Golgotákról (Passiflora sp.) általánosan

A golgoták széles körben ismert növények. Régóta tartjuk őket, azonban minden évben fedeznek fel új fajokat, hoznak létre új fajtákat, ezért mindig tartogatnak számunkra újdonságokat. Nézzük hát, hogyan is kell tartani ezeket a növényeket.

Passiflora caerulea

Rengeteg fajjal, illetve fajtával büszkélkednek ezek a növények. Alakjuk, felépítésük szerint különböző csoportokba is szétválasztották őket. Az egyik ilyen csoport a Decaloba típusú golgoták. Ezeknek általában jellegzetes denevér-alakú levelük van, jellemzően apró 1-4 cm virágja, és gyakran mintásak a levelek. Néhány faj a teljesség igénye nélkül: aurantia var. samoensis, biflora, conzattiana, coriacea, citrina, holosericea, sanguinolenta, suberosa, trifasciata, xiikzodz, xishuangbannaensis. Egy másik csoport a Tacsonia. Az ide tartozó golgoták virágja csüngő (kivétel pl. a manicata), továbbá jellemző, hogy magasabb, hegyvidéki területen élnek, akár 2-3000 méteres magasságban. Itt a klíma hűvös, de ritkák a fagyok, jellemző a magas páratartalom is. Ezeket a golgotákat hazai körülmények között nehéz megvirágoztatni, mivel ahhoz hűvös, párás helyet, szűrt fényt igényelnek nyáron is, ami idehaza nehezen kivitelezhető. Néhány növényt itt is megemlítek: ampullacea, antioquiensis, jardinenesis, manicata, mathewsii, parritae, tarminiana, tripartita var. mollissima. A gyakrabban tartott golgoták a Tetrapathea csoportba tartoznak. Ilyen az amethystina, caerulea, cincinnata, gritensis, incarnata, foetida, edulis, valamint ezek számos hibridje, fajtája.
A golgoták többsége az amerikai kontinensen őshonos. Főleg Dél-és Közép-Amerikában, de akad Észak-Amerikából is, pl. a Passiflora incarnata.

Passiflora sanguinolenta

Nézzük a gondozásukat. Általánosan elmondható, hogy gyengén savanyú (6-7 pH) talajt igényelnek, amely tömörödésre nem hajlamos, és kellő tápanyagot biztosít. Viszont ezek a növények igen tűrőképesek, a kissé kötöttebb kerti földben is jól fejlődnek, valamint kiélt, alacsony tápanyagtartalmú talajban is életben maradnak, de ilyenkor gyengén fejlődnek, leveleik kisebbek, tápanyaghiányosak, ha hoz virágot, az is kicsi, gyenge színű lesz. Viszont megfelelő talajba ültetve ezek a növények gyorsan regenerálódnak, és új, egészséges hajtásokat hoznak. Én tőzeg alapú talajkeveréket használok, amiben 30-40% savanyú tőzeg, 20-25% nagy szemű kertészeti perlit, 20-25% érett komposzt van. Kiegészítésnek lehet még rakni a keverékbe kókuszrostot, hogy lazítsa, illetve a tápanyagigényesebb, erőteljesebb növényeknek granulált szervestrágyát, esetleg jó minőségű kerti földet. Az öntözésnél érdemes odafigyelni, hogy talajuk ne száradjon ki teljesen. Erre különösen a nyári nagy melegekben kell odafigyelni, ilyenkor mindig legyen kissé nyirkos a földjük. Télen pedig hőmérséklettől függően öntözzünk. Ha hűvös helyen teleltetünk, akkor kevés vízzel is beérik a növények. Télen a golgoták többsége legalább 10-15°C között, világos helyen, mérsékelt öntözés mellett jól teleltethetőek. A melegigényesebbek (alata, quadrangularis, racemosa, vitifolia, Lady Margaret) télen 20°C felett teleltethetőek biztonsággal. A fény gyakran kulcsfontosságú tényező a teleltetésnél. Hiába van meg a kellő hőmérséklet, és megfelelő öntözés, ha nincs elég fény. Ilyenkor tavaszra már nagyon legyengült növényeink lesznek.

Passiflora 'Lady Margaret'

Tavasszal szoktassuk őket a kinti napfényhez, és őszig keressünk nekik megfelelően napos helyet. A többség jól bírja a közvetlen napsütést, sőt igényli is. A nagy nyári melegekben jól jön az árnyékolás, de egyébiránt nem szükséges. Viszont a Tacsonia, Decaloba, és alata, quadrangularis golgoták, valamint ezek fajtái inkább szűrt fényben érzik jól magukat. A közvetlen tűző napot nem kedvelik sokáig.  Mivel ezek a növények kevés kivételtől eltekintve (macrophylla) kaccsal kapaszkodó kúszónövények, ezért támrendszer szükséges nekik. Gyakran drótkarikára, kis rácsra futtatva lehet megvenni a növényeket. Azonban ezek nem sokáig alkalmasak a növénynek. Sokkal jobb valamilyen nagyobb rács, drótkerítés, oszlop, vagy háló. Én uborkahálóra futtatom őket. Ha a golgoták cserepestől ki vannak süllyesztve a kertbe, vagy csak a talajra van rakva a cserepük, akkor a gyökerük ki fog bújni a cserépből, és ilyenkor hatalmasat fejlődnek a növények, rengeteg virágot hoznak. Ilyenkor gyakran 4-5 méterre is elmásznak. Viszont ennek az a hátránya, hogy ősszel felszedésnél sérülnek a gyökerek. Ilyenkor érdemes visszavágni a növényeket felére, vagy harmadukra, hogy egyensúlyban legyen a vízfelvétel-vízleadás, valamint így kezelhetőbb méretű lesz a növény.

Passiflora x violacea 'Victoria'

Itt ejtenék szót a golgoták fagytűrőségéről. Gyakran lehet a télálló golgota kifejezéssel találkozni. Viszont nálunk teljes biztonsággal nem lehet kijelenteni, hogy létezik télálló golgota. Általában ezt a legismertebb kék golgotára (Passiflora caerulea) szokták mondani, azonban ennek a fagytűrése -15-18°C körüli. Egy másik jó fagytűrésű golgota a Passiflora incarnata, szintén hasonló fagytűréssel. Jobb fagytűrésű, de nagyon ritka nálunk a Passiflora lutea. Ezeket a golgotákat, és ezek szelektált változatait érdemes lehet védett helyre kiültetni a kertbe, és télire takarni, viszont jöhet egy keményebb tél, amikor ezek kifagynak, így mindig legyen tartalék növény. Többször előfordult már, hogy az anyatő kifagyott, viszont gyökérsarjról tavasz végén kihajtott a növény. Ebben az évben jó eséllyel virágzik is. A gyökérsarjak nevelése főleg szabadföldben feltűnő, ha az anyatő elpusztul, vagy már idős. Ezek az anyatőtől akár 2-3 méteres távolságban is megjelenhetnek. A fagytűrés azért is eltérő ezeknél, mert ezek fajok, és mivel magról szaporodtak, nagy a genetikai változatosságuk, amik befolyásolhatják a fagytűrést is. Lehet, hogy az egyik caerulea kifagy -13°C-nál, míg egy másik túlél -20°C-ot is. Főleg ennek a genetikai változatosságnak köszönhető az is, hogy számos caerulea részben ,vagy teljesen meddő. Ilyenkor a növény vagy nem köt termést, vagy ha igen, akkor üres, és nincs benne mag. Persze vannak olyan caerulea-k, amik mesterséges porzás nélkül is számos maggal teli termést hoznak. Én érdemesnek tartom azt, hogy kísérletezzünk ezek télállóságával, persze tartaléknövény mellett. A genetikán felül azonban nagyon sok dolog befolyásolja még a fagytűrőséget, így a növény fejlettsége, a hormonális háztartása, káliumtartalma (ez ugyanis növeli a fagytűrőséget), a talaj szerkezete, a hely kitettsége, fekvése, a téli fagyos napok hossza, napsütéses órák száma.

Kiültetett Passiflora caerulea 'Constance Elliot'

Szaporítani lehet dugványozással, a gyökérsarjak leválasztásával, bujtással vagy magvetéssel. Dugványozni 2-3 ízközzel (nódusz) rendelkező szárakat érdemes, amiken van levél. Lehet valamilyen talajkeverékben, kertészeti perlitben és vízben is gyökereztetni. Nem árt, ha gyökereztetőhormont is használunk ilyenkor. Dugványozásnál fontos a magas páratartalom, nyirkos gyökereztetőközeg, és magas hőmérséklet (24-26°C a legjobb). Fajtól/fajtától függően 2-3 hét alatt meggyökereznek a dugványok ideális körülmények között. Ezek cserepezéstől számítva 2-3 hónapon belül már virágozhatnak, de a dugványozás évében szinte mindig szoktak, ha jól vannak tartva. Előfordul, hogy a gyökereztetés alatt is nevel bimbót, ezt ekkor csípjük le, hogy a gyökeresedésre tudjon koncentrálni a dugvány. Sokszor tapasztaltam már, hogy a frissen becserepezett, alig 20-30 cm-es kis dugványok is virágoztak. Ennek valószínűleg a növény hormonális háztartása áll a hátterében, ugyanis ezek a dugványok szinte mindig virágzásban lévő növényről lettek vágva.
A gyökérsarjakat úgy válasszuk le, hogy a leválasztandó sarjtól 8-10 cm távolságra az anyatő irányába ásóval szúrjunk le, így az összekötő gyökeret elvágjuk. Érdemes megvárni, amíg a sarj szára legalább 3-5 mm vastag. A vékonyabb sarjaknak még gyakran nincs önálló gyökere. A leválasztott sarjat felére, harmadára vágjuk vissza. A bujtás időigényes szaporítási mód. Ennél a módszernél a növény szárát le kell húzni a talajhoz, vagy egy külön cserépbe, és leszorítani (erre jó lehet akár 2-3 db U alakban meghajlított drót). Majd a cserépben/talajon lévő szárat 2-5 cm vastagon földdel lefedni, és folyamatosan nyirkosan tartani. Pár hét elteltével a letakart szárrész legyökeresedik, és leválasztható az anyatőről.

Maracuja (Passiflora edulis) magoncok

A magvetés érdekes dolog a golgotáknál. A legjobb az, ha friss maggal van dolgunk. Ha esetleg van, akkor a magon lévő hártyát le kell szedni, majd a magokat egy napig langyos vízbe áztatni. Ezután mehetnek a földbe, vékonyan takarva. A földet folyamatosan nedvesen kell tartani, a 24-26°C ideális a csírázáshoz. Friss mag esetében ez 1-2 héten belül megtörténik. 2-4 lombleveles korban lehet tűzdelni a magoncokat. A vetőföldet azonban ne használjuk fel másra, mert a golgoták magja hajlamos az elfekvésre, így még számíthatunk arra, hogy fognak kelni kis növények. A kevésbé friss magok esetében hetekig, akár néhány hónapig is elhúzódhat a kelés. Magvetéssel sok új fajta állítható elő, ha különböző növényeket keresztezünk. A caerulea pl. igen jó porzó, viszont dominánsan örökíti a virágban megtalálható kék gyűrűt, ami a hibridjeiben gyakran feltűnik. A magoncok akár már egy évesen is virágozhatnak (foetida, morifolia), de jellemzőbb, hogy 2-4 éves korukban virágoznak először.
Ritkán találkozunk oltott golgotával, pedig ilyen is létezik. Általában erősebb, kevésbé kényes fajokat, hibrideket használnak alanynak, és erre oltják a kényesebb nemes részt. Így a nemes növény jobban bírja a mostohább körülményeket, és erőteljesebben fejlődik, mint a saját gyökerén.

Passiflora biflora

A golgoták többségét díszítő céllal tartjuk, azonban van néhány étkezési célból tartott faj, illetve néhány kimondottan étkezési célra szelektált fajta is. Ezek a maracuja (P. edulis), amelynek termésével találkozhatunk leggyakrabban a hazai boltok polcain. Ennek a termése 5-7 cm átmérőjű, gömbölyű, lila színű. Hasonló ehhez, de nagyobb, sárga termést hoz a flavicarpa, amely korábban az edulis egy változata volt, de ma már különálló fajnak tekintik. Az édes granadilla a Passiflora ligularis termése, míg az óriás granadilla a Passiflora quadrangularis termése, amely a legnagyobb a nemzetségben. 10-15 cm széles, és 10-30 cm hosszú termést képes hozni. További gyümölcstermők a banán passiógyümölcs (Passiflora tripartita var. mollissima), P. malliformis, P. incarnata, de ehető még a caerulea, foetida termése is. A termésekben az ehető rész lényegében csak a magokat körülvevő kocsonyás pulpa. Ezt kinyomkodva megkapjuk azt, amiért valójában termesztik ezeket. A maracuja levét főleg gyümölcslevekhez, italokhoz használják, a többi növény termését desszertekhez, gyümölcssalátákhoz.