Nem is olyan egyszerű ezt elkezdeni. El kell dönteni, hogy mit akarunk. Ha nincs mibe kapaszkodni, akkor ez bizony nehéz dolog. Meglátsz egy akváriumot a neten, úúú nekem olyan kell. Meglátsz egy másikat, úúú ez szebb. Aztán jön a harmadik, negyedik, stb, aztán jön a teljes zűrzavar. Elkezded kérdezgetni a tulajokat, hogy milyen halak, milyen szűrés, világítás stb. Aztán azzal a sok száraz adattal kezdeni is kell valamit. Elmondom, hogy azonos technika, körülmények mellett sincs két azonos akvárium. Azért, mert élőlények vannak benne, és emberek gondozzák, akik szintén különböznek. Alakítsd a saját igényeid alapján, ám elsődleges legyen az állataid igénye, csak azután jössz te. Ne akkor gondolkozz, hogy mi nem működik, amikor ész és szív nélkül összevettél mindent az akváriumba, és zavaros, büdös a víz, a halak döglenek, a növények elrohadnak, meg lassan az egész akvárium. Ilyenkor egy megoldás van, mindent elölről kell kezdeni. Ez a szentbeszéd azért kell, hogy ne szív és ész nélkül ugorj neki a dolognak. Gondolkozzon el mindenki, hogy élőlényeket tartunk, nem bélyeggyűjteményt.
Először is el kell dönteni, hogy vegyes társas, biotóp, biotóp közeli akváriumot szeretnénk-e? Nem árt tisztában lenni a fogalmakkal. A vegyes társas lényegében olyan, mint egy jobb féle halászlé. Ebben van mindenféle hal, de harmóniában, kiegészítik egymást, és az összkép egységes. Itt olyan halakat válogatunk össze, amik közel azonos vízparamétereket kívánnak (hőmérséklet, kémhatás, keménység), és nem nyírják ki egymást, hanem békében képesek együtt élni. A legtöbb akvárium ilyen igazából.
Ez egy jópár évvel ezelőtti akváriumom. Itt van ázsiai és dél-amerikai hal is. Ez egy tipikus vegyes társas. Aztán ott van az, amit én biotóp közeli akváriumnak hívok. Itt már egy földrészről, akár egy vízrendszerből válogatjuk a halakat. Hasonló vízparamétereket igényelnek a halak, néha a természetben is találkoznak egymással. Nyilván a növények nem biztos, hogy csak az adott területre jellemzőek, mert pl. nem mindenhol szép, dús a növényzet, vagy épp a körülmények miatt csak más földrészről származó növények maradnak meg.
A biotóp akvárium pedig azt jelenti, hogy olyan növényeket és állatokat válogatunk össze, és úgy alakítjuk a berendezést, a vízparamétereket, ahogy az a természetben is található. Például egy dél-amerikai Rio Negro biotópban nem nagyon vannak növények, a víz savanyú, lágy, sötét vizű, a dekorációt fák, falevelek alkotják, és kizárólag az ebben a folyóban élő halakból válogatunk az akváriumunkba. Ezek nem mindig nyújtanak olyan üde vizuális élményt, mint egy általános, társas akvárium, viszont ezzel igazán az otthonunkba hozhatjuk a természet egy darabkáját a maga vadságával, egyediségével. Aztán persze ott vannak a brakkvízi (félsós), és tengeri akváriumok is.
Nézzük a technikát, merüljünk egy kicsit mélyebbre. Első körben az akvárium méretét mindig a tartani kívánt élőlények igényeihez, mennyiségéhez méretezzük. Ehhez, és a némileg a szűréshez egy korábbi bejegyzésben találtok részleteket ITT. A szűréshez még annyit, hogy az egyik fontos tulajdonsága az óránként átforgatott vízmennyiség, ami liter/óra-ban van megadva. Általános szabály, hogy óránként 4-5x forgassa át a vizet a szűrő. Viszont ehhez változóként hozzájön a halmennyiség, a szűrőtérfogat, és a szűrő eltömődése. Érdemes kicsit nagyobb teljesítményű szivattyút venni, hiszen ahogy telítődik a szűrő, úgy csökken az átáramlott víz mennyisége. Ha viszont olyan halunk van, ami nem szereti a nagy áramlást, akkor a szűrőtérfogatot növeljük, ne a teljesítményt. Hogy mennyivel, az rajtunk függ. Felső határ nem nagyon van, inkább egy ideális minimum határ. Minél több hal van adott víztérfogatban, annál komolyabb, nagyobb szűrőtérfogat kell, és gyakoribb vízcsere. Tudom, ezek olyan megfoghatatlan dolgok. Vártátok, hogy javaslok egy csodaszűrőt, és nem lesz ezzel gondotok. Nos, az a helyzet, hogy nincs csodaszűrő. Nincs egy bevált recept, mivel minden akvárium más. Ez a szép, és ez a bonyolult ebben a hobbiban. Ezért tanulunk folyamatosan egymástól, ha hagyjuk. Hogy az a szűrő (legyen belső, külső, powerhead) Sera, Tetra, Eheim, Atman vagy valami noname kínai, az egy dolog, nem ettől fog eldőlni az akváriumod sorsa. Persze vannak jobb, megbízhatóbb típusok, előnyök és hátrányok. Ha ez számít, nekem belső szűrőkből Aquael típusok voltak leginkább. Jól teljesítettek, nem volt velük komolyabb gondom az évek alatt. Persze azért figyeljünk oda, a széthulló, áramot jól vízbe vezető, ócska kínai kütyüket fenntartásokkal kezeljük. Ha egy középkategóriát választunk kezdésnek, az már jó. A fűtőkkel hasonló a helyzet.
Egy SMD8520 ledszalag fényébe is csak hegesztőmaszkban nézzetek |
Nézzünk pár fogalmat a fénnyel, világítással kapcsolatban. Ne a watt, a fogyasztás alapján döntsük el, hogy az adott világítás elég-e az akváriumhoz. Nézzük a lument, amely a kibocsájtott fény mennyiségét mutatja. Ugyanis a világítás típusától függően adott fogyasztás mellett más mennyiségű fényt ad le. Pár példa erejéig: T5 HE: 97 lm/W, T5 HQ: 83 lm/W, 5050 ledszalag: 54 lm/W, SMD8530 ledszalag 140 lm/W, led reflektorok átlagban 80 lm/W, RX7s-24 típusú kerámiatengelyes fémhalogén: 83 lm/W. Ezek mind gyári adatok alapján kiszámított értékek, nem saját mérések eredményei. A vizünk fényelnyelő képességét is vegyük figyelembe. Minél mélyebb a víz, annál több fény nyelődik el. Először a vörös, majd legkésőbb a kék fény. Egy tiszta, színtelen víz esetében is elnyelődik a fény, míg egy sárgás színű vízben már komolyan számolni kell a víz fényelnyelő képességével. Édesvízi akváriumokhoz ideális színhőmérséklet az 5000-7000 kelvin. A beltéri izzók általában melegfényűek, 3500 kelvin körüli színhőmérséklettel. Az 5000 kelvin körüli kissé sárgásabb, vörösebb fényű, ideális a növények számára. A kelvinszám emelkedésével a fény színe eltolódik a kékes tartományba. A 6000-6500 kelvin (úgynevezett hidegfehér) közelíti meg leginkább a természetes napfény színét, ez alkalmas leginkább az akváriumokhoz általánosan. A tengeri, esetleg afrikai sügéres akváriumokhoz jobban mutatnak a magasabb, 8000-10000 kelvines fényforrások.
A technikát többé-kevésbé átnéztük. Van még azért pár dolog. Ilyen a CO2-beoldáshoz szükséges technika. Aki akvakertészkedni akar komolyabb szinten, annak bizony ebbe is be kell ruházni. Palack, mágnesszelep, reduktor, buborékszámláló, csövek, stb. A házi barkács élesztős és egyéb szén-dioxid fejlesztő módszerek nem kielégítőek. A fejlődő gáz mennyisége nem egyenletes, kevésbé szabályozható, így én nem tartom igazán működőképes megoldásnak.
Továbbá nagy mumus az UV-szűrő. Srácok, ez az igazi lehúzás. Elmondom mit csinál az UV-szűrő. Ez egy henger lényegében, amiben van egy izzó, ami az előbb említett fényt sugározza. Ez a fény elpusztít mindent, ami élő. Baktérium, alga, vírus, kishal. Felületesen belegondolva ez tök jó, hiszen tiszta vizet csinál nekünk. Ez a reklámszöveg, ezzel tudják eladni azoknak, akik nem gondolják át a dolgot mélyebben. Az UV-szűrő tehát egy halálgyár, okádja magából a bomlásterméket. Ezzel meg kell birkóznia a normál szűrőnknek az alap, halak jelentette terheltség mellett. Az algásodást viszont nem fogja megszüntetni. Ha a szűrőnk teszi is a dolgát, akkor is emelkedik a nitrát mennyisége a vízben, ami egyenes út az újbóli algásodáshoz, plusz hosszú távon a halakat is mérgezi. Másrészt vannak a vízben is lebegő, hasznos lebontó baktériumok, amiket a szűrő szintén megöl. Ez talán kevésbé nagy probléma, de semmiképp nem hasznos. Láttam már olyat is, hogy a dekoráción lévő alga megszüntetése miatt használt valaki UV-szűrőt. Kérdezem én, hogy a fán lévő, és ott is maradó alga miért pusztulna el, ha nem éri UV-fény? Szerintem érthető, hogy ez így nem működőképes. Tüneti kezelésnek jó lehet ez a típusú szűrő. Baktériumos, egysejtű fertőzés esetében, vagy algavirágzáskor. Ebben az esetben viszont folyamatosan figyeljük a víz bomlástermék szintjét, és ennek megfelelően cseréljünk vizet. A folyamatos használatát azonban én indokolatlannak tartom. Az akváriumban a víz egy természetes, élő élettér. Ha megpróbáljuk sterillé tenni, az problémákat fog szülni.
Az automata etető egy érdekes kérdés. Előre beprogramozhatunk több féle etetési időt, módot, mindent. Kiporciózzuk a kaját, elmegyünk nyaralni. Addig a gép etet. Viszont a gépet emberek készítették, az emberek pedig hibázhatnak. Előfordul, hogy meghibásodik az automata, és nem megfelelően etet. Ha nem etet, az a kisebb probléma. Előfordulhat, hogy az összes kaját beborítja az akváriumba. Akkor aztán borul az akvárium is, a halak, és vége. Persze erre nagyon kicsi az esély, de az ördög nem alszik. 1-2 hét távollét nem okoz gondot a legtöbb halnak. Ivadék halaknál más a helyzet, de nagyobb, vagy kifejlett halaknál ez nem jelenthet gondot.
A témakört két részre osztottam, mivel nem kicsi. A következő részben a dekorációs elemekről, élőlényekről, és 1-2 konkrét haltársításról lesz szó. Addig szusszanjatok.
Nagyon koszonom, hogy ennyit meloztal. Tiz eve akvarizaltam, de a technika elszaladt azota.. jo volt tanulni.
VálaszTörlésKoszonom, hogy megosztod a tudasodat, amiben munka van !
Én köszönöm, hogy olvasod, és hasznosnak találod. Az ilyen kommentek mindig megerősítenek abban, hogy folytassam.
VálaszTörlésAz egész írás nagyon jó! Egy részt hiányoltam a fénynél, mégpedug azt, hogy hogyan állapítjuk meg a szükséges fényerősséget. Persze lehet, hogy erre nincs is semmilyen számítási képlet. Próbálok majd utánaolvasni még máshol is. Nagyon hasznos, összeszedett írás. Köszönöm, hohy ezt így összeszedted és munkát fektettél a megírásába.
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésValóban kimaradt a szükséges lumen érték. Ezt általában 20-60 lumen/liter közé lövik be. Azért ekkora a szórás, mert sok a változó. A víz színe, átlátszósága, a fényforrás víztől való távolsága, az esetleges üvegtető vagy más olyan részek, amik megtörik a fényt. Nem beszélve ugye a növények fényigényéről. Szóval pontos értéket nehéz megadni ,inkább egy körülbelüli értéket.