2016. augusztus 27., szombat

Trópusi kertészkedés 1. rész (Bevezetés, alapok)

Sajnos hosszú idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de most szánok egy kis időt arra, hogy folytassam a blog írását. Még nincs vége a nyárnak, sőt, most kezdenek kiteljesedni a trópusi jellegű kertek, szóval arra gondoltam, hogy most legyen szó erről. Ez a téma elég nagy, nem is lehet egybe összesűríteni, egy külön blogot lehetne erről indítani. Ezt a témát is több, külön bejegyzésben igyekszem körüljárni. A következő sorokat inkább iránymutatónak, beszélgetős írásoknak szánom, mint merev irányelveknek, amiket követni kell. Szóval nyugodtan lehet kommentet írni, kérdezni, tapasztalatokat megosztani a bejegyzések alatt.


Kezdjük is az elején, hogy jött az ötlet, és mi is egyáltalán a trópusi kertészkedés. Engem mindig lenyűgözött az érintetlen természet, ahol kedvükre nőhetnek a növények, élhetnek az állatok, ahol a természet törvényei uralkodnak. Ennek egyik megtestesítői a szememben az őserdők, esőerdők. Ezek pedig jellegzetesen olyan helyek, ahol magas fák nőnek, a fák koronaszintjén epifita növények élnek, és rengeteg árnyéktűrő, nagy levelű növény van, a levegő meleg, párás, szinte harapni lehet. A talajt vastag avar borítja, ahol érdekesebbnél érdekesebb levelű növények, páfrányok nőnek. Ha egy kis tavacska, vagy patak csordogál, az csak dob az összképen.


Nos, nekem valahol a fejemben ez a kép áll össze, amit igyekszek a kertben megvalósítani. Gondolhatjátok (jogosan), hogy ez mind szép és jó, de te Magyarországon laksz, ahol nemhogy a trópusi klíma hiányzik, de télen előfordul -20°C, vagy hidegebb is. Ez sajnos nagy hátránya ennek a típusú kertészkedésnek valóban. Az ilyen szempontból aktív, használható időszak körülbelül májustól októberig tart. Májusban már a legtöbb fagyérzékeny növény biztonsággal kiültethető, és októberben már hűvösek az éjszakák, a hidegre érzékeny növényeket ilyenkor már lassan el kell kezdeni védett helyre vinni, az első komolyabb fagyok előtt (ami utóbbi időben egyre jobban kitolódik, gyakran november, december közepéig is akár) pedig a többi nem, vagy csak gyengén fagytűrő növényről kell gondoskodnunk. Ami látvány szempontjából értékelhető, az néha csak július-augusztus hónapoktól mutatkozik a fagyokig. Ennek a kezdete nagyban függ a telelőhelytől, hiszen nem mindegy, hogy nyár elején egy erős, dinamikusan fejlődő növényt ültetünk ki, vagy egy télen pihenőre kényszerített, éppen ébredező, gyengébb növényt. A következőkben erre az aktív időszakra koncentrálok, hiszen a növények téli gondozása egyedi, nem feltétlenül függ össze a kerttel (kivéve a kint telelő, akár takarásban lévő növényeket).

Tájolás, napfény
Ez az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni. Ezen nem igazán tudunk változtatni. Figyelembe kell venni a kert tájolását, hogy a napjárás mikor milyen részeket világít meg, és melyeket hagy árnyékosan. Ennek megfelelően tudjuk a növényeket a fényigénynek megfelelően elhelyezni. A fénykedvelőt a napos helyre, az árnyéktűrőt az árnyékosabb helyre. Az elhelyezésnél nem csak a szomszédos épületeket kell figyelembe venni, hanem a környező növényeket, valamint a kiültetésre váró növények majdani fejlődését is, hiszen őszig sokat tudnak nőni a növények, és könnyen beárnyékolhatják, elnyomhatják azt a növényt, amiről korábban azt hittük, hogy kellően napos helyre ültettünk. Ha gyorsan szeretnénk tartós árnyékot, akkor jó megoldás lehet a kifeszített Raschel háló is, amelyet több rétegben is kifeszíthetünk attól függően, hogy mennyire szeretnénk mély árnyékot.

