Colocasia nemzetség

Az elefántfülek csoportjából ezek a kedvenceim. Vannak közöttük kisebbek, és igazi nagy lapulevelek, amiket az elefántok is megirigyelhetnének. Rengeteg különböző színvariáció létezik, és kevésbé igényesek, mint az Alocasia-k. Az egyes fajokról, fajtákról itt találtok bővebb infókat, most pedig merüljünk el részletesebben a Colocasia-k világában.

Colocasia  Black Coral'

Kevés fajt (16 db) számláló nemzetség, azonban igen elterjedt, mivel a trópusokon régóta ismert néptáplálék. Jellemző ezekre a növényekre, hogy földalatti raktározó szervet, úgynevezett rizómát nevelnek. Ebben jellemzően keményítő formájában raktároznak tápanyagokat. Magas keményítőtartalma miatt a trópusokon étkezési célból termesztik a Colocasia esculenta fajt és ennek különböző fajtáit. A nemzetség összes tagjára jellemző, és egyik fontos elkülönítési bélyeg az, hogy a levéllemez két felső lebenye nem a levéllemez, és a levélnyél találkozásáig tart, hanem egy szélesebb V alakú levéllemez határolja az ereket. A levéllemez felületét kevés kivételtől eltekintve (pl. Colocasia esculenta ’Diamond Head’) apró szőrök borítják, amelyek biztosítják a vízlepergetést. Ennek köszönhetően a levél mindig száraz, és szennyeződésektől mentes, hiszen a leguruló vízcseppek magukkal sodorják a különféle szennyeződéseket. Ez az ún. lótusz-effektus. 

A megnevezésből kitalálható, hogy ezt legelőször a lótuszok esetében figyelték meg, és írták le. Ezek a szőrök egyes fajták esetében a fiatal leveleken különös csillogást mutatnak ráeső fényben. Ez fiatalabb korban segíthet elkülöníteni pl. a C. antiquorum var. illustris fajtát a C. esculenta ’Coal Miner’ fajtától. Előbbi fajta esetében ez a csillogás mérsékelt, vagy teljesen hiányzik. 

C. esculenta 'Mojito' és C. antiquorum var. illustris

Ahogy idősödik a levél, úgy ezek a szőrök is elöregednek, egyre kevésbé tudják megtartani szerepüket. A levéllemez többnyire kiszélesedő nyíl alakú, azonban vannak kissé nyújtott, illetve ovális, szinte teljesen kör alakú levéllemezzel rendelkező növények is (pl. Colocasia heterochroma).  A levéllemez alapszíne többnyire a zöld valamilyen árnyalata, de bizonyos fajták esetében lilás (C. esculenta ’Black Ripple’), sötét bordó, szinte már fekete (C. esculenta ’Black Coral’), narancsos-barnás (C. esculenta ’Pineapple Princess’) illetve ezek valamilyen kombinációja, átmenete. Sok fajta levélszíne fokozatosan változik. Például a Colocasia esculenta ’Black Magic’ fajta fiatal levelei zöldek, majd később egészen besötétednek, lilás, szinte már fekete színt felvéve. Többnyire valamilyen mintázat is megjelenik az egyes fajokon, fajtákon. Ezek lehetnek az erek mentél határolt csíkok (C. esculenta ’Nancy’s Revenge’), vagy épp az erek közötti területre kiterjedtek sávok (C. esculenta ’Black Beauty’). Előfordulnak a levélen bárhol előforduló különböző nagyságú foltok, csíkok (C. esculenta ’Limeade’). Gyakran megjelenik egy sötétebb folt a levéllemez és a levélnyél találkozásánál. A levélfonák színe lehet zöld, vagy éppen lilás árnyalatú, de tükrözheti a levéllemez felületi mintáját is. A levélnyél lehet egyszínű zöld, de a vörös különböző árnyalatait is magába foglalhatja. A világos piros, szinte rózsaszíntől egészen a sötét bordó, szinte fekete színig. Azonban a levélnyél lehet mintázott is, pl. a Colocasia esculenta ’Mojito’ esetében függőleges csíkozású. Ahogy látható, nagyon változatos fajtákkal rendelkezik ez a nemzetség, és folyamatosan bővül ezek száma. A méretbeli különbségek is lényegesek. Míg a Colocasia fallax alig nő 40-45 cm magasra, addig a Leucocasia gigantea (Colocasia gigantea) 'Thailand Giant' megnőhet 320-350 cm magasra is.

