkedik innen.
A pampafű (Cortaderia selloana) ennél még magasabbra növő fűféle, nem ritka a 3-3,5 méter magas növény se. Ennek előfordul törpe fajtája, a Compacta, ez körülbelül az előző fűféle magasságával megegyező nagyságúra nő. A pampafű elég ismert növény, számos fajtája létezik, amelyek a virágzat színében térnek el. Van kimondottan fehér, és rózsaszín is. Utóbbinál meg kell említenem, hogy a képeken túlszínezett, erősen rózsaszín virágzatú növények nem tükrözik a valóságot, ezek általában halvány rózsaszínes színeződést mutatnak. Ennél a növénynél már nem árt odafigyelni a téli csapadékvédelemre, érdemes télire szorosan összekötni a leveleket, és csak tavasszal kibontani, visszavágni. Magával a fagytűrőségével nincs gond, de a száraz hideget bírja jobban, a téli nedvességre már érzékenyebb.
Még magasabbra növő az olasznád (Arundo donax). Könnyen elérheti az 5-6 méteres magasságot is, erősen terjedő tövű, 5-8 cm átmérőjű rizómájából hozza az erős, 3-5 cm átmérőjű szárakat. Én egyszer kaptam pár szárat, vízben nagyon jól meggyökeresedett, kiültettem, és hatalmasra megnőtt már abban az évben. Következő év nyarán pedig rohamosan elkezdett terjeszkedni, így végül úgy döntöttem, hogy nincs helye a kertben. Csákány, ásó, kés, metszőolló, minden lehetséges eszköz előkerült, hogy meg tudjak tőle szabadulni. Szerencsére a rizómák a talajfelszín közelében vannak, így nem bújhat el előlünk a növény. A fehér csíkos levelű Variegata fajtája talán kevésbé agresszív, az megfelelő alternatíva lehet azoknak, akik nem szeretnék folyamatosan vagdosni, ásni, ritkítani ezt a növényt. Szárazabb körülmények közé ültetve szintén visszafogottabban fejlődik.
A bambuszokat nagyon sokan kedvelik, hiszen tipikus trópusi, ázsiai hangulatot kölcsönöz a kertnek, levágott szára sokrétűen felhasználható, tartós. Igen tűrőképes növények, a szárazabb körülményeket is jól viselik, de meghálálják az öntözést. Viszont van egy nagy hátránya, mértéktelenül elkezd terjedni idővel. Ha megerősödik a növény, utána nagyon nehéz tőle megszabadulni. Gondolhatjátok, hogy pont ez a jó, miért akarnánk megszabadulni tőle? Nos, amikor felnyomja a járdát, bemászik a garázsba, és minden olyan helyre, ahova nem szeretnénk, neadjisten a szomszédba, akkor már késő elkezdeni gondolkozni. A föld alatt kemény indákat nevel a növény, messzire, akár több méterre képes így elmászni, mire észre is vesszük, hogy hol tart. Váratlan helyeken bukkan fel, és nem győzzük kiszedni a sarjakat. Vannak kevésbé agresszív, kisebbre növő fajták, de a többségre nem ez jellemző. Érdemes vagy egy kellően nagy helyet biztosítani számukra, ahol bátran terjedhetnek, vagy betongyűrűbe lerakni. Minden apró repedést megtalál, és kiszökik rajta, ezért erre figyeljünk. Nem egy példa volt rá, hogy a betongyűrűből is kimászott. A 30-50 cm mély körbebástyázás véleményem szerint édeskevés, ennél mélyebben kell körülhatárolni a növényt, akár 1 méter mélyen. Nagyobb cserépben, vagy dézsában tartva viszont mutatós, de télen ilyenkor érdemes fagymentes helyre vinni, mert a gyökérzóna így jobban átfagy, könnyen elfagyhat az egész növény is.
Ezek a növények többnyire szoliterként mutatnak jól, esetleg nagyobb csoportokba is ültethetjük őket, vagy sövényt nevelhetünk belőlük, mintegy térelválasztó szerepet betöltve.

