2016. január 2., szombat

Talajkeverékek, adalékanyagok

A talaj a növények tartásának, termesztésének egyik legfontosabb tényezője. Ha ez nem a növény igényeinek megfelelő, akkor hosszú távon nem fog egészségesen fejlődni a növény. A bejegyzésben először a virágföldekről nézünk egy általános áttekintést, azután a különféle adalékanyagokról.



Virágföldek
A virágföldek három típusra oszthatóak kémhatás szempontjából. Az „A” típusú virágföldek általában savanyú kémhatásúak, a „B” típusú föld az általános virágföld, ez közel semleges kémhatású, ez a legtöbb növény igényinek megfelel, ezért ezzel találkozni leggyakrabban. A „C” típusú virágföldek pedig kissé lúgos kémhatásúak. Ezek mellett még számos típus megtalálható, amelyekben az összetevők eltérő arányban találhatóak meg. Ennek megfelelően van palántaföld, kaktuszföld, Rhododendron föld, stb. A virágföldek alapját többnyire a tőzeg képezi, azonban eltérő arányban tartalmazhatnak komposztot, homokot, bazaltot, de a lúgos kémhatásúak mészkő őrleményt is. Nagyon fontos a megfelelő minőségű tőzeg, hiszen ez határozza meg a virágföld minőségét leginkább. Az olcsóbb, rosszabb minőségű földek általában tömörek, nehezek, levegőtlen közeget biztosítanak a növények számára, amit hosszabb távon rosszul visel a legtöbb növény. Az ilyen virágföldek alapja a rossz minőségű, kotus tőzeg. Ha lehetőség van rá, kerüljük az ilyen földek használatát. Őszintén szólva gondolkoztam rajta, hogy milyen növények esetében lehetne használni az ilyen földeket is hosszú távon. Esetleg a tavi, mocsári növények jöhetnének számításba, mivel ezek jobban elviselik a levegőtlen talajt, de a vizet nagyon festené, hamar tyúkhúsleves színű lenne a tó. A jobb minőségű, nevesebb virágföldek, talajkeverékek lazák, könnyűek, levegősek. Ezek alapját általában jó minőségű, osztályozott tőzeg képezi. Az ilyen földekben a növények megfelelően tudnak fejlődni. Leginkább a növénytermesztésben elterjedtek azok a kiváló minőségű földkeverékek, amelyek alapja ez az osztályozott tőzeg, amelynek típustól függően beállítják a kémhatását (hiszen a nyers tőzeg savanyú kémhatású), tartós műtrágya is van keverve bele, illetve agyagásvány, hogy növelje a kolloidtartalmat. A kolloidtartalom azért fontos, mert ezek a kis méretű részecskék megkötik, tárolják, és leadják a tápanyagokat, valamint jelentős pufferképességük is van. A kolloidtartalom növelése pozitív hatással van a tápanyagok felvehetőségére nézve. Személy szerint én is ezt a talajkeveréket használom, és szükség szerint keverek bele különféle adalékanyagokat. Most nézzük is ezeket.

Tőzeg
Az általános részben írtam néhány néhány szót a tőzegről. A tőzeg levegőtlen (anaerob) körülmények között lebomlott, és átalakult növényi szövet. Az átalakulás mértékétől függően beszélhetünk fehér tőzegről (még kevésbé átalakult, láthatóak a növényi részek, gyengén savanyít), barna tőzegről (már teljesen homogén szerkezetű anyag, savanyú kémhatású, pH=4) és fekete tőzegről, amely érett, alacsony szervesanyagtartalmú (kotu). A rosszabb minőségű virágföldek alapját gyakran a kotus tőzeg alkotja. Ennek eredménye, hogy a közeg levegőtlen lesz, a tápanyagok felvehetősége romlik, és befulladnak a gyökerek. A jobb minőségűek hosszabb ideig megőrzik levegős szerkezetüket, savanyítják a közeget, javítják a vízháztartást. Hátránya, hogy a teljesen száraz tőzeg nehezen nedvesíthető be, és idővel a tőzeg összeesik, nem biztosít már kellően levegős szerkezetet. A savanyú kémhatást igénylő növények (hortenziák, rovaremésztő növények, stb.) alapját a natúr tőzeg képezze, amelyhez igény szerint keverhetünk kertészeti perlitet, különféle mű-vagy szervestrágyákat, stb. A tőzeget az akvarisztikában is használják az akvárium vizének savanyítására, és színezésére. Az ikrázó fogaspontyok ikráit is tőzegbe szokták szárítani a további keltetéshez. A tőzeget bányásszák,aminek számos negatív hatása van. Sok élőhely tűnt már el, mivel a tőzeghez csak úgy férnek hozzá, ha a tőzeglápokat lecsapolják. A legtöbb hazai tőzegláp is erre a sorsra jutott, és ennek köszönhetően jelentősen lecsökkent számos hazai endemikus faj populációja. A tőzeglápok élővilága ugyanis eléggé speciális, hazánkban például védettek ezek a területek. Elég csak megemlíteni a kereklevelű harmatfüvet (Drosera rotundifolia). A tőzegkészletek végesek, és idővel szükség lesz olyan anyagra, amely helyettesíteni tudja ezt. Az egyik ilyen anyag lehet a kókuszrost.

Kókuszrost
A kókusztermesztés melléktermékeként keletkezik ez az anyag. A kókuszpálma terméshéját használják fel. Ez az anyag rostos, tartós szálakból áll. Közegként ezt darálva, osztályozva használják fel. Forgalmazzák szárazon táblába, bálába préselve, zsákos kiszerelésben illetve paplanként (izolált növénytermesztésnél). Minőségben itt is vannak különbségek. Három típusú kókuszrostot különböztetünk meg. Lehet mosatlan, amely semmilyen kezelési eljáráson nem esett át, sókat tartalmaz. A másik típus a mosott kókuszrost, ezen belül lehet olyan, amelyet többször átmossák vízzel, valamit olyan, amihez még kalciumot is adnak, hogy nagyobb legyen a közeg pufferkapacitása. Vízzel telítődve többszörösére duzzad. Lehet kapni natúr formában is, és hozzáadott műtrágyával is. Felhasználható közegként, csírázáshoz, gyökereztetéshez. A kókuszrost annyiban előnyösebb a tőzeggel szemben, hogy közel semleges a kémhatása, könnyebben felveszi a vizet, kevésbé környezetterhelő, mivel melléktermékként keletkezik. További előnye, hogy mentes a különféle gyommagvaktól és kártevőktől.

Vörösfenyőkéreg
Általában orchideák közege tartalmazza. Gyakran jön a kérdés, hogy más fenyőkéreg is használható-e? A válasz, hogy nem. A legtöbb fenyőkéreg erősen gyantás, és savanyítja a közeget, plusz a kioldódó gyanta se túl pozitív dolog. Ezek leginkább talajtakarásra alkalmasak. A vörösfenyőkéreg kevésbé gyantás, gyengén savanyítja a közeget, és tartósabb a szerkezete. Az orchideák mellett még más epifita növények (broméliák, levélkaktuszok, néhány kontyvirágféle, páfrányfélék stb.) közegében is használható eltérő arányban. Ezt is különböző méretben osztályozzák, és forgalmazzák. Én szoktam használni trópusi gumós, talajlakó kontyvirágfélék közegébe is, nyilván kisebb arányban.

Nyírfakéreg
Újabban került bevezetésre a növénytermesztésben. Leginkább az izolált termesztésben használják, hideghajtatásban. Fűtött termesztő berendezésben a kezdetben túl sok hő szabadul fel a kéreg bomlása miatt, és ez károsan hat a fejlődő palántára. Fűtetlen fóliában viszont ez a plusz hő jól jön a gyökérfejlődés szempontjából. A hobbi növénytartásban nem használják ezt a közeget, de az előnyei hasonlóak, mint a fentebb említett vörösfenyőkéregnek. Annyi a különbség, hogy ez olcsóbb, viszont hamarabb le is bomlik. Mérettől függően 2-4 évig használható, utána már jelentősen összeesik, nem biztosít kellően levegős közeget.

Kertészeti perlit
Elsőként megjegyezném, hogy az építkezési perlit nem megfelelő a növényekhez. Túlságosan apró, betömörödik. A kertészeti perlit nagy előnye pont az, hogy kapható osztályozott, nagyobb szemcsemérettel (6 mm-ig), ennek köszönhetően levegős közeget biztosít, nagy, porózus felülete van, és sok vizet képes megkötni, plusz tápelemeket is. Ez az anyag vulkanikus kőzet alapú, amelyet magas hőmérsékleten duzzasztanak, és így alakul ki ez a porózus, levegős szerkezetű anyag. Semleges kémhatású, nem oldódnak ki belőle anyagok, de levegős, kellően nedves közeget biztosít, csíramentes, könnyű anyag. Leginkább a tömörebb, levegőtlen közegek javításához használható fel, de önmagában is használható gyökereztetésre, esetleg magok keltetéséhez. Találkoztam már izolált termesztésben is vele.

Agyaggranulátum
Ez égetett agyag, talajkeverékekbe ritkán használják, leginkább cserépalátétbe, vagy a föld tetejére talajtakarásként. Utóbbi verzió hasznos lehet nyáron, mert a növény talaját hűvösen tartja a folyamatosan párologtató agyaggolyó, plusz nehezebben szárad ki a talaj. Télen azonban tovább vizes marad a talaj, ami már nem annyira előnyös. Ennek az anyagnak a lényege, hogy vizet képes felvenni, és azt hosszabb ideig magában tartja, majd lassan adja le.

Lávakő
Vulkanikus eredetű kőzet, amely porózus, lyukacsos szerkezetű. Talajkeverékekben hasznos lehet. Én személy szerint citrusok és orchideák közegébe szoktam keverni, de levélkaktuszok közegébe is jó lehet. A talajkeveréknek laza, levegős szerkezetet biztosít, némi vizet is megtart,a kémhatást nem változtatja meg. Az akvarisztikában ezt is használják, leginkább szűrőanyagként, vagy nagyobb darabokban dekorációként (találkoztam már akváriumi talajként is vele). A porózus szerkezet megfelelő körülményeket biztosít a lebontó baktériumok számára.

Szén
Elemi formában kisebb darabokban használható, leginkább az epifita növények közegéhez keverve.

Vermikulit
Természetes eredetű szilikát-ásvány, amely hasonló a perlithez. Magas hőmérsékleten duzzasztják, így levegős szerkezetet, jó víztartó-képességet biztosít a közegkeveréknek. A kémhatása viszont már erősen változhat (pH=7-9), valamint negatív töltésű anyag, így a pozitív töltésű ionokat (pl. káliumion, magnéziumion, kalciumion) megköti.

Alginit
4-5 millió évvel ezelőtt keletkezett kőzet, amely leginkább talajjavításra alkalmas. Magas humusztartalmú, makro- és mikroelemeket tartalmaz. Javítja a talaj vízmegtartó képességét, valamint megnöveli a talaj tápanyagtartalmát. Közel semleges kémhatású (pH=7,6), szervesanyagtartalma (19%) szintén pozitív hatással van a talajra.

Homok
A homok típustól függően eltérő mennyiségben tartalmaz kvarcot. A folyami homok gyakran agyagos, ez nem minden növény számára megfelelő. Ez keményítheti a közeget, így a lágy vizet igénylő növényekhez nem alkalmas. A kvarchomok (80-98% kvarcot tartalmaz) nem keményíti a vizet, ezt az akvarisztikában is szokták használni (homokszűrő, akváriumi talaj). A tengeri homok nem alkalmas a növénytartásra, mivel sós, ezt kevés növény viseli el. A talajkeveréket lazítja a homok, de az agyagos folyami homoktól be is tömörödhet. Csak homokba nem érdemes ültetni növényt, mert így nem kap elég levegőt a legtöbb növény gyökere. A folyami, mocsári növényekhez azért lehet így is használni, ezek elviselik az ilyen közeget is. Homokot gyakran kevernek a pozsgás növények közegéhez.

Apró szemű sóder, kavics
Ez szintén keményítheti kissé a közeget, leginkább tavi, mocsári növények ültetéséhez használható, de a pozsgás növények közegéhez is keverhető. Én az akváriumban osztályozott, apró szemű sódert használok. A talajkeveréket kissé nehézzé, de levegőssé teszi, leginkább lazításhoz ideális.

Kőzetgyapot
Kőzet alapú szálas anyag, amely nem tartalmaz tápanyagot, de levegős, nagy mennyiségű vizet köt meg. Leginkább izolált termesztésben (ez lehet zöldség, de dísznövény is) használják, mint rögzítő, gyökerező közeg. Gyakran már a palántát is ebbe a közegbe vetik. A vízzel együtt némi tápelemet is megtart. Az akváriumi növényeket is gyakran ebben a közegben termesztik és értékesítik.

Komposzt
A házikertben nagyon hasznos, ha komposztálunk. A megfelelően érett komposzt növények közegébe keverve jól felhasználható, hiszen szerves- és ásványi anyagokban gazdag, megfelelő talajélettel rendelkezik. Levegős szerkezetű, jó vízmegtartó-képességű lesz tőle a talajkeverék. Továbbá talajjavításra, talajtakarásra is alkalmas. Ha lehetőségünk van, használjunk komposztot a talajkeverékhez. A nem megfelelően érett komposzt még tartalmazhat csíraképes gyommagvakat, valamint heterogén állagú.

Falomb
Leginkább az epifita növények közegéhez szoktam használni. Ha hosszabb távon gondolkozunk, akkor a kemény lombú fák levele alkalmas. Ilyen a különféle tölgyek, a platánok, szelídgesztenye, gyertyán levelei. Ezek éveken keresztül biztosítják a közeg levegős szerkezetét, és a bomlásuk során  fajtól függően különböző mértékben folyamatosan cser-és huminsavak szabadulnak fel, amelyek gyengén savas irányba tolják el a kémhatást. A lehullott, száraz leveleket használhatjuk fel erre a célra. Száraz, szellős helyen több évig tárolhatóak a begyűjtött levelek.

Igyekeztem a leggyakrabban felhasznált közegeket felsorakoztatni, és a növénytartás, akvarisztika szempontjából lényeges tulajdonságaikat megemlíteni. A különféle közegeket a növény igényeitől ,és a közeg rendeltetésétől (csíráztatás, gyökereztetés, talajjavítás) függően eltérő arányban kell használni. Gyártókat nem írtam, mivel nem szeretném reklámozni egyik céget se. A jövőben tervezek hasonló típusú bejegyzést, de tápanyag utánpótlás témában.

4 megjegyzés:

  1. Remek, hiánypótló bejegyzés. Eddig magam kísérletezgettem, részben angol nyelvű videók alapján, ahol teljes természetességgel kevernek többek közt perlitet és kókuszrostot a földbe, amikre itthon szabályosan vadászni kell.
    Emlékszem az első zöldborsópalántáimra tavaly, amiket (kezdőként) valami rémes tőzegalapú, olcsó földbe ültettem. Azzal az erővel betonba is ültethettem volna...

    Szóval köszönöm a posztot, így ügyesebben kísérletezgetek majd a keveréssel.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, örülök, hogy hasznos volt!

    VálaszTörlés
  3. Azt szeretném kérdezni, melyik a leg környezet kimélőbb közeg, amit még lehet is növény azaz palánta neveléshez használni. Nekem csak komposztom van.

    VálaszTörlés
  4. A komposzt a leginkább környezetkímélő, hiszen a zöldhulladékot ezáltal újra felhasználod.

    VálaszTörlés