Csodagumó és társai

Az alábbi bejegyzésben bemutatom a magyarul csodagumó néven előforduló növényeket. Leggyakrabban a Sauromatum venosum, S. guttatum növényeket hívják csodagumónak, de találkoztam már Amorphophallus rivierii (syn. A. konjac- ez a szinonim neve) és Dracunculus vulgaris esetében is ezzel az elnevezéssel. Közös jellemzőjük, hogy az Araceae (kontyvirágfélék) családjának tagjai, föld alatti raktározó szervvel rendelkeznek, tavasszal, nyár elején virágoznak. A virágzat egyszerűen büdös, ezen nincs mit szépíteni. Leginkább a rothadó hús, a rothadó tetem szagára emlékeztet. Egészen mélyen lekúszik az ember orrán keresztül a tüdődig, szinte érzed az ízét a torkodban.

Sauromatum guttatum virágzat

A "csalogató" szag a beporzást végző rovarokat vonzza, főleg legyeket. Gyakran látni olyan virágzatot, amire legyek petéznek, sőt a nyüvek még ki is kelnek (a virágzat fel is melegszik), de táplálék hiányában pár napon belül elpusztulnak. A nevek mellett gyakori tévedés az, hogy ezek a növények föld és víz nélkül is nagyszerűen virágoznak. Hiszen ezért hívják csodagumónak. Az a része nem tévedés, hogy képesek föld és víz nélkül virágozni, de korántsem ezt igénylik a növények. Találkoztam már olyan kérdéssel is, hogy "virágzás alatt kivegyem a földből?". A természetben vajon ki veszi ki a földből?
A Dracunculus-t leszámítva lombhozás előtt nevelnek virágzatot ezek a növények. Gyakran virághozáskor még nem hoznak gyökeret, de a virágzás vége felé, vagy légkésőbb utána elkezdik hozni a gyökereket. Ezért én azt szoktam javasolni, hogy legkésőbb virágzás után ültessük el ezeket a növényeket, amikor már kezdenek megjelenni a gyökerek. Jobb módszernek tartom azt, hogy február-március környékén, amikor kezdenek fejlődésnek indulni a növények, ültessük őket friss földbe, tegyük meleg helyre (20°C környéke), és gyengén tartsuk nyirkosan a földjét, de akár teljesen szárazon is lehet. A gyenge nyirkosság azért jobb megoldás, mert a bőrszöveten keresztül is képes némi nedvesség felvételére a gumó. Gyakran látni, hogy a kopasz gumót egy sekély tálra helyezik, és vizet öntenek rá, így a gumó alja vízben áll. Ezt se tartom a legjobb variációnak, akkor már inkább legyen teljesen szárazon a gumó, víz nélkül. Ahogy kihozza a levelet, már lehet bátrabban öntözni. Arra persze figyeljünk, hogy hidegben ne legyenek vizesek a növények, különösen ha még nincs elég gyökere, mivel így könnyen elrothad a gumó. Az ilyen növények földje legyen laza, tápanyagdús, enyhén savanyú. Én  következő keverékbe ültetem őket: 40% tőzeg alapú általános virágföld, 20% natúr savanyú tőzeg, 20% kertészeti perlit és 20% granulált baromfitrágya. Lehet keverni a közegükbe bükkfalombot, vagy egyéb, kemény lombot, de akár vörösfenyőkérget is, vagy tartós, hosszú lebomlási idejű műtrágyát. A szervestrágyáról megoszlanak a vélemények. Van, aki a marhatrágya mellett érvel, mivel az nitrogéntúlsúlyos, és a növény nagy lombot nevel, ezért sok nitrogénre van szüksége. A baromfitrágya mellett viszont az szól, hogy foszfortúlsúlyos, ami elsősorban a gyökérnövekedést segíti elő. Ha megfelelő a gyökérnövekedés, akkor a tápanyagokat és vizet nagyobb mennyiségben tudja felvenni a növény, és nagyobb lombot tud nevelni, ami a következő évi virágzás alapja. A túlzott nitrogénellátás viszont lazább szöveteket eredményez, ennek köszönhetően érzékenyebb a növény, rosszabb a szárazságtűrése, a téli tárolhatóság is romlik. Viszont a marhatrágya nem tartalmaz olyan nagy mennyiségben nitrogént, hogy ez negatív hatással legyen a növényre nézve. Használhatjuk tehát mindkét trágyafélét külön-külön, de akár vegyesen is. Én személy szerint a baromfit használom, és a nitrogént lombtrágyaként pótolom, illetve beöntözve. A kálium utánpótlására is figyeljünk oda, hiszen ez segíti a gumó fejlődését, raktározását ősszel, valamint szilárdítja a szöveteket. Hűvös időben figyeljünk oda az öntözésre, a pangó vízre érzékenyek ezek a növények, de nyáron folyamatosan legyen nedves a földjük, gyakran permetezzük is őket. Elhelyezés szempontjából a szűrt fényű elhelyezés az ideális, tűző napon gyakran megég a lombozat, ne kockáztassunk. Ősz felé közeledve a lombozat megsárgul, a levélnyél ráncosodik, ekkor szüntessük be az öntözést, tegyük a növényt szellős, világos helyre úgy, hogy a természetes csapadék ne érje. Ahogy a lombozat teljesen összeesett, egyszerűen kihúzhatjuk a földből, ilyenkor már könnyen elengedi a gumó. Ekkor kivehetjük a földből, letisztíthatjuk a gumót, a sarjgumókat összeszedhetjük, majd jól szellőző, hűvös (10°C körüli) helyre téve pihentessük a gumókat. Február környékén melegebbe vihetjük a nagyobb, virágzóképes gumókat, és megkezdhetjük a hajtatásukat. A kisebb gumókat elég csak akkor elültetni, ha már kint melegszik az idő, vagy maguktól megindult a fejlődésük. A hajtások fejlődése viszont lassú folyamat, néha eltelik 6-8 hét is, mire teljesen kifejlődik a lombozat. Ha a buroklevelek között megjelenik a zöld lombozat, onnan már gyorsan megnyúlik a levélnyél, és kiterül a lombozat. Persze ez eléggé hőmérsékletfüggő is. Az általam leírtakkal az optimális körülményeket igyekeztem bemutatni, de ezek a növények igen tűrőképesek. Fejlődnek tömörebb, levegőtlenebb talajban is, egyenetlen vízellátás mellett, de akár a tűző napon is, lehet ezeket virágoztatni teljesen víz és föld nélkül, vagy sekély vízbe állítva. Ahány ház, annyi szokás. Van, akinél bejön az adott módszer, és van, akinél nem fog. Ezért javaslom azt, hogy előbb a biztos tartási körülményeket alkalmazzuk, és utána lehet kísérletezni. Én a növények eredeti élőhelyi igényeit veszem figyelembe, nem azt, hogy Józsi bácsi mit mond. Ennek megfelelően mondhatja a Kedves Olvasó, hogy badarságokat beszélek, lehet. Akkor tessék utánanézni a növény igényeinek, és ennek megfelelően tartani a növényt.

Amiről még nem beszéltem az az, hogy ezeket a növényeket nem csak cserépben nevelhetjük, ki is ültethetjük őket a kertbe, sőt, akár télire is ott hagyhatjuk őket. A különböző növényeknek viszont eltérő a fagytűrése, amit majd külön, növényenként ismertetek, azonban azt jó tudni, hogy általában a nagyobb gumók fagytűrése gyengébb lehet. Ha kiültetjük, akkor az őszi felszedésnél legyünk nagyon óvatosak, nehogy belevágjunk az ásóval a gumóba. Sajnos én jártam már így, vagy éppen sarjgumók maradtak a földben. Végül ezért döntöttem úgy, hogy cserépben nevelem ezeket a növényeket. A kint lévő gumók viszonylag későn, gyakran csak május-június környékén hajtanak ki. A Dracunculus nemzetség gondozása annyiban tér el a mediterrán elterjedése miatt, hogy jobban bírja a szárazabb, és napos fekvést, esetlegesen a meszesebb talajt (7,5 pH értékig). A tűző napot kimondottan jól bírja, bátran rakjuk/ültessük napos helyre. A viszonylagos szárazságtűréstől függetlenül a növény jobban fejlődik, ha kiegyenlített a vízellátása. A növények meghálálják, ha kiültetés előtt az ültetődöröbe teszünk érett szervestrágyát, erre földet, majd erre rakhatjuk a gumót. A gumó teteje legalább 5-8 cm mélyen legyen, illetve nagyobb növények esetében a gumó átmérőjével megegyező mélysége. Ez azért lényeges, hogy a növény a nagy lombozat miatt ne forduljon ki a földből, plusz a gyökerek is a gumó felső részéből törnek ki elő. Nagyon fontos megemlíteni a csodagumóval és társaival kapcsolatban, hogy a lombra vigyázzunk. Ha letörik, akkor a gumó elég komolyan le fog fogyni. Ősszel ugyanis a lombból szív vissza nagyon sok tápanyagot és vizet a növény.
A szaporítását tekintve gyorsabb a sarjgumóról történő szaporítás. A sarjgumók 3-4 évesen már virágozhatnak, de előfordul, hogy ennél több időre van szükségük. Magról is szaporíthatjuk ezeket a növényeket, de ebben az esetben még több időre van szükség, hogy elérje a virágzóképes méretet. Az általános rész után nézzük egyenként a növényeket.

Dracunculus vulgaris

Dracunculus vulgaris

Ezt a növényt magyarul sárkánykontyvirágnak hívják. A nemzetség két fajt számlál, a másik faj a D. canariensis. A mediterrán régióban széleskörűen elterjedt faj a D. vulgaris. Többek között Görögországban, Krétán, a Balkán térségben. Ami érdekessége, hogy áltörzset nevel a levélnyelekből, hasonlóan a banánokhoz, és az áltörzs tetején hozza ki a virágzatot, amely igen nagy méretű. A spatha hossza a 40-50 cm-től akár a 80-100 cm-ig is terjedhet a növény fejlettségétől függően. A növény magassága ennek megfelelően 120-180 cm között változhat. A levelek karéjosan osztottak, minden levele úgy néz ki, mint a Sauromatum 1-1 levele. A leveleken fehér (vagy inkább áttetsző) sávok találhatóak, alulról nézve ezek egyértelműen áttetszőek. 1-1 levél átmérője 20-50 cm között változhat. Fagytűrés tekintetében a webes források -22-25°C körüli értékeket adnak meg. Idehaza számos példa van rá, hogy kiültetve jól érzi magát a növény, gond nélkül viseli a hazai teleket. Egy csapadékvédelem, vagy minimális takarás azért nem árt fölé. Talaj szempontjából nem válogatós, de szüksége van a jó csapadékelvezetésre. A kiültetés előtt nem árt, ha az ültetőgödör aljára 5-10 cm kavicsréteget terítünk, majd erre a talaj-szervestrágya-talaj rétegek, és erre kerüljön a növény. Az általános részben már említettem, de ismét felhívom rá a figyelmet, hogy ez fénykedvelő növény, napos helyet válasszunk számára. A virágzás ideje alatt ez is elég komoly bűzt termel, jönnek rá a legyek szépen. Ha esetleg beporozzák, akkor pár hét elteltével a virágszáron pirosra érő bogyók fejlődnek tömör, bunkószerű elrendezésben. A beérésig a növény eldobja leveleit, a virágzat leszárad, és csak az áltörzs marad, a tetején a termésekkel.

Sauromatum venosum/ S. guttatum

Sauromatum guttatum

A csodagumó elnevezés valójában ezt a növényt takarja. A tudományos elnevezésben azonban vannak eltérések. Egyes helyeken szinonim névként említik a S. guttatum és S. venosum neveket. Máshol külön fajként tartják számon őket. Annyi bizonyos, hogy vannak eltérő megjelenésű csodagumók. Némelyik levele fűzöld, míg a másik levele hamvaszöld árnyalatú, valamint a levélnyél mintázottságában is van eltérés. Előfordulnak olyanok, amiken kevés a sötétebb folt, és olyan is, aminél a sötét szín a domináns. Ez a sötét szín is lehet barnás, illetve zöld színű.

Hosszas keresgélés után találtam utalást arra, hogy a zöld levelű, barna foltos jegyekkel bíró növény a S. venosum, míg a hamvas levelű, zöld foltos növény a S. guttatum. A virágzatban nincs jelentős eltérés a két faj között. Megemlíteném a S. venosum 'Indian Giant' szelektált fajtát, ami leginkább abban különbözik az alapfajtól, hogy lényegesen nagyobb annál mind a virágzat, mind pedig a lombozat, valamint a levélnyélen lényegesen kevesebb a folt. Hogy tovább bonyolítsam a dolgot, a botanikusok átsorolták a Sauromatum fajait a Typhonium nemzetségbe, de azóta már vissza lettek sorolva a Sauromatum nemzetségbe. Szóval ne lepődjünk meg, ha Typhonium venosum nevű növénykével találkozunk, ez teljesen megegyezik a Sauromatum venosum elnevezésű növénnyel. Ezek a növények Ázsia és Afrika nedves, trópusi területein elterjedtek, leginkább az örökzöld erdők alját népesítik be. A virágzat 30-50 cm magas lehet, a spatha általában csavarodva lehajlik a földre, amelynek hossza meghaladhatja az 50-60 cm-t is. A levél végső magassága 90-120 cm között változhat. A fejlettebb növények akár 2-3 levelet is kinevelnek. A 6-7 cm átmérőjű gumók már általában virágzóképesek. -18-20°C környékéig fagytűrő, sokaknál idehaza is kint telel, sőt, kivadul, és szaporodik is. Pár sarjnövény nálam is előbukkan a kertben nyár elejétől, de a nagyobb méretű növényeket cserépben tartom, és bent teleltetem fagypont felett. Ha a virágok megtermékenyültek, akkor egy földhöz közeli, rövid száron neveli ki a termést. Megvastagodott, bunkószerű képződmény jön létre, amelyen beérve a bogyók sötétbordó, szinte fekete színűvé válnak. A helyi lakosok gumóját sütve fogyasztják.

Amorphophallus rivierii

Amorphophallus rivierii virágzat

Szinonim neve az Amorphophallus konjac. Magyarul elég sok elnevezése van: leopárdpálma, leopárdkontyvirág, kígyópálma, gumipálma. Ázsia trópusi, szubtrópusi területein őshonos (Japán, Vietnam, Indonézia, Kína déli része). A virágzat 90-120 cm magasságúra nőhet meg, míg a lombozat közel 180-200 cm magasra is, valamint 120 cm átmérőjűre. Fagytűrés szempontjából a legkevésbé fagytűrő a bejegyzésben szereplő növények közül, mindössze -15-16°C-ig bírja. Ennek a kinti teleltetése már rizikósabb, de nem lehetetlen. Pár kisebb növény nekem is van kint, hasonlóan az előző növényhez, nyáron bújnak ki a földből.

A. rivierii lombja

Virágzás után körülbelül egy hónap múlva jelenik meg a lombozat. A sarjakat nem csupán a gumó felső részén neveli, hanem hosszabb nyúlványok, elágazások végein is kinevelheti, akár 10-15 cm-re is az anyagumótól. A gumója akár 20 kilósra, és 30 cm átmérőjűre is megnőhet. A narancsméretű gumók már virágzóképesek, az ennél kisebbek azonban általában még nem virágoznak. Gumóját ennek a növénynek is fogyasztják, de nem csak a helyiek, exportálják is, valamint kiszárítva, és lisztté őrölve is használják, amelynek súlycsökkentő hatást tulajdonítanak. Számot készítmény alapját a konjac-liszt, illetve ennek kivonata adja.