Gumós, rizómás, egyéb föld alatti raktározószervvel rendelkező lágyszárú növények

Különböző sásliliom (Hemerocallis sp.) fajták

A virágos növények se hiányozhatnak. A sásliliomok (Hemerocallis sp.), nőszirmok (Iris sp.) nagyon illenek ilyen környezetbe. Vízpart mellé, de akár attól távolabb is mutatósak. A lényeg, hogy kellően napos helyen legyenek, mert árnyékos helyen megnyúlnak, és ritkábban is virágoznak, a virágok színe se lesz intenzív. Ha jól választjuk meg a fajtákat, akkor tavasztól egészen nyár végéig gyönyörködhetünk a virágokban. Ősszel a sásliliomoknál nem ritka a másodvirágzás se. Hasonló lehet még a fáklyaliliom (Knophofia sp.) is, bár az már inkább kissé mediterrán hangulatú.

Jácintorchidea (Blettila striata)

A télálló, kertbe kiültethető orchideák kedves kiegészítői lehetnek az ilyen kertnek. Ebben az esetben azonban általában érdemes külön, nekik való, lazább talajkeverékbe ültetni a növényeket, és esetleg télire csapadékvédelmet biztosítani számukra. Ilyenek lehetnek a jácintorchidea (Blettila striata), különféle Cypripedium, Epipactis, Orchis, Ophrys fajok, és fajták. Megemlíteném, hogy minden hazai orchidefaj védett, így ne hazai gyűjtésből vigyük haza a kertbe a növényeket. Egyrészt ez természetkárosításnak minősül, másrészt meg nem fog megmaradni, mert adott talajban lévő mikorrhiza gombakapcsolatokkal marad fenn ez a növény. Ha hazaviszed a növényt, ott már más a talajélet, és a növény nem fog életben maradni. Beszerzésre tudnám ajánlani a gyűjtőket, néha hazai illetve külföldi orchideakertészetek kínálatában is megtalálhatóak ilyen orchideák, de találkoztam már hazai multik kertészeti osztályán is néha ilyen növényekkel. Jácintorchideával egész sűrűn.

Virágzó olasz kontyvirág (Arum italicum 'Pictum')

Személy szerint nagy kedvenceim a kontyvirágfélék, és szerencsére sokuk jó fagytűrő. Kontyvirágok (Arum sp.) között is akad szép számmal olyan faj, ami gond nélkül bírja a hazai teleket. Ilyenek a keleti (A. orientale), foltos (A. maculatum) és az olasz kontyvirág (A. italicum). Utóbbi eléggé elterjedt növény.

Arisaema costatum

Kevésbé ismert a kobraliliomok néven emlegetett Arisaema nemzetség. Ezek főleg Ázsiában őshonos növények, de akar észak-amerikai elterjedésű faj is (A. triphyllum). Számos faj kiemelkedően jó (-25-30°C körüli) fagytűréssel rendelkezik, ezért idehaza az áttelelésük elméletben nem jelent problémát. A gyakorlatban viszont kötött talaj esetén nem árt lazább ültetőgödörbe ültetni a növényeket, és télire csapadékvédelmet biztosítani számukra. Noha nem teljes a lista, de felsorolok néhány jó fagytűrőséggel rendelkező fajt: costatum, griffithii (ezek már nálam is bizonyítottak télen), consanguineum, dracontium, flavum, sikokianum, ringens, triphyllum.
További érdekesség a sárkánykontyvirág (Dracunculus vulgaris), amely mediterrán elterjedésű, de helye van a trópusi kertekben. További jó fagytűrőséggel rendelkező kontyvirágfélék a Pinellia pedatisecta, tripartita. Ezek viszont elég jól terjednek, könnyen gyomosíthatnak is. A csodagumóról (Sauromatum venosum, guttatum) és leopárdkontyvirágról (Amorphophallus rivierii) megoszlanak a vélemények. Nem ritkák a kint telelő példányok (nálam is előfordulnak), de nehezen fejlődnek, néha eltűnnek, néha előjönnek. Érdemes megpróbálkozni a Typhonium giganetum kinti teleltetésével is.
A különféle liliomok (Lilium sp.) szintén üde színfoltot nyújtanak, míg az árnyékliliomok (Hosta sp.) mutatós, bizonyos fajták esetében színes, kékes, csíkozott leveleikkel szintén megbecsült lakói lehetnek egy trópusi jellegű kertnek. Nyár végén, ősszel virágzik számos ciklámen ,amelyek szintén mutatósak, hiszen kevés az ősszel virágzó gumós növény. Nálam jól bevált a borostyánlevelű ciklámen (Cyclamen hederifolium). A boltokban kapható perzsa ciklámen sajnos nem bírja a hazai teleket.

Egyéb lágyszárú növények

Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nagy kedvenc a szinte egész évben mutatós pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis). Tavasszal hozza kedves kék, majd rózsaszínesre színeződő virágait, és közben megjelennek az egészen a fagyokig megmaradó mutatós, foltos levelek. Árnyékos, félárnyékos helyen, üde talajon érzi magát igazán jól.
A kora tavasszal, de akár már télen virágzó hunyorok szintén jól mutatnak, különösen az örökzöld fajok, mint a büdös hunyor (Helleborus foetidus).

Fiatal erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)

A páfrányok szinte nélkülözhetetlen tagjai az ilyen kerteknek. A nagy felületű, masszív levelek mellett üdeséget, a szeldelt levelekkel könnyedséget sugároznak, amely jó kontraszt. Talán a legelterjedtebb az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), de számos más Dryopteris faj közül választhatunk. Viszonylag könnyen beszerezhető még a struccpáfrány (Matteuchia struthiopteris), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a napot jól bíró saspáfrány (Pteridium aquilinum), amely akár 2 méter feletti magasságával is kitűnik. Faágra, kőre is növeszthető páfrányok például a kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria), az éplevelű gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), valamint az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare). Kertészetekben gyakran találkozni színes levelű páfrányokkal is, pl. az ezüstös levelű japán hölgypáfránnyal (Athyrium niponicm var. pictum), vagy a vörösesen színeződő Dryopteris erythrosora-val.
Az igazi páfrányőrültek nem állnak meg itt, hiszen léteznek törzset nevelő, úgynevezett páfrányfák is. Ilyen pl. a Dicksonia antarctica. Ezek nem olcsó növények, de ezzel a fajjal érdemes megpróbálni a kinti telelést, de takarással. A leginkább ideális számukra az angol tél, amely enyhe, van téli csapadék is, de a nagy fagyok nem jellemzőek.

Brazil óriáslapu (Gunnera manicata), netes kép

További érdekesség a Gunnera nemzetség. Legismertebb képviselője a brazil óriáslapu (Gunnera manicata). Levelei hatalmasra nőnek, masszívak, kemény tapintásúak, de sajnos a hazai teleken takarás nélkül nem nagyon bírja. Néha még takarással se. Fagytűrőbb faj a Gunnera tinctoria, amely sajnos ritkábban beszerezhető, és kisebbre is nő. Ezek a növények árnyékos, félárnyékos fekvés igényelnek, savanyú, üde talajt, amely folyamatosan nyirkos. Azt azonban nem árt tudni, hogy elég nehéz a megfelelő környezetet kialakítani számára, és a mérhetetlen tápanyagigényét kielégíteni. Sajnos a hazai Gunnerák nem is hozzák a képen szereplő óriási méreteket.

Vas Péter Tetrapanax-a

Jó alternatíva lehet viszont a fásodó szárú Tetrapanax papyrifera 'Steroidal Giant'. Ez a növény szintén nagy leveleket nevel, viszont jobb fagytűrő, külön takarást se igényel, esetleg csapadékvédelmet. Teljes napon fejlődik igazán jól, viszont mellé sok vizet és tápanyagot igényel. Ahogy a növény jól begyökeresedik, rengeteg gyökérsarjat nevel. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a növény virágzása nem kedvező számunkra. Ősszel kezdi el virágzását, amelyből tavaszra érnének be a magok, viszont a hazai téli hideg, és csapadék hatására a virágzat elhal, és rothadni kezd. Ez tavasszal jelentkezik elsőre, és a megfásodott törzsre is gyakran kiterjed a rohadás. Ilyenkor vissza kell vágni ép részig, gombaölőzni, és remélni, hogy nem indul újra a rohadás.
Hasonló felépítésű, kisebb termetű a szobaarália (Fatsia japonica), amely szintén jó fagytűrőséggel rendelkezik, de takarással biztosabban áttelel.

Datura inoxia

Puszta véletlen folytán egyik télen kint maradt a Datura inoxia növényem. Mivel egynyárinak ismertem, nem volt probléma, szedtem róla magot. Viszont következő évben a tő kihajtott. Jobban utánanéztem ennek a növénynek, és kiderült, hogy védett helyen képes átvészelni a mi teleinket. A növény föld feletti része elhal, de késő tavasszal a megvastagodott gyökérből újrahajt. Jól bírja a száraz körülményeket is, ellenálló, szívós növény. A csattanó maszlaghoz (Datura stramonium) hasonló szúrós terméseket nevel, amiben rengeteg a mag. Ha elszórja a magját, azok következő évben mind kicsíráznak, szóval erre ügyeljünk, nehogy átvegye az uralmat a kertünkben.

