Az egész valahogy 4-5 évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban egy 112 literesem volt, de mint minden akvaristának, nekem is vágyott a szívem egy nagyobbra. Már akkor valahogy a sügérek irányába húzott a szívem, kimondottan a dél-amerikai földevő sügérfélék tetszettek nagyon. Sokat olvastam róluk, tisztában voltam vele, hogy 3-400 literes akvárium legalább kelleni fog. Elkezdtem hát tervezgetni, hogy milyen arányúak legyenek az oldalak, milyen legyen az oldalpolcos szűrés, mennyi szűrőanyag fér bele, mekkora szivattyú fog kelleni, mennyibe kerül az üveg, stb. Akkoriban anyagilag nem engedhettem meg, hogy valóra váltsam ezt, így maradt az álmodozás. Közben jött a fősuli, akkor alig volt időm a halazásra. Aztán végeztem, és gőzerővel beindult a fantáziám. A szobámban voltak felújítások, és felszabadult kb. 2 méternyi hely. Sokat nem gondolkoztam rajta, itt bizony lesz egy 2 méter hosszú akvárium. Elkezdtem méregetni a karom, hogy mi az az ideális magasság, és szélesség, amivel még kényelmesen körbeérem az akváriumot. Magasságra 130 cm, szélességre 60 cm volt a kényelmes. Mivel nem akartam bonyolítani, és 60 cm mély akváriumban még leérek az aljára, így az akvárium mélysége 60 cm lett, a bútor 70 cm. Szóval kijött a 200x60x60 cm méret. Utána kezdtem el számolgatni, hogy ez bizony 720 liter. Gondoltam az nem olyan rossz, ebbe már lehet pakolni halakat. Mivel ez nem gyári méret, meg gyárit drágább lett volna venni, ezért egyedi készítésű akváriumban gondolkoztam. Először üvegeseket kerestem meg. Volt, aki nem mert garanciát vállalni ekkora akváriumra. Volt, aki azt mondta megcsinálja, hónapokig hitegetett, majd végül beismerte, hogy fizikailag meghaladja a képességeit egy ekkora akvárium összerakása, csiszolása. Aztán elkezdtem nézelődni akváriumkészítőket. Én kunszentmártoni vagyok, kezdésnek a legközelebbi ilyen lehetőséget néztem meg. A vicc az egészben, hogy minél távolabbi akváriumkészítőt kerestem meg, annál olcsóbb volt az akvárium. Végül egy abai akváriumkészítő bizonyult a befutónak. Remélem nem bánja, ha nevén nevezem, Herman Henrik volt az, aki hozzásegített az akváriumhoz. Abáról elhozta hozzám autóval, segített a helyére tenni, ami nem kis munka volt. Ezúton is köszönöm neki. Amíg azonban az üvegesre vártam (ami ugye vakvágány lett végül), volt időm az akvárium állványát megtervezni, összerakni. Ytong tégla, faszerkezet, zártszelvény? Számoljunk csak utána a súlyoknak. Csak maga az üveg 120-130 kg körül van, a víz durván 700 liter, ergo 700 kg, 35-40 kg homok, ott a 100 literes szűrőakvárium, legyen ez 100 kg. Ha összeadjuk, ez erősen egy tonna körüli érték. Mivel volt megbízható hegesztő ismerősöm, és a vasban jobban bíztam, így a zártszelvény állvány mellett döntöttem.
Magát az állványt lényegében én tervezgettem, papíron. Ha 6 lába van, akkor jól eloszlik a súly, lábanként olyan 160-170 kg. Plusz így középen is van megtámasztása. Én eredetileg 40x40-es zártszelvényből terveztem, de beszéltem ismerősömmel, ő azt mondta, hogy 30x30-as, 3mm anyagvastagságú is elég, bírni fogja. Én bíztam a szakértelmében, megvettem hozzá az anyagot. Egy délelőtt alatt leszabtuk, összehegesztettük. Volt annyi plusz anyag, hogy 2-2 keresztmerevítő is befért az eredetileg tervezett 1-1 helyett. A lábak aljára végdugó került, majd lefestettem az állványt. Bútorlapból borítást csináltattam rá, az elején 4 ajtóval, az egyik oldalát kifúrattam a majdani szűrés miatt.
