Banánokról általánosan

Kezdésként ismét egy gyakori tévhitet oszlatnék el. A banán nem fa! Gyakran találkozok banánfa elnevezéssel, ami viszont hibás. A banán lágyszárú növény, szöveteiben nem találhatóak fás szilárdító szövetek, tehát semmi közük a fákhoz. Valószínűleg azért terjedt el ez az elnevezés, mert van egyfajta törzse és lombkoronája a növényeknek. Valójában a törzs levélhüvelyekből áll, amelyek szorosan illeszkednek, és középen tör elő a legújabb levél, illetve a virágzat is. Helyénvalóbb az áltörzs elnevezés használata a banánoknál. A banán, mint szó jelölheti magát a növényt, de a termését is.

Látványos banánfürt egy távol-keleti piacon

A banánfélék (Musaceae) családja közel 60 fajt számlál, a többség Délkelet-Ázsiában, az Indonéz térségben, Közép-Amerikában őshonos, de vannak afrikai elterjedésűek is. Utóbbiak az Ensete nemzetség tagjai. Ez a legnépesebb Musa nemzetségből vált ki, az Ensete nemzetségből pedig a Musella. Manapság azonban széles körben elterjedtek a trópusi országokban, nagy területen termesztik. Átlagos magasságuk 4-6 méter, de ebbe a családba tartozik a Musa ingens is, amely tudtommal a legmagasabb szárazföldi lágyszárú növény, a maga 15 méteres magasságával. A köztudatban leginkább az étkezési banánok terjedtek el, ezen belül is a kimondott desszertbanánok. Az étkezési banánok másik csoportja a főzőbanánok, amelyet nem nyersen fogyasztanak, mivel nagy keményítőtartalmúak, ezért inkább azt főzve, esetleg sütve használják. A desszertbanánok manapság mind keresztezettek, a vad fajokat kevésbé termesztik. Két faj említhető meg, amely a ma termesztett banánok szülőinek tekinthetőek. Ezek a Musa acuminata és Musa balbisiana. Ezek keresztezéséből, és szelektálásából született a manapság használatos rengeteg banánfajta. A vad fajok, és még az első pár hibrid (pl. Musa x paradisiaca) termései is tartalmaznak magot, de ez a további keresztezés, szelektálás hatására eltűnt, nem volt kívánatos tulajdonság.

Musa x paradisiaca az ELTE Botanikus Kertjében

A manapság használatos fajtákra az jellemző, hogy poliploid génállománnyal rendelkeznek, több, nagyobb termést hoznak, életerősebbek, megporzás nélkül is teremnek, így magnélküliek (partenokarp), valamint számos fajtát úgy szelektáltak, hogy ellenállóbbak legyenek a betegségekkel (főleg gombás) szemben. Elterjedt gyümölcstermő banán a Musa acuminata 'Dwarf Cavendish' fajta. A hazai boltokban leginkább a Musa 'Gros Michel' fajta gyümölcseivel találkozunk.

Fiatal törpebanánok

A gyümölcstermő banánok mellett számos olyan banán is található, amelyek termése nem kimondottan ehető, mivel általában kicsik, és sok mag találhatóak bennük, valamint nem, vagy alig édesek. Ezeket leginkább díszítő értékük miatt tartják. Ilyenek az Ensete nemzetség tagjai, de számos más banán is. Az utóbbi évek nagy felfedezettje a Musa 'Siam Ruby'. Sajnos a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy eléggé melegigényes, és a gombás betegségekkel szemben érzékeny fajta. Számos olyan banán is van, amik különböző mértékben tűrik a fagyot (erről itt írtam külön bejegyzést is), és ehető termést is hoznak.
Nézzük a felépítésüket! A Musa nemzetség tagjai föld alatti rizómával rendelkeznek,  amelyeken rügyek találhatóak, és ebből fejlődnek ki a növény föld feletti hajtásai, valamint innen fejlődnek a sarjhajtások is, a rizóma aljáról pedig a gyökerek. A gyökerek rendszerint vastagok, sekélyen helyezkednek el, többnyire a felső 40-60 cm talajrétegben. Ezek a banánok ennek megfelelően idővel nagyobb telepet alkotnak. A levelek 3-4 méter hosszúak is lehetnek, vastagságuk eltérő, ettől függ az is, hogy mennyire viselik el a szélnyomást, hogy mikor szakadoznak be. Ez a gyümölcstermő fajták egyik fontos jellemzője. Az áltörzs folyamatosan magasodik, vastagszik az újabb levelektől, amíg el nem éri a virágzó méretet. Ez trópusi területeken gyakran az első levelek megjelenése után 6-12 hónap múlva következik be, hazai klímán több év is szükséges hozzá. A virágzat az áltörzs közepéből tör elő, és ezzel le is zárul a növény életciklusa. Virágzás után ugyanis nem képes új levelet hozni, és rövidesen elpusztul, de előtte még beérleli termését, és számos sarjat is fejleszt. A gyümölcsérés trópusi területek fajtától függően 3-4 hónap, idehaza ez is lényegesen elnyúlik. Megjegyezném, hogy az átlagos hazai körülmények között (ha nem rendelkezünk magas fűtött fóliával, vagy üvegházzal) a törpebanánok gondozhatóak megfelelően, és ezektől várhatunk leginkább termést. Gyümölcseik nem túl nagyok, de édesek. A virágzat oldalra kinyúló fürt, amelyen örvökben helyezkednek el a virágok. Egy-egy ilyen banánfürt általában 1-1,2 méteres, de vannak kimondottan hosszú virágfürtű fajták (pl. a Musa 'Thousand Finger', amelynek közel 2 méteres, csaknem földig érő a fürtje), de akad olyan fajta is, amely dupla virágfürtöt nevel (Musa 'Double Mahoi'). A termések hossza az 5-6 cm mérettől akár 40-50 cm (pl. Musa 'Rhino Horn') méretig változhat. A terméságazatok súlya 15-60 kg között változik fajtától és termőhelytől függően. A gyümölcsök színe is változó, a kékesen hamvas,zöldes színtől a lilás, bordós árnyalaton át egészen a csokoládébarna színig változhat. A leggyakoribb szín persze a jól ismert sárgás szín. A helyi piacokra általában a már színesedő termésű fürtöket viszik, viszont az exportra szánt termést még zölden szedik, és a nagy banánszállító hajókon konténerekben érlelik be mesterségesen, etilénnel kezelve.

Gondozásukat tekintve melegigényesek, a legtöbb banán a 25-30°C átlaghőmérsékletet kedveli. A főzőbanánok általában több meleget igényelnek szemben a gyümölcsbanánokkal. Az optimálistól azonban eltérő körülmények között is élnek banánok, például 1600 méteres magasságig, bár ezt az Egyenlítő mentén fordul csak elő. Kedvező a magasabb páratartalom (70-90%), a szélcsendes fekvés, valamint sok csapadékot igényelnek. A páradúsabb területeken, megfelelő vízellátottság mellett jól tűrik a teljes napfényt, de a fiatalabb növényeket ajánlatos védeni a déli napsütéstől. Melegben (20°C felett) talajuk folyamatosan legyen nyirkos, de alacsonyabb hőmérsékleten fogjuk vissza az öntözést, mert gyökérrothadás, gombás betegségek üthetik fel a fejüket. Talajuk semleges közeli, vagy savanyú legyen (5,5-7,5 pH), jó vízgazdálkodású, szervesanyagokban, kolloidban gazdag. Én a legtöbb banánt kiültetem tavasszal szabadföldbe, így nagyon jól fejlődnek. Kiültetésre a túlságosan kötött, agyagos talajok kevésbé alkalmasak, mivel levegőtlenek, tömörek, a növény gyökere, rizómája nehezen fejlődik benne. A gyenge homoktalajok szintén alkalmatlanok, mivel alacsony a kolloidtartalmauk, ezáltal kevés tápanyagot képesek megtartani, és rendszerint a felső réteg gyorsan kiszárad. A homoktalajok kolloidtartalmát nagyobb adagú szervestrágya és/vagy tőzeg beforgatásával lehet növelni, de ez csak ideiglenes megoldás, pár évente ajánlatos megismételni. Kiültetés előtt az ültetőgödörbe ajánlatos érett szarvasmarhatrágyát, vagy istállótrágyát tenni, erre földet, majd erre ültessük a növényt. Az ültetőgödör mérete növénytől függően akár 50x50 cm, 60 cm mély is lehet. Őszig folyamatosan öntözzük a növényünket, külön tápoldattal is megkínálhatjuk. A nagy nyári melegekben naponta kétszer is szükséges lehet öntözni, a növény, a telep méretétől, illetve a talaj típusától függően alkalmanként 10-50 liter vízzel. A banánok leginkább nitrogénből és káliumból igényelnek többet, így tápanyagutánpótlásuk során erre ügyeljünk. Ősszel a fagyok előtt ássuk ki őket, a kint telelő banánokat vágjuk vissza, majd takarjuk. Kiásásnál ügyeljünk arra, hogy lehetőleg minél nagyobb gyökérzettel kerüljön ki a növény, valamint kiásást követően különösen az Ensete banánokat fordítsuk pár órára fejjel lefelé, de legalább a gyökerük magasabban legyen, mint a növény teteje. Ez azért szükséges, mert az alapi részüknél a levélhüvelyek kiszélesednek, és jelentős mennyiségű vizet képesek megtartani, hasonlóan a broméliák levéltölcséréhez. Az ilyen megrekedt víz télen komoly rothadásokat képes okozni.

Ensete ventricosum 'Green Form' leveleinek levágása

A kiásásnál elkerülhetetlenül sérülnek a gyökerek, ezért célszerű a levelek egy részét levágni, hogy csökkenjen a növény párologtatása. A visszavágás függ a telelési helytől. Ha világos, melegebb (20°C, vagy melegebb) helyen tudjuk teleltetni a növényt, akkor meghagyhatjuk a legújabb 4-5 levelet. Ha viszont hidegebb helyen tudunk teleltetni, akkor ajánlatos csak A legújabb 1-2 levelet meghagyni. Hidegben ugyanis nagyon ritkán öntözünk, ennek megfelelően lecsökken a növény víztartalma, és kevés levelet tudna megtartani. Szóval ha nem mi vágjuk le a leveleket, akkor a növény szárítja le, de jobb, ha mi előbb cselekszünk. Azért is ajánlatos hűvösebb helyre tenni, mert így lelassul a fejlődésük, és a nem kellően világos helyen így elkerüljük azt, hogy megnyúlt, legyengült növényünk legyen tavaszig. A kisebb növényeket azért célszerű melegebb helyen teleltetni. Ha nem szeretnénk, vagy nem tudjuk kiültetni, akkor cserépben, később dézsában neveljük ezeket a növényeket. Ajánlatos évente többször átültetni őket tápanyagdús földbe, mert gyorsan fejlődnek, és tapasztalatom szerint minél nagyobb cserépbe kerülnek, annál gyorsabban. Egy kifejlett törpebanán akár 40-50 literes dézsát is igényel, és teremhet is így. Az általam használt talajkeverék alapja agyagásvánnyal dúsított, gyengén savanyú kémhatású tőzeg (55-65%), amelyhez érett szarvasmarhatrágyát (15-20%), valamint kertészeti perlitet (20-25%) keverek. Az ilyen talajkeverék levegős, jó víztartó képességű, tartósan biztosítja a tápanyagokat, és az agyagásványnak köszönhetően magasabb a kolloidtartalma, így a tápelemek nehezebben mosódnak ki. A szervestrágya hátránya, hogy alacsony mennyiségben tartalmazza a tápanyagokat, ezért célszerű nyáron hetente-kéthetente magasabb nitrogén és káliumtartalmú tápoldattal öntözni. Használható még a talajkeverék elkészítéséhez érett istállótrágya, homok, nyers tőzeg, különböző agyagásványok (vermikulit, zeolit). Ezt mindenki maga ízlése szerint keverheti ki. Ha tartós, hosszú lebomlása műtrágyát keverünk banánunk földjébe, az még jobb megoldás, hiszen így hosszabb ideig biztosított a tápanyagok leadása nagyobb mennyiségben, mint a szervestrágyák esetében. Utóbbiak azonban előnyös tulajdonságúak, mivel növelik a kolloidtartalmat, víztartó-képességet. Az ilyen cserepes, dézsás banánokat tavasszal kivihetjük a kertbe, ősszel pedig behozhatjuk, de egész évben is gondozhatjuk a lakásban, ha az kellően világos. A nagyobb banánok ki-be hurcolása viszont már nehéz lehet, különösen ha az 40-50 literes dézsába van ültetve.
Szaporítani a gyökeres sarjhajtások leválasztásával, magvetéssel, vagy szövettenyésztéssel lehet.

A kertbe kiültetett banánok azonban nagyobbra nőnek, és különleges, trópusi hatást kölcsönöznek a kertnek. Az étkezési, és díszítő felhasználása mellett még különféle alkoholos italokat is erjesztenek a gyümölcsből, de felhasználja a kozmetikaipar, valamint jelentős a banántej felhasználása is. Egyes banánok rostjai (M. textilis, basjoo) szolgáltatják a manilakendert, amelyből hajókötelet, zsákot készítenek. Végső soron pedig állati takarmányozásra is felhasználják.
Lehetne még lényegesen többet írni a banánokról, de mivel ez csak egy általános leírás, igyekeztem a lényeget tömören leírni, kiegészítve hasznos tanácsokkal.