Trópusi kertészkedés 3. rész (Trópusi növények)

A Trópusi kertészkedés 2. rész az alábbi linken érthető el:
Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

Az előző részben a télálló, illetve minimális takarást igénylő növényekről volt szó. Ebben a részben tovább lépünk a trópusi növények felé, hiszen a teleltetést, de legalább fűtött takarást igénylő növények következnek.

A felhasználható növények sora még jobban kibővül, gyakorlatilag az összes szobanövényként ismert növény használható. Egy kicsit megpróbálom rendszerezni őket, kezdésnek nézzük meg a nagyobb tömeget adó, méretesebb növényeket, majd kitérünk a kiegészítő, úgynevezett töltelék növényekre, amitől igazán részletgazdag, csillogó, színes hatás érhető el.
Mivel ezek a növények nem bírják a hazai teleket, ezért a kihelyezésükkel meg kell várni a megfelelő időpontot. A túl korai kiültetés, vagy kihelyezés esetén a növény fejlődése lelassul, de akár fagy is érheti, ami jobb esetben csak a levelek, ágvégek elvesztéséhez vezet. Ennek megfelelően nem árt tisztában lenni a növényünk hőoptimumával, illetve fagytűrésével. Például a Colocasia-k túl korai kiültetése esetén a növények fejlődése lelassul, és csak sokára kezdenek kiteljesedni. Egy elhamarkodott áprilisi kiültetés esetén lehet, hogy csak júliusra kezd el dinamikusan fejlődni a növény. Ez persze sok dologtól függ, a növény fejlettségétől, állapotától, a talaj szerkezetétől, tápanyagszolgáltató, illetve víztartó képességétől, a terület kitettségétől, tenger feletti magasságtól, árnyékot adó épületektől, növényektől. Ebből kiindulva nem lehet megadni egy konkrét időpontot növényenként, hogy mikor lehet kiültetni, de a hely és a növény ismerete alapján be lehet lőni egy időszakot. Ez a Colocasia-k esetében május eleje-közepe. Általánosságban elmondható, hogy a fagyérzékeny növények esetében érdemes megvárni ezt az időszakot. De a golgoták nagy részét pl. már akár egy hónappal korábban is ki lehet rakni, nem beszélve a hagymásokról, mint az amariliszek, szerelemvirágok, pókliliomok stb. A növények felszedését pedig ősszel az éjszakai lehűlésekhez igazítsuk. A melegigényesebb, cserepes növényeket hamarabb vigyük védett helyre. A szabadföldben lévő növények felszedésével megvárhatjuk akár az éjjeli 5-6°C fokokat, némelyikkel a gyenge fagyokat is, ha nagyon nincs időnk, de azért ne kockáztassunk. Megfelelően tágas, és világos telelőhely esetében a növényeket hamarabb is bevihetjük, de én azért szeretem minél tovább a trópusi hangulatot a kertben, ezért ameddig lehet, kihúzom a felszedést. Télen a növények igényeinek megfelelő hőmérsékletet tartsuk a telelőhelyen. Némelyik gumóra, hagymára visszahúzódik (ez a jobbik eset), de számos növényt levelesen kell teleltetnünk. Mivel felszedéskor többnyire sérülnek a gyökerek, ennek megfelelően a lombozatot is csökkenteni kell, hogy kisebb legyen a növény párologtató felülete. Nem beszélve arról, hogy így télen kisebb helyet foglal.
Segítséget nyújthat az alábbi bejegyzés ezen a téren: Néhány hasznos összefüggés a növény és környezete között
Illetve ez a bejegyzés konkréten a teleltetésről szól: Fagyérzékeny növények teleltetése

Nos a rövid bevezetés után nézzük a növényeket.

Banánok

Ensete ventricosum 'Maurelii'

Ezek leginkább szoliterként, esetleg kisebb csoportokba ültetve mutatnak jól. Az előző részben említettem néhány banánt, amik bírják a fagyot. A banánok többsége azonban egyáltalán nem, vagy csak gyengén fagytűrő. A legismertebb közülük a törpebanán (Musa nana), ami megfelelő körülmények mellett itthon is képes beérlelni termését. Vannak egyéb gyümölcstermő fajok, fajták is, azonban ezek beszerzése már macerásabb. Néhányat idehaza gyűjtőktől be lehet szerezni, de a többséget sajnos kissé borsos áron külföldről tudjuk megvenni. Lehet próbálkozni a Musa acuminata, balbisiana, 'Chini-Champa', Helen's Hybrid banánokkal. Ezek ehető termést hoznak, bár némelyik elég termetesre nő, mire virágozni fog, és még be is kell, hogy érlelje a termését. Ez pedig a ki-be ültetés, teleltetés miatt nem túl valószínű sajnos. Cserépben nevelve pedig szinte biztosan nem fognak teremni. Erre a törpebanán a legalkalmasabb. Ennek is vannak különböző törpe fajtái, 'Dwarf Cavendish', 'Super Dwarf Cavendish'. Egyszóval ezeknek leginkább a díszítő értéküket használhatjuk fel. Ebben az esetben viszont számos más banán is szóba jöhet. Ilyenek a Musa balbisiana 'Atia Black', 'Thai Black', M. itinerans 'Burmese Blue', a kissé fagytűrő M. bordelon, a melegigényes M. 'Siam Ruby', és még sorolhatnám. Mellesleg az utolsó banán kivételével ezek is hoznak ehető termést, csak nem nálunk átlagos körülmények között. Kisebb termetűek, színes virágzati fellevelekkel rendelkeznek a  Musa coccinea, ornata, velutina fajok. A Musa nemzetségen kívül gyakori még az afrikai elterjedésű Ensete nemzetség is. Ezek a banánok igen nagy termetűre, megfelelő körülmények között 6-7 méteresre, és mázsánál nehezebbre is képesek megnőni, szóval az idősebb növények ki-be ültetése, mozgatása már komoly fejtörést okozhat, több emberes munka. Idehaza a legelterjedtebb az Ensete ventricosum és a vörös levelű szelektált fajtája a 'Maurelii'. Kevésbé elterjedt idehaza, de a trópusi kertekben megtalálhatóak még az E. glaucum illetve E. superbum fajok.

Egyéb gumós, rizómás, szárral rendelkező növények:

Canna x generalis fajták

Ide elég sok növény sorolható. Talán a legismertebbek a kannák (Canna. sp), amelyeknek a teleltetése könnyű, tavasszal kiültetve gyorsan fejlődnek, virágoznak, számos fajta pedig csíraképes magot köt. Az utóbbi időben szebbnél szebb új fajta kerül forgalomba, eltérő virágszínnel és levélmintázattal, formával. A méretük is igen eltérő, vannak kicsi, alig 1-1,5 méteresre növők, és nagy, akár 3 méternél is magasabbak (pl. Canna 'Musifolia'). Érdemes napra ültetni őket, de legalább félárnyékos helyre. Bírják a szárazabb körülményeket is, de igazán jól a nedves, tápanyagban gazdag talajban fejlődnek. A gyenge fagyokat elviselik, mélyebbre ültetve esetleg megpróbálkozhatunk a kinti teleltetéssel, de az a biztos, ha fagymentes helyen teleltetjük a rizómákat.
A különböző gyömbérfélék szintén jól mutatnak, könnyen gondozhatóak. Legyen szó a hagyományos boltban is megvásárolható gyömbérről (Zingiber officinalis), vagy a jó fagytűrőséggel rendelkező gyömbérliliomokról (Hedychium gardnerianum, coronarium, stb). Ezek a fajok olyannyira jó fagytűrőséggel rendelkeznek, hogy nálunk elméletben télállóak. Azonban hazai tapasztalatok ezzel kapcsolatban még alig vannak, ezért inkább itt, a trópusi növények között említem. Viszont érdemes a jövőben próbálkozni a kinti teleltetéssel, hogy legyen tapasztalatunk ezzel kapcsolatban is. Gondozásuk, teleltetésük megegyezik a kannák teleltetésével, annyi különbséggel, hogy a félárnyékos fekvést jobban kedvelik, mint a tűző napot.
Érdemes még megemlíteni a rákollóvirágokat (Heliconia sp.). Ezek kimondottan melegigényes, trópusi növények, félárnyékos fekvést igényelnek, de gondozásuk hasonló a banánokéhoz. Idehaza főleg a kisebb termetű fajták terjedtek el. Igazán impozáns megjelenésű a Heliconia rostrata a maga 2,5-3 méteres magasságával, viszont idehaza nem igazán lehet beszerezni, külföldről is körülményes sajnos.
Ezeket a növényeket jobb csoportosan ültetni, akár háttérnövényként, akár szegélynövényként.

Elefántfülek

Xanthosoma violaceum

Az elefántfülek a banánokhoz hasonlóan nem hiányozhatnak a trópusi kertekből. Nagyon sokrétűen felhasználhatóak, ültethetjük őket szoliterként is (főleg a nagyobb Alocasia, Xanthosoma fajokat, fajtákat), de csoportosan ültetve is nagyon jól mutatnak. Kimondottan változatos megjelenésű növények, levelüket tekintve rengeteg szín és mintaváltozatuk létezik, és folyamatosan állítják elő az új fajtákat, keresztezéseket. Vannak kimondottan kisebb termetűek, például a rendkívül színes Caladiumok, vagy az érdekes, kevéssé ismert Remusatia-k. Mások kimondottan nagy termetűek, akár sétálhatunk is alattuk. Ezek a növények melegigényesek, sok vizet és tápanyagot igényelnek, viszont cserébe olyan környezetet varázsolnak a kertünkbe, amit más növényekkel nem lehet elérni. Hazai elterjedésük még mérsékelt, alig akad pár gyűjtő idehaza, akiknél fellelhetőek, de a körünk egyre bővül.

Angyaltrombiták

Brugmansia sp.

Korábban ezeket a növényeket a Datura nemzetségbe sorolták, sokan még most is tévesen így hívják őket, azonban helyesen Brugmansia név alatt találjuk meg őket. Ezek kimondottan könnyen gondozható növények. Tavasszal kiültethetőek a fagyokat követően, és rendszerint a fejlettebb növények ilyenkor már rövidesen virágoznak is. Hatalmas, főként este illatos virágaik nagyon dekoratívvá teszik. Igen nagyra képesek megnőni, idehaza nem ritkák a 2 méter feletti növények se. Általában nyáron a nagy melegekben visszafogottabb a virágzásuk, de ősszel ismét bőven virágoznak. Számos fajtájuk létezik, szimpla, dupla, és telt virágúak, de akár csíkozott levelű változat is. A napos, félárnyékos hely ideálisabb számukra, teljes árnyékban alig, vagy egyáltalán nem virágoznak. A bőséges öntözést, trágyázást rengeteg virággal hálálja meg. Magot hazai körülmények között nem nevel, viszont hajtásdugványozásról nagyon könnyen szaporítható. Télire visszavágva teleltethetjük, de sokan csak levágott ágakat raknak vízbe, amik tavaszra meggyökereznek, és ezeket ültetik ki.
A főleg egynyáriként ismert Datura-k is mutatósak, azonban kisebb méretűek, de nevelnek magot. Ezeknél is előfordul szimpla, illetve telt virágú, főleg fehér, sárga és lila színváltozat.

Kúszó, futónövények

Passiflora 'Sapphire'

Ezek a növények tölthetik ki nagyobb ágyások, kertrészletek között a hézagokat, összeköthetik azokat, de akár külön falat, ágyást is létrehozhatunk a felhasználásukkal. Nevelhetjük őket cserépben, a kertbe kiültetve, vagy cserepestől is kisüllyeszthetjük őket a földbe. Rengeteg növény közül választhatunk, de legelterjedtebbek a hajnalkák (Ipomoea alba, lobata, sloteri, tricolor), különféle golgoták (Passiflora sp.), farkasalmák (Aristolochia elegans, gigantea), koronásliliomok (Gloriosa sp.), tölcsérjázminok (Mandevilla, Dipladenia), ritkább, de mutatós a nagyvirágú kolostorharang (Thunbergia grandiflora). Szintén mutatós, viszont rengeteg horgos tüskével rendelkezik a kúszó encián (Solanum wendlandii). Fásodó szárúak a csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides) és a murvafürt (Bougainvillea sp). Utóbbi növény mediterrán elterjedésű, de megjelenésével nem lóg ki igazán a trópusi kertekből. Speciális ültetőközeget, és támasztékot igényelnek a viaszvirágok (Hoya sp.), valamint a vanília (Vanilia planifolia). Támasztékot igényelnek továbbá a kúszó habitusú Philodendronok, Epipremnumok.  A sort még lehetne folytatni, de igyekeztem a leginkább elterjedt, ismert növényeket felsorolni.

Papagájvirágok

Pompás papagájvirág (Strelitzia reginae) a volt Kecskeméti Kertészeti Főiskola üvegházában

A papagájvirágok Afrikában őshonosak, jellemző rájuk a megvastagodott, raktározó gyökérzet, erős, merev levelek. Legelterjedtebb a pompás papagájvirág (Strelitzia reginae), azonban néhány gyűjtőnél előfordul a S. nicolai is. Míg előbbi 1,5-2 méter magasra nő, addig utóbbi törzset nevel idős korára, és elérheti a 4,5-6 méteres magasságot. Igen erőteljes, nagy méretű növény. Hasonló méretű, és habitusú az utazók pálmája (Ravenala madagascariensis). Ezek a növények megjelenésükkel, virágjukkal trópusi hangulatot árasztanak, azonban nagy termetük miatt kevesen gondozzák ezeket a növényeket. Ennek köszönhetően leginkább csak a pompás papagájvirág terjedt el idehaza, azonban gyakran ennek a virágzására is sokat kell várni, csak a jól fejlett, erősebb növények virágoznak. A gyakori átültetés, gyökérbolygatást nem szeretik, így csak cserépben ,dézsában érdemes nevelni ezeket a növényeket.

Pálmák, cikászok

Vas Péter kertrészlete

Ezek a növények szintén nem kedvelik a bolygatást. Vagy cserépben, dézsában neveljük őket, vagy kiültetve, de ilyenkor a fagytűrőségnek megfelelően fűtött takarást kell biztosítani számukra télen. A legelterjedtebb cikászfaj a Cycas revoluta igazán mutatós, idősebb korára törzset nevel, és minden évben új, impozáns levélkoronát hoz. Fagytűrősége gyenge, így mindenképp fűtött takarással célszerű kint hagyni, ha kiültetjük.
Pálmákból rengeteg fajt, fajtát lehetne felsorolni, a leggyakoribbak talán a Butia, Chamaedorea, Chamaerops, Sabal, Phoenix, Trachycarpus, Washingtonia nemzetségek közül kerülnek ki. Ezeket a növényeket napos helyre érdemes elhelyezni, azonban előfordulnak kisebb termetű, trópusi pálmák ( pl. gyompálma (Chamaedorea elegans)), amik a félárnyékos helyet jobban kedvelik.

Páfrányfák

Netes kép

Legismertebb képviselőjük talán a Dicksonia antarctica, amely ezt egészen jó fagytűrőségének köszönheti. Hasonló, de kevésbé bírja a hideget a Dicksonia fibrosa. Ennél vékonyabb törzset nevelnek a Cyathea-k, amelyek közül a C. cooperi elérheti akár a 8-10 méteres magasságot is. Mutatósabb, fekete levélnyelű a C. medullaris, amely kissé elmarad magasságban az előző fajtól. Lassabb növekedésű, lényegesen kisebb termetű, de szintén törzset nevelő faj a Blechnum gibbum. Ezek a növények a tűző napot nem viselik el, ideálisabb számukra egy félárnyékos, árnyékos fekvés, üde, folyamatosan öntözött talajjal. A plusz párásító öntözés szükségessége se elhanyagolható ezeknél a növényeknél. A kiszáradást rosszul tűrik, valamint tápanyagutánpótlásnál érdemes figyelni arra, hogy a törzs is kapjon a tápoldatból. A növények felépítése érdekes, mivel az elhalt levélnyelek tövéből épül fel a törzs, amelyek között,illetve benne gyökerek fejlődnek kellően nedves helyen. Egyszóval képes vizet és tápanyagot felvenni a növény a levelén, illetve a törzsén keresztül is. Ezt kihasználva gyakran úgy értékesítik ezeket a növényeket, hogy egyszerűen csak hajtáscsúccsal rendelkező törzsdarabokat vágnak ki,és ezeket a kopasz törzseket árulják. Ezeket a Dicksonia antarctica kivételével fűtött takarással kell átteleltetni, ha kint akarjuk hagyni őket.

Egyéb nagy méretű fás szárú, dézsás növények

Mirtuszgyümölcs (Acca sellowiana syn. Feijoa sellowiana)

No itt aztán szabadjára engedhetjük a fantáziánkat. Elkanyarodhatunk a gyümölcstermő növények irányába, rengeteg citrusféle beszerezhető idehaza. Ezek nevelése nem okoz komoly fejtörést, csupán néhány alapvető szabályt kell betartani nevelésük során, és bőven termő fáink lehetnek. A saját szüretelésű narancs köszönőviszonyban sincs a boltihoz képest, higgyétek el, tapasztalat. A citrusokon túl érdemes foglalkozni a szamócaguavával (Psidium cattleianum). Ez a növény egyedül is terem, cseresznye méretű, finom terméseket hoz, könnyen gondozható. A termés lehet piros illetve sárga színű. Otthoni körülmények között könnyen termőre fordulnak a különféle rózsaalmák (Eugenia sp.). Nagyobb termetű növények közé tartozik a mirtuszgyümölcs (Acca sellowiana), amely mérsékelten fagytűrő, de a biztos áttelelésben nem bízhatunk. Továbbá a cserimoja (Annona cherimola), brazil guava (Psidium guajava). Ezeknél a jobb beporzás érdekében érdemes legalább két különböző növényt tartani. Megpróbálkozhatunk a papaja (Carica papaya) nevelésével is, de termést leginkább a törpe, öntermő fajtáktól remélhetünk.
Ha a díszítő értéket vesszük figyelembe, akkor még több a lehetőség. Noha a mediterrán kertek tipikus növénye, de a leanderek (Nerium olenader) itt is beilleszthetőek a kertbe. Nagyon jó, sokat virágzó talajtakarót lehet nevelni a sétányrózsákból (Lantana camara). Szoliter növényként helyt állnak az enciánok (Lycianthes rantonetii syn. Solanum rantonetii), a különféle végzetcserjék (Clerodendrum splendens, thomsoniae, ugandense, stb), a pillangófák (Ceasalpinia sp.), orchideafák (Bauhinia sp.), kalapácscserjék (Cestrum sp.), törpe angyaltrombiták (Iochroma sp.), ólomvirágok (Plumbago auriculata), az aranysárga óriáscsésze (Solandra maxima), különféle fikuszok (Ficus sp.), hibiszkuszok (Hibiscus rosa-sinensis), fuksziák (Fuchsia sp.) és még lehetne folytatni a sort.

Egyéb nagy méretű növények

Könnyezőpálma (Monstera deliciosa)

Ide sorolnám a többi nem, vagy csak gyengén fásodó szárú növényt. Jól használhatóak a különféle kontyvirágfélék, mint a jól ismert könnyezőpálma (Monstera deliciosa), vagy a Thaumatophyllum selloum. A többi Anthurium, Philodendron, Monstera, Thaumatophyllum szintén nagyon jól passzolnak. Mutatósak még a  sárkányfák (Dracaena sp.), csavarpálma (Pandanus tectorius), buzogányvirág (Dieffenbachia sp.). Ezeket a növényeket jobb szűrt fényben elhelyezni, meghálálják a gyakori vízpermetezést, a párásabb környezetet.

Trópusi tavirózsák

Nymphaea 'King of the Blues'

Ha már az előző részekben szó volt a tóról, vízfelületekről, akkor ne feledkezzünk meg a trópusi tavirózsákról sem. Idehaza néhány fajuk, fajtájuk beszerezhető, gyűjtőknél igazi ritkaságokra is bukkanhatunk. Ezek a növények a virágjaikat a víz fölé emelik, többnyire éjjel illatosak, de akkor leírhatatlan illatuk van. Vanília, jácint, és hasonlóan erős illatok jellemzik ezeket a virágokat. Előfordul a fehér virágú tigrislótusztól a kékes virágú Nypmhaea caerulea-n át a vörös virágú Nymphaea rubra-ig rengeteg virágszín. Ezeket a növényeket érdemes sekély, 30-50 cm mély vízbe elhelyezni, amikor a kinti vízhőmérséklet már 15°C alá nem igazán süllyed. A növény rövidesen egyre fejlettebb leveleket kezd hozni, majd virágot is egészen őszig. Ősszel ahogy kezd hűlni a víz, érdemes felszedni a növényeket, és 10-15°C-os vízben teleltetni, világos helyen. A legjobb lehetőség azonban egy működő akvárium lenne nekik télen.

Egyéb kisebb termetű, tölteléknövények

Levélkaktuszok (Epiphyllum sp.)

Igaz, ez így csúnya kifejezés, hogy tölteléknövény, de jobbat igazából nem találtam rájuk. A többi növény, amiket fentebb felsoroltam, lényegében a kert alaphangulatát, jellemzőit adták meg, a fő irányvonalat. Ezekkel a kisebb, színes növényekkel pedig egészé, kerekké tehetjük a látványt, ettől lesz igazán nyüzsgő, trópusi a hangulat, és ezekkel kell a legtöbbet bajlódni. No de azt mondom, hogy ez a körítés megéri a bajlódást. Itt is teljesen személyre szabhatjuk a növények felhasználását. Van, aki az orchideák gyűjtéséra állt rá, van, aki a levélkaktuszokra, mások a szakállbroméliákra (Tillandsia sp.), vagy egyéb más broméliákra, páfrányokra, kontyvirágfélékre. Ezek mind-mind nagyszerűen kiegészítik a nagyobb, fő irányvonalat adó növényeket. Ezeket felakaszthatjuk fára, a terasznál gerendára, kerítésre stb. Ezzel megtörjük az egységet, hogy csak lent, a földön vannak gyökeres növények.
Én szeretem használni a különféle hagymás, gumós növényeket is, mint az amariliszek (Hypeastrum sp.), ananászliliomok (Eucomis sp.), szerelemvirág (Agapanthus africanus), vérvirágok (Haemanthus, Scadoxus), ernyősliliomok (Crinum sp.).


Nos ezzel véget is ért ez a bejegyzés. Remélem kellően színes, használható lett. Ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam, a növények felsorolása nem teljes, sok növényről csak érintőlegesen írtam, de talán a bemutatott növények által nyújthattam egy kis betekintést ebbe a világba.

Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

A Trópusi kertészkedés 1. rész az alábbi linken érhető el:
Trópusi kertészkedés 1. rész

A 2. részben a különféle dekorációs elemekről lesz szó, amik felhasználásával megteremthetjük kertünkben a trópusi hangulatot, valamint a kertben teleltethető növényekről, amelyek teljes biztonsággal kint hagyhatóak, esetleg minimális takarást igényelnek. A trópusi hangulatot nem csak trópusi elterjedésű növényekkel érhetünk el. Nagyon sok, itthon télálló, vagy nagyon jó fagytűrőséggel rendelkező növény közül válogathatunk. Egy részük igényel takarást, más részük takarás nélkül is teleltethető kint.

Dekorációs elemek


Gyep

Vas Péter kertje (Budapest)

Elsőre talán furcsán hangzik, hogy dekorációs elemként említem, pedig így van. Egy szépen gondozott, nyírt gyep nagyon sokat tud dobni minden kert látványán, nincs ez másként a trópusi kerteknél sem. A nagyobb növénycsoportok, ágyások között hagyhatunk teret a gyepnek, amely mintegy zöld tenger terül el közöttük, mégis összeköti azokat. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kellemes érzés a puha gyepen sétálni a hatalmas levelű, trópusi növények között, vagy csak leülni, és nézelődni. Kialakíthatunk ösvényt is belőle, nem csak nagyobb tereket. Részletesen most nem térnék ki a gyepgondozásra, elég sok információ található az interneten róla, de a rendszeres öntözés, nyírás elengedhetetlen, plusz az időnkénti műtrágyázást is meghálálja. Gyepünk lehet vetett, ekkor igyekezzünk a fényviszonyoknak megfelelő fűmagkeveréket választani.

Tó, patak

Személyes véleményem, hogy valamilyen nyílt vízfelület nélkül nem igazi a trópusi kert. Mindig is kötődtem a vízhez, így amikor kézbe vettem a kert gondozását, első dolgom volt, hogy tavat is csináljak. Több átalakításon ment keresztül, de mostanra azt tudom mondani, hogy kezdi elérni azt a látványt, amit szerettem volna az elején elérni. A tóépítés se két szót érdemel, erről valószínűleg külön bejegyzést fogok írni, ezért most erről is csak érintőlegesen írnék.  Ahogy írtam is, a víz fontos eleme a trópusi kertnek, teljesen más dimenzióba helyezi az egész látványvilágot. A megcsillanó napfény, tükröződő növények, a vízi, vízparti növények, halak és egyáltalán maga a víz látványa mind-mind fontos elemek.  Ha nagyobb tavat építünk, akkor igyekezzünk valamilyen központi helyet találni neki, és köré kialakítani megfelelő növényzetet, ne dugjuk el a tavat, legyen könnyen belátható, egy részén körbejárható. Jobb hatást érhetünk el, ha a tavat részben árnyékolja valamilyen növény, vagy házfal, esetleg Raschel-háló és nem éri egész nap a tűző napsütés. Utóbbi esetben gondunk lehet az algásodással, és a magas vízhőmérséklettel is. Megfelelő árnyékolással kevesebb problémánk lesz, és igazi kis trópusi tavacskát varázsolhatunk belőle. Építhetünk patakot is külön, vagy tóhoz csatolva, de akár több tavat is összeköthet, illetve különböző kertrészleteket, ágyásokat. A felhasználás ebben az esetben is sokoldalú. A mozgó, csordogáló víz szintén sokat dob a kerten, hiszen nem csak vizuális inger éri az embert, hanem most már hallja is a vizet. Beiktathatunk természetesen valamilyen csobogót, vízesést is, ez teljes mértékben egyéni ízlés, lehetőségek és hely kérdése. Nem feltétlenül szükséges nagy tóra gondolni, egy kisebb dézsató is már sokat változtat a kert hangulatán. A látványon túl még pozitív hatása, hogy a környezetében párásabb lesz a levegő, amit a köré ültetett növények díjazni fognak. Ez azért leginkább a kissé árnyasabb, kevésbé nyitott tavaknál érvényesül jobban. Érdekes gondolat lehet a fürdőtó is ilyen környezetben. A megvalósítása talán kicsivel több tervezést igényel, mint egy átlag tóé, viszont az azt követő élmény kárpótol bennünket.

1.     Faágak, kövek: ezek is fontos elemei lehetnek a kertnek. Nem kötelező, de 1-1 vastagabb faág, vagy kidőlt fatörzs, és a köré, esetleg bele ültetett növények is azt az érzést erősítik, hogy érintetlen, a természeti törvények által uralt helyen járunk. Ezeket érdemes víz mellett, vagy árnyasabb helyen elhelyezni, ahol páfrányokat ültethetünk rá, vagy köré. Ha megfelelő a mikroklíma, akkor a fákat moha növi be, ami tovább erősíti a fentebb leírt érintetlenség érzetét. Az ilyen fákat nem fontos kéregteleníteni, hagyjuk meg természetes állapotában, így jobban megtelepednek rajta a mohák is, valamint a rá telepített páfrányok is könnyebben megkapaszkodnak. Természetesen nem csak, mint dekorációs elem tekinthetünk rá, hiszen elhelyezhetünk úgy is fatörzset, hogy arra leülve tudjunk nézelődni, akár a tó mellett, akár valamilyen mutatósabb növénycsoport mellett, ahonnan szép kilátás nyílik. Hagyjunk időt arra, hogy kertünket csodálhassuk, és élvezhessük munkánk gyümölcsét. A fa dekoráción kívül különféle köveket, sziklákat, kőutánzatokat is használhatunk. Személy szerint ezeket kissé ridegnek, élettelennek tartom, ettől függetlenül találkoztam már nagyon jó köves megoldásokkal is. A moha, páfrány használata, megjelenése itt is sokat dob az összképen.

Egyéb dekorációs elemek: na itt aztán csak a képzeletünk szabhat határokat. Kerti kiülő,sütögetős-bográcsozós helyek, hintaágy, különféle szobrok, totemoszlopok, kerti törpe, műanyag gólya és még sorolhatnám. Nagyon sokféle kerttulajdonos van, sokféle ízléssel, és ehhez mérten kell kialakítani a kertünket. Személy szerint minél távolabb tartom magam a kerti törpéktől és műgólyáktól, de van,akinek ez minden vágya. Nem vagyunk egyformák. Viszont egy jó sütögetős hely azért nem rossz dolog. Nem kell bonyolult, drága grillfelszerelésre gondolni. Kövekkel vagy bontott, rusztikus téglákkal körberakott tűzrakóhely fatuskókkal sokszor kellemesebb, mint egy vadonatúj grillberendezés. Aztán nyilván ez is ízlés és pénztárca kérdése.

Növények

A bejegyzés második, nagyobb lélegzetvételű része következik. Ahogy fentebb írtam, igyekszek összeszedni az itthon télálló, vagy jó fagytűrőséggel rendelkező növények listáját. Elsőre elég komoly falatnak tűnik, az is lesz, de próbálom rövidre fogni, inkább felsorolásszerűen bemutatni az egyes növényeket, növénycsoportokat. Természetesen az összes felhasználható növényt képtelenség lenne felsorolni (legalábbis nagyon hosszú, már-már unalmas), szóval ha valami kimaradt volna, amit fontosnak tart a Kedves Olvasó, akkor kommentben nyugodtan lehet jelezni, ezzel is csak bővülnek az ismereteink.

Fűfélék, bambuszok

Középen egy törpe fajtájú pampafű (Cortaderia selloana 'Compacta')

Ezek a növények könnyen kezelhetőek, tűrőképesek, viszont néhányra oda kell figyelni, mert agresszívan is terjedhetnek.
Egynyáriként használatos a kínai tollborzfű (Pennisetum alopecuroides), amely nem nő túl magasra, körülbelül 100-120 cm magasra, de mutatós szoliter növény.
Hasonló, de évelő, és magasabbra növő a kínai nád, vagy japánfű néven emlegetett Miscanthus sinensis. Néha tévesen pampafűnek hívják, de az egy másik növény. Ez már megnőhet 2 méter felettire, és ősszel a virágzat még 30-50 cm magasra kiemelkedik innen.
A pampafű (Cortaderia selloana) ennél még magasabbra növő fűféle, nem ritka a 3-3,5 méter magas növény se. Ennek előfordul törpe fajtája, a Compacta, ez körülbelül az előző fűféle magasságával megegyező nagyságúra nő. A pampafű elég ismert növény, számos fajtája létezik, amelyek a virágzat színében térnek el. Van kimondottan fehér, és rózsaszín is. Utóbbinál meg kell említenem, hogy a képeken túlszínezett, erősen rózsaszín virágzatú növények nem tükrözik a valóságot, ezek általában halvány rózsaszínes színeződést mutatnak. Ennél a növénynél már nem árt odafigyelni a téli csapadékvédelemre, érdemes télire szorosan összekötni a leveleket, és csak tavasszal kibontani, visszavágni. Magával a fagytűrőségével nincs gond, de a száraz hideget bírja jobban, a téli nedvességre már érzékenyebb.
Még magasabbra növő az olasznád (Arundo donax). Könnyen elérheti az 5-6 méteres magasságot is, erősen terjedő tövű, 5-8 cm átmérőjű rizómájából hozza az erős, 3-5 cm átmérőjű szárakat. Én egyszer kaptam pár szárat, vízben nagyon jól meggyökeresedett, kiültettem, és hatalmasra megnőtt már abban az évben. Következő év nyarán pedig rohamosan elkezdett terjeszkedni, így végül úgy döntöttem, hogy nincs helye a kertben. Csákány, ásó, kés, metszőolló, minden lehetséges eszköz előkerült, hogy meg tudjak tőle szabadulni. Szerencsére a rizómák a talajfelszín közelében vannak, így nem bújhat el előlünk a növény. A fehér csíkos levelű Variegata fajtája talán kevésbé agresszív, az megfelelő alternatíva lehet azoknak, akik nem szeretnék folyamatosan vagdosni, ásni, ritkítani ezt a növényt. Szárazabb körülmények közé ültetve szintén visszafogottabban fejlődik.
A bambuszokat nagyon sokan kedvelik, hiszen tipikus trópusi, ázsiai hangulatot kölcsönöz a kertnek, levágott szára sokrétűen felhasználható, tartós. Igen tűrőképes növények, a szárazabb körülményeket is jól viselik, de meghálálják az öntözést. Viszont van egy nagy hátránya, mértéktelenül elkezd terjedni idővel. Ha megerősödik a növény, utána nagyon nehéz tőle megszabadulni. Gondolhatjátok, hogy pont ez a jó, miért akarnánk megszabadulni tőle? Nos, amikor felnyomja a járdát, bemászik a garázsba, és minden olyan helyre, ahova nem szeretnénk, neadjisten a szomszédba, akkor már késő elkezdeni gondolkozni. A föld alatt kemény indákat nevel a növény, messzire, akár több méterre képes így elmászni, mire észre is vesszük, hogy hol tart. Váratlan helyeken bukkan fel, és nem győzzük kiszedni a sarjakat. Vannak kevésbé agresszív, kisebbre növő fajták, de a többségre nem ez jellemző. Érdemes vagy egy kellően nagy helyet biztosítani számukra, ahol bátran terjedhetnek, vagy betongyűrűbe lerakni. Minden apró repedést megtalál, és kiszökik rajta, ezért erre figyeljünk. Nem egy példa volt rá, hogy a betongyűrűből is kimászott. A 30-50 cm mély körbebástyázás véleményem szerint édeskevés, ennél mélyebben kell körülhatárolni a növényt, akár 1 méter mélyen. Nagyobb cserépben, vagy dézsában tartva viszont mutatós, de télen ilyenkor érdemes fagymentes helyre vinni, mert a gyökérzóna így jobban átfagy, könnyen elfagyhat az egész növény is.
Ezek a növények többnyire szoliterként mutatnak jól, esetleg nagyobb csoportokba is ültethetjük őket, vagy sövényt nevelhetünk belőlük, mintegy térelválasztó szerepet betöltve.

Gumós, rizómás, egyéb föld alatti raktározószervvel rendelkező lágyszárú növények

Különböző sásliliom (Hemerocallis sp.) fajták

A virágos növények se hiányozhatnak. A sásliliomok (Hemerocallis sp.), nőszirmok (Iris sp.) nagyon illenek ilyen környezetbe. Vízpart mellé, de akár attól távolabb is mutatósak. A lényeg, hogy kellően napos helyen legyenek, mert árnyékos helyen megnyúlnak, és ritkábban is virágoznak, a virágok színe se lesz intenzív. Ha jól választjuk meg a fajtákat, akkor tavasztól egészen nyár végéig gyönyörködhetünk a virágokban. Ősszel a sásliliomoknál nem ritka a másodvirágzás se. Hasonló lehet még a fáklyaliliom (Knophofia sp.) is, bár az már inkább kissé mediterrán hangulatú.

Jácintorchidea (Blettila striata)

A télálló, kertbe kiültethető orchideák kedves kiegészítői lehetnek az ilyen kertnek. Ebben az esetben azonban általában érdemes külön, nekik való, lazább talajkeverékbe ültetni a növényeket, és esetleg télire csapadékvédelmet biztosítani számukra. Ilyenek lehetnek a jácintorchidea (Blettila striata), különféle Cypripedium, Epipactis, Orchis, Ophrys fajok, és fajták. Megemlíteném, hogy minden hazai orchidefaj védett, így ne hazai gyűjtésből vigyük haza a kertbe a növényeket. Egyrészt ez természetkárosításnak minősül, másrészt meg nem fog megmaradni, mert adott talajban lévő mikorrhiza gombakapcsolatokkal marad fenn ez a növény. Ha hazaviszed a növényt, ott már más a talajélet, és a növény nem fog életben maradni. Beszerzésre tudnám ajánlani a gyűjtőket, néha hazai illetve külföldi orchideakertészetek kínálatában is megtalálhatóak ilyen orchideák, de találkoztam már hazai multik kertészeti osztályán is néha ilyen növényekkel. Jácintorchideával egész sűrűn.

Virágzó olasz kontyvirág (Arum italicum 'Pictum')

Személy szerint nagy kedvenceim a kontyvirágfélék, és szerencsére sokuk jó fagytűrő. Kontyvirágok (Arum sp.) között is akad szép számmal olyan faj, ami gond nélkül bírja a hazai teleket. Ilyenek a keleti (A. orientale), foltos (A. maculatum) és az olasz kontyvirág (A. italicum). Utóbbi eléggé elterjedt növény.

Arisaema costatum

Kevésbé ismert a kobraliliomok néven emlegetett Arisaema nemzetség. Ezek főleg Ázsiában őshonos növények, de akar észak-amerikai elterjedésű faj is (A. triphyllum). Számos faj kiemelkedően jó (-25-30°C körüli) fagytűréssel rendelkezik, ezért idehaza az áttelelésük elméletben nem jelent problémát. A gyakorlatban viszont kötött talaj esetén nem árt lazább ültetőgödörbe ültetni a növényeket, és télire csapadékvédelmet biztosítani számukra. Noha nem teljes a lista, de felsorolok néhány jó fagytűrőséggel rendelkező fajt: costatum, griffithii (ezek már nálam is bizonyítottak télen), consanguineum, dracontium, flavum, sikokianum, ringens, triphyllum.
További érdekesség a sárkánykontyvirág (Dracunculus vulgaris), amely mediterrán elterjedésű, de helye van a trópusi kertekben. További jó fagytűrőséggel rendelkező kontyvirágfélék a Pinellia pedatisecta, tripartita. Ezek viszont elég jól terjednek, könnyen gyomosíthatnak is. A csodagumóról (Sauromatum venosum, guttatum) és leopárdkontyvirágról (Amorphophallus rivierii) megoszlanak a vélemények. Nem ritkák a kint telelő példányok (nálam is előfordulnak), de nehezen fejlődnek, néha eltűnnek, néha előjönnek. Érdemes megpróbálkozni a Typhonium giganetum kinti teleltetésével is.
A különféle liliomok (Lilium sp.) szintén üde színfoltot nyújtanak, míg az árnyékliliomok (Hosta sp.) mutatós, bizonyos fajták esetében színes, kékes, csíkozott leveleikkel szintén megbecsült lakói lehetnek egy trópusi jellegű kertnek. Nyár végén, ősszel virágzik számos ciklámen ,amelyek szintén mutatósak, hiszen kevés az ősszel virágzó gumós növény. Nálam jól bevált a borostyánlevelű ciklámen (Cyclamen hederifolium). A boltokban kapható perzsa ciklámen sajnos nem bírja a hazai teleket.

Egyéb lágyszárú növények

Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nagy kedvenc a szinte egész évben mutatós pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis). Tavasszal hozza kedves kék, majd rózsaszínesre színeződő virágait, és közben megjelennek az egészen a fagyokig megmaradó mutatós, foltos levelek. Árnyékos, félárnyékos helyen, üde talajon érzi magát igazán jól.
A kora tavasszal, de akár már télen virágzó hunyorok szintén jól mutatnak, különösen az örökzöld fajok, mint a büdös hunyor (Helleborus foetidus).

Fiatal erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)

A páfrányok szinte nélkülözhetetlen tagjai az ilyen kerteknek. A nagy felületű, masszív levelek mellett üdeséget, a szeldelt levelekkel könnyedséget sugároznak, amely jó kontraszt. Talán a legelterjedtebb az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), de számos más Dryopteris faj közül választhatunk. Viszonylag könnyen beszerezhető még a struccpáfrány (Matteuchia struthiopteris), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a napot jól bíró saspáfrány (Pteridium aquilinum), amely akár 2 méter feletti magasságával is kitűnik. Faágra, kőre is növeszthető páfrányok például a kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria), az éplevelű gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), valamint az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare). Kertészetekben gyakran találkozni színes levelű páfrányokkal is, pl. az ezüstös levelű japán hölgypáfránnyal (Athyrium niponicm var. pictum), vagy a vörösesen színeződő Dryopteris erythrosora-val.
Az igazi páfrányőrültek nem állnak meg itt, hiszen léteznek törzset nevelő, úgynevezett páfrányfák is. Ilyen pl. a Dicksonia antarctica. Ezek nem olcsó növények, de ezzel a fajjal érdemes megpróbálni a kinti telelést, de takarással. A leginkább ideális számukra az angol tél, amely enyhe, van téli csapadék is, de a nagy fagyok nem jellemzőek.

Brazil óriáslapu (Gunnera manicata), netes kép

További érdekesség a Gunnera nemzetség. Legismertebb képviselője a brazil óriáslapu (Gunnera manicata). Levelei hatalmasra nőnek, masszívak, kemény tapintásúak, de sajnos a hazai teleken takarás nélkül nem nagyon bírja. Néha még takarással se. Fagytűrőbb faj a Gunnera tinctoria, amely sajnos ritkábban beszerezhető, és kisebbre is nő. Ezek a növények árnyékos, félárnyékos fekvés igényelnek, savanyú, üde talajt, amely folyamatosan nyirkos. Azt azonban nem árt tudni, hogy elég nehéz a megfelelő környezetet kialakítani számára, és a mérhetetlen tápanyagigényét kielégíteni. Sajnos a hazai Gunnerák nem is hozzák a képen szereplő óriási méreteket.

Vas Péter Tetrapanax-a

Jó alternatíva lehet viszont a fásodó szárú Tetrapanax papyrifera 'Steroidal Giant'. Ez a növény szintén nagy leveleket nevel, viszont jobb fagytűrő, külön takarást se igényel, esetleg csapadékvédelmet. Teljes napon fejlődik igazán jól, viszont mellé sok vizet és tápanyagot igényel. Ahogy a növény jól begyökeresedik, rengeteg gyökérsarjat nevel. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a növény virágzása nem kedvező számunkra. Ősszel kezdi el virágzását, amelyből tavaszra érnének be a magok, viszont a hazai téli hideg, és csapadék hatására a virágzat elhal, és rothadni kezd. Ez tavasszal jelentkezik elsőre, és a megfásodott törzsre is gyakran kiterjed a rohadás. Ilyenkor vissza kell vágni ép részig, gombaölőzni, és remélni, hogy nem indul újra a rohadás.
Hasonló felépítésű, kisebb termetű a szobaarália (Fatsia japonica), amely szintén jó fagytűrőséggel rendelkezik, de takarással biztosabban áttelel.

Datura inoxia

Puszta véletlen folytán egyik télen kint maradt a Datura inoxia növényem. Mivel egynyárinak ismertem, nem volt probléma, szedtem róla magot. Viszont következő évben a tő kihajtott. Jobban utánanéztem ennek a növénynek, és kiderült, hogy védett helyen képes átvészelni a mi teleinket. A növény föld feletti része elhal, de késő tavasszal a megvastagodott gyökérből újrahajt. Jól bírja a száraz körülményeket is, ellenálló, szívós növény. A csattanó maszlaghoz (Datura stramonium) hasonló szúrós terméseket nevel, amiben rengeteg a mag. Ha elszórja a magját, azok következő évben mind kicsíráznak, szóval erre ügyeljünk, nehogy átvegye az uralmat a kertünkben.

Banánok

Szinte elengedhetetlen elemei a banánok a trópusi kerteknek. Látványuk meghatározó, erőteljes benyomást keltenek megjelenésükkel. Néhányuk elég jó fagytűréssel rendelkezik ahhoz, hogy kint is teleltethessük őket. Ilyenek a Musa basjoo, sikkimensis és fajtái, Musa xishuangbannensis 'Mekong Giant' és a Musella lasiocarpa. Ezek akár takarás nélkül is áttelelnek, de ekkor az áltörzs biztosan elfagy, minden évben a nulláról kezdik fejlődésüket. Érdemes ezért takarni őket, akár fűteni is rájuk. Fűtött takarás esetén már szóba jöhet a Musa velutina is. A banánokról írtam külön bejegyzést, sőt,a télállóakról is, így most ezekről nem írnék többet.

Pálmák

Vas Péter pálmás kertrészlete

Ezek a növények szintén ritkán hiányoznak a trópusi kertekből. Magukra vonják a figyelmet egzotikus megjelenésükkel, az idősebb növények pedig hatalmas méretükkel. Egyes fajok alig, vagy egyáltalán nem igényelnek takarást, másokat viszont mindenképp takarni kell, akár fűteni is. A takarást leginkább csak kis korban igénylő fajok a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), valamint a Sabal minor, de jó fagytűrőséggel rendelkezik a Trachycarpus wagnerianus és a törpe lószőrpálma (Chamaerops humilis), bár utóbbi már mindenképp takarást igényel (a biztos áttelelés érdekében fűtöttet is akár). Hasonló fagytűréssel rendelkezik a Butia capitata is. A növények fagytűrősége fajon belül is nagy szórást mutathat származási helytől függően. Fűtött takarást igényelnek a Washingtonia, Phoenix pálmák.

Fásszárú növények

Kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum)

Akad a végzetfák között két faj, amely nálunk télálló, és egzotikus, könnyed megjelenésével, illatos virágaival helyet érdemel a trópusi kertekben. Ez a kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum) és a vörösödő végzetfa (C. bungeii). Előbbi kisebb termetű fává nő, utóbbi inkább 1,5-2 méter magas bokorrá fejlődik. A több éves növények jellemzően gyökérsarjakat nevelnek, a vörösödő végzetfa különösen sokat, igen agresszívan képes terjedni. Kedvelik az üde, kissé savanyú talajt, a rendszeres öntözést.

Vörösödő végzetfa (Clerodendrum bungeii)

A fuksziák között érdemes megemlíteni a Fuchsia magellanica fajt, ami minimális takarással jól átvészeli a mi teleinket is. Gyümölcstermő növények közül is akad, ami szót érdemel. Ilyen a gránátalma (Punica granatum), a datolyaszilva (Diosphyros kaki), a különféle kivik (Actinia arguta, deliciosa, chinensis), a füge (Ficus carica), a télálló citrom (Poncirus trifoliata), az indián banán (Asimina triloba) és még sorolhatnám. Ezeknek egy része mediterrán elterjedésű, de jól kiegészítik a trópusi kerteket.

Kúszó, futó növények

Passiflora caerulea 'Constance Elliot'

Elég sok kúszó, futó habitusú növény fordul elő a kertekben, de kevéstől érzi igazán trópusi kertben magát az ember. Lehet ilyen a klemátisz (Clematis sp.), a lilakác (Wisteria sinensis), amelyek teljesen télállóak nálunk. Viszont egzotikusabb látvány a golgota a kertben. Egy részük fagytűrő, és akad közöttük, amik kimondottan jól bírják a fagyot, lényegében csak minimális takarás, védettebb helyre való kiültetés szükséges az áttelelésükhöz. Ilyenek a Passiflora caerulea és P. incarnata fajok és ezek fajtái. Általában késő áprilisban hajtanak ki, de gyorsan növekednek, és egészen a fagyokig nyílnak illatos virágaik. Termésük ehető, de leginkább csak az incarnata-é élvezhető.

Fel lehetne még sorolni rengeteg növényt, folyamatosan jutnak eszembe új és új növények, de egyelőre legyen elég ennyi. Így is elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés, remélem senki gyomrát nem üli meg. Javaslatokat, tapasztalatokat továbbra is szívesen várok kommentben.

A következő rész linkjét itt éritek el:
Trópusi kertészkedés 3. rész (Trópusi növények)

Trópusi kertészkedés 1. rész (Bevezetés, alapok)

Sajnos hosszú idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de most szánok egy kis időt arra, hogy folytassam a blog írását. Még nincs vége a nyárnak, sőt, most kezdenek kiteljesedni a trópusi jellegű kertek, szóval arra gondoltam, hogy most legyen szó erről. Ez a téma elég nagy, nem is lehet egybe összesűríteni, egy külön blogot lehetne erről indítani. Ezt a témát is több, külön bejegyzésben igyekszem körüljárni. A következő sorokat inkább iránymutatónak, beszélgetős írásoknak szánom, mint merev irányelveknek, amiket követni kell. Szóval nyugodtan lehet kommentet írni, kérdezni, tapasztalatokat megosztani a bejegyzések alatt.

Kezdjük is az elején, hogy jött az ötlet, és mi is egyáltalán a trópusi kertészkedés. Engem mindig lenyűgözött az érintetlen természet, ahol kedvükre nőhetnek a növények, élhetnek az állatok, ahol a természet törvényei uralkodnak. Ennek egyik megtestesítői a szememben az őserdők, esőerdők. Ezek pedig jellegzetesen olyan helyek, ahol magas fák nőnek, a fák koronaszintjén epifita növények élnek, és rengeteg árnyéktűrő, nagy levelű növény van, a levegő meleg, párás, szinte harapni lehet. A talajt vastag avar borítja, ahol érdekesebbnél érdekesebb levelű növények, páfrányok nőnek. Ha egy kis tavacska, vagy patak csordogál, az csak dob az összképen.

Nos, nekem valahol a fejemben ez a kép áll össze, amit igyekszek a kertben megvalósítani. Gondolhatjátok (jogosan), hogy ez mind szép és jó, de te Magyarországon laksz, ahol nemhogy a trópusi klíma hiányzik, de télen előfordul -20°C, vagy hidegebb is. Ez sajnos nagy hátránya ennek a típusú kertészkedésnek valóban. Az ilyen szempontból aktív, használható időszak körülbelül májustól októberig tart. Májusban már a legtöbb fagyérzékeny növény biztonsággal kiültethető, és októberben már hűvösek az éjszakák, a hidegre érzékeny növényeket ilyenkor már lassan el kell kezdeni védett helyre vinni, az első komolyabb fagyok előtt (ami utóbbi időben egyre jobban kitolódik, gyakran november, december közepéig is akár) pedig a többi nem, vagy csak gyengén fagytűrő növényről kell gondoskodnunk. Ami látvány szempontjából értékelhető, az néha csak július-augusztus hónapoktól mutatkozik a fagyokig. Ennek a kezdete nagyban függ a telelőhelytől, hiszen nem mindegy, hogy nyár elején egy erős, dinamikusan fejlődő növényt ültetünk ki, vagy egy télen pihenőre kényszerített, éppen ébredező, gyengébb növényt. A következőkben erre az aktív időszakra koncentrálok, hiszen a növények téli gondozása egyedi, nem feltétlenül függ össze a kerttel (kivéve a kint telelő, akár takarásban lévő növényeket).

Tájolás, napfény
Ez az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni. Ezen nem igazán tudunk változtatni. Figyelembe kell venni a kert tájolását, hogy a napjárás mikor milyen részeket világít meg, és melyeket hagy árnyékosan. Ennek megfelelően tudjuk a növényeket a fényigénynek megfelelően elhelyezni. A fénykedvelőt a napos helyre, az árnyéktűrőt az árnyékosabb helyre. Az elhelyezésnél nem csak a szomszédos épületeket kell figyelembe venni, hanem a környező növényeket, valamint a kiültetésre váró növények majdani fejlődését is, hiszen őszig sokat tudnak nőni a növények, és könnyen beárnyékolhatják, elnyomhatják azt a növényt, amiről korábban azt hittük, hogy kellően napos helyre ültettünk. Ha gyorsan szeretnénk tartós árnyékot, akkor jó megoldás lehet a kifeszített Raschel háló is, amelyet több rétegben is kifeszíthetünk attól függően, hogy mennyire szeretnénk mély árnyékot.

Talaj
Ez szintén fontos tényező. Ha nem megfelelő a talajunk, akkor a növények kiültetve nem fogják azt a fejlődési ütemet, és méretet produkálni, amit szeretnénk. Jó talaj nélkül nincs trópusi kert. Az ilyen stílusú kertekben használatos növények általában esőerdei, savanyú, szerves anyagokban gazdag talajban nőnek, így hasonló talajt kell kialakítani számukra. Nyugalom, nem kell Dél-Amerikából kamionszám hordani a földet. Ha elkészítettük a látványtervet, és összeállt a fejünkben, hogy hova, milyen növényeket ültetünk, akkor ennek megfelelően érdemes kialakítani ágyásokat a csoportos összeültetésekhez, és nagyobb ültetőgödröket a szoliter növényekhez. Ennek mérete a növények igényeihez kell, hogy igazodjon. Sok növény viszonylag sekélyen gyökeresedik, és elég csak a felső 25-30 cm-en kell előkészíteni a talajt. Azt is figyelembe kell venni, hogy alapvetően milyen talajunk van, hiszen ez kihatással van az ágyás, illetve ültetőgödör talajára, nem beszélve arról, hogy mi történik a növénnyel, ha a gyökerek elérik az eredeti talajt. Laza, homokos talaj esetében lényegesen nehezebb az ilyen jellegű kert kialakítása, hiszen a homok gyorsan felmelegszik, ezáltal gyorsabban is kiszárad, jellemzően kevés a szervesanyag és kolloidtartalma. Másik véglet a nehéz, agyagos talaj. Ezek lassabban melegednek fel, magas a kolloidtartalmuk, a vizet is jobban tartják, néha már túlságosan is, és az ilyen tömör talajban a gyökerek nehezebben fejlődnek, ennek megfelelően a növények fejlődése is megtorpan, vontatottá válhat. A köztes talaj az ideális. A jó, fekete csernozjom földek, amik nem túl tömörek, de levegősek, kellően magas a kolloidtartalmuk, ennek megfelelően jó a víz-és tápanyagszolgáltató képességük, megfelelő szervesanyag tartalommal rendelkeznek és viszonylag gyorsan is felmelegednek, amire különösen a tavaszi, kora nyári időszakban van nagy szükség. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert nálunk a talaj utóbbihoz hasonlatos, simán ebbe ültetve is szépen fejlődnek a növények. Ettől függetlenül én ágyásokat alakítok ki, amiknek a talaját tőzeggel, kókuszrosttal és szerves anyaggal javítom. Lehet használni különféle talajkondícionáló szereket, mikorrhiza gombakészítményeket, hogy serkentsük as talajéletet.

Nagy segítség továbbá, ha talajtakarást használunk. Egyik előnye, hogy a talaj lassabban szárad ki, kevesebbet kell öntözni az egyébként eléggé vízigényes növényeket. A másik előnye, hogy a talaj felső rétege folyamatosan tápanyagokkal dúsul a lebomlási folyamatok révén, plusz levegősebb is lesz a lebontásban részt vevő élőlényeknek hála és a gyomok is kevésbé jönnek fel. Takarhatjuk a talajt fenyőmulccsal is, ami esztétikus, viszont leginkább csak a gyomelnyomó és párolgást csökkentő hatása érvényesül. A talajt kis mértékben savanyítja, lassan bomlik le, ezáltal kevés tápanyagot is ad le egy szezon alatt. Szintén dekoratív talajtakaró az ágnyesedék. Különböző méretének köszönhetően természetesebb hatást kelt a fenyőmulcsnál (nem beszélve arról, hogy jobban is passzol a trópusi kertekhez, mivel ilyen helyen viszonylag kevés a fenyő). A talajtakarásnál általánosan leírt pozitívumok az ágnyesedékre teljes mértékben igazak. 2-3 év alatt lebomlik, komposztálódik, így pótolni szükséges, ezzel szemben a fenyőmulcs tartósabb. Ha pl. fűnyesedéket használunk talajtakarásra, akkor az előbb említett előnyök mindegyikét élvezhetjük, viszont kevésbé lesz dekoratív. Ezt okos növényválasztással viszont korrigálhatjuk. Az egyik legjobb megoldás talán a lombtakarás. A puhább lomb viszonylag gyorsan lebomlik, de a keményebb levelűek (platán, tölgy, gyertyán stb) akár több hónapig is takarhatják a talajt.

Az előkészített talajkeveréket szintén a növény igényeihez kell igazítani. Használhatjuk az eredeti kert földjét, ha megfelelő, savanyú, vagy natúr tőzeget, homokot, de nagyon jó, ha tudunk a talajkeverékbe komposztot is keverni, valamint szervestrágyát. Ezekről bővebben a talajkeverékekről szóló bejegyzésben olvashattok. Nyilván ha nem szeretnénk a kertbe kiültetni a növényeket, akkor nem kell szórakozni az ültetőgödrökkel, ágyásokkal, viszont általában cserépben nem is nőnek akkorára a növények, mint egy megfelelően előkészített talajban, kiültetve. Persze a speciális talajokat igénylő növények (a legtöbb orchidea, broméliák, levélkaktuszok stb.) maradjanak csak cserépben.

Az utóbbi időben egyre kezd elterjedtebb lenni a kertészkedők körében is, amikor nem ássák fel a talajt tél előtt, hanem csupán talajtakarást, úgynevezett mélymulcsos technológiát alkalmaznak. Ennek a lényege, hogy vastag talajtakarást kap a használatban lévő terület, ezáltal lassabban szárad ki a talaj felső rétege, folyamatos tápanyagot kap, levegősebbé válik a talaj, plusz javul a talajélet. Télen ez a takarás plusz védőréteg a talaj felső része számára, és így ott aktívabb marad a talajélet. Utóbbi egy kicsit nehezen megfogható fogalom. Ez lényegében a talajban található leginkább lebontó szervezeteket jelenti. Különféle baktériumok, gombák, gyűrűsférgek, pajorok. Minél gazdagabb a talajélet, annál jobb minőségű a talaj, és  a növények szebben fejlődnek benne. Emiatt az utóbbi pár évben én már egyáltalán nem ásom fel a trópusi ágyások talajást, pusztán csak ültetőgödröt ások, amibe szórok egy kevés szerves trágyát, és ennyi. Szerencsére a növényeken nem vettem észre, hogy kisebbek lennének ásás nélkül.

Víz
Itt elsősorban a víz sótartalmára és kémhatására kell figyelnünk. A fúrt, ásott kutak egy része magas sótartalmú, lúgos vizet ad, aminek tartós használata problémákhoz vezethet, de gyakran a magas vastartalom nagyobb probléma, ami az öntözőrendszer működését nagyban befolyásolja. Nem árt előszűrőt, akár vastalanítót használni az ilyen vizeknél. Ha a víz nagyon vasas, a tartós használat meglátszik a leveleken, csúnya rozsdás lerakódások formájában. Az ilyen jellegű kertek elég sok öntözést igényelnek. Sajnos a hazai csapadékmennyiség, és eloszlás nem elegendő ahhoz, hogy plusz öntözés nélkül fenntartsunk ilyen sok, nagyméretű növényt. Az öntözőrendszer kiépítése költséges, de nagyban megkönnyíti a kert fenntartását, megkímél a napi akár 1-1,5 óra kézi öntözéstől minket. Megemlíteném a párásító öntözőfejeket is, amelyekkel szinte külön mikroklímát lehet kialakítani a páraigényesebb növények számára. Ha tudunk, gyűjtsünk és használjunk esővizet. Ez idális a párásító fejekhez is, és minden növény meghálálja.

Az első részt ezzel be is fejezném, a következő részben a különféle dekorációs elemekről, és a használható télálló növényekről lesz szó.
Trópusi kertészkedés 2. rész (Dekorációs elemek, télálló növények)

Csodagumó és társai

Az alábbi bejegyzésben bemutatom a magyarul csodagumó néven előforduló növényeket. Leggyakrabban a Sauromatum venosum, S. guttatum növényeket hívják csodagumónak, de találkoztam már Amorphophallus rivierii (syn. A. konjac- ez a szinonim neve) és Dracunculus vulgaris esetében is ezzel az elnevezéssel. Közös jellemzőjük, hogy az Araceae (kontyvirágfélék) családjának tagjai, föld alatti raktározó szervvel rendelkeznek, tavasszal, nyár elején virágoznak. A virágzat egyszerűen büdös, ezen nincs mit szépíteni. Leginkább a rothadó hús, a rothadó tetem szagára emlékeztet. Egészen mélyen lekúszik az ember orrán keresztül a tüdődig, szinte érzed az ízét a torkodban.

Sauromatum guttatum virágzat

A "csalogató" szag a beporzást végző rovarokat vonzza, főleg legyeket. Gyakran látni olyan virágzatot, amire legyek petéznek, sőt a nyüvek még ki is kelnek (a virágzat fel is melegszik), de táplálék hiányában pár napon belül elpusztulnak. A nevek mellett gyakori tévedés az, hogy ezek a növények föld és víz nélkül is nagyszerűen virágoznak. Hiszen ezért hívják csodagumónak. Az a része nem tévedés, hogy képesek föld és víz nélkül virágozni, de korántsem ezt igénylik a növények. Találkoztam már olyan kérdéssel is, hogy "virágzás alatt kivegyem a földből?". A természetben vajon ki veszi ki a földből?
A Dracunculus-t leszámítva lombhozás előtt nevelnek virágzatot ezek a növények. Gyakran virághozáskor még nem hoznak gyökeret, de a virágzás vége felé, vagy légkésőbb utána elkezdik hozni a gyökereket. Ezért én azt szoktam javasolni, hogy legkésőbb virágzás után ültessük el ezeket a növényeket, amikor már kezdenek megjelenni a gyökerek. Jobb módszernek tartom azt, hogy február-március környékén, amikor kezdenek fejlődésnek indulni a növények, ültessük őket friss földbe, tegyük meleg helyre (20°C környéke), és gyengén tartsuk nyirkosan a földjét, de akár teljesen szárazon is lehet. A gyenge nyirkosság azért jobb megoldás, mert a bőrszöveten keresztül is képes némi nedvesség felvételére a gumó. Gyakran látni, hogy a kopasz gumót egy sekély tálra helyezik, és vizet öntenek rá, így a gumó alja vízben áll. Ezt se tartom a legjobb variációnak, akkor már inkább legyen teljesen szárazon a gumó, víz nélkül. Ahogy kihozza a levelet, már lehet bátrabban öntözni. Arra persze figyeljünk, hogy hidegben ne legyenek vizesek a növények, különösen ha még nincs elég gyökere, mivel így könnyen elrothad a gumó. Az ilyen növények földje legyen laza, tápanyagdús, enyhén savanyú. Én  következő keverékbe ültetem őket: 40% tőzeg alapú általános virágföld, 20% natúr savanyú tőzeg, 20% kertészeti perlit és 20% granulált baromfitrágya. Lehet keverni a közegükbe bükkfalombot, vagy egyéb, kemény lombot, de akár vörösfenyőkérget is, vagy tartós, hosszú lebomlási idejű műtrágyát. A szervestrágyáról megoszlanak a vélemények. Van, aki a marhatrágya mellett érvel, mivel az nitrogéntúlsúlyos, és a növény nagy lombot nevel, ezért sok nitrogénre van szüksége. A baromfitrágya mellett viszont az szól, hogy foszfortúlsúlyos, ami elsősorban a gyökérnövekedést segíti elő. Ha megfelelő a gyökérnövekedés, akkor a tápanyagokat és vizet nagyobb mennyiségben tudja felvenni a növény, és nagyobb lombot tud nevelni, ami a következő évi virágzás alapja. A túlzott nitrogénellátás viszont lazább szöveteket eredményez, ennek köszönhetően érzékenyebb a növény, rosszabb a szárazságtűrése, a téli tárolhatóság is romlik. Viszont a marhatrágya nem tartalmaz olyan nagy mennyiségben nitrogént, hogy ez negatív hatással legyen a növényre nézve. Használhatjuk tehát mindkét trágyafélét külön-külön, de akár vegyesen is. Én személy szerint a baromfit használom, és a nitrogént lombtrágyaként pótolom, illetve beöntözve. A kálium utánpótlására is figyeljünk oda, hiszen ez segíti a gumó fejlődését, raktározását ősszel, valamint szilárdítja a szöveteket. Hűvös időben figyeljünk oda az öntözésre, a pangó vízre érzékenyek ezek a növények, de nyáron folyamatosan legyen nedves a földjük, gyakran permetezzük is őket. Elhelyezés szempontjából a szűrt fényű elhelyezés az ideális, tűző napon gyakran megég a lombozat, ne kockáztassunk. Ősz felé közeledve a lombozat megsárgul, a levélnyél ráncosodik, ekkor szüntessük be az öntözést, tegyük a növényt szellős, világos helyre úgy, hogy a természetes csapadék ne érje. Ahogy a lombozat teljesen összeesett, egyszerűen kihúzhatjuk a földből, ilyenkor már könnyen elengedi a gumó. Ekkor kivehetjük a földből, letisztíthatjuk a gumót, a sarjgumókat összeszedhetjük, majd jól szellőző, hűvös (10°C körüli) helyre téve pihentessük a gumókat. Február környékén melegebbe vihetjük a nagyobb, virágzóképes gumókat, és megkezdhetjük a hajtatásukat. A kisebb gumókat elég csak akkor elültetni, ha már kint melegszik az idő, vagy maguktól megindult a fejlődésük. A hajtások fejlődése viszont lassú folyamat, néha eltelik 6-8 hét is, mire teljesen kifejlődik a lombozat. Ha a buroklevelek között megjelenik a zöld lombozat, onnan már gyorsan megnyúlik a levélnyél, és kiterül a lombozat. Persze ez eléggé hőmérsékletfüggő is. Az általam leírtakkal az optimális körülményeket igyekeztem bemutatni, de ezek a növények igen tűrőképesek. Fejlődnek tömörebb, levegőtlenebb talajban is, egyenetlen vízellátás mellett, de akár a tűző napon is, lehet ezeket virágoztatni teljesen víz és föld nélkül, vagy sekély vízbe állítva. Ahány ház, annyi szokás. Van, akinél bejön az adott módszer, és van, akinél nem fog. Ezért javaslom azt, hogy előbb a biztos tartási körülményeket alkalmazzuk, és utána lehet kísérletezni. Én a növények eredeti élőhelyi igényeit veszem figyelembe, nem azt, hogy Józsi bácsi mit mond. Ennek megfelelően mondhatja a Kedves Olvasó, hogy badarságokat beszélek, lehet. Akkor tessék utánanézni a növény igényeinek, és ennek megfelelően tartani a növényt.

Amiről még nem beszéltem az az, hogy ezeket a növényeket nem csak cserépben nevelhetjük, ki is ültethetjük őket a kertbe, sőt, akár télire is ott hagyhatjuk őket. A különböző növényeknek viszont eltérő a fagytűrése, amit majd külön, növényenként ismertetek, azonban azt jó tudni, hogy általában a nagyobb gumók fagytűrése gyengébb lehet. Ha kiültetjük, akkor az őszi felszedésnél legyünk nagyon óvatosak, nehogy belevágjunk az ásóval a gumóba. Sajnos én jártam már így, vagy éppen sarjgumók maradtak a földben. Végül ezért döntöttem úgy, hogy cserépben nevelem ezeket a növényeket. A kint lévő gumók viszonylag későn, gyakran csak május-június környékén hajtanak ki. A Dracunculus nemzetség gondozása annyiban tér el a mediterrán elterjedése miatt, hogy jobban bírja a szárazabb, és napos fekvést, esetlegesen a meszesebb talajt (7,5 pH értékig). A tűző napot kimondottan jól bírja, bátran rakjuk/ültessük napos helyre. A viszonylagos szárazságtűréstől függetlenül a növény jobban fejlődik, ha kiegyenlített a vízellátása. A növények meghálálják, ha kiültetés előtt az ültetődöröbe teszünk érett szervestrágyát, erre földet, majd erre rakhatjuk a gumót. A gumó teteje legalább 5-8 cm mélyen legyen, illetve nagyobb növények esetében a gumó átmérőjével megegyező mélysége. Ez azért lényeges, hogy a növény a nagy lombozat miatt ne forduljon ki a földből, plusz a gyökerek is a gumó felső részéből törnek ki elő. Nagyon fontos megemlíteni a csodagumóval és társaival kapcsolatban, hogy a lombra vigyázzunk. Ha letörik, akkor a gumó elég komolyan le fog fogyni. Ősszel ugyanis a lombból szív vissza nagyon sok tápanyagot és vizet a növény.
A szaporítását tekintve gyorsabb a sarjgumóról történő szaporítás. A sarjgumók 3-4 évesen már virágozhatnak, de előfordul, hogy ennél több időre van szükségük. Magról is szaporíthatjuk ezeket a növényeket, de ebben az esetben még több időre van szükség, hogy elérje a virágzóképes méretet. Az általános rész után nézzük egyenként a növényeket.

Dracunculus vulgaris

Dracunculus vulgaris

Ezt a növényt magyarul sárkánykontyvirágnak hívják. A nemzetség két fajt számlál, a másik faj a D. canariensis. A mediterrán régióban széleskörűen elterjedt faj a D. vulgaris. Többek között Görögországban, Krétán, a Balkán térségben. Ami érdekessége, hogy áltörzset nevel a levélnyelekből, hasonlóan a banánokhoz, és az áltörzs tetején hozza ki a virágzatot, amely igen nagy méretű. A spatha hossza a 40-50 cm-től akár a 80-100 cm-ig is terjedhet a növény fejlettségétől függően. A növény magassága ennek megfelelően 120-180 cm között változhat. A levelek karéjosan osztottak, minden levele úgy néz ki, mint a Sauromatum 1-1 levele. A leveleken fehér (vagy inkább áttetsző) sávok találhatóak, alulról nézve ezek egyértelműen áttetszőek. 1-1 levél átmérője 20-50 cm között változhat. Fagytűrés tekintetében a webes források -22-25°C körüli értékeket adnak meg. Idehaza számos példa van rá, hogy kiültetve jól érzi magát a növény, gond nélkül viseli a hazai teleket. Egy csapadékvédelem, vagy minimális takarás azért nem árt fölé. Talaj szempontjából nem válogatós, de szüksége van a jó csapadékelvezetésre. A kiültetés előtt nem árt, ha az ültetőgödör aljára 5-10 cm kavicsréteget terítünk, majd erre a talaj-szervestrágya-talaj rétegek, és erre kerüljön a növény. Az általános részben már említettem, de ismét felhívom rá a figyelmet, hogy ez fénykedvelő növény, napos helyet válasszunk számára. A virágzás ideje alatt ez is elég komoly bűzt termel, jönnek rá a legyek szépen. Ha esetleg beporozzák, akkor pár hét elteltével a virágszáron pirosra érő bogyók fejlődnek tömör, bunkószerű elrendezésben. A beérésig a növény eldobja leveleit, a virágzat leszárad, és csak az áltörzs marad, a tetején a termésekkel.

Sauromatum venosum/ S. guttatum

Sauromatum guttatum

A csodagumó elnevezés valójában ezt a növényt takarja. A tudományos elnevezésben azonban vannak eltérések. Egyes helyeken szinonim névként említik a S. guttatum és S. venosum neveket. Máshol külön fajként tartják számon őket. Annyi bizonyos, hogy vannak eltérő megjelenésű csodagumók. Némelyik levele fűzöld, míg a másik levele hamvaszöld árnyalatú, valamint a levélnyél mintázottságában is van eltérés. Előfordulnak olyanok, amiken kevés a sötétebb folt, és olyan is, aminél a sötét szín a domináns. Ez a sötét szín is lehet barnás, illetve zöld színű.

Hosszas keresgélés után találtam utalást arra, hogy a zöld levelű, barna foltos jegyekkel bíró növény a S. venosum, míg a hamvas levelű, zöld foltos növény a S. guttatum. A virágzatban nincs jelentős eltérés a két faj között. Megemlíteném a S. venosum 'Indian Giant' szelektált fajtát, ami leginkább abban különbözik az alapfajtól, hogy lényegesen nagyobb annál mind a virágzat, mind pedig a lombozat, valamint a levélnyélen lényegesen kevesebb a folt. Hogy tovább bonyolítsam a dolgot, a botanikusok átsorolták a Sauromatum fajait a Typhonium nemzetségbe, de azóta már vissza lettek sorolva a Sauromatum nemzetségbe. Szóval ne lepődjünk meg, ha Typhonium venosum nevű növénykével találkozunk, ez teljesen megegyezik a Sauromatum venosum elnevezésű növénnyel. Ezek a növények Ázsia és Afrika nedves, trópusi területein elterjedtek, leginkább az örökzöld erdők alját népesítik be. A virágzat 30-50 cm magas lehet, a spatha általában csavarodva lehajlik a földre, amelynek hossza meghaladhatja az 50-60 cm-t is. A levél végső magassága 90-120 cm között változhat. A fejlettebb növények akár 2-3 levelet is kinevelnek. A 6-7 cm átmérőjű gumók már általában virágzóképesek. -18-20°C környékéig fagytűrő, sokaknál idehaza is kint telel, sőt, kivadul, és szaporodik is. Pár sarjnövény nálam is előbukkan a kertben nyár elejétől, de a nagyobb méretű növényeket cserépben tartom, és bent teleltetem fagypont felett. Ha a virágok megtermékenyültek, akkor egy földhöz közeli, rövid száron neveli ki a termést. Megvastagodott, bunkószerű képződmény jön létre, amelyen beérve a bogyók sötétbordó, szinte fekete színűvé válnak. A helyi lakosok gumóját sütve fogyasztják.

Amorphophallus rivierii

Amorphophallus rivierii virágzat

Szinonim neve az Amorphophallus konjac. Magyarul elég sok elnevezése van: leopárdpálma, leopárdkontyvirág, kígyópálma, gumipálma. Ázsia trópusi, szubtrópusi területein őshonos (Japán, Vietnam, Indonézia, Kína déli része). A virágzat 90-120 cm magasságúra nőhet meg, míg a lombozat közel 180-200 cm magasra is, valamint 120 cm átmérőjűre. Fagytűrés szempontjából a legkevésbé fagytűrő a bejegyzésben szereplő növények közül, mindössze -15-16°C-ig bírja. Ennek a kinti teleltetése már rizikósabb, de nem lehetetlen. Pár kisebb növény nekem is van kint, hasonlóan az előző növényhez, nyáron bújnak ki a földből.

A. rivierii lombja

Virágzás után körülbelül egy hónap múlva jelenik meg a lombozat. A sarjakat nem csupán a gumó felső részén neveli, hanem hosszabb nyúlványok, elágazások végein is kinevelheti, akár 10-15 cm-re is az anyagumótól. A gumója akár 20 kilósra, és 30 cm átmérőjűre is megnőhet. A narancsméretű gumók már virágzóképesek, az ennél kisebbek azonban általában még nem virágoznak. Gumóját ennek a növénynek is fogyasztják, de nem csak a helyiek, exportálják is, valamint kiszárítva, és lisztté őrölve is használják, amelynek súlycsökkentő hatást tulajdonítanak. Számot készítmény alapját a konjac-liszt, illetve ennek kivonata adja.