Talajkeverékek, adalékanyagok

A talaj a növények tartásának, termesztésének egyik legfontosabb tényezője. Ha ez nem a növény igényeinek megfelelő, akkor hosszú távon nem fog egészségesen fejlődni a növény. A bejegyzésben először a virágföldekről nézünk egy általános áttekintést, azután a különféle adalékanyagokról.

Virágföldek

A virágföldek három típusra oszthatóak kémhatás szempontjából. Az „A” típusú virágföldek általában savanyú kémhatásúak, a „B” típusú föld az általános virágföld, ez közel semleges kémhatású, ez a legtöbb növény igényinek megfelel, ezért ezzel találkozni leggyakrabban. A „C” típusú virágföldek pedig kissé lúgos kémhatásúak. Ezek mellett még számos típus megtalálható, amelyekben az összetevők eltérő arányban találhatóak meg. Ennek megfelelően van palántaföld, kaktuszföld, Rhododendron föld, stb. A virágföldek alapját többnyire a tőzeg képezi, azonban eltérő arányban tartalmazhatnak komposztot, homokot, bazaltot, de a lúgos kémhatásúak mészkő őrleményt is. Nagyon fontos a megfelelő minőségű tőzeg, hiszen ez határozza meg a virágföld minőségét leginkább. Az olcsóbb, rosszabb minőségű földek általában tömörek, nehezek, levegőtlen közeget biztosítanak a növények számára, amit hosszabb távon rosszul visel a legtöbb növény. Az ilyen virágföldek alapja a rossz minőségű, kotus tőzeg. Ha lehetőség van rá, kerüljük az ilyen földek használatát. Őszintén szólva gondolkoztam rajta, hogy milyen növények esetében lehetne használni az ilyen földeket is hosszú távon. Esetleg a tavi, mocsári növények jöhetnének számításba, mivel ezek jobban elviselik a levegőtlen talajt, de a vizet nagyon festené, hamar tyúkhúsleves színű lenne a tó. A jobb minőségű, nevesebb virágföldek, talajkeverékek lazák, könnyűek, levegősek. Ezek alapját általában jó minőségű, osztályozott tőzeg képezi. Az ilyen földekben a növények megfelelően tudnak fejlődni. Leginkább a növénytermesztésben elterjedtek azok a kiváló minőségű földkeverékek, amelyek alapja ez az osztályozott tőzeg, amelynek típustól függően beállítják a kémhatását (hiszen a nyers tőzeg savanyú kémhatású), tartós műtrágya is van keverve bele, illetve agyagásvány, hogy növelje a kolloidtartalmat. A kolloidtartalom azért fontos, mert ezek a kis méretű részecskék megkötik, tárolják, és leadják a tápanyagokat, valamint jelentős pufferképességük is van. A kolloidtartalom növelése pozitív hatással van a tápanyagok felvehetőségére nézve. Személy szerint én is ezt a talajkeveréket használom, és szükség szerint keverek bele különféle adalékanyagokat. Most nézzük is ezeket.

Tőzeg

Az általános részben írtam néhány néhány szót a tőzegről. A tőzeg levegőtlen (anaerob) körülmények között lebomlott, és átalakult növényi szövet. Az átalakulás mértékétől függően beszélhetünk fehér tőzegről (még kevésbé átalakult, láthatóak a növényi részek, gyengén savanyít), barna tőzegről (már teljesen homogén szerkezetű anyag, savanyú kémhatású, pH=4) és fekete tőzegről, amely érett, alacsony szervesanyagtartalmú (kotu). A rosszabb minőségű virágföldek alapját gyakran a kotus tőzeg alkotja. Ennek eredménye, hogy a közeg levegőtlen lesz, a tápanyagok felvehetősége romlik, és befulladnak a gyökerek. A jobb minőségűek hosszabb ideig megőrzik levegős szerkezetüket, savanyítják a közeget, javítják a vízháztartást. Hátránya, hogy a teljesen száraz tőzeg nehezen nedvesíthető be, és idővel a tőzeg összeesik, nem biztosít már kellően levegős szerkezetet. A savanyú kémhatást igénylő növények (hortenziák, rovaremésztő növények, stb.) alapját a natúr tőzeg képezze, amelyhez igény szerint keverhetünk kertészeti perlitet, különféle mű-vagy szervestrágyákat, stb. A tőzeget az akvarisztikában is használják az akvárium vizének savanyítására, és színezésére. Az ikrázó fogaspontyok ikráit is tőzegbe szokták szárítani a további keltetéshez. A tőzeget bányásszák,aminek számos negatív hatása van. Sok élőhely tűnt már el, mivel a tőzeghez csak úgy férnek hozzá, ha a tőzeglápokat lecsapolják. A legtöbb hazai tőzegláp is erre a sorsra jutott, és ennek köszönhetően jelentősen lecsökkent számos hazai endemikus faj populációja. A tőzeglápok élővilága ugyanis eléggé speciális, hazánkban például védettek ezek a területek. Elég csak megemlíteni a kereklevelű harmatfüvet (Drosera rotundifolia). A tőzegkészletek végesek, és idővel szükség lesz olyan anyagra, amely helyettesíteni tudja ezt. Az egyik ilyen anyag lehet a kókuszrost.

Kókuszrost

A kókusztermesztés melléktermékeként keletkezik ez az anyag. A kókuszpálma terméshéját használják fel. Ez az anyag rostos, tartós szálakból áll. Közegként ezt darálva, osztályozva használják fel. Forgalmazzák szárazon táblába, bálába préselve, zsákos kiszerelésben illetve paplanként (izolált növénytermesztésnél). Minőségben itt is vannak különbségek. Három típusú kókuszrostot különböztetünk meg. Lehet mosatlan, amely semmilyen kezelési eljáráson nem esett át, sókat tartalmaz. A másik típus a mosott kókuszrost, ezen belül lehet olyan, amelyet többször átmossák vízzel, valamit olyan, amihez még kalciumot is adnak, hogy nagyobb legyen a közeg pufferkapacitása. Vízzel telítődve többszörösére duzzad. Lehet kapni natúr formában is, és hozzáadott műtrágyával is. Felhasználható közegként, csírázáshoz, gyökereztetéshez. A kókuszrost annyiban előnyösebb a tőzeggel szemben, hogy közel semleges a kémhatása, könnyebben felveszi a vizet, kevésbé környezetterhelő, mivel melléktermékként keletkezik. További előnye, hogy mentes a különféle gyommagvaktól és kártevőktől.

Vörösfenyőkéreg

Általában orchideák közege tartalmazza. Gyakran jön a kérdés, hogy más fenyőkéreg is használható-e? A válasz, hogy nem. A legtöbb fenyőkéreg erősen gyantás, és savanyítja a közeget, plusz a kioldódó gyanta se túl pozitív dolog. Ezek leginkább talajtakarásra alkalmasak. A vörösfenyőkéreg kevésbé gyantás, gyengén savanyítja a közeget, és tartósabb a szerkezete. Az orchideák mellett még más epifita növények (broméliák, levélkaktuszok, néhány kontyvirágféle, páfrányfélék stb.) közegében is használható eltérő arányban. Ezt is különböző méretben osztályozzák, és forgalmazzák. Én szoktam használni trópusi gumós, talajlakó kontyvirágfélék közegébe is, nyilván kisebb arányban.

Nyírfakéreg

Újabban került bevezetésre a növénytermesztésben. Leginkább az izolált termesztésben használják, hideghajtatásban. Fűtött termesztő berendezésben a kezdetben túl sok hő szabadul fel a kéreg bomlása miatt, és ez károsan hat a fejlődő palántára. Fűtetlen fóliában viszont ez a plusz hő jól jön a gyökérfejlődés szempontjából. A hobbi növénytartásban nem használják ezt a közeget, de az előnyei hasonlóak, mint a fentebb említett vörösfenyőkéregnek. Annyi a különbség, hogy ez olcsóbb, viszont hamarabb le is bomlik. Mérettől függően 2-4 évig használható, utána már jelentősen összeesik, nem biztosít kellően levegős közeget.

Kertészeti perlit

Elsőként megjegyezném, hogy az építkezési perlit nem megfelelő a növényekhez. Túlságosan apró, betömörödik. A kertészeti perlit nagy előnye pont az, hogy kapható osztályozott, nagyobb szemcsemérettel (6 mm-ig), ennek köszönhetően levegős közeget biztosít, nagy, porózus felülete van, és sok vizet képes megkötni, plusz tápelemeket is. Ez az anyag vulkanikus kőzet alapú, amelyet magas hőmérsékleten duzzasztanak, és így alakul ki ez a porózus, levegős szerkezetű anyag. Semleges kémhatású, nem oldódnak ki belőle anyagok, de levegős, kellően nedves közeget biztosít, csíramentes, könnyű anyag. Leginkább a tömörebb, levegőtlen közegek javításához használható fel, de önmagában is használható gyökereztetésre, esetleg magok keltetéséhez. Találkoztam már izolált termesztésben is vele.

Agyaggranulátum

Ez égetett agyag, talajkeverékekbe ritkán használják, leginkább cserépalátétbe, vagy a föld tetejére talajtakarásként. Utóbbi verzió hasznos lehet nyáron, mert a növény talaját hűvösen tartja a folyamatosan párologtató agyaggolyó, plusz nehezebben szárad ki a talaj. Télen azonban tovább vizes marad a talaj, ami már nem annyira előnyös. Ennek az anyagnak a lényege, hogy vizet képes felvenni, és azt hosszabb ideig magában tartja, majd lassan adja le.

Lávakő

Vulkanikus eredetű kőzet, amely porózus, lyukacsos szerkezetű. Talajkeverékekben hasznos lehet. Én személy szerint citrusok és orchideák közegébe szoktam keverni, de levélkaktuszok közegébe is jó lehet. A talajkeveréknek laza, levegős szerkezetet biztosít, némi vizet is megtart,a kémhatást nem változtatja meg. Az akvarisztikában ezt is használják, leginkább szűrőanyagként, vagy nagyobb darabokban dekorációként (találkoztam már akváriumi talajként is vele). A porózus szerkezet megfelelő körülményeket biztosít a lebontó baktériumok számára.

Szén
Elemi formában kisebb darabokban használható, leginkább az epifita növények közegéhez keverve.

Vermikulit

Természetes eredetű szilikát-ásvány, amely hasonló a perlithez. Magas hőmérsékleten duzzasztják, így levegős szerkezetet, jó víztartó-képességet biztosít a közegkeveréknek. A kémhatása viszont már erősen változhat (pH=7-9), valamint negatív töltésű anyag, így a pozitív töltésű ionokat (pl. káliumion, magnéziumion, kalciumion) megköti.

Alginit

4-5 millió évvel ezelőtt keletkezett kőzet, amely leginkább talajjavításra alkalmas. Magas humusztartalmú, makro- és mikroelemeket tartalmaz. Javítja a talaj vízmegtartó képességét, valamint megnöveli a talaj tápanyagtartalmát. Közel semleges kémhatású (pH=7,6), szervesanyagtartalma (19%) szintén pozitív hatással van a talajra.

Homok

A homok típustól függően eltérő mennyiségben tartalmaz kvarcot. A folyami homok gyakran agyagos, ez nem minden növény számára megfelelő. Ez keményítheti a közeget, így a lágy vizet igénylő növényekhez nem alkalmas. A kvarchomok (80-98% kvarcot tartalmaz) nem keményíti a vizet, ezt az akvarisztikában is szokták használni (homokszűrő, akváriumi talaj). A tengeri homok nem alkalmas a növénytartásra, mivel sós, ezt kevés növény viseli el. A talajkeveréket lazítja a homok, de az agyagos folyami homoktól be is tömörödhet. Csak homokba nem érdemes ültetni növényt, mert így nem kap elég levegőt a legtöbb növény gyökere. A folyami, mocsári növényekhez azért lehet így is használni, ezek elviselik az ilyen közeget is. Homokot gyakran kevernek a pozsgás növények közegéhez.

Apró szemű sóder, kavics

Ez szintén keményítheti kissé a közeget, leginkább tavi, mocsári növények ültetéséhez használható, de a pozsgás növények közegéhez is keverhető. Én az akváriumban osztályozott, apró szemű sódert használok. A talajkeveréket kissé nehézzé, de levegőssé teszi, leginkább lazításhoz ideális.

Kőzetgyapot

Kőzet alapú szálas anyag, amely nem tartalmaz tápanyagot, de levegős, nagy mennyiségű vizet köt meg. Leginkább izolált termesztésben (ez lehet zöldség, de dísznövény is) használják, mint rögzítő, gyökerező közeg. Gyakran már a palántát is ebbe a közegbe vetik. A vízzel együtt némi tápelemet is megtart. Az akváriumi növényeket is gyakran ebben a közegben termesztik és értékesítik.

Komposzt

A házikertben nagyon hasznos, ha komposztálunk. A megfelelően érett komposzt növények közegébe keverve jól felhasználható, hiszen szerves- és ásványi anyagokban gazdag, megfelelő talajélettel rendelkezik. Levegős szerkezetű, jó vízmegtartó-képességű lesz tőle a talajkeverék. Továbbá talajjavításra, talajtakarásra is alkalmas. Ha lehetőségünk van, használjunk komposztot a talajkeverékhez. A nem megfelelően érett komposzt még tartalmazhat csíraképes gyommagvakat, valamint heterogén állagú.

Falomb
Leginkább az epifita növények közegéhez szoktam használni. Ha hosszabb távon gondolkozunk, akkor a kemény lombú fák levele alkalmas. Ilyen a különféle tölgyek, a platánok, szelídgesztenye, gyertyán levelei. Ezek éveken keresztül biztosítják a közeg levegős szerkezetét, és a bomlásuk során  fajtól függően különböző mértékben folyamatosan cser-és huminsavak szabadulnak fel, amelyek gyengén savas irányba tolják el a kémhatást. A lehullott, száraz leveleket használhatjuk fel erre a célra. Száraz, szellős helyen több évig tárolhatóak a begyűjtött levelek.

Igyekeztem a leggyakrabban felhasznált közegeket felsorakoztatni, és a növénytartás, akvarisztika szempontjából lényeges tulajdonságaikat megemlíteni. A különféle közegeket a növény igényeitől ,és a közeg rendeltetésétől (csíráztatás, gyökereztetés, talajjavítás) függően eltérő arányban kell használni. Gyártókat nem írtam, mivel nem szeretném reklámozni egyik céget se. A jövőben tervezek hasonló típusú bejegyzést, de tápanyag utánpótlás témában.

Karácsonyi, húsvéti kaktuszok

A levélkaktuszos bejegyzésben írtam egy általános ismertetőt, de úgy gondolom, hogy ezek a kaktuszok megérdemelnek egy külön bejegyzést is. Ennek leginkább az általánostól eltérő virágzás, és ennek megfelelő előkészítése az oka.

Schlumbergera x buckleyi a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán

Kezdésnek tisztáznék egy gyakori tévedést. Nem csak egy típusú karácsonyi kaktusz létezik. A régi, hagyományos karácsonyi kaktusz a Schlumbergera x buckleyi. Ennek a szártagjai lekerekített szélűek, a virágforma is eltérő a másik típushoz képest, de ami a lényegesebb, hogy ez virágzik kimondottan karácsony környékén, körülbelül december második felében. A másik típust is karácsonyi kaktusz néven ismerhetjük, de ez valójában bőven karácsony előtt, gyakran már novemberben virágzik. Ezzel a típussal találkozunk leginkább mostanában a virágboltokban, multikban. Ezek a Schlumbergera x truncata hibridek. Ezeknek az előző típushoz képest eltérő a virágformája, és a szártagok szélein hegyes nyúlványok találhatóak. Utóbbi jellegzetességéről könnyedén beazonosítható a virág nélküli növény is.

Schlumbergera x truncata

Gondozásukat tekintve igazak rájuk a levélkaktuszos bejegyzésben leírtak, viszont itt a rövidülő nappalok indítják be a bimbóképződést. Erre körülbelül szeptember közepétől készülhetünk. Ekkor a növényeket világos helyre kell rakni (nem tűző napra), az öntözést be kell szüntetni, és lehetőleg ne mozgassuk őket. A légmozgás kedvező hatással van rájuk. Egészen addig maradjanak így, amíg a megjelenő bimbók nem lesznek körülbelül borsó nagyságúak.

Schlumbergera x truncata bimbók

Ekkor óvatosan már lehet öntözni, és ha szükséges, bevihetjük olyan helyre, ahol éjjel nem megy 8-10°C alá a hőmérséklet. 15-18°C fok felett a virágzás gyorsan bekövetkezik, de a virágok se lesznek túl tartósak. 13-18°C között 2-3 hétig is nyílhatnak a kaktuszok, vagy akár még tovább is. Ha nem nyílik a kaktusz, annak lehet több oka is. Nem kapott elegendő fényt, nem volt kellően szárazon tartva, túlságosan melegben volt, vagy egyszerűen nem elég fejlett a virágzáshoz a növény (azért én már láttam 2-3 szártagos Schlumbrgera-t bimbósan) Ezeken felül még bebiztosíthatjuk a virágzást, ha augusztus végétől kálium-foszfor túlsúlyos táppal kínáljuk meg a növényeket. A virágzást követően a levélkaktuszoknál ismertetett gondozás megfelelő számukra is.
A következő, hasonló felépítésű típus a húsvéti kaktuszok. Ezek a Rhipsalidopsis x gaertneri hibridek (megjegyzem, volt ez már Hatiora x gaertneri is, néhol szinonim nevekként tüntetik fel őket).

Húsvéti kaktusz (Rhipsalidopsis x gaertneri)

A nevéből is kitalálható, hogy ezek a kaktuszok húsvét környékén virágoznak. Ez ugye egy változó időpontú ünnep, de többnyire ezek a kaktuszok április közepére már virágoznak. A karácsonyi kaktuszoknál ismertetett pihenési időszak ezeknél is hasonló működik, csak a virágképződés tavaszra tolódik.

Pár szót még ejtenék az időzített virágoztatásukról. A virágboltokban, multikban nem csak karácsonykor, illetve húsvétkor lehet kapni ilyen virágzó kaktuszokat. Ennek az oka az, hogy befolyásolják a növény megvilágítását. Ezt megtehetik sötétítéssel, vagy éppen pótmegvilágítással, attól függően, hogy milyen időszakra történik a virágoztatás. A lényeg, hogy napi 12 óránál kevesebb legyen a megvilágított, vagy napfényes órák számra. Így lényegében bármilyen időpontra elő tudnak állítani virágos karácsonyi, vagy húsvéti kaktuszt. Ezt a módszert sok más virágos növénynél is alkalmazzák, például a krizantém esetében is. Lehet virágoztatni akár 1-1 jeles napra, vagy időszakra. Minden növénynek, fajtatípusnak adott a bimbóképzéstől virágzó állapotig eltelt idő, így lehet időzíteni a termesztést.

Xanthosoma nemzetség

Ez a Közép- és Dél-Amerika trópusi területein őshonos nemzetség 74 hivatalosan is elfogadott fajt foglal magában. Egyes fajait (pl. X. sagittifolium) étkezési célokra is termesztik, így mára már széles körben elterjedt a trópusi területeken. A fentebb példaként említett faj több országban veszélyes, invazív fajként van számon tartva. Észak-Amerika déli, mocsaras térségében különösen nagy gondot okoz e faj, hiszen fagytűrése kiemelkedő (-17°C), így eredeti elterjedési területétől északabbra is képes átvészelni a teleket.

Xanthosoma sagittifolium

Sok faj idővel törzset képez (pl. X. sagittifolium). A levelek többnyire egy színűek, de előfordulnak olyan fajok (X. acutum), fajták (X. atrovirens ’Albo Marginata’), amelyek levele mintás. A levelek alapszíne a zöld valamilyen árnyalata. Ez lehet egész világos (X. ’Lime Zinger’), de sötét, kissé kékes árnyalatú (X. violaceum). is. Az egyes fajokról, fajtákról itt találtok leírást.

Egy régebbi könyvben találtam illusztációkat a fajokhoz tartozó levélalakról

A levél alakja többnyire jellegzetes ’nyílhegy’. A levéllemez két alsó lebenye nem ér össze a levéllemez és a levélnyél találkozásánál, itt az ér szabadon fut egy kis részen. Az alsó lebenyek mérete, aránya, állása és a szabadon futó ér hossza segít meghatározni egy-egy fajt. Levélalakban kivételnek számít a Xanthosoma trilobum, melynek levéllemeze három külön részre tagolódik. További kivételek a Xanthosoma helleborifolium és a Xanthosoma wendlandii, melyek levéllemeze több – akár 13 -, különálló részre tagolódik.

Xanthosoma violaceum

A levélnyél színe a világoszöldtől változhat egészen a sötétlilás színig, amely folytatódik a levél erekben is a fonáki részen. A virágok jellemzően világos alapszínűek ennél a nemzetségnél is. A spatha színét a fehér és a sárga valamilyen árnyalata jellemzi, amely fajonként eltérő. Egyes esetekben vörös bemosódás is megjelenhet a spatha alsó részén (X. mexicanum). Ez a lepellevél túlnyúlik a spadix-on, amely színe szintén a fehér és a sárga különböző árnyalatait mutatja. A növények magassága 35-400 cm között változik fajtól és fajtától függően.

Másfél éves X. sagittifolium

A beporzás folyamata érdekes jelenség. A hím és nőivarú virágok eltérő időpontban funkcióképesek. Annyit meg kell említeni a virágzati tengely felépítéséről, hogy a legalsó részén helyezkednek el a nőivarú virágok, ezek felett steril hímvirágok, majd ezek felett a beporzásra képes hímvirágok találhatóak. A virág nyílásának első estéjén a spatha szétnyílik, ekkor fel is melegszik (40-42°C), illetve illatanyagot bocsájt ki, mellyel odacsalogatja a beporzó rovarokat. Ilyenkor a hímvirágok még nem funkcióképesek. Az odarepülő rovarok teste jó esetben egy másik Xanthosoma virágporával már be van borítva. A rovarok bemásznak a spatha által körülzárt termős virágokhoz, ahol a steril porzós virágok által kibocsájtott virágporral táplálkoznak, valamint itt is párzanak, miközben az idegen virágporral megtermékenyítik a termős virágokat. Következő este már a porzós virágok funkcióképesek, és a rajtuk átmászó rovarok testét most már a friss virágpor fedi be. A kiszabaduló rovar tovább repül a következő virágra. Egy növény egymás után több virágot hoz, pár naponta nyílik. Főleg a hímekre jellemző az, hogy több, egymást követő estén is megjelennek a különböző virágoknál, a nőstények ritkán látogatnak újra a párzás után egy másik virágot.  Ezzel a módszerrel elkerülhető az önporzás, erre ugyanis nem képes a növény. Eredeti élőhelyén ezek a rovarok a Cyclocephala nemzetség fajai közül kerülnek ki. Ilyen kapcsolat van például a Xanthosoma robustum és a Cyclopcephala nigerrima, illetve Cyclocephala sexpunctata fajok között. A virágképzéshez sok csapadék és magas páratartalom szükséges, így ez az esős évszakban válik aktuálissá a természetben.

X. sagittifolium virág

Környezeti igények szempontjából elviseli a teljesen árnyékos fekvést is, ám színei jobban érvényesülnek, ha kap pár óra közvetlen napsütést is a kora délelőtti, vagy a késő délutáni órákban. Ilyenkor azonban vízigénye fokozódik. Tapasztalataim szerint ilyen körülmények között gyorsabban is fejlődik, mivel környezete jobban felmelegszik. Ez a nemzetség is vízigényesnek mondható, a vegetációs időszak alatt talajuk ne száradjon ki. Páratartalom-igényük tekintetében az Alocasia és a Colocasia nemzetség közé helyezhetőek. 

Magasabb páratartalom esetén természetesen fejlődésük kiegyenlítettebb, és virágzást is ilyen környezetben várhatunk. Kedvelik a laza, középkötött, szerves anyagban gazdag talajokat. Tápanyagigényük a fentebb említett két nemzetségéhez hasonló, a vegetációs időszak nagy részében nitrogéntúlsúlyos tápozást igényelnek, majd a vegetációs időszak közeledtével a nitrogén arányát csökkentve térjünk át kálium-foszfortúlsúlyos tápozásra. Ezek a növények szintén gondozhatók edényben, de ha biztosítani tudjuk a megfelelő körülményeket, akkor szabadföldbe is kiültethetőek. Ebben az esetben érdemes megvárni azt az időpontot, amíg az éjjeli átlaghőmérséklet 14-15°C alá már nem süllyed tartósan. Ennél hidegebb körülmények között fejlődésük jelentősen lelassul. Őszi kiásása, és teleltetése a Colocasia nemzetségnél leírtak szerint történjen.

Kiásott X. violaceum

Ha szaporítani szeretnénk, akkor jó tudni, hogy hasonló sarjhajtásokat nevel, mint a Colocasia nemzetség. Annyi a különbség, hogy a Xanthosoma ezeket a hajtásokat általában lefelé, 45°-ban hozza. Ennek köszönhetően a sarjak későn bukkannak fel, gyakran az őszi kiásás alkalmával. Az ilyen hajtásokat letörhetjük, és melegben (24-28°C), magas páratartalom mellett pár hét múlva meggyökeresednek, és kifejlődnek a sarjak. Én általában nedves kertészti perlitre fektetem ezeket a hajtásokat, esetleg sekélyen takarom vele. Előfordul az is, hogy a sarjak közvetlenül az anyanövény mellett fejlődnek ki. Ez egy növényen belül is lehetséges, tehát például vannak közvetlenül sarjak a tő mellett, de van pár föld alatti hajtása is.