Korábban már agyaltam ezen a szűrés dolgon. Oldalpolcost terveztem eredetileg, de aztán meggondoltam magam, mivel ez helyet venne el az akváriumból. Utánanéztem az alsópolcosnak. Itt lehet fúrni az akváriumot. Na ezt nem szerettem volna. Valahol bennem volt a félelem, hogy meg van fúrva az üveg, ereszteni fog, stb. Meg aztán ki tudja, hogy később mi lesz az akvárium sorsa, nem biztos, hogy hiányzik rá egy lyuk. Elkezdtem videókat nézni, és kérdezgetni embereket egyfajta vízátemelő csőrendszerről. Mindenhol pvc csövekből volt megépítve ez a csőrendszer, viszont én az esztétikából némileg áldoztam a praktikum javára, így colos átmérőjű kpe csöveket választottam. Ezek öntözőrendszerekhez gyártott csövek, a hozzájuk kapcsolható idomok csavarzárasak, így bármikor oldható kötésűek. Csapot mindenképp akartam hozzá, hogy a szivattyú teljesítményének megfelelően be tudjam állítani a szűrőakváriumba lefolyó víz mennyiségét. Ennek az elve lényegében egy vákuum alapú vízátfolyás. A csapot el kell teljesen zárni, a bal oldali függőleges csövet feltölteni teljesen vízzel. Ezzel légtelenítődik az akváriumban lévő csőrendszer. A függőleges csőre ráhúzom a végdugót, és megnyitom a csapot. A lezúduló víz magával rántja az akváriumból a vizet a szűrőakváriumba. Amíg nem kap fals levegőt a csőrendszer, addig a folyamat nem áll le. Érdemes úgy elhelyezni a lefolyó csövet, hogy áramszünet esetén csak annyi víz tudjon lefolyni, ami még elfér a szűrőakváriumban.
Egy korábban megvásárolt tószűrő szett szivattyúját használtam, amely 2500 l/h teljesítményű. Alig egy évet ment, utána évekig a kamrában várt a dobozában. Gondoltam egyszer még jó lesz ez nekem, és most nagyon is jól jött. Adott volt egy korábban kapott 100 literes akvárium a szűrőakvárium szerepére. Üveglapokat ragasztottam keresztben az akváriumba, hol alul, hol felül hagyva ki rést, ahol átfolyik a víz. Így a szűrőanyagokon nagyobb felületen áramlik át a víz. A szűrőanyagot nem bonyolítottam túl. Szivacs, perlonvatta, krumpliszsák, lávakő, némi korábbról maradt kerámiagyűrű, biolabda. Előre a szivacsot raktam, majd a krumpliszsákot, a perlonvattát, végül a kerámiagyűrűt, lávakövet, biolabdát. A szivattyú az utolsó rekeszben található, és egy szilikon csövön át az akvárium ellenkező sarkába nyomja a vizet. Mondták többen, hogy kelleni fog valami belső szivattyú is, de egyelőre azt nem vettem. Kíváncsi voltam, hogy így mennyire mozog a víz, egy nagyobb teljesítményű powerheadet bármikor vehetek, ha szükséges. Amíg nem jött meg az üveg, addig be tudtam szerezni az apróságokat. 300 wattos fűtő, tapadókorongok, medencéhez való szűrőhomok talajnak, nagyobb háló, polifoam az üveg alá. Utóbbit se kell túlbonyolítani, nálam egy cm vastag. Ez azért szükséges, hogy az esetleged kidudorodásokat, egyenetlenségeket eltüntesse, hogy az üveg sima, egyenletes felületen feküdjön. Ellenkező esetben feszültség léphet fel az üvegben, ami később repedéshez, töréshez vezetne. 700 liter vizet meg nem szívesen látnék a szobám padlóján, halakkal együtt. Ezt ne spóroljuk ki az üveg alól. A polifoamot kétoldalú ragasztószalaggal ragasztottam a bútor tetejére, hogy az üveg rárakásánál ne csúszkáljon. Elég lesz egyszer megfogni, és berakni a helyére.
