Elefántfül fajok, fajták

Mivel egyre több új faj, fajta leírása kerül be a listába, ezért nemzetségenként szétbontottam külön bejegyzésekre a leírásokat. Így átláthatóbb, rövidebb lett 1-1 nemzetség bemutatása. Ezt a bejegyzést nem szüntetem meg, mivel több külső forrás is ide vezet. Ezért a további átláthatóbb olvasás miatt a nemzetségekre bontott bejegyzéseket alább olvashatjátok:

Általános leírás az elefántfülekről

Alocasia fajok, fajták

Leírás az Alocasia nemzetségről, gondozásukról

Colocasia fajok, fajták

Leírás a Colocasia nemzetségről, és gondozásukról

Xanthosoma fajok, fajták

Leírás a Xanthosoma nemzetségről, és gondozásukról

Valóban télálló nálunk a kukoricalevél?

Csak halkan súgom meg, hogy nem a csemegekukoricáról lesz szó, hanem a közönséges kukoricalevélről (Aspidistra elatior). Szinte mindenki ismeri ezt a régi, jól bevált levéldísznövényt, de azt már kevesebben tudják, hogy a fagyot is elég jól tűri. Kicsit körüljárjuk a témát, és további érdekességekről is szó lesz.

Közönséges kukoricalevél (Aspidistra elatior)

A spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozik ez a Japánban és Taiwanon őshonos örökzöld növény. Megfelelő körülmények között 60-90 cm magasra nő. Leginkább az árnyékos, félárnyékos fekvést kedveli, a tűző napot nem igen szereti. A levegő páratartalmára nem kimondottan igényes, mivel erős, bőrszerű levelei vannak. Vízellátás szempontjából jobb, ha ritkábban kap vizet, és két öntözés között kissé kiszárad a földje. De egy nyirkosabb, árnyékos, párás helyen is szépen fejlődik. A talaj kémhatására se igényes, de az enyhén savanyú talajt jobban kedveli. Mivel lassan fejlődik, nem is túl tápanyagigényes, így sokáig ugyanazon cserépben is szép marad átültetés, tápozás nélkül. Eléggé tágtűrésű növényről van szó, szélsőséges körülményeket is elvisel, ennek is köszönheti, hogy olyan sikeres szobanövény vált belőle. Olyannyira, hogy a legkomolyabb gondozási tanács vele kapcsolatban az, hogy időnként poroljuk le a leveleit, és löttyintsünk rá egy kis vizet. Az ilyen nagylelkű gondoskodást néha virágzással is meghálálja, főleg téli időszakban.

Kukoricalevél virág (netes kép)

A virágok közvetlenül a rizómából fejlődnek ki, amely a talaj közelében, néha annak felszínén kúszik. A virágok is közvetlenül a föld felszínén nyílnak ki, amelyek 2-3 cm nagyságúak, tulipánszerűek, elhúsosodottak, és belül lila színűek. Nem ezért tartjuk ezt a növényt, de érdekes virágokat hoz. A fagytűrőségéről viszont nagy a csend, nem is értem igazából, hogy miért.

Kukoricalevél december végén a kertben

Az internetet böngészve általában a fagytűrőségét is alig említik, vagy éppen óvatos -5°C-ot írnak. Én jobban utána néztem, és bizony 7b zónás fagytűrést írnak ennél a növénynél a komolyabb oldalak, ami -15°C körüli fagytűrést jelent. Nálunk azért ennél nem ritkábbak a komolyabb hidegek, de egy jól védett fekvés, vagy takarás könnyedén átsegítheti a növényt ezen a hideg időszakon. Én 4 éve ültettem ki a növényem, és azóta köszöni szépen, jól van, fejlődik, terjed. Bár azóta a virágját nem láttam...
Az első télen egy nagy fóliát húztam rá, ami alá jó adag falombot tömtem, majd körben nagyobb kövekkel súlyoztam le. A hó nyomása tavaszra kissé lelapította a növényt, de pár nap után felegyenesedtek a levelek. Fagykárnak semmi jele nem volt a növényen. A következő télen semmi takarást nem kapott, védtelenül várta a telet. Kapott hideget, 25-30 cm-es havat a nyakába, ami igazából jól is jött, mert szigetelte a tövét. Tavasszal szintén semmi jele nem volt a fagynak a növényen.

Márciusban a kukoricalevél

Következő évben se takartam, azonban nagyobb hidegek voltak. Látszott is a levélen, hogy most bizony már megérezte a növény, ugyanis sötétebb fagyási foltok voltak rajta. Tavasszal a levelek kis részén voltak fagyási sérülések, főleg a levélcsúcson. Az új levelek azonban gyorsan eltakarták ezeket. Ahogy most látszik, a teleink egyre enyhébbek, nagy ritkaságnak számít már a tartósan -15°C-os hideg, így a növény áttelelési esélyei javulnak. Érdekes, ritka kiegészítője lehet a kert egy árnyékosabb részének, nem beszélve arról, hogy örökzöld, így télen is mutatós. Attól azonban nem kell tartani, hogy átveszi az uralmat a kertben, mert iszonyat lassan fejlődik. Nálam a 4 éve alatt alig duplázta meg a méretét.
Ha különlegességre vágyunk vele kapcsolatban, akkor arra is van lehetőség.

Néhány kukoricalevél fajta (netes képek)

Az alapfajon kívül megtalálható még az 'Okame' változat, amely fehér sávokkal, csíkokkal díszített, ami tévesen 'Variegata' néven is előfordul. Továbbá az 'Asahi', amelynek a központi levélere, de főleg a levélcsúcsa fehér színű, a 'Hoshi-zora', amelyen elvétve fehér pöttyök találhatóak, a 'Lennon's Song', amelyen a központi levélér mentén fut végig egy fehéres sáv. Ezeknek a mintázott levelű fajtáknak kissé gyengébb a fagytűrése, átlagosan -12-13°C körüli. Létezik egy fajta, amelyet sűrűn borítanak fehér pöttyök, de a levele jóval keskenyebb, mint a hagyományos zöld levelű fajé. Ez az Aspidistra lurida 'Ginga', amely korábban tévesen Aspidistra elatior 'Milky Way', vagyis Tejút néven volt ismert, a fagytűrése azonban megegyezik az Aspidistra elatior fajéval.
Végezetül annyit írnék még, hogy ezzel az írással nem arra buzdítok mindenkit, hogy az első fagymentes napon ültesse ki a kertbe a növényt, de megmutattam egy lehetőséget, hogy így is lehet. Akár félbe is lehet vágni a tövet, az egyik felét kiültetni, a másikat cserépben gondozni, és télire bevinni, így mindig lesz tartalék.

Kerti tó létrehozása, fenntartása

Ebben a bejegyzésben sorra vesszük, hogy mikre kell ügyelni egy kerti tó létrehozásánál, illetve hogy később milyen karbantartási feladatok szükségesek ahhoz, hogy kertünk dísze legyen egy tó.

Elhelyezés

A tó elhelyezése, fekvése az egyik legfontosabb tényező. Ha teljes napon van, akkor nagyon sok gondunk lesz az algákkal. Ha teljes árnyékban, akkor lassabban melegszik fel a vize (ami a nagy nyári hőségben csak jó), tavasszal később enged ki a fagy fogságából, és a virágzó növények sajnos kevesebb virágot fognak hozni. Persze lehet árnyéktűrő virágos növényeket telepíteni, de jóval több lehetőségünk van, ha kissé napos a tó. Ha az árnyékot valami nagyobb lombhullató fa adja, akkor viszont gondunk lehet ősszel a sok lehulló falevéllel. Ezeket vagy lehalásszuk, vagy a lombhullási időszakra egy hálót feszítünk a tó fölé, ami felfogja a leveleket. Ha tűlevelű örökzöld adja az árnyékot, az se tökéletes, ugyanis ez is hullajtja a leveleit, csak nem egyszerre. Valami nagyobb lomblevelű örökzöld lenne a legideálisabb megoldás. A tó számára azonban az a legjobb, ha sikerül egy félárnyékos fekvést találni. Érje pár óra közvetlen napsütés, de ne tűzze egész nap. Így szebbek lesznek a növények, dúsabban virágoznak, a halak élénkebb színűek lesznek, de az algával kevesebb gondunk lesz (az algásodásnak azért több tényezője is van, nem csak a fény, ezekre majd kitérek).

A tó mérete

Ezt teljesen a tulajdonos igényeinek megfelelően lehet alakítani. Persze a rendelkezésre álló hely függvényében. Örök igazság, hogy minél nagyobb a víztérfogat, annál könnyebb benne stabilan tartani a biológiai egyensúlyt. Hogy nekünk ez miért is fontos? Ha teljesen mi akarjuk a tavi ökoszisztémánkat uralni, akkor az nagyon sok energiánkba kerül, folyamatosan figyelni kell rá, és ha valami hiba csúszik a gépezetbe, borul minden. Ha viszont az elején megteremtjük a megfelelő feltételeket, és ezeket fenntartjuk, akkor a természet végzi a dolgát, csak minimálisan kell beleavatkozunk. Ez az ökoszisztéma létrehozása attól is függ, hogy mennyire fejlett élőlényeket akarunk tartani. Ha csak növényes tó lesz, akkor azok tűrőképesebbek, kevésbé kell odafigyelni. Ha viszont már halakat is szeretnénk tartani, akkor igenis fontos a jó vízminőség. A halak esetében létezik egyfajta iránymutatás, hogy mi az a minimális víztérfogat, amit figyelembe kell venni a tartásuknál. Ez aranyhalak esetében 150-200 liter/hal, koik esetében 1000-1500 liter/hal. Ez elsőre talán soknak tűnik, de az aranyhalak 30-35 centisre is megnőhetnek, a koik pedig lényegében díszpontyok, és méretben nem maradnak el a vad színezetű társaiktól, idővel megnőnek 10-15 kilósra, vagy még nagyobbra. Ez a minimális víztérfogat persze csak iránymutatás, de erre azért van szükség, hogy megfelelően tudjanak fejlődni a halak. Ennél kisebb fajlagos víztérfogatban is élnek, esznek, akár még szaporodnak is, de ez nem azt jelenti, hogy megfelelő nekik a hely. Zsúfolt elhelyezés esetén kisebb méretűre nőnek, nagyobb az esély a különféle betegségekre is, könnyebben kialakulhat oxigénhiány a tóban. Mélység tekintetében pedig elegendő 120-150 cm. Ennél mélyebb tavat csak tényleg nagy tavak, és nagy halak esetében látok indokoltnak. Komolyabb tél esetében 20-30 cm vastag jég is képződhet a tavon. A tó alján pár év alatt 15-20 cm iszapréteg is képződhet. Ennek megfelelően a tó alján, kb 1 méteres mélységben a legnagyobb sűrűségű a víz, 4°C-os. Itt telelnek a halaink. A halak várható számának megfelelően úgy érdemes kialakítani a tómedret, hogy a legmélyebb részen kényelmesen elférjenek a halak télen. Nálam pl közel 20-30 hal van átlagosan, plusz az ivadékok. Ezeknek kb. egy négyzetméternyi területük van az átteleléshez. Az egy méternél sekélyebb tavak esetében ott a veszély, hogy a víz túlságosan áthűl, és a halak elpusztulnak tavaszra.
Ha viszont nem akarunk halakat tartani, akkor lényegében bármekkora tavat létrehozhatunk. Akár egy sekély kis tavacskát mocsári növényeknek, vagy teknősöknek. Azért utóbbi esetben se árt egy 30 cm mély, legalább 1x1 méter átmérőjű tó, persze ez fajtól, egyedszámtól függően változhat.

