Hogyan születnek a Philodendronjaink?

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy amit a gyűjtőktől, boltokból be tudtok szerezni Philodendronokat, és rokon növényeket, azok valójában hogyan jönnek létre? Milyen természetes és mesterséges folyamatok alakítanak ki 1-1 változatot, vagy fajtát?

Philodendron 'Jose Buono'

Élőhelyi változatok

Kezdjük a természetes folyamatokkal. Ezeknél a növényeknél is beszélhetünk természetben előforduló fajokról. Egy faj minél szélesebb körben elterjedt, annál változékonyabb lehet. Ennek az az oka, hogy a nagy területi, és tengerszint feletti magassági elterjedés eltérő élőhelyeket alakít ki. Más körülmények találhatóak egy costa-ricai hegyi köderdőben, és megint más, egy alacsonyan fekvő tipikus esőerdei részen. A növények igyekeznek alkalmazkodni a körülményekhez, és ez változást eredményez a megjelenésben is. Ezekhez a változásokhoz azonban sok idő, több tíz-százezer év szükséges. Ezeket élőhelyi változatoknak nevezzük. Egy ugyanazon faj különböző megjelenési formái. Vannak bizonyos bélyegek, amik meghatározóak, ilyen pl a virág. De biztos beazonosítást a genetikai vizsgálatok hoznak. Nagyon jó példa erre a Philodendron verrucosum faj. Több tucat élőhelyi változata ismert a nagy elterjedésének köszönhetően. 

Ezek nem fajták. Fajtának azt nevezzük, ami mesterségesen szelektált, vagy előállított típus. Ha ezeket licensz védi, akkor a kereskedelembe csak a licenszdíj megfizetése után kerülhet, és a szaporítása nem engedélyezett, vagy a nemesítő egyéni megállapodásához kötött. Néhány ilyen lincenszes fajta leírása megtalálható az interneten, a Google Patent-ek között.

Az élőhelyi változatokat jelölhetik alfaj (ssp-subspecies), illetve forma (f-form) jelöléssel is. Ezek mind a természetben megtalálható változatok. Ilyen pl. a Monstera adansonii, amelynek több alfaja ismert. A kereskedelemben előfordulnak olyan növények, amelyek csak hasonlítanak egy már beazonosított fajra, vagy még nincsenek tudományosan leírva. Ezeket jelölhetik fantázianevekkel is. Ilyen pl a Philodendron 'Santa Leopoldina', vagy a Philodendron 'El Choco Red'. Ezek a nevüket az előfordulásuk helyéről kapták, tartománynevek. Később, a tudományos munkának hála kiderült, hogy a Santa Leopoldina kereskedelmi név valójában három fajt takar. A Philodendron spiritus-sancti, bernardopazii és atabapoense fajokat. Az El Choco Red pedig Philodendron triumphans néven lett leírva. Ettől függetlenül gyakran még a fantázianév szerepel a kereskedelemben. A tudományos leírások, átsorolások nehezen ragadnak meg a köztudatban.

Az ilyen eltérő élőhelyi változatok idővel önálló fajjá alakulhatnak, ha elég ideig éri őket az adott környezeti hatás. Ez lényegében az evolúció alapja. Ez a fogalom nem egy régen történt folyamat. Ez amióta világ a világ, létezik. Most is, a szemünk előtt zajlik.

Természetes hibridek

Hibridnek azt nevezzük, amikor két, vagy több, eltérő genetikájú (jellemzően eltérő fajok vagy hibridek) élőlény kereszteződik. A mi esetünkben természetes hibridekről akkor beszélhetünk, ha az egyik faj sikeresen beporozz egy másik fajt. Ehhez beporzó rovarokra van szükség, illetve ahhoz, hogy ne legyenek túl messze egymástól genetikailag. Ha a beporzás sikeres volt, és tartósan életképes a magokból kikelő növény, akkor ezek is tovább gazdagítják a természetben fellelhető változatokat. Ez az eset azonban nem kimondottan gyakori, illetve gyakran csak a genom feltérképezése deríthet fényt arra, hogy az adott növény faj, vagy hibrid.

Mesterséges hibridek

Lépjünk tovább azokhoz a folyamatokhoz, amikhez emberi beavatkozás szükséges. Mesterséges hibridek úgy alakulnak ki, hogy a beporzást ember végzi, többnyire tudatosan. Ezeknek a hátterében általában az áll, hogy egy vagy több pozitív tulajdonságot tudatosan felerősÍtsünk, vagy új fajtát hozzunk létre. Az első generáció (primer hibrid) általában egységes. Ilyen pl. a Philodendron 'Florida', amely a pedatum és a squamiferum hibridje. A Florida fajtának aztán vannak különböző szelektált változatai. Ilyen pl a Florida Ghost, amely új levelei szinte fehérek, majd későúbb bezöldülnek. Vagy pl. a Florida Beauty, amely fehértarka-variegata változat. Itt jegyezném meg, hogy gyakran látni Florida Green elnevezést. Ez egy tévesen elterjedt név, amely a Floridát takarja. Ez a fajta alapesetben zöld levelű, tehát felesleges hozzátenni a Green jelzőt.

Mesterséges szelekció

Ebben a mesterséges hibridizációt használjuk arra, hogy egy kívánt formát, változatot elérjünk. Jó példa erre Brian Williams egyik törekvése. A Philodendron spiritus-sancti talán több olvasó számára ismerős. Egy extrém módon veszélyeztetett faj, aminek extrém magas a kereskedelmi ára. Vannak azonban hozzá hasonló fajok. Ilyen pl. a P. bernardopazii, vagy a P. renauxii, amelyek jóval elérhetőbb árúak. Előbbi fajnak létezik keskenyebb levelű, narrow form változata. Brian ezt a változatot és a renauxii fajt használja fel arra, hogy kimondottan keskeny levelű, de elérhetőbb árú növényeket hozzon létre. A többszörös visszakeresztezés és szelekció meg is hozta az eredményt, létrejött a Lancelot fajta, amely könnyen nevelhető, keskeny levelű változat.

A bernardopanzii faj keskeny levelű változatai is szelektálva, visszakeresztezve jó alternatíva lehetnek.

Bal oldalon bernardopanzii, jobb oldalon spiritus-sancti

Szövettenyészet (Tissue Culture-TC)

Ez egy szaporítási forma. Elsőre bonyolultnak hangzik ez a szó, és valójában egy bonyolult módszert is takar. A lényege az, hogy egy növény bizonyos szövetéből steril körülmények között nagy számban ennek a klónjait állítják elő. Elméletben bármelyik szöveti részből (szár, levéllemez, virágszirom, mag, hajtáscsúcs) elő lehet állítani a klónokat, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem mindig működik.

A legjobb a hajtáscsúcs ilyen célra, hiszen itt található aktív osztódószövet, és a sejtek juvenilisek. Minden művelet steril körülmények között, fertőtlenítve, úgynevezett lamináris boxban történik. Az osztódószövetet feldarabolják, és zselés táptalajon tápanyagok és növényi hormonok hozzáadásával történik a felszaporítási fázis. Itt lényegében egy osztódószövetből darabolással annyi szövetet képeznek, amennyi növényre szükség lesz, akár több tízezret. Ha megkapták a kívánt darabszámot, változtatnak a táptalaj összetételén, és jöhet a megnyúlásos szakasz, majd a gyökeresedési szakasz. A folyamat végén az egyetlen növényből akár több tíz-vagy százezer növény hozható létre, amely tökéletes másai az anyanövénynek.

Ezek a növénykék még nagyon érzékenyek. Lényegében a növényvilág koraszülöttei. A bőrszövetük nagyon vékony, valamint a közel 100%-os páratartalom miatt sok a légzőnyílás. Átlagos körülmények közé kerülve ezek a növények nem életképesek. Szoktatni kell őket a természetes fényhez, UV-sugárzáshoz, így megerősödik a bőrszövet, és ellenállóbb lesz a különféle kártevőkkel, kórokozókkal szemben is. A páratartalom folyamatos, lassú csökkentésével a gázcserenyílások száma is csökken, így visszafogottabb lesz a növény légzése. A gyökereknek is meg kell szokniuk az új közeget, amibe kerülnek. Az edzetés során a növények kikerülnek a steril körülmények közül, ezért a táptalajt le kell mosni a növény gyökeréről, mert ez melegágya a különféle gombáknak.

Bizonyos anyagok, hormonok, kezelések hatással vannak a növény szöveteire, és mutációkat eredményeznek. Így hozhatnak létre pl. törpe növekedésű növényeket, vagy variegata növényeket (Monstera 'Thai Constellation'). 

Variegata növények

Variegata jelzővel azokat a növényeket illetjük, amelyek klorofillhiányosak, ezért a zöld színtest kisebb-nagyobb mértékben hiányzik belőlük. Ezek ritkán, de a természetben is előfordulhatnak, illetve mesterségesen is előidézhetőek. Az ilyen növények egy típusát nevezik kimérának is, amikor egy növényen belül három, vagy több eltérő genetikaállomány található meg, és ez szemmel látható különbséget okoz a megjelenésben.

Monstera deliciosa 'Albo-variegata' small form

A legtöbb esetben ezek nem stabil tulajdonságok. Előfordul, hogy a növény teljesen zöld, vagy akár teljesen fehér, klorofillhiányos leveleket hoz. Minél több a fehér rész a növényen, annál érzékenyebb, mivel a klorofillal állít elő tápanyagot, és ez védi a káros UV-sugaraktól. A teljesen klorofillhiányos növények jellemzően nem sokáig életképesek önmagukban. Speciális körülmények között azért életben tarthatóak. Egyes esetekben külső tényezők is befolyásolják a mintázatot. Pl. a Philodendron 'Paraiso Verde', ha nem kellően melegben van tartva, teljesen visszazöldül. A fény intenzitásával is lehet játszani. Minél több fény éri a növényt, annál kevesebb klorofill szükséges, hogy adott mennyiségű tápanyagot készítsen a növény. De itt óvatosnak kell lenni, hiszen ezek a növények érzékenyek a sok fényre. 

Viszont amit nem tudunk befolyásolni, az a belső genetikája a növénynek. Az, hogy a hajtáscsúcs milyen arányban tartalmaz variegata szövetet. Ezt nem mindig befolyásolják a külső tényezők. Gyakori módszer, hogy megfigyelik, a szár meddig fehér mintázatú. Ahol még szép, erős a tarka mintázat, addig visszavágják a növényt, és az innen alvórügyből kihajtó hajtáscsúcs remélhetőleg megfelelően tarka lesz.

Igyekeztem nem túl bonyolultan fogalmazni, hogy az alapvető folyamatok, ok-okozati összefüggések érthetőek legyenek.