Először is nézzük a fajokat. Magyarul szokás vörös, illetve fehér vérvirágot emlegetni. Azonban a valóság ennél bonyolultabb. A fehér vérvirág a Haemanthus nemzetségbe tartozik, míg a vörös vérvirágok a Scadoxus nemzetségbe sorolták át nem olyan régen. Néhány helyen szinonim névként említik, oda-vissza keverik őket.
Szóval a fehér vérvirág a Haemanthus albiflos
Örökzöld növény, amelynek elhúsosodott gyökerei vannak. A vizet a növény szinte minden szövetében tárolja, ebből következik, hogy a levelei is vaskosak, elhúsosodtak. Általában nincs sok levele, 2-5 db, viszont ezek a tövüknél megvastagodnak, így egyfajta rizóma alakul ki a növény alapi részénél. Megfelelő tartási körülmények között minden évben hozza késő ősszel-télen a hófehér virágait. Tavaszig csíraképes magokat is érlelhet. A tűző napot nem kimondottan kedveli a nagy nyári hőségben, én szűrt fényben tartom. Az alacsony párára kevésbé érzékeny, mivel levelei kissé szőrös felületűek. Télen 10-15°C-os, világos helyen tartsuk, ilyenkor 2-3 alkalommal gyengén öntözzük meg.
A vörös vérvirágok már bonyolultabbak egy kissé, ugyanis két típusa létezik, és magyarul nincsenek megkülönböztetve.
Scadoxus multiflorus ssp. katharinae |
Habár talaj szempontjából igen tágtűrésű növények, azért ezeknek is van ideális talajkeverékük, amiben jól nevelhetőek. Mivel afrikai növényekről van szó, a nagyon tőzeges földek, általános virágföldek nem jöhetnek számításba. Én saját keveréket állítottam össze. 25% érett, kerti komposzt, 25% savanyú tőzeg, 25% lávakő, esetleg agyaggranulátum, 15% nagy szemű perlit, 10% granulált baromfitrágya. Ez egy laza, nehezen tömörödő közeg, amelyben a húsos gyökerek könnyen fejlődnek, viszont a komposztnak és a granulált baromfitrágyának köszönhetően sokáig biztosít tápanyagot. Ez azért is fontos, mert ezek a növények nem szeretik a gyakori átültetést. Átültetés után előfordulhat, hogy 1-2 évig nem virágoznak, amíg a gyökerük kellően be nem növik a cserepet. Akkor érdemes átültetni 1-2 mérettel nagyobb cserépbe, ha már kezdik szétnyomni a cserepet, illetve az új sarjak nem férnek el. Erre általában 4-5 évnél gyakrabban nincs szükség.
Ezek a leggyakoribb vérvirágok, azonban még számos más faj is létezik. Ott az érdekes Haemanthus coccineus, amelynek vörös fellevelek burkolják a narancsvörös virágokat. A virágzat felépítése nagyon hasonló a fehér vérvirághoz. A Haemanthus deformis a fehér vérvirág alacsonyabb testvére. Ennek két, talajra simuló levele van, és a virágszár is alacsony marad, épp csak kibújik a levelek közül, fehér virágokkal. A Scadoxus membranaceus nagyon hasonló a vörös vérvirágokhoz, azonban a virágzatot körülölelő fellevelek úgy néznek ki, akár a tulipán virágszirmai, csak narancsos-rózsaszínek. Az apró virágok narancsvörösek. Számos nagyon hasonló faj található még a vérvirágok között, azonban ezek alig ismertek, csak az először említett három növény.