Banánok

Szinte elengedhetetlen elemei a banánok a trópusi kerteknek. Látványuk meghatározó, erőteljes benyomást keltenek megjelenésükkel. Néhányuk elég jó fagytűréssel rendelkezik ahhoz, hogy kint is teleltethessük őket. Ilyenek a Musa basjoo, sikkimensis és fajtái, Musa xishuangbannensis 'Mekong Giant' és a Musella lasiocarpa. Ezek akár takarás nélkül is áttelelnek, de ekkor az áltörzs biztosan elfagy, minden évben a nulláról kezdik fejlődésüket. Érdemes ezért takarni őket, akár fűteni is rájuk. Fűtött takarás esetén már szóba jöhet a Musa velutina is. A banánokról írtam külön bejegyzést, sőt,a télállóakról is, így most ezekről nem írnék többet.

Pálmák

Vas Péter pálmás kertrészlete

Ezek a növények szintén ritkán hiányoznak a trópusi kertekből. Magukra vonják a figyelmet egzotikus megjelenésükkel, az idősebb növények pedig hatalmas méretükkel. Egyes fajok alig, vagy egyáltalán nem igényelnek takarást, másokat viszont mindenképp takarni kell, akár fűteni is. A takarást leginkább csak kis korban igénylő fajok a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), valamint a Sabal minor, de jó fagytűrőséggel rendelkezik a Trachycarpus wagnerianus és a törpe lószőrpálma (Chamaerops humilis), bár utóbbi már mindenképp takarást igényel (a biztos áttelelés érdekében fűtöttet is akár). Hasonló fagytűréssel rendelkezik a Butia capitata is. A növények fagytűrősége fajon belül is nagy szórást mutathat származási helytől függően. Fűtött takarást igényelnek a Washingtonia, Phoenix pálmák.

Fásszárú növények

Kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum)

Akad a végzetfák között két faj, amely nálunk télálló, és egzotikus, könnyed megjelenésével, illatos virágaival helyet érdemel a trópusi kertekben. Ez a kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum) és a vörösödő végzetfa (C. bungeii). Előbbi kisebb termetű fává nő, utóbbi inkább 1,5-2 méter magas bokorrá fejlődik. A több éves növények jellemzően gyökérsarjakat nevelnek, a vörösödő végzetfa különösen sokat, igen agresszívan képes terjedni. Kedvelik az üde, kissé savanyú talajt, a rendszeres öntözést.

Vörösödő végzetfa (Clerodendrum bungeii)

A fuksziák között érdemes megemlíteni a Fuchsia magellanica fajt, ami minimális takarással jól átvészeli a mi teleinket is. Gyümölcstermő növények közül is akad, ami szót érdemel. Ilyen a gránátalma (Punica granatum), a datolyaszilva (Diosphyros kaki), a különféle kivik (Actinia arguta, deliciosa, chinensis), a füge (Ficus carica), a télálló citrom (Poncirus trifoliata), az indián banán (Asimina triloba) és még sorolhatnám. Ezeknek egy része mediterrán elterjedésű, de jól kiegészítik a trópusi kerteket.

Kúszó, futó növények

Passiflora caerulea 'Constance Elliot'

Elég sok kúszó, futó habitusú növény fordul elő a kertekben, de kevéstől érzi igazán trópusi kertben magát az ember. Lehet ilyen a klemátisz (Clematis sp.), a lilakác (Wisteria sinensis), amelyek teljesen télállóak nálunk. Viszont egzotikusabb látvány a golgota a kertben. Egy részük fagytűrő, és akad közöttük, amik kimondottan jól bírják a fagyot, lényegében csak minimális takarás, védettebb helyre való kiültetés szükséges az áttelelésükhöz. Ilyenek a Passiflora caerulea és P. incarnata fajok és ezek fajtái. Általában késő áprilisban hajtanak ki, de gyorsan növekednek, és egészen a fagyokig nyílnak illatos virágaik. Termésük ehető, de leginkább csak az incarnata-é élvezhető.

Fel lehetne még sorolni rengeteg növényt, folyamatosan jutnak eszembe új és új növények, de egyelőre legyen elég ennyi. Így is elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés, remélem senki gyomrát nem üli meg. Javaslatokat, tapasztalatokat továbbra is szívesen várok kommentben.

A következő rész linkjét itt éritek el:
Trópusi kertészkedés 3. rész (Trópusi növények)