Tévhitek a legismertebb akváriumi halakkal kapcsolatban

Az előző akvarisztikai témájú bejegyzés pozitív visszhangja után felbátorodva jön is a következő. Az akvarisztikában mindig is voltak olyan halak, amiket szinte mindenki ismer, sokan tartják, de sokan rosszul. Most egy párat megmutatok nektek. Aki nem ismerné őket, az legalább tisztában lesz az adott hallal, aki kicsit ismeri, az legalább jobban fogja, aki meg jól ismeri, az mosolyog egy jót.

Nézzük is az elsőt, a díszhalak ősanyját, az aranyhalat (Carassius auratus var. auratus)

Szerencsétlen hal többet kapott a rivaldafényből, mint szeretett volna. Mesékben, reklámokban, filmekben találkozunk vele, belengi a mindennapjainkat. Aki csak tányéron látott halat, az is ismeri az aranyhalat. Nem beszélve arról, hogy Kínában igen nagy múltja van az aranyhalnemesítésnek és tartásnak. Van mindenféle színváltozatban, sima fátyolos, gülüszemű fátyolos, pirossapkás, oroszlánfejű, égrenéző, földrenéző (előbbi verzió elpusztult változata) és még sorolhatnám az emberi szelekció csodás eredményeit. A gyerekeknek is csodás ajándék az aranyhal, hát mivel mással kezdenék a haltartást? Mondjuk az olvasással. A cuki kis aranyhal egész nap tudna enni, és ami bemegy, az távozik is. Jobb esetben rohamosan elkezd nőni a hal, és bizony hamar kinövi a kis 50 literest.

Nem árt tudni, hogy egészséges körülmények között 30-35 centisre meg tud nőni az aranyhal. Jobb esetben egy pár ezer literes kerti tóban élhetnek, szaporodhatnak. Akváriumban is tarthatjuk őket, de akkor pár dolgot be kell tartani. Nyugodtan számolhatunk halanként 80-100 liter vizet. De inkább azt mondom, hogy egy 3-400 literes akvárium legyen a minimum, oda már mehet 4-5 hal. Elég komoly szűrés kell mellé, erősebb felépítésű növényekkel. Sajnos utóbbi, kimondottan aranyhalas akváriumot nagyon ritkán látni. Gyakoribb a kicsi, néha csak 20-30 literesben szenvedő, összezsúfolt aranyhalak látványa néhány búvárral, és színes kavicsokkal. Sajnos ez nem járható út hosszú távon a halakra nézve.

Nézzük is a következő gyakori pácienst, a bettát, avagy a sziámi harcoshalat (Betta splendens)

A boltban rögtön megpillantjuk, ahogy a hatalmas színes úszójú halak méltóságteljesen úsznak, kifeszítik úszóikat, és ringatják. Gyönyörű halak, az tény, és manapság rengeteg szín és formaváltozat közül lehet válogatni. Ezeket meg is veszik az emberek, és mennek a betták a társas akváriumba, ahol szuper jó az áramlás, sok pajtársa lehet, talán még veszünk mellé pár nőstényt is. Aztán jöhet az olvasás. Ezeknek a halaknak az eredeti élőhelye sekély vizek, rizsföldek, ahol nem igen találkoznak se komoly áramlással, se sok más hallal. A legjobb, ha külön számukra berendezünk egy 30-40 literes akváriumot sok növénnyel, és levegővel hajtott szivacsos szűrővel. Ez nem kelt nagy áramlást, de megfelelő szűrést tud biztosítani. Igyekezzünk változatosan etetni, mert a hímek hajlamosak az elhízásra, ami megrövidíti az amúgy se hosszú életű hal élettartamát. Ha nem szeretnénk tenyészteni, akkor nem érdemes nőstényt venni mellé. Sokszor a nőstényekkel együtt élő hímeket üldözik a nőstények, de egymást is üldözheti több nőstény. A hal agresszivitása egyénfüggő tud lenni. Van, akinél egy kis hárem gond nélkül eléldegél, másnál meg folyton megy a civakodás, és úszósérülés, elhullás lesz a vége. A társas tartás legalább ennyire kényes téma. Az a biztos, ha nem tartjuk őket közös akváriumban. Nem lehetetlen a társítás, de kell egy nagyobb méretű, alacsony vízoszlopú akvárium olyan halakkal, amik bírják a magas (28-29°C) hőmérsékletet, és nem piszkálják a bettát, és ez viszont is igaz. Plusz sűrű növényesítés. Kezdőknek nem javasolt ez a társas medence érthető okokból, sok benne a buktató.

A következő hal szintén jól ismert, ez a cápaharcsa (Pangasianodon hypophthalmus)

Egy újabb aranyos kis gülüszemű barátunk. Szuper cápa formája van, aranyos kis bajsza, és állandóan úszkál, tökéletes az akváriumba. Igen ám, de mindent megzabál, feneketlen gyomra van már kicsinek is. Ahogy nő, úgy egyre többet eszik, nagyobb korában akár kisebb halakat is megehet. Mert bizony nem marad mindig ujjnyi. A fishbase.org szerint a legnagyobb regisztrált kifogott példány 130 cm, és 44 kiló volt.

Ez nem az a nagy példány, de azért ez se kicsi

Egy ekkora halnak pedig már akvárium kell, nem is kicsi. Igazából nem is tudom, hogy mi lenne neki az ideális méret, hiszen nagy testű, folyton mozgó halról van szó. Itt már nem párszáz literekben kell gondolkozni, hanem tízezer liter felett. Szóval mielőtt bárki vesz cápaharcsát, gondolkozzon el, hogy hova fog elférni a tízezer literes kis akvárium. Persze nem biztos, hogy megnő ilyen nagyra. Az viszont annak a jele, hogy rosszul tartjuk a halat, és szenved, mert a saját végtermékében úszik, ezért nem képes megfelelő ütemben fejlődni. Ja és még egy dolog. A multikban Pangasius filé néven ennek a halnak a rokona van, csak, hogy tudjátok, mit esztek meg, ha esztek ilyet.

A következő hal szintén ismert, ez az öves díszcsík (Chromobotia macracantha)

Az igazi csigagyilkos. Sok akváriumban problémát okoznak az elszaporodott csigák. Ha megkérdezik, hogy mivel szabadulhatnak meg tőle, az első válaszok között van a Botia. A név alatt pedig szinte mindig az öves díszcsíkot értik, pedig van sok más faj is. Habár nem olyan rég még a Botia nemzetséghez tartozott, azóta átsorolták. Viszont a mérete nem változott. 30-35 centisre megnő, de jobb körülmények között is azért akváriumban lesz bő 20 cm.

Mivel csapathalról van szó, így több példány esetén már szintén nagyobb akvárium kell, ami ebben az esetben 250-300 literes legalább. De mi van, ha nekünk kisebb akváriumunk van, és csigainvázió van? Vannak kisebbre növő Botia fajok, pl a striata, lohachata, modesta vagy a kimondottan kis termetű Ambastaia sidthhimunki. Ha nem csak halakban gondolkozunk, akkor jó választás az Anentome helena csigaevő csiga.

Az örökzöld sláger, a sügér agresszív. Nincs ilyen, vagy olyan sügér, hiába van több száz, talán még több faj. Egységesen mind megkapta az agresszív jelzőt, hiszen minden sügér világuralomra akar törni. Megzabálja az összes növényt, a homokot áthordja az egyik sarokba, a kavicsokat a másikba, szétveri az üvegtetőt, és etetéskor jól lefröcsköl minket. Ez a sztereotípia él az emberekben. Nem mondom, hogy nincs ilyen sügér, de azért nem mind ilyen. Sőt, igazából kevés az ennyire problémás sügér. Először is kell egy fajnak megfelelő méretű akvárium. Sokan itt rontják el, mert túl kicsi helyen tartják, és a legtöbb sügér bizony területvédő. Arra is figyelni kell, hogy milyen társhalakat választunk, egy fajból mennyi, és milyen nemű egyedet tartunk együtt, és hogy legyen elegendő búvóhely, tereptárgy, hogy ki tudják alakítani maguknak a külön kis birtokukat a halak. Na és nem minden sügér lesz tepsi méretű. Vannak kimondottan kicsi sügérek, pl az ázsiai Dario nemzetség tagjai, a dél-amerikai Apistogramma-k, vagy az afrikai csigasügérek. Nagyobb halak között is vannak olyanok, amik jámbor állatok, és a légynek se ártanak. Nekem pl 20 centis Geophagus-ok és Satanoperca-k mellett 4-5 centis halak gond nélkül élnek, a növényeket se bántják. Szóval tessék elfelejteni ezt az agresszív sügér dolgot, utána kell olvasni, kérdezni 1-1 fajnak, és ne lepődjünk meg, be tudunk rendezni egy szép növényes, társas akváriumot sügérekkel. Aztán persze ott a másik véglet, pl. a fenti képen lévő Parachromis dovii, ami egy külön világ, az üveget is megeszi. De ilyen halakba azért egy kezdő nem igen fut bele.

A végére hagytam azt, ami számomra a leginkább szomorú, ezek pedig a tetovált halak.

Bizony, sajnos ilyen is van. Ez nem a természet alkotása, ez nem mesterséges szelekció eredménye, ez színtiszta kínzás az állatokkal szemben. Az ázsiai országokból indult ez a divat, pár évig nálunk is kaphatóak voltak, de szerencsére gyorsan tilos lett az ilyen halak forgalmazása. Ne gondoljátok olyan bonyolultnak ezt. Kifogják a halat, szárazon a kívánt mintát, színt tetoválják a halba, és mehet vissza a vízbe. Ha valakit már tetováltak, akkor tudja, hogy milyen érzés, nos a hal ugyanezt éli át, csak nem önszántából. A tetovált halak egy része magába a folyamatba pusztul el, egy része a tetoválás utáni fertőzés miatt pusztul el, és a maradék jut a boltokba. Idővel a tetovált minta veszít eredeti "szépségéből", megfakul, kikopik. Akiben van némi jó érzés, és tisztelet a természettel szemben, az messzire kerülje el az ilyen halakat, ha esetleg belefutna. Ha egy kutyát nyüszítve tetoválnának, akkor rohanunk az állatvédőkhöz, de amikor megvesszük a tetovált halat, akkor az milyen cuki, és rendben van.

Ne legyünk álszentek azért, mert a halak nem tudnak nyüszíteni. Persze tisztelet a kivételnek.