A tó biológiai egyensúlya

Nem szeretném túlbonyolítani a dolgot, de néhány alapvető tényt fontosnak tartok, hogy megértsünk, mielőtt belevágunk egy tó megépítésébe. Fentebb már megemlítettem a tavi ökoszisztémát. Lényegében arról van szó, hogy egy körforgást kell létrehoznunk a tóban. Lebontás és felépítés egyensúlyát. Adott a víztérfogat, ennek megfelelően telepítünk adott számú halat. Etetjük őket, a halak ürítenek, a végtermék bomlik, amiből ammónia, majd nitrit és nitrát képződik. Ezeket az átalakításokat a számunkra hasznos lebontó baktériumok végzik, amelynek megfelelő felületet kell biztosítani. Erre nagyon jó a tavi, és mocsári növények gyökérzete, amely sűrű, szövevényes, és nagy felületet képes biztosítani a baktériumok számára. A keletkező bomlástermékeket pedig a növények használják fel. Igen ám, de milyen növények? Ezt kell nekünk befolyásolni. A leggyorsabban szaporodó növények, amik gyorsan felveszik a bomlástermékekből származó tápanyagokat, azok az algák. Nos ezt kell megakadályozni. Azt azért megemlíteném, hogy nincs olyan egészséges tó, ahol ne lenne minimális alga. De a fejlettebb növényekkel kordában lehet őket tartani. Nagyon jó tápanyagkonkurens növények az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), a különféle süllőhínárok (Myriophyllum sp.), és egyéb hínáros társulást alkotó növények. Ezek gyorsan fejlődnek, víz alatt található a teljes növény, tehát a vízből fedezi a tápanyagigényét. Minél több a vízbe kerülő bomlástermék, annál több fejlettebb növényre van szükség, hogy ne az algák uralják a tavat. Ha felborul az egyensúly, akkor beindul az algavirágzás, és a tóból egy zöld leves lesz. Ilyenkor gyakran nyúl az ember algairtókhoz. Ez viszont csak tüneti kezelés, a kiváltó okot nem szünteti meg,sőt. Folyamatos használata pedig nem túl egészséges. A túlzott napsütés szintén kedvezően hat az algák elszaporodására.

Kell-e tószűrő?

Ez egy teljesen jogos kérdés. A fentebb vázolt ideális esetben a halak és a növények olyan egyensúlyban állnak, ahol az algák háttérbe szorulnak, a víz tiszta, oxigénnel dús. Én személy szerint nem használok semmilyen mesterséges vízkezelőt, berendezést a tóhoz, és a víz kristálytiszta, a halak egészségesek, szaporodnak. Tavasszal általában szokott lenni egy rövid időszak, amikor az algák jobban elszaporodnak, de rövidesen beindulnak a tavi növények, és visszaszorulnak az algák. Jobban szeretem ezt a naturális megközelítést. Ehhez viszont ideális körülmények kellenek, és sok növény.
A másik véglet az, amikor tószűrőt használ az ember, sőt, kimondott szűrőrendszert, és minimális növényt, épp csak díszítésnek pár tövet. Szoktak is ajánlani komplett ilyen rendszereket szivattyúval, szűrőtartállyal és UV-szűrővel. Utóbbi lényege az, hogy egy zárt tartályban van egy lámpa, ami UV-C fényt bocsájt ki, és az itt áthaladó vizet sterilizálja. Minden élőlényt elpusztít ez a típusú sugárzás. Medencékhez is használnak ilyet, ott igazából több haszna is van szerintem. Anno én is beleestem abba a hibába, hogy megvettem egy gyári szűrőszettet a tóhoz, ami papíron a tó méretéhez elegendő kellett volna, hogy legyen. A gyakorlatban azonban a gyári szettek többsége csak arra jó, hogy mozgassa a vizet, zabálja az áramot, de tiszta vizet nem csinál. Én is így jártam. A 4000 liternyi víztérfogathoz elvileg elég lett volna a kb. 20 liternyi szűrőtérfogat, és egy 2400 l/h teljesítményű szivattyú. Aztán mégse volt elég. Olyan kicsi volt a szűrőtérfogat, hogy nem volt hatékony a biológiai lebontás, sőt, még a mechanikai szűrés se. Az UV-szűrő ontotta magából a bomlásnak induló szervesanyagot, a szivattyú csak gyengén dolgozott, alig mozgott a víz, folyamatos algaproblémáim voltak. Ilyenkor algairtóhoz nyúltam. Ez megölte az algákat, de akkor meg ott volt a sok bomló szervesanyag, megugrott a bomlástermékek mennyisége a vízben, és kevés növény híján megint újraindult az algásodás. Ördögi kör. Sajnos halpusztulás is volt ebben az időszakban. Másfél évnyi szenvedés után meguntam, és elkezdtem teraszosabbra kialakítani a medret, és több növényt telepítettem. Rövidesen kezdett helyreállni a tó, letisztult a víz, visszaszorultak az algák.

Körben jól látszik a sekély terasz

Egy megfelelő, köztes állapot lehet az, ha van egy kellően nagy teljesítményű szivattyú, és kellően nagy térfogatú szűrő, és mellé növények. Pontos számadatokat nem lehet mondani, de minél nagyobb a szűrő, annál jobb. Akváriumok esetében átlagos telepítettségnél a víztérfogat 10-15%-ának megfelelő szűrőtérfogat már elegendő lehet. Ha ezt vesszük alapul a tavak esetében is, akkor nagyot nem hibázunk. Ez az én kb. 4000 literes tavam esetében kb. 4-500 literes szűrőtérfogatot jelentene. A szűrőtartályba először érdemes mechanikai szűrés gyanánt nagyobb lyukú, majd egyre finomabb lyukú szivacsot rakni, de akár a krumpliszsák is megfelelő erre a célra elég nagy tömegben használva. Biológiai szűréshez pedig jó lehet a lávakő, különféle szűrőkerámiák, biolabda. Ezek biztosítják a felületet a lebontó baktériumok számára. A szivattyút érdemes úgy megválasztani, hogy a víztérfogatot óránként 2-3 alkalommal forgassa át. Tehát az én esetemben ez 8000-12.000 l/h teljesítményt jelentene. Túl nagy vízmozgás zavarhatja a halakat, valamint a túl gyors víz nem ideális a biológiai szűrés számára. A túl gyenge szivattyú esetén pedig nem mozog kellően a tó vize, így leülepednek a vízben lévő anyagok. Ha megvan a megfelelő szűrőrendszer, akkor ezt érdemes még kiegészíteni növényekkel, és így egy stabil, jól működő rendszer állhat össze.

Meder kiásása

Ha megtaláltuk a megfelelő helyet, akkor jelöljük ki a tó helyét, körvonalait. Fontos, hogy a meder több átlójánál hosszú palló, vagy léc és vízmérték segítségével nézzük meg, hogy vízszintben vannak-e a szélek, nehogy a feltöltésnél érjen minket meglepetés.  Ne felejtsünk el valamilyen túlfolyást is biztosítani, hiszen nagy esőzések esetén megemelkedhet annyira a vízszint, hogy kilép a tóból. Ezt megoldhatjuk úgy is, hogy az egyik oldalon egy kis mélyedést csinálunk a szélen, amit nagyobb kavicsokkal takarunk el, de használhatunk nagyobb átmérőjű PVC csövet is. A túlfolyó vizet vezethetjük árokba, vagy olyan területre, ahol nem gond a víz, gyorsan elnyeli a föld. Nagyobb tó esetében érdemes papírra vetni az ötleteket, ott bátran lehet tervezni, változtatni. Érdemes megtervezni a teraszokat is, ahová majd a növényeket ültetjük. Ha letisztultak a vázlatok, akkor jöhet a komolyabb munka, elő az ásót, lapátot, talicskát. Érdemes úgy kiásni a medret, hogy először csak a legelső terasz mélységében termeljük ki a földet. Majd innen a terasz szélességét meghagyva folytassuk tovább az ásást a következő teraszig, vagy közvetlenül a mederfenékig. Azért szükséges így kiásni, mert utólag felépíteni a teraszt már nehezebb, és nem lesz olyan tartós, de legalábbis trükközni kell hozzá. A terasz méretezésénél figyelembe kell venni, hogy milyen halakat akarunk tartani a tóban. Aranyhalak esetében 30-40 cm mély terasz elegendő, és ide elhelyezhetjük a növényeket. Koik, vagy egyéb nagy testű hal esetében már érdemes 40-50 cm mélységig levinni az első terasz szintjét. A szélesség is legyen legalább 30 cm, ennél keskenyebben ugyanis nehéz elhelyezni a növényeket akár cserepesen, akár beültetve.
A kitermelt földből csinálhatunk alapot egy vízesésnek, csobogónak is.

Meder kibélelése

Kaphatóak előre gyártott műanyag tómedrek, viszont ezek alakja meghatározott, és igazából a többség elég kicsi is, pár aranyhalnál többnek ritkán elegendő. A medret betonozhatjuk is, ám ebben az esetben a betont szükséges felületkezelni, szigetelni, hogy a víz ne szivárogjon át rajta később se. Ez azonban munkaigényes, és költséges is. Ritkább, és viszonylag drága, de gumifóliát is lehet használni. A legelterjedtebb azonban a különböző tófóliák használata. Ezek általában lágy, UV álló  PVC fóliák. A tó méretének megfelelően érdemes választani, mivel különböző vastagságban gyártják ezeket a fóliákat. Ha nagy a tó,és nem elég széles a rendelkezésre álló fólia, akkor sincs gond, ugyanis vannak erre alkalmas speciális ragasztók, amikkel a fóliacsíkokat egymáshoz ragaszthatjuk, ezzel nagyobb méretű medrek is gond nélkül kibélelhetőek. Gyakran találkozni alternatív megoldásokkal, kérdésekkel. A mezőgazdaságban használt egyéb fóliák nem, vagy csak ideiglenesen alkalmasak. Lehet az a fólia UV stabil, lefektetheti az ember több rétegben, viszont nem ilyen célra készültek, ilyen körülmények között nem olyan tartósak, mint a tófóliák. Gondolom senki nem szeretne fóliát cserélni, de legalábbis foltozni egy 5000 literes tavat, mert valahol ereszt. Jó esetben nyáron, rossz esetben meg télen, mindazért, mert kicsit spórolni akart az ember. A tóépítés kissé költséges, bizonyos dolgokon lehet is spórolni, de az ne a fólia legyen. Papírforma szerint a kialakított medret homokkal ildomos beszórni vékonyan, erre geotextil kerül, majd erre a fólia. A gyakorlatban azonban itt már lehet trükközni. Geotextil helyett használhatunk régi plédeket is akár. A lényeg, hogy a tófólia valami puhább felületre kerüljön, ahol nem áll fenn a veszélye annak, hogy megsérti, átszúrja valami. Gyakran riogatnak a vakonddal. Nos, ebben az esetben a medret boríthatjuk lapos tetőcseréppel, és erre a homok, geotextil stb. A gyakorlatban viszont kétlem, hogy a geotextilen és a fólián átverekedje magát a vakond, legalábbis én még nem hallottam ilyen balesetről. A gyökerek ellen is elég védelem a geotextil és a fólia. Hamarabb nyomja fel a gyökér a fóliát, minthogy átlyukassza azt. Mindettől függetlenül van, aki geotextil nélkül terítette le a fóliát, és köszöni szépen, nem volt vele probléma. Bevallom, én se használtam geotextilt a tónál.
A felhasználható anyagokat sorra vettük, nézzük a tófólia terítésénél mire figyeljünk. Lehetőleg egy meleg napot válasszunk erre az alkalomra, mert ilyenkor puhább a fólia, könnyebb a helyére igazítani. Kisebb tónál két ember is elegendő, nagyobb esetében már több szükséges. Úgy érdemes elhelyezni a fóliát, hogy minél kevesebb ránc képződjön, és a kialakított mederhez tökéletesen illeszkedjen. A fólia széleit még ne rögzítsük. Először kezdjük el feltölteni vízzel a tavat, mert a víz az apró egyenlőtlenségeket kisimítja, ráhúzza a mederre a fóliát. Ha ez rögzített szélekkel történne, akkor a fóliában feszültség keletkezne. Ha már csaknem teljesen fel lett töltve a tó, akkor lehet a fólia széleit rögzíteni.

A tó széleinek kialakítása

Ez teljes mértékben egyéni ízlés kérdése. Leteríthetünk apró kavicsot (ebben az esetben csak gömbölyű kavicsot használjunk,ne kőzúzalékot), de nagyobb, lapos köveket, járólapot is használhatunk. Minden esetben figyeljünk, hogy éles szélek ne sérthessék fel a fóliát. Akár a földet egészen levihetjük a víz széléhez, és befüvesíthetjük. Ebben az esetben a tófóliát a víz majdani szintjénél érdemes megemelni, majd visszateríteni a föld alá. Így megakadályozzuk, hogy a föld bemosódjon a vízbe. Ha ilyen tószélnél vágjuk a füvet, akkor mindenképp fűgyűjtős fűnyírót használjunk, hogy ne legyen tele a tó felszíne a nyesedékkel. Bár valószínűleg fűgyűjtővel is kerül valamennyi a vízbe, ezt le kell halászni. Én személy szerint a kavicsos megoldást azért szeretem jobban ,mert így a kavicsok közé is telepíthetünk növényeket, ezzel megtörve az éles határt a tó és a kert között.

A tavat körbevehetjük olyan növényekkel, amelyek imitálják a vízi környezetet. Erre nagyon alkalmasak a különféle sásliliomok (Hemerocallis sp.), nőszirmok (Iris sp.). Ezek nem igényelnek vízborítást, de vízi, mocsári hangulatot teremtenek, egyes fajaik pedig sekély vízborítást is elviselnek, így jó átmenet lehet a víz és a szárazföld között. A tószél egyenlőtlenségeit, esetleges hibáit is elrejthetjük növényekkel, nagyobb faágakkal, fatörzsekkel. Nálam nagyon jól bevált talajtakaró a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), valamint a Sedum hispanicum. Előbbi növény kimondottan a mocsári, nedves körülményeket kedveli, víz alatt is képes életben maradni, de szárazra kerülve nagy területeket befut, sűrűn legyökerezik, és rengeteg napsárga virágot hoz. A következőkben nagy vonalakban átnézzük a felhasználható növényeket.

Növények

Sellővirág (Pontederia lanceolata)

Először is el kell döntenünk, hogy a növényeket csak cserépben szeretnénk a tóba süllyeszteni, vagy valamilyen talajt teríteni a tóba, és ebbe szabadgyökérrel beültetni a növényeket. Előbbi esetben a növények terjedése korlátozott, nem kell attól tartanunk, hogy megszöknek a növények. A cserépbe rakhatunk átnedvesített tóföldet, majd ültessük bele a növényeket, és fedjük pár cm vastagon kavicsokkal, sóderrel a tetejét, hogy ne mosódjon ki a tóföld. Legalábbis az elején, később azonban találnak kiutat a cserépből, de ezeket könnyedén levághatjuk, így kordában tarthatóak a növények. Ha viszont természetesebb hatást szeretnénk elérni, akkor érdemes valamilyen tápanyagoktól mentes, vagy minimális tápanyagot tartalmazó talajt leteríteni. Hogy miért ne a kerti földet terítsük le? Ettől a víz hirtelen bedurranna, zavaros lenne, és az algák gyorsan elszaporodnának. Jobban kontrollálhatjuk a dolgot, ha pl. apró szemű sódert, vagy kis kavicsot használunk, és ebbe ültetjük a növényeket. A növények tövéhez pedig rakunk tápgolyókat. Később már a halak ürítése, és a növényi részek bomlása miatt lesz annyi tápanyag a vízben, hogy a növények kielégítően fejlődhessenek. Tóföldet azért nem érdemes leteríteni, mert ez könnyű, laza szerkezetű, a halak könnyen felkavarják, és gyorsan eliszaposodna. A homok azért nem ideális, mert könnyen betömörödhet, eliszaposodhat, és a levegőtől elzárt részeken kedvezőtlen bomlási folyamatok indulnak be. A jó minőségű kvarchomok ( ami kevésbé hajlamos a tömörödésre), pedig elég drága ahhoz, hogy kilószám öntsük a tóba, plusz kezdetben ezt is könnyen felkavarják a halak. Bár ez is pénztárca kérdése. Amire még figyelni kell, hogy milyen halakat tartunk a tóban. A nagyobb testű, növényevő halak mellett például elfelejthetjük a hínárokat, és egyéb finom felépítésű növényeket. Aranyhalaknál ez nem gond, de a koiknál már meg kell válogatni, hogy mit rakunk a víz alá. A felhasználható növények teljes kínálatát szinte lehetetlen lenne felsorolni, ezért csak a legelterjedtebbeket igyekszem felsorolni vízmélység szerint, néhány érdekességgel kiegészítve.

Vidrafű (Menyanthes trifoliata)

0-10 cm vízmélységig ültethetőek pl. a sásliliomok (Hemerocallis sp.), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), és még néhány mocsári nőszirom (Iris ensata, laevigata, louisiana, versicolor), virágkáka (Botomus umbellatus), mocsári gólyahír (Caltha palustris), réti füzény (Lythrum salicaria), különböző hídőr (Alisma sp.) és nyílfű fajok, fajták (Sagittaria sp.), apró gyékény (Typha minima), különféle csetkáka fajok (Eleocharis sp.), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), különféle sások (Carex sp.), vízi menta (Mentha aquatica).
30 cm vízmélységig ültethetőek a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), orvosi kálmos (Acorus calamus), vidrafű (Menyanthes trifoliata), sellővirágok (Pontederia cordata, lanceolata). Ha kísérletező kedvűek vagyunk, akkor megpróbálkozhatunk a vízi banánnal (Thalia dealbata), amely -18-20°C-ig fagytűrő, valamint a fehér kálával (Zantedeschia aethiopica) is, amely -12-15°C-ig fagytűrő. Ezek a növények elég jó fagytűrőek, de azért fenn áll a veszély, hogy 1-1 hidegebb télen kifagyhatnak, mivel trópusi eredetűek.
50 cm vízmélységig ültethetőek a közönséges nád (Phragmites australis), valamint a széleslevelű (Typha latifolia), a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) és ezek fajtái. Ezek a növények azonban elég agresszívan terjeszkednek, csak nagy méretű tóba javaslom, vagy edénybe ültetve. Ide ültethetőek a legtöbb gyökeresedő süllőhínár (Myriophyllum sp.), békaszőlők (Potemogeton sp.), tündérfátyol (Nymphoides peltata), bár ez elviseli a mélyebb vizeket is. Érdekességként megemlíteném, hogy ilyen mélységbe ültetve nálam évek óta kint él egy nagy telep Vallisneria gigantea. Ez a növény főleg az akvaristák körében ismert, ugyanis akváriumi növényként elterjedt.

Vallisneria gigantea novemberben

50 cm-nél mélyebbre érdemes ültetni az indiai lótuszt (Nelumbo nucifera),a vízitököt (Nuphar lutea) különféle tavirózsákat (Nymphaea sp.). Kivételt képeznek ez alól a törpe tavirózsák (Nymphaea 'Pygmaea Alba', Helvola, Rubra stb.) Ezeket 30-50 cm közötti mélységre érdemes ültetni. A tavirózsáknál figyelembe kell venni, hogy idővel erősen behálózzák a tó alját, karvastagságú rizómát nevelnek, és fajtától függően akár 30-40 cm átmérőjű leveleket is hozhatnak. Ne essünk abba a hibába, hogy kis tóba sok tavirózsát telepítünk, mert hamar elfoglalják azt, és tavasztól a fagyokig nem fogjuk látni a vízfelszínt és a halakat, csak a rengeteg levelet és virágokat. Tövenként 4-5 négyzetméternyi felülettel számolhatunk az átlagos fajták esetében. Néhány évenként azonban így is szükséges a tövek ritkítása.
Úszónövényként használhatjuk az érdes tócsagazt (Ceratophyllum demersum), amely teljesen víz alá merülve élő hínár, de nincs gyökere. Lebegő életmódot folytat a nálunk is őshonos kolokán (Stratoides aloides). Télire azonban telelőrügyeket fejleszt, és lesüllyed az egész növény a tó aljára, majd tavasszal az új növények emelkednek fel. Trópusi úszónövények a vízi saláta (Pistia stratoides) és a vízijácint (Eichhornia crassipes). Bár utóbbi növénnyel már ritkán fogunk találkozni, mert az EU-ban betiltották a forgalmazását 2017 februárjától, mivel invazív növénynek lett elkönyvelve. Nyilván nem a mi országunkban, ugyanis nem bírja a fagyokat, de más délebbi országban áttelelhet, és ott bizony komoly gondokat okozhat. Ritkább, a páfrányfélék közé tartozó trópusi úszónövény a füles rucaöröm (Salvinia auriculata). Hazai, védett rokona a vízi rucaöröm (Salvinia natans).

Halak

A halakról már elég sok szó esett ebben a bejegyzésben, ezért nem ismételném meg azokat az információkat, inkább leírom azokat, amikről még nem volt szó. Az elején leszögezném azt, hogy a felengedést követően legalább 2-3 hétig még nem érdemes halat telepíteni a tóba, ugyanis ennyi idő kell, hogy kialakuljon egy alap szintű baktériumkultúra, ami segíti a bomlástermékek lebontását. A leggyakoribb tavi halak az aranyhalak (Carassius auratus var. auratus), amelyek az ezüstkárászból (Carassius auratus var. gibelio) lettek szelektálva, és továbbtenyésztve. Mára rengeteg szín-és formaváltozat közül választhatunk, de tavi körülmények között életképesebbek a tavi aranyhalként árult, hagyományos formájú, esetleg megnyúlt úszókkal rendelkező halak. Kedvelt még a piros-fehér alapon feketével tarkázott, kis kékes, acélos bemosódással rendelkező Shubunkin fajta is. Ezek a halak már kis méretű tóban is szaporodnak, évente akár több alkalommal is. Az ivadékok általában egy éves korukra beszínesednek, de előfordulhat, hogy maradnak vad, barna színezetű egyedek is, amelyek visszaütöttek az eredeti ősökre.
A másik gyakori tóban tartott hal a koi ponty (Cyprius carpio), amely a vad, mindenki által jól ismert ponty színes, hosszú időn keresztüli szelektálásának eredménye. Ezek nagyobb víztérfogatot igényelnek, de tavi körülmények között szintén szaporodnak. Falánk halak, gyorsan nőnek, a puhább levelű növényeket is megeszik.
Ezeknek a halaknak nagy hobbi, illetve kulturális múltja van a Távol-Keleten, különösen Japánban. Ezeken kívül azonban más halakkal is találkozhatunk, ha tóba keresünk díszhalakat. Az egyik ilyen a nyálkás compó (Tinca tinca), amelyet népiesen haldoktornak is neveznek. Ennek a halnak nagyon apró pikkelyei vannak, és bőrét vastag nyálkaréteg borítja, amelynek gyógyító hatást tulajdonítanak. Állítólag a beteg halak hozzádörgölőznek, és a nyálka segíti a bőrfertőzések gyógyulását. Ez a hal maximum 60-70 cm-re nőhet meg, és 5-6 kilósra. A vad színezetű hal úszói feketék, míg bőre sárgászöld, szeme piros. A kereskedelemben azonban az aranyszínű változata a gyakoribb.
Az utóbbi időben azonban egyre gyakoribbak az egyéb tavi halak is, mint az arany orfa (Leuciscus idus var. 'Gold'), amely a jászkeszeg arany színű változata. Előfordul még a kecsege (Acipenser ruthenus), és néha más tokhalfélék is. Személy szerint utóbbi halak tavi tartását nem teljesen értem, hiszen fenéklakó halak, nem igazán kerülnek szem elé, ezért ilyen szempontból díszértékük aligha van. Ráadásul nagyon érzékenyek a rossz vízminőségre, így erre különösen oda kell figyelni tartásuknál.
A halakat ne etessük kenyérrel, mert ez nem tesz jót az emésztésüknek. Kukoricát, és kukoricadarát, hasonlókat se javaslok, mert gyorsan tönkre tudja tenni a víz minőségét. A hagyományos gömbölyű, vagy hengeres, különböző méretű tavi haltápok teljesen megfelelőek. Rendszeresen etetve a halak megszokják az ember közelségét, és idővel már az embert látva cuppogva kérik a kaját, és szinte kézből lehet őket etetni. Nálam olyannyira megszelídültek, hogy a tó széléhez kijönnek a halak, akár kézzel is meg tudom őket fogni.
Még annyit kiegészítésként hozzáfűznék, hogy a tóban létrejövő hőkülönbségek fontosak a halak számára. Nyáron a tó mélyebb rétegeiben hűvös marad a víz, ide elvonulhatnak a halak a nagy meleg elől, télen pedig itt a legmelegebb a víz, itt tudnak telelni a halak. Ezek a hőkülönbségek viszont csak teljesen álló víznél jönnek létre, ha mozgatjuk a vizet, akkor keverednek ezek a vízrétegek.

Munkák a tó körül

Nymphaea 'Charles de Meurville'

Nézzük a teendőket naptár szerint. Tavasszal ahogy kienged a tó, az esetlegesen ott maradt elhalt növényi részeket távolítsuk el. A halak már élvezik a napsütést, biztosan a vízfelszínen cuppogva kérik a kaját, de még várjunk az etetéssel, amíg a tó vize nem melegszik 8-10°C-osra, vagy legalábbis nagyon óvatosan, keveset etessünk. Ha ezalatt etetünk, akkor a halak bélrendszere még annyira le van lassulva, hogy az esetleg nagy mennyiségű táplálékot nem tudja megemészteni. Addig is találnak elég táplálékot a növények között, és az iszapban turkálva. Ha már biztosan nem várhatóak fagyok, akkor üzemeljük be a tószűrőt, amennyiben használunk. Ha a víz már elég meleg, elkezdhetjük etetni a halakat. Először csak heti 1-2 alkalommal, de ahogy melegszik az idő, úgy egyre gyakrabban, akár naponta. Nyár elején a tavirózsák már javában nőnek, virágoznak. Évente 2-3 alkalommal érdemes megritkítani a levelüket. Főleg az idősebb, elöregedő, és útban lévő leveleket szedjük ki. Akár a levelek felét is eltávolíthatjuk, gyorsan pótolja őket. Ha a víz kellően felmelegedett, akár bele is mászhatunk a tóba, így könnyebb a többi növény ritkítása is, és mókás élmény, ahogy a halak körülöttünk úszkálnak. Őszig a halak etetésén, és a növények ritkításán kívül nincs is más dolgunk. Ahogy a víz hűvösebb lesz, csökkentsük az etetést, majd teljesen hagyjuk el. A fagyos napok közeledtével a tószűrőt engedjük le, és vigyük fagymentes helyre. A tavi növényeket ilyenkor vágjuk vissza. A nagy részük már kezd sárgulni, száradni. Nyugodtan levághatunk minden növényt a víz színe felett pár centivel, és ha tudjuk, szedjük össze a tavirózsák összes levelét is, hogy télen, és különösen kora tavasszal ne terhelje a vizet a sok bomlástermék. A tavon érdemes léket csinálni. Erre az egyik módszer, ha levegőztetőn keresztül mozgatjuk a vízfelszínt, amely így nem fagy be. Nagy hidegek esetén azonban már ez se elég. Jobb megoldás, ha XPS, zárt cellás, extrudált, lépésálló lábazati szigetelőlemez (utólagosan egészítettem ki, köszönet érte) felhasználásával csinálunk egy keretet, aminek van teteje, és ezt rakjuk a vízre. Ezen belül a víz sokáig nem fagy be, és lehetőség van a gázcserére.
A tavi növények ritkítását elég 2-3 évente megejteni. Ha sok a növény, és nem használunk szűrőt, akkor bizony 2-3 év alatt jelentős mennyiségű iszap keletkezik a tó alján. Ezt érdemes eltávolítani egy nagyobb takarítással egybekötve. Én ilyenkor leengedem a vizet, amennyit tudok, azt hordókban, tartályokban félrerakom, majd ezt töltöm vissza. A halakat ki kell fogni, majd ha a víz nagy részét kiszivattyúztuk, akkor megritkíthatjuk a tavirózsákat. Nálam ez úgy néz ki, hogy késsel óvatosan darabokra vágom a telepet, és 2-3 hajtáscsúccsal rendelkező tövet ültetek vissza, a többit nem. Ilyenkor könnyebb megritkítani a többi tavi növényt is. Az iszap nagy részét is érdemes kilapátolni. Ha végeztünk, akkor a vizet visszatöltjük, a maradék vizet visszaengedjük kútról, csapról. A friss víztől függően a halak akár mehetnek is vissza rögtön. Ez nem kis munka szokott lenni, ilyenkor aztán iszapszagú lesz az ember, fintorog, küszköd a megerősödött növényekkel, de megéri szerintem. Ezután a tó fellélegzik, a növények friss, új hajtásokat hoznak, megszabadítottuk őket az elöregedett részektől. Enélkül pár év alatt annyira birtokba veszik a növények a tavat, hogy kezelhetetlenné válik az egész, elnyomják egymást, és már nem olyan képet mutat a tó, amilyet megálmodtunk. Persze ha van szűrés, és cserépbe vannak ültetve a növények, akkor nem jár ilyen nagy munkával a karbantartás. Apropó cserép. A tavirózsák nem szeretik a bezártságot, idővel találnak kiutat a cserépből, átmásznak a peremén. Szóval érdemes nagy cserepet, vagy akár műanyag rekeszt választani a tavirózsák ültetéséhez a könnyebb kezelhetőség érdekében.

Talán úgy tűnik, hogy túlaggódom, túlagyalom ezt a tó dolgot, de higgyétek el, nem olyan egyszerű a tó, hogy ásol egy lukat, lefóliázod, víz, halak, és az olyan szép is marad. Nagyon sokan küszködnek vele, algásodik a tó, pusztulnak a halak, kezelhetetlenné válik a növényzet, stb. Én igyekeztem az évek alatt összecsurgó tapasztalatokat, ötleteket leírni, és abból azt használja fel a Kedves Olvasó, amit helyesnek vél. Nem csak az én általam leírt módszerek működnek, nem csak ezek az utak léteznek, de én ezeket közelítettem meg, nekem ezeket a leckéket tartogatta a kerti tó eddig.

Trópusi kertészkedés 3. rész (Trópusi növények)

A Trópusi kertészkedés 2. rész az alábbi linken érthető el:
Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

Az előző részben a télálló, illetve minimális takarást igénylő növényekről volt szó. Ebben a részben tovább lépünk a trópusi növények felé, hiszen a teleltetést, de legalább fűtött takarást igénylő növények következnek.

A felhasználható növények sora még jobban kibővül, gyakorlatilag az összes szobanövényként ismert növény használható. Egy kicsit megpróbálom rendszerezni őket, kezdésnek nézzük meg a nagyobb tömeget adó, méretesebb növényeket, majd kitérünk a kiegészítő, úgynevezett töltelék növényekre, amitől igazán részletgazdag, csillogó, színes hatás érhető el.
Mivel ezek a növények nem bírják a hazai teleket, ezért a kihelyezésükkel meg kell várni a megfelelő időpontot. A túl korai kiültetés, vagy kihelyezés esetén a növény fejlődése lelassul, de akár fagy is érheti, ami jobb esetben csak a levelek, ágvégek elvesztéséhez vezet. Ennek megfelelően nem árt tisztában lenni a növényünk hőoptimumával, illetve fagytűrésével. Például a Colocasia-k túl korai kiültetése esetén a növények fejlődése lelassul, és csak sokára kezdenek kiteljesedni. Egy elhamarkodott áprilisi kiültetés esetén lehet, hogy csak júliusra kezd el dinamikusan fejlődni a növény. Ez persze sok dologtól függ, a növény fejlettségétől, állapotától, a talaj szerkezetétől, tápanyagszolgáltató, illetve víztartó képességétől, a terület kitettségétől, tenger feletti magasságtól, árnyékot adó épületektől, növényektől. Ebből kiindulva nem lehet megadni egy konkrét időpontot növényenként, hogy mikor lehet kiültetni, de a hely és a növény ismerete alapján be lehet lőni egy időszakot. Ez a Colocasia-k esetében május eleje-közepe. Általánosságban elmondható, hogy a fagyérzékeny növények esetében érdemes megvárni ezt az időszakot. De a golgoták nagy részét pl. már akár egy hónappal korábban is ki lehet rakni, nem beszélve a hagymásokról, mint az amariliszek, szerelemvirágok, pókliliomok stb. A növények felszedését pedig ősszel az éjszakai lehűlésekhez igazítsuk. A melegigényesebb, cserepes növényeket hamarabb vigyük védett helyre. A szabadföldben lévő növények felszedésével megvárhatjuk akár az éjjeli 5-6°C fokokat, némelyikkel a gyenge fagyokat is, ha nagyon nincs időnk, de azért ne kockáztassunk. Megfelelően tágas, és világos telelőhely esetében a növényeket hamarabb is bevihetjük, de én azért szeretem minél tovább a trópusi hangulatot a kertben, ezért ameddig lehet, kihúzom a felszedést. Télen a növények igényeinek megfelelő hőmérsékletet tartsuk a telelőhelyen. Némelyik gumóra, hagymára visszahúzódik (ez a jobbik eset), de számos növényt levelesen kell teleltetnünk. Mivel felszedéskor többnyire sérülnek a gyökerek, ennek megfelelően a lombozatot is csökkenteni kell, hogy kisebb legyen a növény párologtató felülete. Nem beszélve arról, hogy így télen kisebb helyet foglal.
Segítséget nyújthat az alábbi bejegyzés ezen a téren: Néhány hasznos összefüggés a növény és környezete között
Illetve ez a bejegyzés konkréten a teleltetésről szól: Fagyérzékeny növények teleltetése

Nos a rövid bevezetés után nézzük a növényeket.

Banánok

Ensete ventricosum 'Maurelii'

Ezek leginkább szoliterként, esetleg kisebb csoportokba ültetve mutatnak jól. Az előző részben említettem néhány banánt, amik bírják a fagyot. A banánok többsége azonban egyáltalán nem, vagy csak gyengén fagytűrő. A legismertebb közülük a törpebanán (Musa nana), ami megfelelő körülmények mellett itthon is képes beérlelni termését. Vannak egyéb gyümölcstermő fajok, fajták is, azonban ezek beszerzése már macerásabb. Néhányat idehaza gyűjtőktől be lehet szerezni, de a többséget sajnos kissé borsos áron külföldről tudjuk megvenni. Lehet próbálkozni a Musa acuminata, balbisiana, 'Chini-Champa', Helen's Hybrid banánokkal. Ezek ehető termést hoznak, bár némelyik elég termetesre nő, mire virágozni fog, és még be is kell, hogy érlelje a termését. Ez pedig a ki-be ültetés, teleltetés miatt nem túl valószínű sajnos. Cserépben nevelve pedig szinte biztosan nem fognak teremni. Erre a törpebanán a legalkalmasabb. Ennek is vannak különböző törpe fajtái, 'Dwarf Cavendish', 'Super Dwarf Cavendish'. Egyszóval ezeknek leginkább a díszítő értéküket használhatjuk fel. Ebben az esetben viszont számos más banán is szóba jöhet. Ilyenek a Musa balbisiana 'Atia Black', 'Thai Black', M. itinerans 'Burmese Blue', a kissé fagytűrő M. bordelon, a melegigényes M. 'Siam Ruby', és még sorolhatnám. Mellesleg az utolsó banán kivételével ezek is hoznak ehető termést, csak nem nálunk átlagos körülmények között. Kisebb termetűek, színes virágzati fellevelekkel rendelkeznek a  Musa coccinea, ornata, velutina fajok. A Musa nemzetségen kívül gyakori még az afrikai elterjedésű Ensete nemzetség is. Ezek a banánok igen nagy termetűre, megfelelő körülmények között 6-7 méteresre, és mázsánál nehezebbre is képesek megnőni, szóval az idősebb növények ki-be ültetése, mozgatása már komoly fejtörést okozhat, több emberes munka. Idehaza a legelterjedtebb az Ensete ventricosum és a vörös levelű szelektált fajtája a 'Maurelii'. Kevésbé elterjedt idehaza, de a trópusi kertekben megtalálhatóak még az E. glaucum illetve E. superbum fajok.

Egyéb gumós, rizómás, szárral rendelkező növények:

Canna x generalis fajták

Ide elég sok növény sorolható. Talán a legismertebbek a kannák (Canna. sp), amelyeknek a teleltetése könnyű, tavasszal kiültetve gyorsan fejlődnek, virágoznak, számos fajta pedig csíraképes magot köt. Az utóbbi időben szebbnél szebb új fajta kerül forgalomba, eltérő virágszínnel és levélmintázattal, formával. A méretük is igen eltérő, vannak kicsi, alig 1-1,5 méteresre növők, és nagy, akár 3 méternél is magasabbak (pl. Canna 'Musifolia'). Érdemes napra ültetni őket, de legalább félárnyékos helyre. Bírják a szárazabb körülményeket is, de igazán jól a nedves, tápanyagban gazdag talajban fejlődnek. A gyenge fagyokat elviselik, mélyebbre ültetve esetleg megpróbálkozhatunk a kinti teleltetéssel, de az a biztos, ha fagymentes helyen teleltetjük a rizómákat.
A különböző gyömbérfélék szintén jól mutatnak, könnyen gondozhatóak. Legyen szó a hagyományos boltban is megvásárolható gyömbérről (Zingiber officinalis), vagy a jó fagytűrőséggel rendelkező gyömbérliliomokról (Hedychium gardnerianum, coronarium, stb). Ezek a fajok olyannyira jó fagytűrőséggel rendelkeznek, hogy nálunk elméletben télállóak. Azonban hazai tapasztalatok ezzel kapcsolatban még alig vannak, ezért inkább itt, a trópusi növények között említem. Viszont érdemes a jövőben próbálkozni a kinti teleltetéssel, hogy legyen tapasztalatunk ezzel kapcsolatban is. Gondozásuk, teleltetésük megegyezik a kannák teleltetésével, annyi különbséggel, hogy a félárnyékos fekvést jobban kedvelik, mint a tűző napot.
Érdemes még megemlíteni a rákollóvirágokat (Heliconia sp.). Ezek kimondottan melegigényes, trópusi növények, félárnyékos fekvést igényelnek, de gondozásuk hasonló a banánokéhoz. Idehaza főleg a kisebb termetű fajták terjedtek el. Igazán impozáns megjelenésű a Heliconia rostrata a maga 2,5-3 méteres magasságával, viszont idehaza nem igazán lehet beszerezni, külföldről is körülményes sajnos.
Ezeket a növényeket jobb csoportosan ültetni, akár háttérnövényként, akár szegélynövényként.

Elefántfülek

Xanthosoma violaceum

Az elefántfülek a banánokhoz hasonlóan nem hiányozhatnak a trópusi kertekből. Nagyon sokrétűen felhasználhatóak, ültethetjük őket szoliterként is (főleg a nagyobb Alocasia, Xanthosoma fajokat, fajtákat), de csoportosan ültetve is nagyon jól mutatnak. Kimondottan változatos megjelenésű növények, levelüket tekintve rengeteg szín és mintaváltozatuk létezik, és folyamatosan állítják elő az új fajtákat, keresztezéseket. Vannak kimondottan kisebb termetűek, például a rendkívül színes Caladiumok, vagy az érdekes, kevéssé ismert Remusatia-k. Mások kimondottan nagy termetűek, akár sétálhatunk is alattuk. Ezek a növények melegigényesek, sok vizet és tápanyagot igényelnek, viszont cserébe olyan környezetet varázsolnak a kertünkbe, amit más növényekkel nem lehet elérni. Hazai elterjedésük még mérsékelt, alig akad pár gyűjtő idehaza, akiknél fellelhetőek, de a körünk egyre bővül.

Angyaltrombiták

Brugmansia sp.

Korábban ezeket a növényeket a Datura nemzetségbe sorolták, sokan még most is tévesen így hívják őket, azonban helyesen Brugmansia név alatt találjuk meg őket. Ezek kimondottan könnyen gondozható növények. Tavasszal kiültethetőek a fagyokat követően, és rendszerint a fejlettebb növények ilyenkor már rövidesen virágoznak is. Hatalmas, főként este illatos virágaik nagyon dekoratívvá teszik. Igen nagyra képesek megnőni, idehaza nem ritkák a 2 méter feletti növények se. Általában nyáron a nagy melegekben visszafogottabb a virágzásuk, de ősszel ismét bőven virágoznak. Számos fajtájuk létezik, szimpla, dupla, és telt virágúak, de akár csíkozott levelű változat is. A napos, félárnyékos hely ideálisabb számukra, teljes árnyékban alig, vagy egyáltalán nem virágoznak. A bőséges öntözést, trágyázást rengeteg virággal hálálja meg. Magot hazai körülmények között nem nevel, viszont hajtásdugványozásról nagyon könnyen szaporítható. Télire visszavágva teleltethetjük, de sokan csak levágott ágakat raknak vízbe, amik tavaszra meggyökereznek, és ezeket ültetik ki.
A főleg egynyáriként ismert Datura-k is mutatósak, azonban kisebb méretűek, de nevelnek magot. Ezeknél is előfordul szimpla, illetve telt virágú, főleg fehér, sárga és lila színváltozat.

Kúszó, futónövények

Passiflora 'Sapphire'

Ezek a növények tölthetik ki nagyobb ágyások, kertrészletek között a hézagokat, összeköthetik azokat, de akár külön falat, ágyást is létrehozhatunk a felhasználásukkal. Nevelhetjük őket cserépben, a kertbe kiültetve, vagy cserepestől is kisüllyeszthetjük őket a földbe. Rengeteg növény közül választhatunk, de legelterjedtebbek a hajnalkák (Ipomoea alba, lobata, sloteri, tricolor), különféle golgoták (Passiflora sp.), farkasalmák (Aristolochia elegans, gigantea), koronásliliomok (Gloriosa sp.), tölcsérjázminok (Mandevilla, Dipladenia), ritkább, de mutatós a nagyvirágú kolostorharang (Thunbergia grandiflora). Szintén mutatós, viszont rengeteg horgos tüskével rendelkezik a kúszó encián (Solanum wendlandii). Fásodó szárúak a csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides) és a murvafürt (Bougainvillea sp). Utóbbi növény mediterrán elterjedésű, de megjelenésével nem lóg ki igazán a trópusi kertekből. Speciális ültetőközeget, és támasztékot igényelnek a viaszvirágok (Hoya sp.), valamint a vanília (Vanilia planifolia). Támasztékot igényelnek továbbá a kúszó habitusú Philodendronok, Epipremnumok.  A sort még lehetne folytatni, de igyekeztem a leginkább elterjedt, ismert növényeket felsorolni.

Papagájvirágok

Pompás papagájvirág (Strelitzia reginae) a volt Kecskeméti Kertészeti Főiskola üvegházában

A papagájvirágok Afrikában őshonosak, jellemző rájuk a megvastagodott, raktározó gyökérzet, erős, merev levelek. Legelterjedtebb a pompás papagájvirág (Strelitzia reginae), azonban néhány gyűjtőnél előfordul a S. nicolai is. Míg előbbi 1,5-2 méter magasra nő, addig utóbbi törzset nevel idős korára, és elérheti a 4,5-6 méteres magasságot. Igen erőteljes, nagy méretű növény. Hasonló méretű, és habitusú az utazók pálmája (Ravenala madagascariensis). Ezek a növények megjelenésükkel, virágjukkal trópusi hangulatot árasztanak, azonban nagy termetük miatt kevesen gondozzák ezeket a növényeket. Ennek köszönhetően leginkább csak a pompás papagájvirág terjedt el idehaza, azonban gyakran ennek a virágzására is sokat kell várni, csak a jól fejlett, erősebb növények virágoznak. A gyakori átültetés, gyökérbolygatást nem szeretik, így csak cserépben ,dézsában érdemes nevelni ezeket a növényeket.

Pálmák, cikászok

Vas Péter kertrészlete

Ezek a növények szintén nem kedvelik a bolygatást. Vagy cserépben, dézsában neveljük őket, vagy kiültetve, de ilyenkor a fagytűrőségnek megfelelően fűtött takarást kell biztosítani számukra télen. A legelterjedtebb cikászfaj a Cycas revoluta igazán mutatós, idősebb korára törzset nevel, és minden évben új, impozáns levélkoronát hoz. Fagytűrősége gyenge, így mindenképp fűtött takarással célszerű kint hagyni, ha kiültetjük.
Pálmákból rengeteg fajt, fajtát lehetne felsorolni, a leggyakoribbak talán a Butia, Chamaedorea, Chamaerops, Sabal, Phoenix, Trachycarpus, Washingtonia nemzetségek közül kerülnek ki. Ezeket a növényeket napos helyre érdemes elhelyezni, azonban előfordulnak kisebb termetű, trópusi pálmák ( pl. gyompálma (Chamaedorea elegans)), amik a félárnyékos helyet jobban kedvelik.

Páfrányfák

Netes kép

Legismertebb képviselőjük talán a Dicksonia antarctica, amely ezt egészen jó fagytűrőségének köszönheti. Hasonló, de kevésbé bírja a hideget a Dicksonia fibrosa. Ennél vékonyabb törzset nevelnek a Cyathea-k, amelyek közül a C. cooperi elérheti akár a 8-10 méteres magasságot is. Mutatósabb, fekete levélnyelű a C. medullaris, amely kissé elmarad magasságban az előző fajtól. Lassabb növekedésű, lényegesen kisebb termetű, de szintén törzset nevelő faj a Blechnum gibbum. Ezek a növények a tűző napot nem viselik el, ideálisabb számukra egy félárnyékos, árnyékos fekvés, üde, folyamatosan öntözött talajjal. A plusz párásító öntözés szükségessége se elhanyagolható ezeknél a növényeknél. A kiszáradást rosszul tűrik, valamint tápanyagutánpótlásnál érdemes figyelni arra, hogy a törzs is kapjon a tápoldatból. A növények felépítése érdekes, mivel az elhalt levélnyelek tövéből épül fel a törzs, amelyek között,illetve benne gyökerek fejlődnek kellően nedves helyen. Egyszóval képes vizet és tápanyagot felvenni a növény a levelén, illetve a törzsén keresztül is. Ezt kihasználva gyakran úgy értékesítik ezeket a növényeket, hogy egyszerűen csak hajtáscsúccsal rendelkező törzsdarabokat vágnak ki,és ezeket a kopasz törzseket árulják. Ezeket a Dicksonia antarctica kivételével fűtött takarással kell átteleltetni, ha kint akarjuk hagyni őket.

Egyéb nagy méretű fás szárú, dézsás növények

Mirtuszgyümölcs (Acca sellowiana syn. Feijoa sellowiana)

No itt aztán szabadjára engedhetjük a fantáziánkat. Elkanyarodhatunk a gyümölcstermő növények irányába, rengeteg citrusféle beszerezhető idehaza. Ezek nevelése nem okoz komoly fejtörést, csupán néhány alapvető szabályt kell betartani nevelésük során, és bőven termő fáink lehetnek. A saját szüretelésű narancs köszönőviszonyban sincs a boltihoz képest, higgyétek el, tapasztalat. A citrusokon túl érdemes foglalkozni a szamócaguavával (Psidium cattleianum). Ez a növény egyedül is terem, cseresznye méretű, finom terméseket hoz, könnyen gondozható. A termés lehet piros illetve sárga színű. Otthoni körülmények között könnyen termőre fordulnak a különféle rózsaalmák (Eugenia sp.). Nagyobb termetű növények közé tartozik a mirtuszgyümölcs (Acca sellowiana), amely mérsékelten fagytűrő, de a biztos áttelelésben nem bízhatunk. Továbbá a cserimoja (Annona cherimola), brazil guava (Psidium guajava). Ezeknél a jobb beporzás érdekében érdemes legalább két különböző növényt tartani. Megpróbálkozhatunk a papaja (Carica papaya) nevelésével is, de termést leginkább a törpe, öntermő fajtáktól remélhetünk.
Ha a díszítő értéket vesszük figyelembe, akkor még több a lehetőség. Noha a mediterrán kertek tipikus növénye, de a leanderek (Nerium olenader) itt is beilleszthetőek a kertbe. Nagyon jó, sokat virágzó talajtakarót lehet nevelni a sétányrózsákból (Lantana camara). Szoliter növényként helyt állnak az enciánok (Lycianthes rantonetii syn. Solanum rantonetii), a különféle végzetcserjék (Clerodendrum splendens, thomsoniae, ugandense, stb), a pillangófák (Ceasalpinia sp.), orchideafák (Bauhinia sp.), kalapácscserjék (Cestrum sp.), törpe angyaltrombiták (Iochroma sp.), ólomvirágok (Plumbago auriculata), az aranysárga óriáscsésze (Solandra maxima), különféle fikuszok (Ficus sp.), hibiszkuszok (Hibiscus rosa-sinensis), fuksziák (Fuchsia sp.) és még lehetne folytatni a sort.

Egyéb nagy méretű növények

Könnyezőpálma (Monstera deliciosa)

Ide sorolnám a többi nem, vagy csak gyengén fásodó szárú növényt. Jól használhatóak a különféle kontyvirágfélék, mint a jól ismert könnyezőpálma (Monstera deliciosa), vagy a Thaumatophyllum selloum. A többi Anthurium, Philodendron, Monstera, Thaumatophyllum szintén nagyon jól passzolnak. Mutatósak még a  sárkányfák (Dracaena sp.), csavarpálma (Pandanus tectorius), buzogányvirág (Dieffenbachia sp.). Ezeket a növényeket jobb szűrt fényben elhelyezni, meghálálják a gyakori vízpermetezést, a párásabb környezetet.

Trópusi tavirózsák

Nymphaea 'King of the Blues'

Ha már az előző részekben szó volt a tóról, vízfelületekről, akkor ne feledkezzünk meg a trópusi tavirózsákról sem. Idehaza néhány fajuk, fajtájuk beszerezhető, gyűjtőknél igazi ritkaságokra is bukkanhatunk. Ezek a növények a virágjaikat a víz fölé emelik, többnyire éjjel illatosak, de akkor leírhatatlan illatuk van. Vanília, jácint, és hasonlóan erős illatok jellemzik ezeket a virágokat. Előfordul a fehér virágú tigrislótusztól a kékes virágú Nypmhaea caerulea-n át a vörös virágú Nymphaea rubra-ig rengeteg virágszín. Ezeket a növényeket érdemes sekély, 30-50 cm mély vízbe elhelyezni, amikor a kinti vízhőmérséklet már 15°C alá nem igazán süllyed. A növény rövidesen egyre fejlettebb leveleket kezd hozni, majd virágot is egészen őszig. Ősszel ahogy kezd hűlni a víz, érdemes felszedni a növényeket, és 10-15°C-os vízben teleltetni, világos helyen. A legjobb lehetőség azonban egy működő akvárium lenne nekik télen.

Egyéb kisebb termetű, tölteléknövények

Levélkaktuszok (Epiphyllum sp.)

Igaz, ez így csúnya kifejezés, hogy tölteléknövény, de jobbat igazából nem találtam rájuk. A többi növény, amiket fentebb felsoroltam, lényegében a kert alaphangulatát, jellemzőit adták meg, a fő irányvonalat. Ezekkel a kisebb, színes növényekkel pedig egészé, kerekké tehetjük a látványt, ettől lesz igazán nyüzsgő, trópusi a hangulat, és ezekkel kell a legtöbbet bajlódni. No de azt mondom, hogy ez a körítés megéri a bajlódást. Itt is teljesen személyre szabhatjuk a növények felhasználását. Van, aki az orchideák gyűjtéséra állt rá, van, aki a levélkaktuszokra, mások a szakállbroméliákra (Tillandsia sp.), vagy egyéb más broméliákra, páfrányokra, kontyvirágfélékre. Ezek mind-mind nagyszerűen kiegészítik a nagyobb, fő irányvonalat adó növényeket. Ezeket felakaszthatjuk fára, a terasznál gerendára, kerítésre stb. Ezzel megtörjük az egységet, hogy csak lent, a földön vannak gyökeres növények.
Én szeretem használni a különféle hagymás, gumós növényeket is, mint az amariliszek (Hypeastrum sp.), ananászliliomok (Eucomis sp.), szerelemvirág (Agapanthus africanus), vérvirágok (Haemanthus, Scadoxus), ernyősliliomok (Crinum sp.).


Nos ezzel véget is ért ez a bejegyzés. Remélem kellően színes, használható lett. Ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam, a növények felsorolása nem teljes, sok növényről csak érintőlegesen írtam, de talán a bemutatott növények által nyújthattam egy kis betekintést ebbe a világba.

Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

A Trópusi kertészkedés 1. rész az alábbi linken érhető el:
Trópusi kertészkedés 1. rész

A 2. részben a különféle dekorációs elemekről lesz szó, amik felhasználásával megteremthetjük kertünkben a trópusi hangulatot, valamint a kertben teleltethető növényekről, amelyek teljes biztonsággal kint hagyhatóak, esetleg minimális takarást igényelnek. A trópusi hangulatot nem csak trópusi elterjedésű növényekkel érhetünk el. Nagyon sok, itthon télálló, vagy nagyon jó fagytűrőséggel rendelkező növény közül válogathatunk. Egy részük igényel takarást, más részük takarás nélkül is teleltethető kint.

Dekorációs elemek


Gyep

Vas Péter kertje (Budapest)

Elsőre talán furcsán hangzik, hogy dekorációs elemként említem, pedig így van. Egy szépen gondozott, nyírt gyep nagyon sokat tud dobni minden kert látványán, nincs ez másként a trópusi kerteknél sem. A nagyobb növénycsoportok, ágyások között hagyhatunk teret a gyepnek, amely mintegy zöld tenger terül el közöttük, mégis összeköti azokat. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kellemes érzés a puha gyepen sétálni a hatalmas levelű, trópusi növények között, vagy csak leülni, és nézelődni. Kialakíthatunk ösvényt is belőle, nem csak nagyobb tereket. Részletesen most nem térnék ki a gyepgondozásra, elég sok információ található az interneten róla, de a rendszeres öntözés, nyírás elengedhetetlen, plusz az időnkénti műtrágyázást is meghálálja. Gyepünk lehet vetett, ekkor igyekezzünk a fényviszonyoknak megfelelő fűmagkeveréket választani.

Tó, patak

Személyes véleményem, hogy valamilyen nyílt vízfelület nélkül nem igazi a trópusi kert. Mindig is kötődtem a vízhez, így amikor kézbe vettem a kert gondozását, első dolgom volt, hogy tavat is csináljak. Több átalakításon ment keresztül, de mostanra azt tudom mondani, hogy kezdi elérni azt a látványt, amit szerettem volna az elején elérni. A tóépítés se két szót érdemel, erről valószínűleg külön bejegyzést fogok írni, ezért most erről is csak érintőlegesen írnék.  Ahogy írtam is, a víz fontos eleme a trópusi kertnek, teljesen más dimenzióba helyezi az egész látványvilágot. A megcsillanó napfény, tükröződő növények, a vízi, vízparti növények, halak és egyáltalán maga a víz látványa mind-mind fontos elemek.  Ha nagyobb tavat építünk, akkor igyekezzünk valamilyen központi helyet találni neki, és köré kialakítani megfelelő növényzetet, ne dugjuk el a tavat, legyen könnyen belátható, egy részén körbejárható. Jobb hatást érhetünk el, ha a tavat részben árnyékolja valamilyen növény, vagy házfal, esetleg Raschel-háló és nem éri egész nap a tűző napsütés. Utóbbi esetben gondunk lehet az algásodással, és a magas vízhőmérséklettel is. Megfelelő árnyékolással kevesebb problémánk lesz, és igazi kis trópusi tavacskát varázsolhatunk belőle. Építhetünk patakot is külön, vagy tóhoz csatolva, de akár több tavat is összeköthet, illetve különböző kertrészleteket, ágyásokat. A felhasználás ebben az esetben is sokoldalú. A mozgó, csordogáló víz szintén sokat dob a kerten, hiszen nem csak vizuális inger éri az embert, hanem most már hallja is a vizet. Beiktathatunk természetesen valamilyen csobogót, vízesést is, ez teljes mértékben egyéni ízlés, lehetőségek és hely kérdése. Nem feltétlenül szükséges nagy tóra gondolni, egy kisebb dézsató is már sokat változtat a kert hangulatán. A látványon túl még pozitív hatása, hogy a környezetében párásabb lesz a levegő, amit a köré ültetett növények díjazni fognak. Ez azért leginkább a kissé árnyasabb, kevésbé nyitott tavaknál érvényesül jobban. Érdekes gondolat lehet a fürdőtó is ilyen környezetben. A megvalósítása talán kicsivel több tervezést igényel, mint egy átlag tóé, viszont az azt követő élmény kárpótol bennünket.

1.     Faágak, kövek: ezek is fontos elemei lehetnek a kertnek. Nem kötelező, de 1-1 vastagabb faág, vagy kidőlt fatörzs, és a köré, esetleg bele ültetett növények is azt az érzést erősítik, hogy érintetlen, a természeti törvények által uralt helyen járunk. Ezeket érdemes víz mellett, vagy árnyasabb helyen elhelyezni, ahol páfrányokat ültethetünk rá, vagy köré. Ha megfelelő a mikroklíma, akkor a fákat moha növi be, ami tovább erősíti a fentebb leírt érintetlenség érzetét. Az ilyen fákat nem fontos kéregteleníteni, hagyjuk meg természetes állapotában, így jobban megtelepednek rajta a mohák is, valamint a rá telepített páfrányok is könnyebben megkapaszkodnak. Természetesen nem csak, mint dekorációs elem tekinthetünk rá, hiszen elhelyezhetünk úgy is fatörzset, hogy arra leülve tudjunk nézelődni, akár a tó mellett, akár valamilyen mutatósabb növénycsoport mellett, ahonnan szép kilátás nyílik. Hagyjunk időt arra, hogy kertünket csodálhassuk, és élvezhessük munkánk gyümölcsét. A fa dekoráción kívül különféle köveket, sziklákat, kőutánzatokat is használhatunk. Személy szerint ezeket kissé ridegnek, élettelennek tartom, ettől függetlenül találkoztam már nagyon jó köves megoldásokkal is. A moha, páfrány használata, megjelenése itt is sokat dob az összképen.

Egyéb dekorációs elemek: na itt aztán csak a képzeletünk szabhat határokat. Kerti kiülő,sütögetős-bográcsozós helyek, hintaágy, különféle szobrok, totemoszlopok, kerti törpe, műanyag gólya és még sorolhatnám. Nagyon sokféle kerttulajdonos van, sokféle ízléssel, és ehhez mérten kell kialakítani a kertünket. Személy szerint minél távolabb tartom magam a kerti törpéktől és műgólyáktól, de van,akinek ez minden vágya. Nem vagyunk egyformák. Viszont egy jó sütögetős hely azért nem rossz dolog. Nem kell bonyolult, drága grillfelszerelésre gondolni. Kövekkel vagy bontott, rusztikus téglákkal körberakott tűzrakóhely fatuskókkal sokszor kellemesebb, mint egy vadonatúj grillberendezés. Aztán nyilván ez is ízlés és pénztárca kérdése.

Növények

A bejegyzés második, nagyobb lélegzetvételű része következik. Ahogy fentebb írtam, igyekszek összeszedni az itthon télálló, vagy jó fagytűrőséggel rendelkező növények listáját. Elsőre elég komoly falatnak tűnik, az is lesz, de próbálom rövidre fogni, inkább felsorolásszerűen bemutatni az egyes növényeket, növénycsoportokat. Természetesen az összes felhasználható növényt képtelenség lenne felsorolni (legalábbis nagyon hosszú, már-már unalmas), szóval ha valami kimaradt volna, amit fontosnak tart a Kedves Olvasó, akkor kommentben nyugodtan lehet jelezni, ezzel is csak bővülnek az ismereteink.

Fűfélék, bambuszok

Középen egy törpe fajtájú pampafű (Cortaderia selloana 'Compacta')

Ezek a növények könnyen kezelhetőek, tűrőképesek, viszont néhányra oda kell figyelni, mert agresszívan is terjedhetnek.
Egynyáriként használatos a kínai tollborzfű (Pennisetum alopecuroides), amely nem nő túl magasra, körülbelül 100-120 cm magasra, de mutatós szoliter növény.
Hasonló, de évelő, és magasabbra növő a kínai nád, vagy japánfű néven emlegetett Miscanthus sinensis. Néha tévesen pampafűnek hívják, de az egy másik növény. Ez már megnőhet 2 méter felettire, és ősszel a virágzat még 30-50 cm magasra kiemelkedik innen.
A pampafű (Cortaderia selloana) ennél még magasabbra növő fűféle, nem ritka a 3-3,5 méter magas növény se. Ennek előfordul törpe fajtája, a Compacta, ez körülbelül az előző fűféle magasságával megegyező nagyságúra nő. A pampafű elég ismert növény, számos fajtája létezik, amelyek a virágzat színében térnek el. Van kimondottan fehér, és rózsaszín is. Utóbbinál meg kell említenem, hogy a képeken túlszínezett, erősen rózsaszín virágzatú növények nem tükrözik a valóságot, ezek általában halvány rózsaszínes színeződést mutatnak. Ennél a növénynél már nem árt odafigyelni a téli csapadékvédelemre, érdemes télire szorosan összekötni a leveleket, és csak tavasszal kibontani, visszavágni. Magával a fagytűrőségével nincs gond, de a száraz hideget bírja jobban, a téli nedvességre már érzékenyebb.
Még magasabbra növő az olasznád (Arundo donax). Könnyen elérheti az 5-6 méteres magasságot is, erősen terjedő tövű, 5-8 cm átmérőjű rizómájából hozza az erős, 3-5 cm átmérőjű szárakat. Én egyszer kaptam pár szárat, vízben nagyon jól meggyökeresedett, kiültettem, és hatalmasra megnőtt már abban az évben. Következő év nyarán pedig rohamosan elkezdett terjeszkedni, így végül úgy döntöttem, hogy nincs helye a kertben. Csákány, ásó, kés, metszőolló, minden lehetséges eszköz előkerült, hogy meg tudjak tőle szabadulni. Szerencsére a rizómák a talajfelszín közelében vannak, így nem bújhat el előlünk a növény. A fehér csíkos levelű Variegata fajtája talán kevésbé agresszív, az megfelelő alternatíva lehet azoknak, akik nem szeretnék folyamatosan vagdosni, ásni, ritkítani ezt a növényt. Szárazabb körülmények közé ültetve szintén visszafogottabban fejlődik.
A bambuszokat nagyon sokan kedvelik, hiszen tipikus trópusi, ázsiai hangulatot kölcsönöz a kertnek, levágott szára sokrétűen felhasználható, tartós. Igen tűrőképes növények, a szárazabb körülményeket is jól viselik, de meghálálják az öntözést. Viszont van egy nagy hátránya, mértéktelenül elkezd terjedni idővel. Ha megerősödik a növény, utána nagyon nehéz tőle megszabadulni. Gondolhatjátok, hogy pont ez a jó, miért akarnánk megszabadulni tőle? Nos, amikor felnyomja a járdát, bemászik a garázsba, és minden olyan helyre, ahova nem szeretnénk, neadjisten a szomszédba, akkor már késő elkezdeni gondolkozni. A föld alatt kemény indákat nevel a növény, messzire, akár több méterre képes így elmászni, mire észre is vesszük, hogy hol tart. Váratlan helyeken bukkan fel, és nem győzzük kiszedni a sarjakat. Vannak kevésbé agresszív, kisebbre növő fajták, de a többségre nem ez jellemző. Érdemes vagy egy kellően nagy helyet biztosítani számukra, ahol bátran terjedhetnek, vagy betongyűrűbe lerakni. Minden apró repedést megtalál, és kiszökik rajta, ezért erre figyeljünk. Nem egy példa volt rá, hogy a betongyűrűből is kimászott. A 30-50 cm mély körbebástyázás véleményem szerint édeskevés, ennél mélyebben kell körülhatárolni a növényt, akár 1 méter mélyen. Nagyobb cserépben, vagy dézsában tartva viszont mutatós, de télen ilyenkor érdemes fagymentes helyre vinni, mert a gyökérzóna így jobban átfagy, könnyen elfagyhat az egész növény is.
Ezek a növények többnyire szoliterként mutatnak jól, esetleg nagyobb csoportokba is ültethetjük őket, vagy sövényt nevelhetünk belőlük, mintegy térelválasztó szerepet betöltve.

Gumós, rizómás, egyéb föld alatti raktározószervvel rendelkező lágyszárú növények

Különböző sásliliom (Hemerocallis sp.) fajták

A virágos növények se hiányozhatnak. A sásliliomok (Hemerocallis sp.), nőszirmok (Iris sp.) nagyon illenek ilyen környezetbe. Vízpart mellé, de akár attól távolabb is mutatósak. A lényeg, hogy kellően napos helyen legyenek, mert árnyékos helyen megnyúlnak, és ritkábban is virágoznak, a virágok színe se lesz intenzív. Ha jól választjuk meg a fajtákat, akkor tavasztól egészen nyár végéig gyönyörködhetünk a virágokban. Ősszel a sásliliomoknál nem ritka a másodvirágzás se. Hasonló lehet még a fáklyaliliom (Knophofia sp.) is, bár az már inkább kissé mediterrán hangulatú.

Jácintorchidea (Blettila striata)

A télálló, kertbe kiültethető orchideák kedves kiegészítői lehetnek az ilyen kertnek. Ebben az esetben azonban általában érdemes külön, nekik való, lazább talajkeverékbe ültetni a növényeket, és esetleg télire csapadékvédelmet biztosítani számukra. Ilyenek lehetnek a jácintorchidea (Blettila striata), különféle Cypripedium, Epipactis, Orchis, Ophrys fajok, és fajták. Megemlíteném, hogy minden hazai orchidefaj védett, így ne hazai gyűjtésből vigyük haza a kertbe a növényeket. Egyrészt ez természetkárosításnak minősül, másrészt meg nem fog megmaradni, mert adott talajban lévő mikorrhiza gombakapcsolatokkal marad fenn ez a növény. Ha hazaviszed a növényt, ott már más a talajélet, és a növény nem fog életben maradni. Beszerzésre tudnám ajánlani a gyűjtőket, néha hazai illetve külföldi orchideakertészetek kínálatában is megtalálhatóak ilyen orchideák, de találkoztam már hazai multik kertészeti osztályán is néha ilyen növényekkel. Jácintorchideával egész sűrűn.

Virágzó olasz kontyvirág (Arum italicum 'Pictum')

Személy szerint nagy kedvenceim a kontyvirágfélék, és szerencsére sokuk jó fagytűrő. Kontyvirágok (Arum sp.) között is akad szép számmal olyan faj, ami gond nélkül bírja a hazai teleket. Ilyenek a keleti (A. orientale), foltos (A. maculatum) és az olasz kontyvirág (A. italicum). Utóbbi eléggé elterjedt növény.

Arisaema costatum

Kevésbé ismert a kobraliliomok néven emlegetett Arisaema nemzetség. Ezek főleg Ázsiában őshonos növények, de akar észak-amerikai elterjedésű faj is (A. triphyllum). Számos faj kiemelkedően jó (-25-30°C körüli) fagytűréssel rendelkezik, ezért idehaza az áttelelésük elméletben nem jelent problémát. A gyakorlatban viszont kötött talaj esetén nem árt lazább ültetőgödörbe ültetni a növényeket, és télire csapadékvédelmet biztosítani számukra. Noha nem teljes a lista, de felsorolok néhány jó fagytűrőséggel rendelkező fajt: costatum, griffithii (ezek már nálam is bizonyítottak télen), consanguineum, dracontium, flavum, sikokianum, ringens, triphyllum.
További érdekesség a sárkánykontyvirág (Dracunculus vulgaris), amely mediterrán elterjedésű, de helye van a trópusi kertekben. További jó fagytűrőséggel rendelkező kontyvirágfélék a Pinellia pedatisecta, tripartita. Ezek viszont elég jól terjednek, könnyen gyomosíthatnak is. A csodagumóról (Sauromatum venosum, guttatum) és leopárdkontyvirágról (Amorphophallus rivierii) megoszlanak a vélemények. Nem ritkák a kint telelő példányok (nálam is előfordulnak), de nehezen fejlődnek, néha eltűnnek, néha előjönnek. Érdemes megpróbálkozni a Typhonium giganetum kinti teleltetésével is.
A különféle liliomok (Lilium sp.) szintén üde színfoltot nyújtanak, míg az árnyékliliomok (Hosta sp.) mutatós, bizonyos fajták esetében színes, kékes, csíkozott leveleikkel szintén megbecsült lakói lehetnek egy trópusi jellegű kertnek. Nyár végén, ősszel virágzik számos ciklámen ,amelyek szintén mutatósak, hiszen kevés az ősszel virágzó gumós növény. Nálam jól bevált a borostyánlevelű ciklámen (Cyclamen hederifolium). A boltokban kapható perzsa ciklámen sajnos nem bírja a hazai teleket.

Egyéb lágyszárú növények

Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nagy kedvenc a szinte egész évben mutatós pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis). Tavasszal hozza kedves kék, majd rózsaszínesre színeződő virágait, és közben megjelennek az egészen a fagyokig megmaradó mutatós, foltos levelek. Árnyékos, félárnyékos helyen, üde talajon érzi magát igazán jól.
A kora tavasszal, de akár már télen virágzó hunyorok szintén jól mutatnak, különösen az örökzöld fajok, mint a büdös hunyor (Helleborus foetidus).

Fiatal erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)

A páfrányok szinte nélkülözhetetlen tagjai az ilyen kerteknek. A nagy felületű, masszív levelek mellett üdeséget, a szeldelt levelekkel könnyedséget sugároznak, amely jó kontraszt. Talán a legelterjedtebb az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), de számos más Dryopteris faj közül választhatunk. Viszonylag könnyen beszerezhető még a struccpáfrány (Matteuchia struthiopteris), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a napot jól bíró saspáfrány (Pteridium aquilinum), amely akár 2 méter feletti magasságával is kitűnik. Faágra, kőre is növeszthető páfrányok például a kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria), az éplevelű gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), valamint az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare). Kertészetekben gyakran találkozni színes levelű páfrányokkal is, pl. az ezüstös levelű japán hölgypáfránnyal (Athyrium niponicm var. pictum), vagy a vörösesen színeződő Dryopteris erythrosora-val.
Az igazi páfrányőrültek nem állnak meg itt, hiszen léteznek törzset nevelő, úgynevezett páfrányfák is. Ilyen pl. a Dicksonia antarctica. Ezek nem olcsó növények, de ezzel a fajjal érdemes megpróbálni a kinti telelést, de takarással. A leginkább ideális számukra az angol tél, amely enyhe, van téli csapadék is, de a nagy fagyok nem jellemzőek.

Brazil óriáslapu (Gunnera manicata), netes kép

További érdekesség a Gunnera nemzetség. Legismertebb képviselője a brazil óriáslapu (Gunnera manicata). Levelei hatalmasra nőnek, masszívak, kemény tapintásúak, de sajnos a hazai teleken takarás nélkül nem nagyon bírja. Néha még takarással se. Fagytűrőbb faj a Gunnera tinctoria, amely sajnos ritkábban beszerezhető, és kisebbre is nő. Ezek a növények árnyékos, félárnyékos fekvés igényelnek, savanyú, üde talajt, amely folyamatosan nyirkos. Azt azonban nem árt tudni, hogy elég nehéz a megfelelő környezetet kialakítani számára, és a mérhetetlen tápanyagigényét kielégíteni. Sajnos a hazai Gunnerák nem is hozzák a képen szereplő óriási méreteket.

Vas Péter Tetrapanax-a

Jó alternatíva lehet viszont a fásodó szárú Tetrapanax papyrifera 'Steroidal Giant'. Ez a növény szintén nagy leveleket nevel, viszont jobb fagytűrő, külön takarást se igényel, esetleg csapadékvédelmet. Teljes napon fejlődik igazán jól, viszont mellé sok vizet és tápanyagot igényel. Ahogy a növény jól begyökeresedik, rengeteg gyökérsarjat nevel. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a növény virágzása nem kedvező számunkra. Ősszel kezdi el virágzását, amelyből tavaszra érnének be a magok, viszont a hazai téli hideg, és csapadék hatására a virágzat elhal, és rothadni kezd. Ez tavasszal jelentkezik elsőre, és a megfásodott törzsre is gyakran kiterjed a rohadás. Ilyenkor vissza kell vágni ép részig, gombaölőzni, és remélni, hogy nem indul újra a rohadás.
Hasonló felépítésű, kisebb termetű a szobaarália (Fatsia japonica), amely szintén jó fagytűrőséggel rendelkezik, de takarással biztosabban áttelel.

Datura inoxia

Puszta véletlen folytán egyik télen kint maradt a Datura inoxia növényem. Mivel egynyárinak ismertem, nem volt probléma, szedtem róla magot. Viszont következő évben a tő kihajtott. Jobban utánanéztem ennek a növénynek, és kiderült, hogy védett helyen képes átvészelni a mi teleinket. A növény föld feletti része elhal, de késő tavasszal a megvastagodott gyökérből újrahajt. Jól bírja a száraz körülményeket is, ellenálló, szívós növény. A csattanó maszlaghoz (Datura stramonium) hasonló szúrós terméseket nevel, amiben rengeteg a mag. Ha elszórja a magját, azok következő évben mind kicsíráznak, szóval erre ügyeljünk, nehogy átvegye az uralmat a kertünkben.

Banánok

Szinte elengedhetetlen elemei a banánok a trópusi kerteknek. Látványuk meghatározó, erőteljes benyomást keltenek megjelenésükkel. Néhányuk elég jó fagytűréssel rendelkezik ahhoz, hogy kint is teleltethessük őket. Ilyenek a Musa basjoo, sikkimensis és fajtái, Musa xishuangbannensis 'Mekong Giant' és a Musella lasiocarpa. Ezek akár takarás nélkül is áttelelnek, de ekkor az áltörzs biztosan elfagy, minden évben a nulláról kezdik fejlődésüket. Érdemes ezért takarni őket, akár fűteni is rájuk. Fűtött takarás esetén már szóba jöhet a Musa velutina is. A banánokról írtam külön bejegyzést, sőt,a télállóakról is, így most ezekről nem írnék többet.

Pálmák

Vas Péter pálmás kertrészlete

Ezek a növények szintén ritkán hiányoznak a trópusi kertekből. Magukra vonják a figyelmet egzotikus megjelenésükkel, az idősebb növények pedig hatalmas méretükkel. Egyes fajok alig, vagy egyáltalán nem igényelnek takarást, másokat viszont mindenképp takarni kell, akár fűteni is. A takarást leginkább csak kis korban igénylő fajok a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), valamint a Sabal minor, de jó fagytűrőséggel rendelkezik a Trachycarpus wagnerianus és a törpe lószőrpálma (Chamaerops humilis), bár utóbbi már mindenképp takarást igényel (a biztos áttelelés érdekében fűtöttet is akár). Hasonló fagytűréssel rendelkezik a Butia capitata is. A növények fagytűrősége fajon belül is nagy szórást mutathat származási helytől függően. Fűtött takarást igényelnek a Washingtonia, Phoenix pálmák.

Fásszárú növények

Kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum)

Akad a végzetfák között két faj, amely nálunk télálló, és egzotikus, könnyed megjelenésével, illatos virágaival helyet érdemel a trópusi kertekben. Ez a kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum) és a vörösödő végzetfa (C. bungeii). Előbbi kisebb termetű fává nő, utóbbi inkább 1,5-2 méter magas bokorrá fejlődik. A több éves növények jellemzően gyökérsarjakat nevelnek, a vörösödő végzetfa különösen sokat, igen agresszívan képes terjedni. Kedvelik az üde, kissé savanyú talajt, a rendszeres öntözést.

Vörösödő végzetfa (Clerodendrum bungeii)

A fuksziák között érdemes megemlíteni a Fuchsia magellanica fajt, ami minimális takarással jól átvészeli a mi teleinket is. Gyümölcstermő növények közül is akad, ami szót érdemel. Ilyen a gránátalma (Punica granatum), a datolyaszilva (Diosphyros kaki), a különféle kivik (Actinia arguta, deliciosa, chinensis), a füge (Ficus carica), a télálló citrom (Poncirus trifoliata), az indián banán (Asimina triloba) és még sorolhatnám. Ezeknek egy része mediterrán elterjedésű, de jól kiegészítik a trópusi kerteket.

Kúszó, futó növények

Passiflora caerulea 'Constance Elliot'

Elég sok kúszó, futó habitusú növény fordul elő a kertekben, de kevéstől érzi igazán trópusi kertben magát az ember. Lehet ilyen a klemátisz (Clematis sp.), a lilakác (Wisteria sinensis), amelyek teljesen télállóak nálunk. Viszont egzotikusabb látvány a golgota a kertben. Egy részük fagytűrő, és akad közöttük, amik kimondottan jól bírják a fagyot, lényegében csak minimális takarás, védettebb helyre való kiültetés szükséges az áttelelésükhöz. Ilyenek a Passiflora caerulea és P. incarnata fajok és ezek fajtái. Általában késő áprilisban hajtanak ki, de gyorsan növekednek, és egészen a fagyokig nyílnak illatos virágaik. Termésük ehető, de leginkább csak az incarnata-é élvezhető.

Fel lehetne még sorolni rengeteg növényt, folyamatosan jutnak eszembe új és új növények, de egyelőre legyen elég ennyi. Így is elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés, remélem senki gyomrát nem üli meg. Javaslatokat, tapasztalatokat továbbra is szívesen várok kommentben.

A következő rész linkjét itt éritek el:
Trópusi kertészkedés 3. rész (Trópusi növények)