Talaj
Ez szintén fontos tényező. Ha nem megfelelő a talajunk, akkor a növények kiültetve nem fogják azt a fejlődési ütemet, és méretet produkálni, amit szeretnénk. Jó talaj nélkül nincs trópusi kert. Az ilyen stílusú kertekben használatos növények általában esőerdei, savanyú, szerves anyagokban gazdag talajban nőnek, így hasonló talajt kell kialakítani számukra. Nyugalom, nem kell Dél-Amerikából kamionszám hordani a földet. Ha elkészítettük a látványtervet, és összeállt a fejünkben, hogy hova, milyen növényeket ültetünk, akkor ennek megfelelően érdemes kialakítani ágyásokat a csoportos összeültetésekhez, és nagyobb ültetőgödröket a szoliter növényekhez. Ennek mérete a növények igényeihez kell, hogy igazodjon. Sok növény viszonylag sekélyen gyökeresedik, és elég csak a felső 25-30 cm-en kell előkészíteni a talajt. Azt is figyelembe kell venni, hogy alapvetően milyen talajunk van, hiszen ez kihatással van az ágyás, illetve ültetőgödör talajára, nem beszélve arról, hogy mi történik a növénnyel, ha a gyökerek elérik az eredeti talajt. Laza, homokos talaj esetében lényegesen nehezebb az ilyen jellegű kert kialakítása, hiszen a homok gyorsan felmelegszik, ezáltal gyorsabban is kiszárad, jellemzően kevés a szervesanyag és kolloidtartalma. Másik véglet a nehéz, agyagos talaj. Ezek lassabban melegednek fel, magas a kolloidtartalmuk, a vizet is jobban tartják, néha már túlságosan is, és az ilyen tömör talajban a gyökerek nehezebben fejlődnek, ennek megfelelően a növények fejlődése is megtorpan, vontatottá válhat. A köztes talaj az ideális. A jó, fekete csernozjom földek, amik nem túl tömörek, de levegősek, kellően magas a kolloidtartalmuk, ennek megfelelően jó a víz-és tápanyagszolgáltató képességük, megfelelő szervesanyag tartalommal rendelkeznek és viszonylag gyorsan is felmelegednek, amire különösen a tavaszi, kora nyári időszakban van nagy szükség. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert nálunk a talaj utóbbihoz hasonlatos, simán ebbe ültetve is szépen fejlődnek a növények. Ettől függetlenül én ágyásokat alakítok ki, amiknek a talaját tőzeggel, kókuszrosttal és szerves anyaggal javítom. Lehet használni különféle talajkondícionáló szereket, mikorrhiza gombakészítményeket, hogy serkentsük as talajéletet.
Nagy segítség továbbá, ha talajtakarást használunk. Egyik előnye, hogy a talaj lassabban szárad ki, kevesebbet kell öntözni az egyébként eléggé vízigényes növényeket. A másik előnye, hogy a talaj felső rétege folyamatosan tápanyagokkal dúsul a lebomlási folyamatok révén, plusz levegősebb is lesz a lebontásban részt vevő élőlényeknek hála és a gyomok is kevésbé jönnek fel. Takarhatjuk a talajt fenyőmulccsal is, ami esztétikus, viszont leginkább csak a gyomelnyomó és párolgást csökkentő hatása érvényesül. A talajt kis mértékben savanyítja, lassan bomlik le, ezáltal kevés tápanyagot is ad le egy szezon alatt. Szintén dekoratív talajtakaró az ágnyesedék. Különböző méretének köszönhetően természetesebb hatást kelt a fenyőmulcsnál (nem beszélve arról, hogy jobban is passzol a trópusi kertekhez, mivel ilyen helyen viszonylag kevés a fenyő). A talajtakarásnál általánosan leírt pozitívumok az ágnyesedékre teljes mértékben igazak. 2-3 év alatt lebomlik, komposztálódik, így pótolni szükséges, ezzel szemben a fenyőmulcs tartósabb. Ha pl. fűnyesedéket használunk talajtakarásra, akkor az előbb említett előnyök mindegyikét élvezhetjük, viszont kevésbé lesz dekoratív. Ezt okos növényválasztással viszont korrigálhatjuk. Az egyik legjobb megoldás talán a lombtakarás. A puhább lomb viszonylag gyorsan lebomlik, de a keményebb levelűek (platán, tölgy, gyertyán stb) akár több hónapig is takarhatják a talajt.
Az előkészített talajkeveréket szintén a növény igényeihez kell igazítani. Használhatjuk az eredeti kert földjét, ha megfelelő, savanyú, vagy natúr tőzeget, homokot, de nagyon jó, ha tudunk a talajkeverékbe komposztot is keverni, valamint szervestrágyát. Ezekről bővebben a talajkeverékekről szóló bejegyzésben olvashattok. Nyilván ha nem szeretnénk a kertbe kiültetni a növényeket, akkor nem kell szórakozni az ültetőgödrökkel, ágyásokkal, viszont általában cserépben nem is nőnek akkorára a növények, mint egy megfelelően előkészített talajban, kiültetve. Persze a speciális talajokat igénylő növények (a legtöbb orchidea, broméliák, levélkaktuszok stb.) maradjanak csak cserépben.

Az utóbbi időben egyre kezd elterjedtebb lenni a kertészkedők körében is, amikor nem ássák fel a talajt tél előtt, hanem csupán talajtakarást, úgynevezett mélymulcsos technológiát alkalmaznak. Ennek a lényege, hogy vastag talajtakarást kap a használatban lévő terület, ezáltal lassabban szárad ki a talaj felső rétege, folyamatos tápanyagot kap, levegősebbé válik a talaj, plusz javul a talajélet. Télen ez a takarás plusz védőréteg a talaj felső része számára, és így ott aktívabb marad a talajélet. Utóbbi egy kicsit nehezen megfogható fogalom. Ez lényegében a talajban található leginkább lebontó szervezeteket jelenti. Különféle baktériumok, gombák, gyűrűsférgek, pajorok. Minél gazdagabb a talajélet, annál jobb minőségű a talaj, és  a növények szebben fejlődnek benne. Emiatt az utóbbi pár évben én már egyáltalán nem ásom fel a trópusi ágyások talajást, pusztán csak ültetőgödröt ások, amibe szórok egy kevés szerves trágyát, és ennyi. Szerencsére a növényeken nem vettem észre, hogy kisebbek lennének ásás nélkül.

Víz
Itt elsősorban a víz sótartalmára és kémhatására kell figyelnünk. A fúrt, ásott kutak egy része magas sótartalmú, lúgos vizet ad, aminek tartós használata problémákhoz vezethet, de gyakran a magas vastartalom nagyobb probléma, ami az öntözőrendszer működését nagyban befolyásolja. Nem árt előszűrőt, akár vastalanítót használni az ilyen vizeknél. Ha a víz nagyon vasas, a tartós használat meglátszik a leveleken, csúnya rozsdás lerakódások formájában. Az ilyen jellegű kertek elég sok öntözést igényelnek. Sajnos a hazai csapadékmennyiség, és eloszlás nem elegendő ahhoz, hogy plusz öntözés nélkül fenntartsunk ilyen sok, nagyméretű növényt. Az öntözőrendszer kiépítése költséges, de nagyban megkönnyíti a kert fenntartását, megkímél a napi akár 1-1,5 óra kézi öntözéstől minket. Megemlíteném a párásító öntözőfejeket is, amelyekkel szinte külön mikroklímát lehet kialakítani a páraigényesebb növények számára. Ha tudunk, gyűjtsünk és használjunk esővizet. Ez idális a párásító fejekhez is, és minden növény meghálálja.



Az első részt ezzel be is fejezném, a következő részben a különféle dekorációs elemekről, és a használható télálló növényekről lesz szó.
Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

2 megjegyzés: