Trópusi kertészkedés 3. rész (Trópusi növények)

A Trópusi kertészkedés 2. rész az alábbi linken érthető el:
Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

Az előző részben a télálló, illetve minimális takarást igénylő növényekről volt szó. Ebben a részben tovább lépünk a trópusi növények felé, hiszen a teleltetést, de legalább fűtött takarást igénylő növények következnek.

A felhasználható növények sora még jobban kibővül, gyakorlatilag az összes szobanövényként ismert növény használható. Egy kicsit megpróbálom rendszerezni őket, kezdésnek nézzük meg a nagyobb tömeget adó, méretesebb növényeket, majd kitérünk a kiegészítő, úgynevezett töltelék növényekre, amitől igazán részletgazdag, csillogó, színes hatás érhető el.
Mivel ezek a növények nem bírják a hazai teleket, ezért a kihelyezésükkel meg kell várni a megfelelő időpontot. A túl korai kiültetés, vagy kihelyezés esetén a növény fejlődése lelassul, de akár fagy is érheti, ami jobb esetben csak a levelek, ágvégek elvesztéséhez vezet. Ennek megfelelően nem árt tisztában lenni a növényünk hőoptimumával, illetve fagytűrésével. Például a Colocasia-k túl korai kiültetése esetén a növények fejlődése lelassul, és csak sokára kezdenek kiteljesedni. Egy elhamarkodott áprilisi kiültetés esetén lehet, hogy csak júliusra kezd el dinamikusan fejlődni a növény. Ez persze sok dologtól függ, a növény fejlettségétől, állapotától, a talaj szerkezetétől, tápanyagszolgáltató, illetve víztartó képességétől, a terület kitettségétől, tenger feletti magasságtól, árnyékot adó épületektől, növényektől. Ebből kiindulva nem lehet megadni egy konkrét időpontot növényenként, hogy mikor lehet kiültetni, de a hely és a növény ismerete alapján be lehet lőni egy időszakot. Ez a Colocasia-k esetében május eleje-közepe. Általánosságban elmondható, hogy a fagyérzékeny növények esetében érdemes megvárni ezt az időszakot. De a golgoták nagy részét pl. már akár egy hónappal korábban is ki lehet rakni, nem beszélve a hagymásokról, mint az amariliszek, szerelemvirágok, pókliliomok stb. A növények felszedését pedig ősszel az éjszakai lehűlésekhez igazítsuk. A melegigényesebb, cserepes növényeket hamarabb vigyük védett helyre. A szabadföldben lévő növények felszedésével megvárhatjuk akár az éjjeli 5-6°C fokokat, némelyikkel a gyenge fagyokat is, ha nagyon nincs időnk, de azért ne kockáztassunk. Megfelelően tágas, és világos telelőhely esetében a növényeket hamarabb is bevihetjük, de én azért szeretem minél tovább a trópusi hangulatot a kertben, ezért ameddig lehet, kihúzom a felszedést. Télen a növények igényeinek megfelelő hőmérsékletet tartsuk a telelőhelyen. Némelyik gumóra, hagymára visszahúzódik (ez a jobbik eset), de számos növényt levelesen kell teleltetnünk. Mivel felszedéskor többnyire sérülnek a gyökerek, ennek megfelelően a lombozatot is csökkenteni kell, hogy kisebb legyen a növény párologtató felülete. Nem beszélve arról, hogy így télen kisebb helyet foglal.
Segítséget nyújthat az alábbi bejegyzés ezen a téren: Néhány hasznos összefüggés a növény és környezete között
Illetve ez a bejegyzés konkréten a teleltetésről szól: Fagyérzékeny növények teleltetése

Nos a rövid bevezetés után nézzük a növényeket.