Colocasia virág

Virágjuk eltér az Alocasia nemzetségétől. A spadix itt is fehéres-sárgás színű, azonban a spatha jelentősen megnyúlt, kívül belül kénsárga színű. A spadix körül szétnyílik a spatha, azonban ezután összecsavarodva magasra nyúlik. Bizonyos sötétebb levelű fajták esetében megfigyelhető, hogy a gyökerek is sötétebb, vöröses színűek (pl. C. esculenta ’Black Ripple’).
Közvetlen napfény szempontjából az egyik leginkább tűrő képes nemzetség, a sötét levelű fajták többsége igazi szépségüket csak több órás közvetlen napsütés hatására mutatják meg. 

C. esculenta 'Elepaio'

Más fajták azonban jobban kedvelik a szűrt fényt, rosszul tolerálják a sok közvetlen napsütést (pl. Gigante-sorozat tagjai).  Kevés faj viszont kimondottan az árnyékos, félárnyékos fekvés igénylik (pl. C. heterochroma). Elviselik a középkötött talajokat is, de jobban megfelel a laza, szerves anyagban gazdag, semleges, vagy enyhén savanyú (6-7 pH) talaj. Vegetációs időszakban lényeges szempont a jó vízellátás. Talaja folyamatosan legyen nyirkos. Erre különösen akkor kell figyelni, ha növényünket több óra közvetlen napsütés éri. Jól viseli azt is, ha folyamatosan vízben áll a növény gyökérzónája. Ez arra vezethető vissza, hogy eredeti élőhelyén meghódította a mocsaras, sekély vízborítással rendelkező területeket. Sőt, igazán ezeket a területeket kedveli, hiszen a vízellátása folyamatos, és magas szervesanyag-tartalmúak a talajok. Kedvezőtlen vízellátás hatására a levelek megkókadna, kissé összezáródnak, az új levelek széle megéghet, beszáradhat. A növény azonban nem szenved maradandó károsodást. A Colocasia tartók körében gyakran felmerül a kérdés, hogy vízbe merítve, vagy éppen a talajba ültetve érdemes-e tartani ezeket a növényeket?

Ezzel kapcsolatban Brian Williams (neves kontyvirággyűjtő, Colocasia nemesítő, de forgalmazza is ezeket a növényeket) végzett kísérletet. 3 csoport volt, az egyiket cserepestől teljesen vízbe merítette, a másikat teljesen víz felett tartotta, árasztásos öntözést kapott, míg a harmadik csoportot gyakori ködpermettel öntözte, de időnként árasztásos öntözést is kaptak. Az eredményekből az derült ki, hogy vízbe merítve a növények kisebb méretűek lesznek, viszont több sarjat nevelnek, és dúsabb gyökérzettel rendelkeznek. Víz felett nevelve a növények nagyobb méretűek lesznek, kevesebb sarjat nevelnek, és a gyökérzet se lesz olyan dús. A ködpermetes csoport az előzőhöz hasonló eredményt hozta, viszont a kisebb fajok (C. fallax, C. affinis var. jenningsii, C. heterochroma) lényegesen több sarjat hoztak. 

