Az akvárium berendezése 2. rész (Dekor, élőlények)

Az előző részben elkezdtünk körbejárni a témát, valamint a technikát. Mivel tengeri, illetve brakkvízi akvarisztikában nulla tapasztalatom van, így ezekre nem is térek ki, csak az édesvízi akváriumokra. Megnézzük, hogy milyen dekorációs elemeket, és hogyan használhatunk, valamint kitérek az élőlényekre, társításokra is.

Az egyik legfontosabb talán, a megfelelő talaj kiválasztása. Az egyik fő szempont az, hogy milyen halat akarunk tartani. Ha például vannak talajlakó halaink, akkor kerüljük el az éles oldalú zúzott bazaltot, illetve egyéb zúzott köveket. Ezek felsérthetik a halak hasát, úszóit, valamint a harcsák esetében elkopik idővel a bajszuk. Ezek helyett használjunk hengerelt bazaltot, apró szemű kavicsot, vagy homokot. A kavics esetében érdemes figyelni arra, hogy ne legyen túl nagy szemű, mert megül benne a mulm (halürülék, bomló növényi részek, halkaja), ami lényegében egy homogén barna trugyi, de folyamatosan fenntartja a bomlástermékek mennyiségét a vízben. Az meg nekünk nem kedvező. Ezt úgynevezett aljzatporszívóval le lehet szívni a vízcserékkel egybekötve, de mennyivel egyszerűbb, ha apró szemű a talajunk, és nem ül be közé a mulm? Csak ritkán, vagy egyáltalán nem kell porszívózni. Elég a lakásban. Viszont ne essünk át a ló túloldalára, a túl apró, már-már porszerű talaj se ideális, mivel nem tud mozogni a talajszemcsék között a víz, ezáltal befülled, berohad a talaj, és nem kívánatos anaerob (oxigén nélküli) folyamatok indulnak be. Ennek a következménye könnyen mérgezés lehet. Az ideális szemcseméret 0,5-3 mm közötti. Persze ezt sok dolog módosíthatja, de ha alapvetően ide lőjük be a talajt, akkor azzal nem lesz baj. Ami még fontos dolog a halak szempontjából, hogy kemény, vagy lágyvizes halat tartunk-e? Lágyvizes halnál nem ajánlott a meszes talaj, illetve kő. A mész kalcium-karbonát, ami lágy, savas vízben szép lassan elkezd beoldódni, mivel a savak oldják. Amíg van kellő mennyiségű sav a vízben, addig szépen oldódik a mész, aminek az eredménye az, hogy a víz keménysége emelkedik, és a kémhatása eltolódik lúgos irányba, mivel a savak lekötődnek. Ezt el tudjuk kerülni talajok esetében, ha tömény sósavat adunk neki, a meszes részek pezsgés mellett átalakulnak, és jól átmosva használható a talaj. Bár szerintem egyszerűbb, ha alapból olyan talajt veszünk, ami nem meszes. A sóder, és sajnos sok tüzépen található homok nem megfelelő a céljainkra, ezek magas mésztartalmúak. Viszont nem is kell feltétlenül a drága akváriumi homokot megvenni. Jó alternatíva a barkácsáruházakban is kapható térkőhomok, vagy a medencékhez használatos szűrőhomok. Ezek általában megfelelő szemcseméretűek, kvarchomokok, ezáltal nem fogják keményíteni a vizet. Az áruk is kedvezőbb a kimondottan akváriumi homokhoz képest. Ezeket felhasználás előtt többször, alaposan át kell mosni, amíg a víz nem lesz tiszta. A szűrőhomok általában mosott, ezt csak párszor kell átmosni, a térkőhomok viszont porosabb, erre több időt kell szánni. Mosás után mehet az akváriumba. Ha nincs megfelelően kimosva a homok, akkor a víz akár napokon keresztül is opálos lehet, és nem fog letisztulni. Szóval a homok alapos átmosására nagyon figyeljetek oda. Ha kimondottan akvakertészkedni szeretnénk, akkor érdemes táptalajt rakni az akvárium aljára, majd erre 3-5 cm fedőrétegben a normál talajt. A táptalajt nem kell kimosni, ellentétben a fedőtalajjal.
Nézzük a köveket. Fontos, hogy ne legyenek benne fémes lerakódások, esetleg betonos, cementes részek. Keményvizes halakhoz tökéletesek a különféle mészkövek, míg lágyvizes halakhoz a kerek folyami kavicsok, a pala, lávakő (bár ez érdes felületű, ezzel óvatosan), és különféle más, vulkanikus eredetű kőzetek. Ha nem ismerjük a kezünk ügyébe akadó követ, akkor cseppentsünk rá pár csepp sósavat. Ha pezseg, az mész jelenlétére utal, és csak keményvizes halakhoz rakjuk a követ. Ha megvan a kiválasztott kő, akkor egy kefével sikáljuk át, mossuk meg, és kész is vagyunk vele. Nem kell főzögetni, meg besugározni, meg kilőni az űrbe. Sokan túlbonyolítják ezt, pedig felesleges.
A fák szintén gyakori dekorációs elemek az akváriumokban. Amit elsőként megemlítenék, hogy a fák különböző mértékben, de színezni fogják a vizet. Sárgára. Olyan lesz, mint anyuci húslevese, csak leszűrve. Sok hal kedveli az ilyen vizet, egy részük igényli is. Ha a halak igényeit nézzük, és a hal igényli, akkor mi is kedvelni fogjuk ezt a színt! Ha szeretnénk megkötni a színanyagot a vízből, akkor használhatunk aktív szenet (bár ez sok más dolgot is megköt), vagy nitrátkötő műgyantákat, de a leginkább elterjedt módszer a SZAT gyanta használata. Ez idővel telítődik, de lehet regenerálni. Fát vehetünk díszállat boltokból is. A leggyakoribbak a vasfa, és a mangrove. Előbbi nevéből következtetve elég kemény, nehéz típusú fa, a vizet éveken keresztül színezni fogja. A mangrove könnyebb, puhább fa, a vizet is kevésbé színezi. Az akvakertészet térnyerésével megnőtt a boltban található fák kínálata. Red moor, talawa stb. Ha viszont nem szeretnénk komoly pénzt szánni a fa dekorra, akkor a természetből is gyűjthetünk. Nagyon jó program akár egyedül, vagy családdal, barátokkal a természetben járni, és nézegetni a különféle alakú fákat, képzeletben már az akváriumba rakva. Én nagyon élvezem az ilyen elfoglaltságot. Amire figyeljünk, hogy a fa ne legyen se korhadt, se még élő. A korhadt fa víz alatt nagyon gyorsan bomlani fog, szétesik, és nem lesz hosszú életű dekor, plusz a szűrőnket is megterheli, jelentős mennyiségű mulm, törmelék fog képződni. Az élő fa azért nem jó, mert ebben még benne vannak a növényi nedvek, és ez is terheli a vizet, plusz a fában található élő sejtek (lényegében az egész fa) elkezd megfulladni, és megrohadni a víz alatt. Az ideális a kiszáradt, nem túl puha fa. Gyakori kérdés, hogy milyen fát lehet berakni az akváriumba? Ami vízközelben van (éger, nyír, fűz) mehet. Az ártéren lévő, esetleg hordalékfa is jó. Gyakori ártéri fa például a kőris, amely nagyon jó, kemény fa. Jók a tölgyek, platánok is, vagy a bodza. A kertekben található gyümölcsfák is jók lehetnek, amennyiben nem voltak permetezve már évek óta. Ugyanígy a szőlő is alkalmas, ha nem volt permetezve. Ami nem javasolt, az a különféle örökzöldek. Fenyők, tuják, hasonlók. Ezeknek magas a gyantatartalma. Alapesetben ezzel még nem lenne baj, de ha vannak algaevő halaink, amik rágják a fákat, azoknak már nem biztos, hogy használ ez a gyanta tartalom. Fontos megemlíteni a kimondottan mérgező növényeket. Ilyenek a tiszafák (Taxus sp.), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), puszpángok (Buxus sp.), veresgyűrűs som (Cornus sanguinea), leander (Nerium oleander), babérmeggy (Prunus laurocerasus), lilaakác (Wisteria sinensis). A fák ágait, törzsét, gyökerét használhatjuk. Felhasználás előtt alaposan dörzsöljük meg őket kefével, mossuk át, és mehet a vízbe. Ezek szinte biztosan lebegni fognak, ezért nagyobb kővel, vagy tapadókoronggal súlyozzuk le. Pár hét, esetleg pár hónap múlva megszívják magukat annyira, hogy maguktól lent maradjanak. A kérget ajánlatos eltávolítani a fákról, mivel különösen a külső részük mállhat, ezzel törmelékessé téve a vizet. Viszont például a platán kérgét előszeretettel használják dekorációs elemként. A fák száraz leveleit is lehet használni. A tartósság miatt  érdemes keményebb levelű fák leveleit használni, például tölgy, platán, catappa (Tebang levél), esetleg juharok. Az előkészítést itt se kell túlbonyolítani. Vannak mindenféle receptek, hogy ki kell főzni, aztán sós vízben is, meg sütni, mikrózni, meg atombombát dobni rá. Az ilyen műveletekkel a fák rostja fellazul (nem beszélve az atombombáról), amitől lehet, hogy rövidebb ideig fogja színezni a vizet, és gyorsabban le is merül víz alá, viszont meg is rövidíti a fa élettartamát. Szóval mérlegeljetek. Miután bekerült az akváriumba a fa, egy vékony penészréteg meg fog rajta jelenni, de nem kell aggódni, ez normális. A halak, különösen az algaevők ezt előszeretettel megeszik, és nincs vele többé gondunk. Ha nincs algaevőnk, és zavar a látvány, akkor egy szivaccsal letakaríthatjuk róla, de magától is elmúlik.
Lehet használni kókuszdió héját is. A fehér "hús" részt ki kell szedni, átmosni, dörzsölni kívül belül, és mehet a vízbe.
Rakhatunk az akváriumba egyéb dekorációt is. Kerámia bújókat, agyag virágcserepet. Ami fontos, hogy ezekbe ne szorulhassanak be a halak. Sikáljuk át, mossuk le, és mehet a vízbe. A műnövényeket, várakat, búvárokat és hasonló szörnyűségeket mindenki saját ízlése szerint használja. Én nem buzdítok erre senkit, dehát nem vagyunk egyformák.

Anubias barteri telep

A növények témakör nehéz. Sokan küszködnek velük. Sokan ezért is használnak műnövényeket. Ha a halak oldalát nézzük, fontos úgy választanunk növényt, hogy a halaink azt ne egyék meg. Jellemzően pl. afrikai sügéres akváriumokban Anubias, Cryptocoryne aponogetifolia, esetleg Microsorum található meg. Ezeknek ugyanis kemény, erős levelük van, amit a halak nem igazán szeretnek megenni. Az új levelek azért sérülhetnek, de akkor is van valami zöld a vízben. Ezek továbbá lassú fejlődésű növények, nem kimondottan fény-és tápanyagigényesek, ezért más, egyszerűbb akváriumokba is megfelelőek. Ha nem kimondottan növényevő halaink vannak, akkor érdemes a Vallisneria, Echinodorus, gömbmoha (Cladophora aegagrophila), Cryptocoryne, jávai moha (Taxiphyllum barbieri) növények közül válogatni. Ezek kicsit több fényt igényelnek, több tápanyagot, de a többségük nem tartozik a kimondottan igényes növények közé. 1-1 tápgolyót nyomhatunk a tövükhöz, és ezzel el is vannak intézve. Ha van komolyabb fényünk, táptalaj, folyékony táp, esetleg szén-dioxid adagolás, akkor pedig sok más növényt is nevelhetünk sikerrel. Ha bemész a boltba, és nem ismered a növényeket, akkor kénytelen vagy a boltostól segítséget kérni. Nos itt se jobb a helyzet, mint halak terén. A boltok egy része jó körülmények között tartja a növényeket, az eladók ismerik a növényeket, azok igényeit, és tudnak megfelelő növényt ajánlani. Nos ebből van kevesebb. Sok helyen még a név sincs kirakva, nem hogy az igényük. Sőt, mondok jobbat, nem is mind vízinövény, amit itt árulnak. A nagykerektől jön egy rakás olyan növény, ami jól mutat, de teljesen víz alá merítve csak ideig óráig bírják. Ilyen a nyíllevél (Syngonium sp.), kígyószakáll (Ophiopogon sp.), hálóslevél (Fittonia albivenis), kálmos (Acorus sp.), a vízi citromként emlegetett Justicia glandulosa, zöldike (Chlorophytum bichetii), vízipálma (Cyperus helferi), sárkányfa (Dracaena sanderiana), színes félbibe (Hemigraphus colorata), ezüst tüzérvirág (Pilea cadierei). Ha ezekkel a növényekkel találkozzuk, ne vegyük meg, pénzkidobás. Hogy miért vannak mégis ott az akváriumi növények között? Mert érdekesek, színesek és egy darabig bírják víz alatt. Sok akváriumban a nem megfelelő körülmények miatt ugyanolyan gyorsan elpusztulnak a valóban akváriumi növények, mint ezek, így nem tűnik fel, hogy valami nem stimmel. Választékbővítés, semmi más. Ha megvettük a kiválasztott növényt, vegyük ki a műanyag kosárból, óvatosan fejtsük le a gyökeréről a lehető legtöbb kőzetgyapotot, és ültessük be őket az akvárium talajába, esetleg a fára, kőre kötözhető növényeket (Anubias, Microsorum, Taxiphyllum barbieri, Bolbitis heudelotii, Bolbitis heteroclita, Bucephalandra, Lagenandra, Aridarum) kössük fel vékony horgászdamillal, esetleg cérnával, de befőttesgumit is használhatunk. A mohákat hajhálóval, esetleg harisnyával is szokták fához erősíteni. Ha a növények jól érzik magukat, akkor fejlődnek, sarjakat hoznak, virágoznak, és aktívan részt vesznek a biológiai egyensúly fenntartásában. A kudarcok elkerülése érdekében mindig olyan növényt vásároljunk, amiknek biztosítani tudjuk a szükséges körülményeket.

Kakadu törpesügér (Apistogramma cacatuoides)

Itt igazából nem tervezek konkrét fajleírásokat adni, inkább kategóriákat bemutatni. Sokan leginkább a halak miatt kezdenek akvarizálni. Viszont nem csak ezeket lehet akváriumba rakni. Karbantartóként nagyon jó szolgálatot tesznek az elevenszülő maláj tornyoscsigák (Melanoides tuberculata). Ezek napközben a talajban mozognak, csak éjjel másznak fel az üvegre, tereptárgyakra. Hasznosak, mivel átmozgatják a talajt, az esetleges kajamaradékot megeszik. A csigák túlzott felszaporodása azonban intő jel, hogy túletetünk. Az almacsiga (Pomacea bridgesii) szintén gyakori lakója az akváriumoknak, viszont a növények friss hajtásait megehetik. Egyébként száraz tápokon jól tartható. A vízszint fölé rakja rózsaszín petecsomóját. Utóbbi időben egyre elterjedtebbek a különféle nyúlcsigák (Tylomelania sp.). Általában kimondott csigás akváriumot ritkán látni, ezek inkább csak betársulnak az akváriumokba.
Garnélásat viszont annál többet. A legtöbb Caridina, Neocaridina számára egy 20-30 literes, levegős szivacsszűrős akvárium megfelel, jó adag jávai mohával, pár égertobozzal, tölgylevéllel. A két nemzetséget lehet együtt is tartani, nem fognak szaporodni egymással. Viszont azonos nemzetségen belül különböző színváltozat együtt tartásánál bizony az utódok jelentős része vadas, fakó, színtelen lesz. Ezeket a garnélákat csak kisebb testű halakkal társíthatjuk, a nagyobbak csipegetni fognak a garnélákból. De a kisebbek is a szaporulatból. A legyező vagy sepregető garnéla (Atyopsis moluccensis) már jobb választás a kissé nagyobb halak mellé. A nagyobb testvére, az óriás sepregető garnéla (Atya gabonensis) a maga 12-14 cm testhosszával már magabiztosabban mozog nagyobb, békés halak mellett is.
A rákok viszont már más kategória. Ezek ledarálnak, megesznek, feltúrnak mindent. Ezeknek ajánlatos külön berendezni akváriumot. Társas akváriumban a növényeket szétdarabolják, megeszik, de a halakat is elkaphatják, megcsipkedhetik. Kivétel a CPO rák (Cambarellus patzcuarensis). Ez a 3-4 cm-re megnövő rákocska békés, jól megfér a halakkal, növényekkel is, viszont hűvösebb (20-22°C) vizet kedvel.
A halak elég nagy témakör. Csinálhatunk lazacos, növényes akváriumot. Példának okáért 100 literes akvárium, 10-10 kisebb testű pontylazac faj, melléjük egy pár törpesügér (Apistogramma, Microgeophagus, Nannacara, Dacrossus), alájuk 5-8 fős Corydoras csapat, és pár boszorkányharcsa (Loricaria sp.), vagy törpe szívóharcsa (Otocinclus). Gyakran kezdenek elevenszülőkkel a haltartók. Ezekből érdemes több nőstényből, kevesebb hímből álló csapatot összeállítani, bőven növényesíteni. Ezek a halak szeretnek a növények között bújkálni, és az esetleges ivadékok is találnak rejtekhelyet. 150-200 literes akváriumban már szép növényes ázsiai díszmárnás akváriumot lehet összerakni. 2-3 db 8-10 fős díszmárna, pár kisebb-közepes termetű Botia, és egyéb csíkfélék. Ha nem akarunk díszmárnákat, akkor tarthatunk közepes testű gurámikat is ekkora medencében. Ahogy nő az akvárium mérete, úgy egyre több hal közül lehet válogatni. 50-60 literben már lehet pár csigasügért tartani, de 3-400 litertől felfelé egész sok afrikai sügér közül lehet válogatni. Az amerikai kontinensen is hasonló a helyzet. Ha sügértartásra adjuk a fejüket, akkor a hellyel nem szabad spórolni. Inkább kicsit nagyobb legyen a helyük az ideális akváriummérethez viszonyítva, mint kisebb, mivel ezek a halak általában területvédőek, leginkább íváskor. Ha harcsákat is szeretnénk tartani, akkor javasolt a homok talaj, és sok búvóhely kövekből, fákból. Ezeknek egy része csak sötétedéskor, éjjel aktív. Viszont ha biztonságban érzik magukat, akkor nappal is elő lehet csalogatni őket kajával. Aztán persze ezeket a kategóriákat lehet keverni, kutyulni, ki-ki saját íze szerint. Igazából nehéz jó receptet adni a megfelelő haltársításhoz, mivel rengeteg variációval, és változóval kell számolni. Könnyebb úgy, ha van 1-2 hal, amit mindenképp szeretnénk tartani, utánaolvasunk, kérdezünk, és ahhoz választunk akváriumot, ahhoz rendezzük be, és ahhoz választunk társhalakat. Ha ész nélkül mindent összeveszünk, ami megtetszik, abból könnyen baj lehet.
Viszont nem áll meg az élet a halaknál. Kétéltűek közül is válogathatunk. Az afrikai karmosbéka (Xenopus laevis), és kisebb rokona, a törpe karmosbéka (Hymenochirus curtipes) a két leggyakoribb békafaj, amit akváriumban tartunk. Nagyon közkedvelt kétéltű a mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum). Ezt 150-200 literes akváriumban érdemes tartani. Több egyedet is lehet együtt tartani. Fontos, hogy hidegebb vizet igényel, mint a legtöbb általunk akváriumban tartott állat. Ha nem tudjuk biztosítani nyáron is a 14-18°C-ot, akkor bizony nem lesz hosszú életű az állat. Akváriumát nagyobb kövekkel rendezzük be, építsünk számára búvóhelyet, és ne legyen erős a világítás akváriuma felett. Halakkal nem érdemes társítani, mivel a legtöbb boltban kapható akváriumi hal számára az axolotl ideális vízhőmérséklete már túl hideg. Plusz gondot jelentene az etetés is, mert az axolotl kissé lomha állat, a halak fürgébben elkapkodnák a kaját előle.

Eljutottunk a bejegyzés végéhez is. Viszont a témakört még nem zárom le. Ahogy írtam ezt a bejegyzést, eszembe jutott, hogy jól szemléltetné a leírtakat az, ha lépésről-lépésre látnátok, hogy zajlik egy akvárium életre keltése. A következő részben ezért bemutatom, hogy raktam össze a jelenlegi 720 literes, dél-amerikai sügéres akváriumomat.