Banánok

Ensete ventricosum 'Maurelii'

Ezek leginkább szoliterként, esetleg kisebb csoportokba ültetve mutatnak jól. Az előző részben említettem néhány banánt, amik bírják a fagyot. A banánok többsége azonban egyáltalán nem, vagy csak gyengén fagytűrő. A legismertebb közülük a törpebanán (Musa nana), ami megfelelő körülmények mellett itthon is képes beérlelni termését. Vannak egyéb gyümölcstermő fajok, fajták is, azonban ezek beszerzése már macerásabb. Néhányat idehaza gyűjtőktől be lehet szerezni, de a többséget sajnos kissé borsos áron külföldről tudjuk megvenni. Lehet próbálkozni a Musa acuminata, balbisiana, 'Chini-Champa', Helen's Hybrid banánokkal. Ezek ehető termést hoznak, bár némelyik elég termetesre nő, mire virágozni fog, és még be is kell, hogy érlelje a termését. Ez pedig a ki-be ültetés, teleltetés miatt nem túl valószínű sajnos. Cserépben nevelve pedig szinte biztosan nem fognak teremni. Erre a törpebanán a legalkalmasabb. Ennek is vannak különböző törpe fajtái, 'Dwarf Cavendish', 'Super Dwarf Cavendish'. Egyszóval ezeknek leginkább a díszítő értéküket használhatjuk fel. Ebben az esetben viszont számos más banán is szóba jöhet. Ilyenek a Musa balbisiana 'Atia Black', 'Thai Black', M. itinerans 'Burmese Blue', a kissé fagytűrő M. bordelon, a melegigényes M. 'Siam Ruby', és még sorolhatnám. Mellesleg az utolsó banán kivételével ezek is hoznak ehető termést, csak nem nálunk átlagos körülmények között. Kisebb termetűek, színes virágzati fellevelekkel rendelkeznek a  Musa coccinea, ornata, velutina fajok. A Musa nemzetségen kívül gyakori még az afrikai elterjedésű Ensete nemzetség is. Ezek a banánok igen nagy termetűre, megfelelő körülmények között 6-7 méteresre, és mázsánál nehezebbre is képesek megnőni, szóval az idősebb növények ki-be ültetése, mozgatása már komoly fejtörést okozhat, több emberes munka. Idehaza a legelterjedtebb az Ensete ventricosum és a vörös levelű szelektált fajtája a 'Maurelii'. Kevésbé elterjedt idehaza, de a trópusi kertekben megtalálhatóak még az E. glaucum illetve E. superbum fajok.

Egyéb gumós, rizómás, szárral rendelkező növények:

Canna x generalis fajták

Ide elég sok növény sorolható. Talán a legismertebbek a kannák (Canna. sp), amelyeknek a teleltetése könnyű, tavasszal kiültetve gyorsan fejlődnek, virágoznak, számos fajta pedig csíraképes magot köt. Az utóbbi időben szebbnél szebb új fajta kerül forgalomba, eltérő virágszínnel és levélmintázattal, formával. A méretük is igen eltérő, vannak kicsi, alig 1-1,5 méteresre növők, és nagy, akár 3 méternél is magasabbak (pl. Canna 'Musifolia'). Érdemes napra ültetni őket, de legalább félárnyékos helyre. Bírják a szárazabb körülményeket is, de igazán jól a nedves, tápanyagban gazdag talajban fejlődnek. A gyenge fagyokat elviselik, mélyebbre ültetve esetleg megpróbálkozhatunk a kinti teleltetéssel, de az a biztos, ha fagymentes helyen teleltetjük a rizómákat.
A különböző gyömbérfélék szintén jól mutatnak, könnyen gondozhatóak. Legyen szó a hagyományos boltban is megvásárolható gyömbérről (Zingiber officinalis), vagy a jó fagytűrőséggel rendelkező gyömbérliliomokról (Hedychium gardnerianum, coronarium, stb). Ezek a fajok olyannyira jó fagytűrőséggel rendelkeznek, hogy nálunk elméletben télállóak. Azonban hazai tapasztalatok ezzel kapcsolatban még alig vannak, ezért inkább itt, a trópusi növények között említem. Viszont érdemes a jövőben próbálkozni a kinti teleltetéssel, hogy legyen tapasztalatunk ezzel kapcsolatban is. Gondozásuk, teleltetésük megegyezik a kannák teleltetésével, annyi különbséggel, hogy a félárnyékos fekvést jobban kedvelik, mint a tűző napot.
Érdemes még megemlíteni a rákollóvirágokat (Heliconia sp.). Ezek kimondottan melegigényes, trópusi növények, félárnyékos fekvést igényelnek, de gondozásuk hasonló a banánokéhoz. Idehaza főleg a kisebb termetű fajták terjedtek el. Igazán impozáns megjelenésű a Heliconia rostrata a maga 2,5-3 méteres magasságával, viszont idehaza nem igazán lehet beszerezni, külföldről is körülményes sajnos.
Ezeket a növényeket jobb csoportosan ültetni, akár háttérnövényként, akár szegélynövényként.

Elefántfülek

Xanthosoma violaceum

Az elefántfülek a banánokhoz hasonlóan nem hiányozhatnak a trópusi kertekből. Nagyon sokrétűen felhasználhatóak, ültethetjük őket szoliterként is (főleg a nagyobb Alocasia, Xanthosoma fajokat, fajtákat), de csoportosan ültetve is nagyon jól mutatnak. Kimondottan változatos megjelenésű növények, levelüket tekintve rengeteg szín és mintaváltozatuk létezik, és folyamatosan állítják elő az új fajtákat, keresztezéseket. Vannak kimondottan kisebb termetűek, például a rendkívül színes Caladiumok, vagy az érdekes, kevéssé ismert Remusatia-k. Mások kimondottan nagy termetűek, akár sétálhatunk is alattuk. Ezek a növények melegigényesek, sok vizet és tápanyagot igényelnek, viszont cserébe olyan környezetet varázsolnak a kertünkbe, amit más növényekkel nem lehet elérni. Hazai elterjedésük még mérsékelt, alig akad pár gyűjtő idehaza, akiknél fellelhetőek, de a körünk egyre bővül.

Angyaltrombiták

Brugmansia sp.

Korábban ezeket a növényeket a Datura nemzetségbe sorolták, sokan még most is tévesen így hívják őket, azonban helyesen Brugmansia név alatt találjuk meg őket. Ezek kimondottan könnyen gondozható növények. Tavasszal kiültethetőek a fagyokat követően, és rendszerint a fejlettebb növények ilyenkor már rövidesen virágoznak is. Hatalmas, főként este illatos virágaik nagyon dekoratívvá teszik. Igen nagyra képesek megnőni, idehaza nem ritkák a 2 méter feletti növények se. Általában nyáron a nagy melegekben visszafogottabb a virágzásuk, de ősszel ismét bőven virágoznak. Számos fajtájuk létezik, szimpla, dupla, és telt virágúak, de akár csíkozott levelű változat is. A napos, félárnyékos hely ideálisabb számukra, teljes árnyékban alig, vagy egyáltalán nem virágoznak. A bőséges öntözést, trágyázást rengeteg virággal hálálja meg. Magot hazai körülmények között nem nevel, viszont hajtásdugványozásról nagyon könnyen szaporítható. Télire visszavágva teleltethetjük, de sokan csak levágott ágakat raknak vízbe, amik tavaszra meggyökereznek, és ezeket ültetik ki.
A főleg egynyáriként ismert Datura-k is mutatósak, azonban kisebb méretűek, de nevelnek magot. Ezeknél is előfordul szimpla, illetve telt virágú, főleg fehér, sárga és lila színváltozat.

Kúszó, futónövények

Passiflora 'Sapphire'

Ezek a növények tölthetik ki nagyobb ágyások, kertrészletek között a hézagokat, összeköthetik azokat, de akár külön falat, ágyást is létrehozhatunk a felhasználásukkal. Nevelhetjük őket cserépben, a kertbe kiültetve, vagy cserepestől is kisüllyeszthetjük őket a földbe. Rengeteg növény közül választhatunk, de legelterjedtebbek a hajnalkák (Ipomoea alba, lobata, sloteri, tricolor), különféle golgoták (Passiflora sp.), farkasalmák (Aristolochia elegans, gigantea), koronásliliomok (Gloriosa sp.), tölcsérjázminok (Mandevilla, Dipladenia), ritkább, de mutatós a nagyvirágú kolostorharang (Thunbergia grandiflora). Szintén mutatós, viszont rengeteg horgos tüskével rendelkezik a kúszó encián (Solanum wendlandii). Fásodó szárúak a csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides) és a murvafürt (Bougainvillea sp). Utóbbi növény mediterrán elterjedésű, de megjelenésével nem lóg ki igazán a trópusi kertekből. Speciális ültetőközeget, és támasztékot igényelnek a viaszvirágok (Hoya sp.), valamint a vanília (Vanilia planifolia). Támasztékot igényelnek továbbá a kúszó habitusú Philodendronok, Epipremnumok.  A sort még lehetne folytatni, de igyekeztem a leginkább elterjedt, ismert növényeket felsorolni.

Papagájvirágok

Pompás papagájvirág (Strelitzia reginae) a volt Kecskeméti Kertészeti Főiskola üvegházában

A papagájvirágok Afrikában őshonosak, jellemző rájuk a megvastagodott, raktározó gyökérzet, erős, merev levelek. Legelterjedtebb a pompás papagájvirág (Strelitzia reginae), azonban néhány gyűjtőnél előfordul a S. nicolai is. Míg előbbi 1,5-2 méter magasra nő, addig utóbbi törzset nevel idős korára, és elérheti a 4,5-6 méteres magasságot. Igen erőteljes, nagy méretű növény. Hasonló méretű, és habitusú az utazók pálmája (Ravenala madagascariensis). Ezek a növények megjelenésükkel, virágjukkal trópusi hangulatot árasztanak, azonban nagy termetük miatt kevesen gondozzák ezeket a növényeket. Ennek köszönhetően leginkább csak a pompás papagájvirág terjedt el idehaza, azonban gyakran ennek a virágzására is sokat kell várni, csak a jól fejlett, erősebb növények virágoznak. A gyakori átültetés, gyökérbolygatást nem szeretik, így csak cserépben ,dézsában érdemes nevelni ezeket a növényeket.

Pálmák, cikászok

Vas Péter kertrészlete

Ezek a növények szintén nem kedvelik a bolygatást. Vagy cserépben, dézsában neveljük őket, vagy kiültetve, de ilyenkor a fagytűrőségnek megfelelően fűtött takarást kell biztosítani számukra télen. A legelterjedtebb cikászfaj a Cycas revoluta igazán mutatós, idősebb korára törzset nevel, és minden évben új, impozáns levélkoronát hoz. Fagytűrősége gyenge, így mindenképp fűtött takarással célszerű kint hagyni, ha kiültetjük.
Pálmákból rengeteg fajt, fajtát lehetne felsorolni, a leggyakoribbak talán a Butia, Chamaedorea, Chamaerops, Sabal, Phoenix, Trachycarpus, Washingtonia nemzetségek közül kerülnek ki. Ezeket a növényeket napos helyre érdemes elhelyezni, azonban előfordulnak kisebb termetű, trópusi pálmák ( pl. gyompálma (Chamaedorea elegans)), amik a félárnyékos helyet jobban kedvelik.

Páfrányfák

Netes kép

Legismertebb képviselőjük talán a Dicksonia antarctica, amely ezt egészen jó fagytűrőségének köszönheti. Hasonló, de kevésbé bírja a hideget a Dicksonia fibrosa. Ennél vékonyabb törzset nevelnek a Cyathea-k, amelyek közül a C. cooperi elérheti akár a 8-10 méteres magasságot is. Mutatósabb, fekete levélnyelű a C. medullaris, amely kissé elmarad magasságban az előző fajtól. Lassabb növekedésű, lényegesen kisebb termetű, de szintén törzset nevelő faj a Blechnum gibbum. Ezek a növények a tűző napot nem viselik el, ideálisabb számukra egy félárnyékos, árnyékos fekvés, üde, folyamatosan öntözött talajjal. A plusz párásító öntözés szükségessége se elhanyagolható ezeknél a növényeknél. A kiszáradást rosszul tűrik, valamint tápanyagutánpótlásnál érdemes figyelni arra, hogy a törzs is kapjon a tápoldatból. A növények felépítése érdekes, mivel az elhalt levélnyelek tövéből épül fel a törzs, amelyek között,illetve benne gyökerek fejlődnek kellően nedves helyen. Egyszóval képes vizet és tápanyagot felvenni a növény a levelén, illetve a törzsén keresztül is. Ezt kihasználva gyakran úgy értékesítik ezeket a növényeket, hogy egyszerűen csak hajtáscsúccsal rendelkező törzsdarabokat vágnak ki,és ezeket a kopasz törzseket árulják. Ezeket a Dicksonia antarctica kivételével fűtött takarással kell átteleltetni, ha kint akarjuk hagyni őket.

Egyéb nagy méretű fás szárú, dézsás növények

Mirtuszgyümölcs (Acca sellowiana syn. Feijoa sellowiana)

No itt aztán szabadjára engedhetjük a fantáziánkat. Elkanyarodhatunk a gyümölcstermő növények irányába, rengeteg citrusféle beszerezhető idehaza. Ezek nevelése nem okoz komoly fejtörést, csupán néhány alapvető szabályt kell betartani nevelésük során, és bőven termő fáink lehetnek. A saját szüretelésű narancs köszönőviszonyban sincs a boltihoz képest, higgyétek el, tapasztalat. A citrusokon túl érdemes foglalkozni a szamócaguavával (Psidium cattleianum). Ez a növény egyedül is terem, cseresznye méretű, finom terméseket hoz, könnyen gondozható. A termés lehet piros illetve sárga színű. Otthoni körülmények között könnyen termőre fordulnak a különféle rózsaalmák (Eugenia sp.). Nagyobb termetű növények közé tartozik a mirtuszgyümölcs (Acca sellowiana), amely mérsékelten fagytűrő, de a biztos áttelelésben nem bízhatunk. Továbbá a cserimoja (Annona cherimola), brazil guava (Psidium guajava). Ezeknél a jobb beporzás érdekében érdemes legalább két különböző növényt tartani. Megpróbálkozhatunk a papaja (Carica papaya) nevelésével is, de termést leginkább a törpe, öntermő fajtáktól remélhetünk.
Ha a díszítő értéket vesszük figyelembe, akkor még több a lehetőség. Noha a mediterrán kertek tipikus növénye, de a leanderek (Nerium olenader) itt is beilleszthetőek a kertbe. Nagyon jó, sokat virágzó talajtakarót lehet nevelni a sétányrózsákból (Lantana camara). Szoliter növényként helyt állnak az enciánok (Lycianthes rantonetii syn. Solanum rantonetii), a különféle végzetcserjék (Clerodendrum splendens, thomsoniae, ugandense, stb), a pillangófák (Ceasalpinia sp.), orchideafák (Bauhinia sp.), kalapácscserjék (Cestrum sp.), törpe angyaltrombiták (Iochroma sp.), ólomvirágok (Plumbago auriculata), az aranysárga óriáscsésze (Solandra maxima), különféle fikuszok (Ficus sp.), hibiszkuszok (Hibiscus rosa-sinensis), fuksziák (Fuchsia sp.) és még lehetne folytatni a sort.

Egyéb nagy méretű növények

Könnyezőpálma (Monstera deliciosa)

Ide sorolnám a többi nem, vagy csak gyengén fásodó szárú növényt. Jól használhatóak a különféle kontyvirágfélék, mint a jól ismert könnyezőpálma (Monstera deliciosa), vagy a Thaumatophyllum selloum. A többi Anthurium, Philodendron, Monstera, Thaumatophyllum szintén nagyon jól passzolnak. Mutatósak még a  sárkányfák (Dracaena sp.), csavarpálma (Pandanus tectorius), buzogányvirág (Dieffenbachia sp.). Ezeket a növényeket jobb szűrt fényben elhelyezni, meghálálják a gyakori vízpermetezést, a párásabb környezetet.

Trópusi tavirózsák

Nymphaea 'King of the Blues'

Ha már az előző részekben szó volt a tóról, vízfelületekről, akkor ne feledkezzünk meg a trópusi tavirózsákról sem. Idehaza néhány fajuk, fajtájuk beszerezhető, gyűjtőknél igazi ritkaságokra is bukkanhatunk. Ezek a növények a virágjaikat a víz fölé emelik, többnyire éjjel illatosak, de akkor leírhatatlan illatuk van. Vanília, jácint, és hasonlóan erős illatok jellemzik ezeket a virágokat. Előfordul a fehér virágú tigrislótusztól a kékes virágú Nypmhaea caerulea-n át a vörös virágú Nymphaea rubra-ig rengeteg virágszín. Ezeket a növényeket érdemes sekély, 30-50 cm mély vízbe elhelyezni, amikor a kinti vízhőmérséklet már 15°C alá nem igazán süllyed. A növény rövidesen egyre fejlettebb leveleket kezd hozni, majd virágot is egészen őszig. Ősszel ahogy kezd hűlni a víz, érdemes felszedni a növényeket, és 10-15°C-os vízben teleltetni, világos helyen. A legjobb lehetőség azonban egy működő akvárium lenne nekik télen.

Egyéb kisebb termetű, tölteléknövények

Levélkaktuszok (Epiphyllum sp.)

Igaz, ez így csúnya kifejezés, hogy tölteléknövény, de jobbat igazából nem találtam rájuk. A többi növény, amiket fentebb felsoroltam, lényegében a kert alaphangulatát, jellemzőit adták meg, a fő irányvonalat. Ezekkel a kisebb, színes növényekkel pedig egészé, kerekké tehetjük a látványt, ettől lesz igazán nyüzsgő, trópusi a hangulat, és ezekkel kell a legtöbbet bajlódni. No de azt mondom, hogy ez a körítés megéri a bajlódást. Itt is teljesen személyre szabhatjuk a növények felhasználását. Van, aki az orchideák gyűjtéséra állt rá, van, aki a levélkaktuszokra, mások a szakállbroméliákra (Tillandsia sp.), vagy egyéb más broméliákra, páfrányokra, kontyvirágfélékre. Ezek mind-mind nagyszerűen kiegészítik a nagyobb, fő irányvonalat adó növényeket. Ezeket felakaszthatjuk fára, a terasznál gerendára, kerítésre stb. Ezzel megtörjük az egységet, hogy csak lent, a földön vannak gyökeres növények.
Én szeretem használni a különféle hagymás, gumós növényeket is, mint az amariliszek (Hypeastrum sp.), ananászliliomok (Eucomis sp.), szerelemvirág (Agapanthus africanus), vérvirágok (Haemanthus, Scadoxus), ernyősliliomok (Crinum sp.).


Nos ezzel véget is ért ez a bejegyzés. Remélem kellően színes, használható lett. Ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam, a növények felsorolása nem teljes, sok növényről csak érintőlegesen írtam, de talán a bemutatott növények által nyújthattam egy kis betekintést ebbe a világba.