A következő volt a világítás. Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogy az SMD8520 típusú ledszalag mellett döntöttem, viszont mennyi is fog kelleni belőle? Ezt nem akartam a véletlenre bízni. Elkezdtem nézelődni neten, könyvekben, hogy milyen vízinövénynek mi az ideális lux érték. Lényegében ez az egy négyzetméterre jutó fény mennyiségét jelöli. Továbbá azt is figyelembe kellett venni, hogy a víz milyen fényelnyelő képességgel bír, tehát adott növényt milyen magasra ültessek a fákra, hogy még kellő mennyiségű fényt kapjon a víz alatt. Sügéres akvárium lévén zömmel fára kötözhető növényeket terveztem, így ezeknek a fényigényét igyekeztem kideríteni. A keresések közben találtam egy nagyon jó német nyelvű oldalt ezzel kapcsolatosan. Itt lényegében minden szükséges információt megtaláltam, számoltam, terveztem, és végül úgy döntöttem, hogy a gyári adatok szerinti 14.000 lumen elég lesz. Ez 4 méternyi ledszalagot jelentett, 100 W teljesítménnyel. Megvettem ezt is, viszont valami tetőféleséget is kreálni kéne. Megint az egyszerűség felé nyúltam, ereszcsatorna. Mivel az egész fém, így jó hővezető, ami fontos a ledeknél. Nagy szerencsém volt, itthon találtam egy pont 2 méteres ereszcsatornát. 50 cm-ként keresztmerevítőket raktam be, ami szintén alumínium volt, majd erre erősítettem fel a ledszalagokat. Összeforrasztottam a vezetékeket, bekötöttem őket a 150 wattos tápba, és kész is voltam a világítással. Vigyázat, közvetlenül ne nézzetek bele az így bekapcsolt fényforrásba, mert emlékezetes élményben lesz részetek. Mintha a napba néznétek. Én percekig fehér csíkokat láttam még csukott szemmel is. Szóval ésszel, ne úgy, mint én :)
A nagy akváriumproject azzal indult, hogy fát kerestem az akváriumba még kora tavasszal. Találtam is két szépet, ezeket a kerti tóba raktam agyagtéglával lesüllyesztve, hogy ázzon, amíg nem kerül akváriumba. Kb fél évig víz alatt is voltak, de teljesen nem szívták meg magukat vízzel, ezért az akváriumban is le kellett súlyozni őket.
Végül Henrik meghozta az akváriumot, és kezdetét vette az igazi móka, amikor a sok apró darabkát egy nagy egésszé összerakjuk.
Karácsony volt, nyáron. Összeraktam a csőrendszert, beállítottam a fákat, felkötöztem rá a növényeket (Anubias barteri, congensis, Microsorum pteropus). Ennél jól jön egy kis segítség is. Az akváriumba 8-10 cm magasan vizet töltöttem, majd beöntöttem az átmosott homokot. Azért kell előtte egy kis víz bele, hogy a talaj buborékmentesen ülepedjen le. Ezután elkezdtem feltölteni az akváriumot először félig, majd másnap teljesen esővízzel. Ráraktam a tetőt, bekapcsoltam a világítást. Közben a működő akváriumban csináltam egy feles vízcserét, így lett 50 liternyi érett akváriumvíz, plusz a szivacsot is ebben mostam ki. A barna löttyöt is beöntöttem az akváriumba. Nem volt szép látvány, de ezzel kicsit elősegítettem a hasznos baktériumok megtelepedését.