Az alacsony páratartalmat lényegesen jobban tolerálják, mint pl. az Alocasia nemzetség tagjai. Hőmérsékletigényük azonban magas. Optimális a 25-30°C közötti tartomány. Ekkor megfelelő víz-és tápanyag ellátás mellett 8-10 naponként képesek új levelet hozni. Fontos megemlíteni, hogy amíg az új levél teljesen ki nem fejlődik (jellemzően 10-15 nap), addig különösen érzékeny a vízhiányra. Ha ez bekövetkezik, akkor az új levelek szélétől kezdődően komoly száradás lép fel. Kielégítő fejlődésükhöz szükséges minimum hőmérséklet 19-20°C. Ez alatt fejlődésük lelassul, fotoszintetikus aktivitásuk csökken, a növény energiáit a fejlődés helyett lassan gumónevelésre, raktározásra fordítja. 13-15°C alatt fejlődésük nagyon lelassul, és képesek hónapokig nyugalomban maradni. Fagytűrésüket tekintve bizonyos fajták gyengén tűrik a fagyot, de a fajták nagy többsége túléli a -10 – 12°C-os fagyot is. Kivételes fajták esetében (C. esculenta ’Pink China’) a -18-20°C-os fagyot is képesek túlélni a növények. Fagytűrésük tekintetében érdekesség, hogy a nagyobb, fejlett gumók többnyire kevésbé bírják jól a kemény fagyokat, mint a kisebb méretű gumók.  Ha tehát egy telepet kint teleltetünk fűtetlen takarás alatt, akkor jó eséllyel a nagyobb anyanövények gumói elpusztulnak, de a sarjnövények tavasszal kihajtanak, ha a tél nem volt túl hideg (nem szólva az egyéb körülményekről, amelyeket az általános résznél már kifejtettem). Ennek oka valószínűleg az, hogy télire a nagyobb növények még nem vonultak mélynyugalomba, magasabb a víztartalmuk, gyökereik, leveleik vannak, amelyek sebezhetőbbé, érzékenyebbé teszik ezeket a növényeket. A sarjgumók viszont tavaszig mélynyugalomban maradnak, kisebb nedvességtartalmúak a szöveteik, és így ellenállóbbak a faggyal szemben is.

Nevelhetőek cserépben, dézsában, akár félig vízbe süllyesztve, de szabadföldbe ültetve is. Utóbbi esetben fejlődésük gyors, hatalmas, változatos leveleikkel elkápráztatják az embert. Arra azonban ügyelni kell, hogy túl korai kiültetésük esetében a növények lassan fejlődnek, gyakran a májusi kiültetés ellenére is csak július hónap elejére hoznak a fajra, fajtára jellemző méretű leveleket. Ez persze függ a környezeti tényezőktől, a növény fejlettségétől is. Azért, hogy növényeinkben gyönyörködhessünk, melegebb helyen kiültetésig cserépben tarthatjuk őket, így kiültetve már erősebb, nagyobb méretű növényekkel rendelkezünk. Ha az ültető gödrökbe jól érett marhatrágyát, vagy marhatrágya granulátumot keverünk, azt meghálálják, fejlődésük erőteljesebb lesz. Ne feledkezzünk meg a rendszeres tápanyag-utánpótlásról sem, hiszen gyors növekedési erélyüket megfelelő tápanyagtartalom mellett tudjuk kihasználni. Szabadföldben további tápanyag-utánpótlás nem feltétlenül szükséges, de cserépben nevelve hetente-kéthetente kaphatnak nitrogéntúlsúlyos tápoldatos öntözést egészen őszig. Ősszel növényeink sokáig kint maradhatnak, így a hűvösebb idő hatására fejlődésük lelassul, és felkészülnek a nyugalmi időszakra, gumót nevelnek. Ebben az időszakban lehetőleg térjünk át kálium-foszfor túlsúlyos tápozásra, ezzel is elősegítve a növény gumónevelését. Ekkor csökkentsük az öntözést is. 

Colocasia-k telelésre felkészítve

Az első fagyok előtt azonban ajánlatos kiásni növényeinket, majd levelüket 2-3 levéltől eltekintve 25-30 cm magasságban levágni. A növényeket így alig nyirkos, laza földbe tehetjük, majd 13-15°C közötti hőmérsékleten teleltethetjük növényeinket. Én személy szerint tiszta, száraz tőzegbe rakom a növényeket, előtte a kerti föld nagy részét lerázom a gyökerekről, majd beültetés után kapnak egy kevés vizet. Télen nem, vagy csak nagyon ritkán szükséges öntözni a növényeket. Ilyen teleltetés mellett jó esetben is csak 1-2 levelet hoznak, viszont gyökérfejlődésük teljesen nem áll le. A legoptimálisabb hőmérséklet 24-28°C között van, és sok fény szükséges nekik ilyenkor, hiszen intenzíven fejlődnek. Akár pótmegvilágítást is alkalmazhatunk, ha van rá lehetőségünk. Ilyen körülmények között bátrabban lehet öntözni, de nem árt kicsit szárazabban tartani, mint a nyári időszakban. Ha rendelkezünk fűtött üvegházzal, vagy fóliával, akkor a növények jobban fejlődnek, színesednek, zömökebbek lesznek. Egy másik variáció, hogy a növényeket teljesen gumóra visszaszárítjuk, ekkor sötétben is teleltethetőek 10-15°C-on. Ha levelesen teleltetjük őket, akkor a lehető legtöbb fényre van szükség. Kevés fény esetén a növény megnyúlik, gyenge, erőtlen lesz, és sajnos tavaszra annyira legyengülhet, hogy már nem lehet megmenteni. Ha minden jól ment, akkor tavasszal melegebb helyre téve őket fejlődésük kezdetben lassú lesz, azonban később felgyorsulnak, akár hetente képesek új levelet hozni. Sok fényre van szükségük már ekkor is. Mérsékelt öntözésüket el lehet kezdeni, és a növény fejlődésével, a hőmérséklettel arányosan lehet növelni a vízmennyiséget, és el lehet kezdeni a tápozást. Ha a növényeket szárazon, gumó formájában teleltettük, akkor elő kell hajtatni a gumókat. Ez hőmérséklettől függően 1-1,5 hónapot, vagy még több időt vehet igénybe. Ilyenkor a gumót rakjuk laza, száraz földbe, a tetejét kissé nedvesítsük meg, fedjük le a cserepet fóliával, hogy tartsa a párát, és tegyük meleg (22-25°C) helyre. Időnként a föld tetejét nedvesítsük újra. Ha a gumó kihajtott, és már hozza a 2.-3. levelét, akkor el lehet kezdeni bátrabban öntözni, mert ekkor már megfelelő gyökérzettel rendelkezik.

Szaporodásuk tekintetében két csoportot különíthetünk el. Az egyik csoport tagjai rögtön az anyagumó mellett sarjgumókat nevelnek, és idővel sűrűn telepet képeznek (pl. Colocasia esculenta). A másik csoport tagjai (pl. C. esculenta ’Coal Miner’) hosszú hajtásokat nevelnek a föld felszínén, amelyen nóduszok (3-7 db) találhatóak. Ezek hasonlatosak a szamóca indáihoz. 

A nóduszoknál (a hajtáson itt találhatóak a rügyek, amelyekből később levél és gyökér fejlődhet) legyökerezik a talajba a hajtás, és a hajtás vége bunkószerűen megvastagszik, közben itt is gyökeret ereszt, és elkezdi kinevelni a leveleket, új sarjnövénnyé fejlődve. Később a köztes, legyökerezett nóduszok is leveles hajtást fejlesztenek, és szintén sarjnövényekké fejlődnek. 2-3 leveles korban ezek a sarjnövények leválaszthatóak az anyanövényről. Ha nem akarjuk megvárni a sarjnövények kifejlődését, akkor a hajtást levágva, nóduszonként feldarabolva, párás, meleg helyen is kifejlődnek a sarjnövények.

Ezek a növények maggal is szaporíthatóak, azonban ezt a szaporítási módot főleg a nemesítés során használják, beporzása körülményes.
A legtöbb esetben a fajták előállításához használt faj a Colocasia esculenta, illetve különféle alfajai, változatai. Utóbbi időben a Leucocasia gigantea (Colocasia gigantea) faj is számos fajtával bővült. Ilyen például a sötét levelekkel rendelkező Colocasia ’Noble Gigante’. Hazánkban a Colocasia esculenta faj már évek óta ismert, azonban egyre jobban kezdenek elterjedni különböző fajtái is.