Philodendronokról és társairól általánosan

 

Sziasztok!

Kezdenek egyre elterjedtebbek lenni itthon is ezek a növények, viszont magyar nyelven alig van használható gondozási útmutató, meg úgy egyáltalán általános leírás róluk. Ezt igyekszem most pótolni. Hogy miről is lesz pontosan szó? Dél illetve Közép-Amerikai földrészről az említett Philodendronok mellett a Monstera, Thaumatophyllum növények, valamint az ázsiai régióból az Epipremnum, Rhaphidophora, Scindapsus és Syngonium növényekről egy általános leírás, és gondozási útmutató, valamint a szaporításukról is fogok írni.

Philodendron x corsinianum

Ezek a növények különböző földrészről származnak, azonban hasonló körülményekhez hasonló módon alkalmazkodtak, ezért hasonló gondozást is igényelnek. Ezeknek a növényeknek a többsége hemiepifita, azaz magoncként a talajon kezdik életüket, majd utána másznak fákra, sziklákra, vagy amire sikerül. Egyes fajok inkább teljesen epifita (fán élő) vagy litofita (kövön élő) életmódot folytatnak (Philodendron spiritus-sancti). Ezeknek különösen laza ültetőközeg kell. De előfordul, hogy nem is használnak ültetőközeget, csak egy nagy mohagolyót, amit majd benőnek. Azt tudni kell, hogy főleg trópusi esőerdőkben élnek a bejegyzésben említett növények, ahol a talajszintre nagyon kevés fény jut le. Az erdőnek ezen a szintjén a fényért való harc nagyon kiélezett. A kikelt magoncnak nem sok tartalék tápanyagja van, mivel pl. egy Philodendron mag elég kicsi. Ezért a magonc feladata, hogy minél hamarabb fényt találjon, a lehető legkisebb energiabefektetéssel. Az esőerdőben pedig a fényt felfelé célszerű keresni. A fiatal növény ezért hosszú hajtást fejleszt, viszonylag kicsi levéllel, és ezzel 'kutat' a talajon valamire, amire felmászhat. Ha megtalál pl. egy fát, akkor felfelé veszi az irányt. A gyökereivel a fák törzsére szorosan rákapaszkodik, és minél több fényt kap, annál több tápanyagot tud készíteni magának, ezért egyre vastagabb lesz a szára, nagyobb, fejlettebb a levele. Az ilyen alaki változást morfogenezisnek nevezzük. Régebben ezért volt nagyon nehéz beazonosítani 1-1 fajt, mivel akár teljesen különbözhet kinézetben egy fiatalkori és egy kifejlett kori levél. Különösen a Philodendronokra jellemző ez. A fiatalkori levelek esetében gyakran előfordul a narancsos, vöröses levélfonák (atabapoense, El Choco Red, mexicanum, sagittifolium), amit nagy korában szinte teljesen elveszít. Néhány faj esetében kisebb korban ezüstös mintázat található a levélen (plowmanii, sodiroi), ami később szintén teljesen eltűnik. Egyes fajok levele kisebb korban sötét bársonyos, amely később kifakul, vagy teljesen el is tűnik, és zöld lesz (lupinum). A színbeni eltérés mellett pedig az alakjuk is nagyban változik. A fiatalkori levelek általában kisebbek, egyszerűek, majd ahogy fejlettebb lesz a növény, úgy lesznek egyre nagyobbak, szeldeltebbek, lyukasabbak a levelek. Szóval látjátok, hogy nem egyszerű egy fajt beazonosítani, ismerni kell a fiatalkori, időskori leveleket. Szerencsére azért vannak bizonyos faji bélyegek, amik már kisebb korban is adnak némi támpontot. Ha ez nem lenne elég bonyolult, elmondom, hogy vannak élőhelyi változatok is. Ez azt jelenti, hogy 1-1 szélesebb körben elterjedt faj területenként máshogy néz ki. Általában nem kell komoly különbségekre gondolni, de ahhoz elég, hogy akár másik faj is lehetne. Ilyen esetben a virág az, ami első körben segíti a határozást, illetve a genom feltérképezése. Élőhelyi változatoktól függetlenül a virág minden fajnál ugyanúgy néz ki. A Philodendron verrucosum esetében pl. több tucat élőhelyi változatról tudunk. Ez egy nagyon széles körben elterjedt faj mind területileg, mind tengerszint feletti magasság szempontjából. 

Monstera obliqua élőhelyi változatok

Aztán adott fajnak lehetnek alfajai, amik kinézetben szintén különböznek. A Monstera adansonii faj esetében 4 alfajról beszélhetünk. Léteznek azonban terresztriális fajok is, amik egyáltalán nem, vagy csak ritkán, kis mértékben másznak fákra, inkább a talajon kúsznak (gloriusum, plowmanii, pastazanum), vagy nagyon rövid ízközöket nevelnek, és idősebb korban is esetleg csak rövid, tömzsi törzset nevelnek (martianum, melinonii, linnaei). A Thaumatophyllum nemzetség több faja korábban Philodendron volt, de pár éve már átsorolták őket. Jellemző rájuk, hogy vaskos, fásodó törzset nevelnek, amelyeken jellegzetes mintát alkot a levélalapok megmaradt nyoma.

A kis bevezető után nézzük a konkrét gondozásukat. Aki gondoz orchideákat, azok örülhetnek, mert ezek a növények nagyon hasonló gondozást igényelnek.

Ültetőközeg:

Lényeges a laza, semleges vagy enyhe kémhatású közeg. A bolti virágföldeket el kell felejteni. Esetleg a jobb minőségű orchideaföldek jöhetnek számításba. Én szeretem tudni, hogy miben vannak a növényeim, ezért mindegyiknek magam keverem az ültetőközeget. Ezt nem lehet igazából virágföldnek nevezni, mert attól szerkezetileg nagyban különbözik. Az ilyen növények ültetőközegéhez az alábbi összetevőket lehet használni: kókuszrost, kókuszchips, darabolt kókuszháncs, kertészeti tőzeg, szálas kertészeti tőzeg, nagy szemű kertészeti perlit, széndarabok. vörösfenyőkéreg, lávakő, szálas Sphagnum moha. Nem szükséges ezekből mindet használni. Ha szellősebbé szeretnéd tenni a közeget, használj kókuszchipset, kókuszháncsot, perlitet, kérget, lávakövet. Az alap közeg lehet tőzeg vagy kókuszrost, bár én ezeket 30-40%-nál nagyobb arányban nem használom. A többi a lazító közeg attól függően, hogy az adott növény mennyire igényli a szellős közeget. Fontos tudni, hogy ezeknek a növényeknek a gyökere a tömör, levegőtlen talajban elpusztul, valamint a tápanyagokat is nehezebben veszi fel, ezért van szükség ilyen speciális ültetőkeverékre. Viszonylag új ültetőközeg a lechuza pon, ami egy ásványi kőzetekből álló keverék. Nagyon jó tapasztalatok vannak vele, mivel levegősen tartja a gyökereket, a vizet jól elosztja, viszont nincs tápanyagtartalma, ezért az ebben nevelt növényeket külön tápoldatozni kell.

Öntözés:

Mivel trópusi, többnyire esőerdőkből származó növényekről van szó, ezért az ideális öntözővíz lágy, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású és mindig azonos hőmérsékletű legyen, mint amilyen hőmérsékletben a növény van. Lehet használni esővizet ( ez a legjobb megoldás), vagy akár akvárium, kerti tó vizét, de sok esetben a pihentetett csapvíz is megfelelő. A többség azért jól tolerálja a keményebb vizet is, de azért nem ez az ideális. Két öntözés között kicsit lehet hagyni, hogy kiszáradjon az ültetőközegük. Az ideális az, ha gyakran vizes a gyökerük, de viszonylag gyorsan fel is szárad. Ezért is fontos a levegős közeg. Viszont a talajra kevésbé érzékeny növények (Epipremnum aureum-szobai futóka, Monstera deliciosa-könnyezőpálma) jól bírják azt is, ha a gyökerük tartósan vízben van.

Tápanyagutánpótlás:

Ez szintén egy fontos téma. Minél idősebb, nagyobb a növény, annál több tápanyagra van szüksége. Tápanyagutánpótlásra több módszer is van. Lehet használni szerves trágyákat is, amelyek viszonylag lassan, kis mennyiségben, de hosszabb ideig adják le a tápanyagokat, valamint az ültetőközeget humuszanyagokkal gazdagítják, amit meghálálnak ezek a növények. Lehet használni granulált marha vagy baromfi trágyát. A komposztált, föld állagú szerves trágyákat én kevésbé tartom ezeknél a növényeknél jónak, mivel kevesebb a tápanyagtartalmuk, és könnyebben kimosódnak, illetve levegőtlenné tehetik az ültetőközeget. A szerves trágyákat általában maximum 15-20% arányban használjuk. Lehet használni tartós hatású műtrágyákat is, amiknek a tápanyag leadási ideje 6-12 hónap, típustól függően. Ezek úgy vannak megtervezve, hogy adott hőmérséklet felett (általában 18-22°C felett), nedvesség hatására kezdik el leadni a tápanyagokat, azonos mennyiségben, amíg ki nem ürülnek. Ezek műgyantába vannak burkolva, kis, általában sárga golyócskák. Biztosan találkoztatok már velük bolti növények földjében. A kertészetek előszeretettel használják, mert az adagolása egyszerű, tiszta, és jól szabályozott a tápanyag leadás. Az ültetőközegbe kevert trágyák mellett lombtrágyázni is lehet ezeket a növényeket. Ez azt jelenti, hogy a mű vagy szerves trágyás vízzel a levelüket permetezzük, és így is fel tudják venni a tápanyagokat. Viszont ebben az esetben mindig hígabb oldatot kell használni, mert a levelek megperzselődhetnek. Szerves lombtrágya lehet áztatott szerves trágyából vagy csalánléből. Műtrágyák esetében lehet használni előre kevert tápoldatokat, vagy magunk is keverhetünk, ha veszünk szemcsés műtrágyát, és a rajta megjelölt adagolás szerint oldjuk fel vízben. Utóbbi variáció nagyobb mennyiség esetén gazdaságosabb. Műtrágyáknál figyelni kell a tápelemek arányára. A bizonyos három betű (NPK) jelöli a három fő makroelemet, a nitrogént, foszfort és káliumot. Ezek a kúszó kontyvirágfélék leginkább nitrogén-kálium túlsúlyos tápozást igényelnek, ezért használjunk olyan műtrágyát, ami vagy kiegyenlített, vagy ezeknek a makroelemeknek az aránya magasabb. Lehetőleg a műtrágya tartalmazzon minél több mikroelemet is, hogy a növény kiegyenlítetten, tápanyaghiánytól mentesen fejlődhessen.

Páratartalom:

A magasabb páratartalmat meghálálják ezek a növények. A 65-80% között páratartalom már általában elegendő, de a variegata, és/vagy fiatalabb növények általában magasabb párában szebben fejlődnek. A páratartalmat szobai körülmények között párásító készülékekkel lehet hatékonyan növelni. Félmegoldás, de lehet nagyobb cserépalátétbe agyaggolyót, kavicsot rakni, és ezt vízzel feltölteni, majd erre rakni a cserepes növényt. Tavasztól-őszig, ha kint vannak a kertben, akkor meghálálják a külön párásító szórófejeket. Már amennyiben van öntözőrendszer a kertben.

Philodendron pastazanum

Fény:

Ez egy trükkös dolog. Azt gondolnánk, hogy mivel esőerdei növényekről van szó, ezért ezek kevés fényt igényelnek. Pedig a valóság az, hogy nagyon is fényigényesek. Kevés fényben tartva vagy kicsi, fejletlen leveleket hoznak, vagy ha nagyobb a növény, akkor, fejletlen, puha szövetű levelet hoz, ami nem is biztos, hogy elbírja a saját súlyát. A tűző napot azért nem szeretik, de sötét helyre semmiképp ne rakjuk őket. Tavasztól őszig nyugodtan ki lehet rakni a kertbe szűrt fénybe, ahol szoktatás után kaphat a reggeli vagy délutáni közvetlen napsütésből. Ha mégis túl sok lett volna a nap, akkor a növény levele fakó lesz, sárgul, főleg a levélszélektől indulva. Nagyon komoly napégés esetén fehér, halott foltok jelennek meg a leveleken. Ezért szükséges szoktatni őket a napsütéshez. A tarka levelű és variegata fajták még érzékenyebbek a közvetlen napsütésre. Ha viszont kellő fénymennyiséget kapnak, akkor a levelek erősebbek, színesebbek, tagoltabbak lesznek. Téli időszakban sajnos nálunk se a fénymennyiség, se a napsütéses órák száma nem elegendő, ezért ajánlott a pótmegvilágítás. Enélkül is túlélik a mi téli időszakunkat, de ilyenkor lelassulnak a növények, esetleg gyengébb levelet hoznak.

Hőmérséklet:

Általánosságban elmondható, hogy 18-30°C között megfelelő a hőmérséklet számukra. Ennél hidegebb helyen megfázhatnak, túl melegben pedig megfő a növény. Vannak fajok, vagy populációk, élőhelyi változatok, amelyek a magasabban fekvő köderdők lakói, ezek inkább a hűvösebbet (22-25°C-ig) kedvelik. Melegben pihennek, leáll a fejlődésük.

Azt hiszem, hogy nagy vonalakban átnéztük ezeknek a növényeknek a gondozását. Még azt meg kell említenem, hogy van, aki folyamatosan lakásban tartja őket, míg mások (ide tartozok én is) tavasztól őszig a kertben, télen pedig lakásban, vagy ha szerencsés helyzetben van, fóliában, üvegházban. Előbbi esetben a körülmények nagyjából állandóak. Utóbbi esetben viszont nagyon nem. Tavasszal (inkább nyár eleje már ez) akkor érdemes kirakni őket, amikor már éjjel tartósan van legalább 12-15°C. A kisebb, érzékenyebb növényeket még később. Olyan helyet érdemes választani, ahol reggel vagy késő délután kap pár óra napsütést, de a déli, legmelegebb órákban árnyékolva van. Az árnyékot adhatja épület, fa, vagy külön árnyékoló háló. Ezt mindenki maga alakíthatja ki. Nyáron nagyon jól érzik magukat a kertben, sokat fejlődnek. Ősszel ahogy hűlnek az éjszakák, előbb a fiatalabb, érzékenyebb, majd végül az idősebb növényeket hozzuk be a teleltetésre szánt helyiségbe. Az éjjeli tartós 10-12°C-nál hűvösebbet már nem érdemes megkockáztatni. Bár van 1-2 bombabiztos növény (Monstera deliciosa, Thaumatophyllum bipinnatifidum), ami akár 4-5°C-ig is kint maradhat. De nem javaslom, hogy ezt várjuk meg, hiszen felesleges stressz a növénynek. Viszont ha esetleg véletlenül kint maradnak még a hidegben is, nem valószínű, hogy lesz bajuk, ha szárazabban voltak tartva. Minél hidegebb van ugyanis, a gyökerek annál érzékenyebbek a vízre. Mivel ezeknek a növényeknek speciális a talajigényük, ezért nem célszerű őket kiültetni a kerti talajba. Nyáron is maradjanak cserépben.

Az átültetésről még nem esett szó. Ezt akkor érdemes megejteni, ha a növény már teljesen benőtte a cserepét. Ezt onnan látod, hogy a cserép alján bújik a gyökere, illetve ha egyben ki tudod venni a cserépből. Általában fél-egy évente át lehet őket ültetni nagyobb cserépbe. Ha szükséges, lehet sűrűbben is persze. Ezt lehetőleg nyár elején végezzük, mert így nyáron a növény intenzíven fejlődik, és meg tud kapaszkodni az új közegben.

Szaporítás:

A legáltalánosabb módszer a szár feldarabolása, és gyökereztetése. Ennél a módszernél a szár hoz gyökeret, és a rajta lévő alvórügy fog kihajtani. Ezért mindig csak olyan szárrészt gyökereztessünk, amin van élő, egészséges rügy. A legjobb időpont erre leginkább a nyár. A szár megvágásához használjunk éles, tiszta kést vagy metszőollót. A fás, öreg részek általában nehezebben gyökeresednek, Gyorsabb, és biztosabb a gyökeresedés, ha van levél is a gyökereztetni kívánt szárrészen, illetve ha nem csak egy, hanem inkább kettő vagy három nóduszos a dugvány. Így több rügyből is megindulhat, és bokrosabb lesz a növény, valamint a dugványnak több a tartaléka, és erősebben fog kihajtani. Gyökereztető közegnek lehet használni tőzeget, kókuszrostot, vizet, Sphagnum mohát, de nekem a perlit vált be. Amíg a növény gyökeresedik, addig meleg (24-28°C), magas pára (90-100%), és szűrt fény szükséges. Erről itt olvashattok bővebben.

A fajok magvetéssel is szaporíthatóak, de ez körülményes módszer. Főleg a beporzás. A virágzatokban eltérő részken találhatóak a hím illetve nőivarú virágok, amelyek eltérő időben nyílnak. Valamint általában nem önporzóak, tehát szükséges egy másik növény is, amelynek pont akkor hoz virágport, amikor a másik tő női ivarú virágai aktívak. De el is lehet tárolni a virágport. A termések általában pár hónap, néha egy év alatt érnek be. A magok kicsik, és a terméshúst le kell mosni róluk. Moha tetejére szórva, melegben viszonylag gyorsan csíráznak.

Légbújtással is lehet szaporítani. A módszer lényege az, hogy a növény egy szárrészéhez zacskót kötünk, amelyet megtöltünk nedves kókuszrosttal, tőzeggel, perlittel vagy mohával. A szárrész itt idővel gyökeret fog hozni, és a kötés alatt a növény elvágható, és így van egy gyökeres növényünk. Viszont nem szabad túl nagy részt meghagyni a növényből, mivel a légbújtás kötésében csak kisebb mennyiségű járulékos gyökerek fejlődtek kezdetben, amelyek nem tudnak sok levelet ellátni. 

Nagyüzemi módszer a mikroszaporítás, amikor is steril körülmények között osztódószövetből táptalajon szaporítanak fel akár több tízezer növényt, egyetlen növény osztódószövetéből kiindulva. Ehhez viszont speciális táptalajok, eszközök, steril körülmények, edzető felület, és némi szaktudás szükségeltetik.

Monstera dubia levélváltása fiatalkori és fejlett levelek között

A bejegyzés végére egy fontos dolgot hagytam. A támasztékot. Lehet ezeket a növényeket támaszték nélkül is nevelni, de ilyenkor szinte mindig vékony, sűrű hajtásokat hoz, kisebb levelekkel. Ez a fiatalkori alak, ami nem feltétlenül a növény korát jelzi, hanem inkább a fejlettségét. Lehet egy szobai futóka 20 éves is, de karó nélkül 5-8 centinél ritkán nagyobb a levele. Ha kap támasztékot, akkor akár 80-100 cm hosszú levele is lehet. Van, akinek ez a fiatalkori habitus tetszik. Ha viszont szeretnénk nagy, fejlett leveleket, akkor mindenképp szükséges valami támaszték, persze ha kúszó típusról van szó. Ez ne egy vékony hurkapálca legyen, mert ezen nem tud megkapaszkodni a növény. Lehet ez bolti mohakaró, de ezt házilag is elkészíthetjük, vagy akár egyszerűen egy egyenesebb, legalább 4-5 cm átmérőjű faág. Gyakran látni főleg Rhaphidophorák és Monstera dubia esetében, hogy parafatáblára vezetik őket. Ez is jó megoldás. A támasztékhoz kezdetben hozzá kell erősíteni a növényt, de ha megérezte, hogy ez már egy biztos pont felfelé, akkor elkezdi sűrűbben hozni a gyökereket, és megkapaszkodik a támasztékban. A kötözéshez lehet használni puha pamutzsinórt, de én személy szerint szőlő kötözőt használok. Ez egy kb. 3mm átmérőjű zöld színű gumiszerű cső, ami puha, de nagyon jól nyúlik, köthető, húzható. Ez nem vág bele a növénybe még akkor sem, ha szorosabban odahúzzuk a támasztékhoz. Ahogy vastagszik a növény szára, úgy tágul a kötöző is. Idővel pedig le lehet vágni, vagy kioldani a kötést, és levenni.

Most már elértünk ténylegesen a bejegyzés végéhez. :)

Ha valamit szerintetek kihagytam, vagy még kérdésetek lenne, nyugodtan írjátok meg kommentben.