Majd összeraktam a szűrést, beindítottam a szivattyút, beállítottam a csapot és vártam. Esténként néha felébredtem, gyötörtek az álmok, hogy recseg a padló, csurog a víz, ropog az üveg. Sose volt még ekkora akvárium a szobámban. Aztán teltek a napok, az éjszakák, és az akvárium nem nyílt szét, nem eresztett semmi, az állvány bírta, minden szuper. Eltelt egy hét, és már nagyon bizsergett a tenyerem, hogy az új akváriumban láthassam a halaim. Viszont még korai lett volna. A második hét után először a harcsákat telepítettem át, ezek voltak a legszívósabbak. Semmi negatív reakció nem volt. Pár nap után jöhetett a többi hal is. Teljesen új akvárium telepítésénél figyelni kell, hogy csak fokozatosan telepítsük be a tervezett halmennyiséget, hogy a szűrőben lévő baktériumkultúra tudja tartani a lépést a megnövekedett igényekkel. Azt viszont láttam, hogy valóban gyenge a vízmozgás a szűrőakváriumban lévő szivattyúval, szóval csak kell az a belső szűrő. Először egy 700 l/h teljesítményű Aquael típusú belső szűrőt raktam be (ez volt itthon), de ez is kevésnek bizonyult. Rövidesen kénytelen voltam venni egy 2000 l/h teljesítményű powerheadet egy jó nagy szivaccsal. Na ez igen, ez már pörgeti a vizet. Nem túlságosan, de pont annyira, amennyire kell. Nem alakultak ki pangó zónák. Igyekeztem a fákat is úgy elhelyezni, hogy a víz megfelelően tudjon mozogni. Eltelt további pár hét, és jöhetett a többi hal.
Innentől a dolog nagy részén már túl voltam. Érdemes időnként megmérni a víz értékeit, hogy tudjuk mi a helyzet. A halakon is látszik, ha a vízzel valami baj van. Ilyenkor sápadtabbak, lustábbak, étvágytalanok. Az akváriumban fokozatosan kialakult a biológiai egyensúly. A növények fejlődtek, azonban egy részük kikopott, másra cseréltem. A halak naponta kapnak enni, általában kétszer. Fagyasztott artemia, krill, mysis, vörösszúnyoglárva, sprotni szeletelve, illetve szárazból Tetra Disckus, Hikari Sinking Cichlid a menü. Volt egy kevés Sera tápom is még az elején, de azt valahogy annyira nem kedvelték a halak, így ahogy elfogyott, utána nem vettem újra. Próbáltam fagyasztott diszkoszos szívmixet, az se volt annyira nyerő. Az élő tubifex is néha előkerül, de azzal óvatosan kell etetni, ki kell mászatni etetés előtt. Időnként élő komposztgilisztát is kapnak egészben, illetve a kisebbek miatt darabolva. Hetente-kéthetente cserélek 25-30% vizet. Ezt egy sima colos kerti slaggal oldom meg. Télen csapvízzel töltöm vissza a vizet, nyáron esővízzel.
 |
| Geophagus abalios 'Kolumbien', és a jobb alsó sarokban egy Satanoperca mapiritensis |
Az akvárium már lassan másfél éve működik nagyobb probléma nélkül, az új halak azóta sokat nőttek, színesedtek. Volt ívás, de sajnos volt elhullás is. Ezzel számolni kell, benne van a hobbiban. Az akvárium története azonban itt még nem áll meg. Az évekkel ezelőtti terveimben egy paludárium szerepelt, nem csak egy akvárium. Ez egy olyan akvárium, aminek van víz feletti, növényekkel beültetett része. Gyakran nagyobb a növényes rész, mint maga az akvárium. Szóval idő kérdése, és az akvárium tovább fog fejlődni, a mostani állapot még korántsem végleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése