A talaj a növények tartásának,
termesztésének egyik legfontosabb tényezője. Ha ez nem a növény igényeinek
megfelelő, akkor hosszú távon nem fog egészségesen fejlődni a növény. A
bejegyzésben először a virágföldekről nézünk egy általános áttekintést, azután
a különféle adalékanyagokról.
Virágföldek
A virágföldek három típusra
oszthatóak kémhatás szempontjából. Az „A” típusú virágföldek általában savanyú kémhatásúak, a „B” típusú föld az
általános virágföld, ez közel semleges kémhatású, ez a legtöbb növény igényinek
megfelel, ezért ezzel találkozni leggyakrabban. A „C” típusú virágföldek pedig
kissé lúgos kémhatásúak. Ezek mellett még számos típus megtalálható, amelyekben az összetevők eltérő arányban találhatóak meg. Ennek megfelelően van palántaföld, kaktuszföld, Rhododendron föld, stb. A virágföldek alapját többnyire a tőzeg képezi, azonban eltérő arányban tartalmazhatnak komposztot, homokot, bazaltot, de a lúgos kémhatásúak mészkő őrleményt is. Nagyon
fontos a megfelelő minőségű tőzeg, hiszen ez határozza meg a virágföld
minőségét leginkább. Az olcsóbb, rosszabb minőségű földek általában tömörek, nehezek,
levegőtlen közeget biztosítanak a növények számára, amit hosszabb távon rosszul
visel a legtöbb növény. Az ilyen virágföldek alapja a rossz minőségű, kotus
tőzeg. Ha lehetőség van rá, kerüljük az ilyen földek használatát. Őszintén
szólva gondolkoztam rajta, hogy milyen növények esetében lehetne használni az
ilyen földeket is hosszú távon. Esetleg a tavi, mocsári növények jöhetnének
számításba, mivel ezek jobban elviselik a levegőtlen talajt, de a vizet nagyon
festené, hamar tyúkhúsleves színű lenne a tó. A jobb minőségű, nevesebb
virágföldek, talajkeverékek lazák, könnyűek, levegősek. Ezek alapját általában
jó minőségű, osztályozott tőzeg képezi. Az ilyen földekben a növények
megfelelően tudnak fejlődni. Leginkább a növénytermesztésben elterjedtek azok a
kiváló minőségű földkeverékek, amelyek alapja ez az osztályozott tőzeg,
amelynek típustól függően beállítják a kémhatását (hiszen a nyers tőzeg savanyú
kémhatású), tartós műtrágya is van keverve bele, illetve agyagásvány, hogy
növelje a kolloidtartalmat. A kolloidtartalom azért fontos, mert ezek a kis
méretű részecskék megkötik, tárolják, és leadják a tápanyagokat, valamint
jelentős pufferképességük is van. A kolloidtartalom növelése pozitív hatással
van a tápanyagok felvehetőségére nézve. Személy szerint én is ezt a
talajkeveréket használom, és szükség szerint keverek bele különféle adalékanyagokat.
Most nézzük is ezeket.
Tőzeg
Az általános részben írtam néhány
néhány szót a tőzegről. A tőzeg levegőtlen (anaerob) körülmények között lebomlott, és átalakult növényi szövet. Az átalakulás mértékétől függően beszélhetünk fehér tőzegről (még kevésbé átalakult, láthatóak a növényi részek, gyengén savanyít), barna tőzegről (már teljesen homogén szerkezetű anyag, savanyú kémhatású, pH=4) és fekete tőzegről, amely érett, alacsony szervesanyagtartalmú (kotu). A rosszabb minőségű virágföldek alapját gyakran a kotus tőzeg alkotja. Ennek eredménye, hogy a közeg levegőtlen lesz, a tápanyagok felvehetősége romlik, és befulladnak a gyökerek. A jobb minőségűek hosszabb ideig megőrzik levegős szerkezetüket,
savanyítják a közeget, javítják a vízháztartást. Hátránya, hogy a teljesen száraz tőzeg nehezen nedvesíthető be, és idővel a tőzeg összeesik, nem biztosít már kellően levegős szerkezetet. A savanyú kémhatást igénylő
növények (hortenziák, rovaremésztő növények, stb.) alapját a natúr tőzeg
képezze, amelyhez igény szerint keverhetünk kertészeti perlitet, különféle
mű-vagy szervestrágyákat, stb. A tőzeget az akvarisztikában is használják az
akvárium vizének savanyítására, és színezésére. Az ikrázó fogaspontyok ikráit is
tőzegbe szokták szárítani a további keltetéshez. A tőzeget bányásszák,aminek számos negatív hatása van. Sok élőhely tűnt már el, mivel a tőzeghez csak úgy férnek hozzá, ha a tőzeglápokat
lecsapolják. A legtöbb hazai tőzegláp is erre a sorsra jutott, és ennek
köszönhetően jelentősen lecsökkent számos hazai endemikus faj populációja. A
tőzeglápok élővilága ugyanis eléggé speciális, hazánkban például védettek ezek a területek. Elég csak megemlíteni a
kereklevelű harmatfüvet (Drosera
rotundifolia). A tőzegkészletek végesek, és idővel szükség lesz olyan
anyagra, amely helyettesíteni tudja ezt. Az egyik ilyen anyag lehet a
kókuszrost.
Kókuszrost
A kókusztermesztés
melléktermékeként keletkezik ez az anyag. A kókuszpálma terméshéját használják fel. Ez az anyag rostos, tartós szálakból áll. Közegként ezt darálva,
osztályozva használják fel. Forgalmazzák szárazon táblába, bálába préselve, zsákos kiszerelésben illetve paplanként (izolált növénytermesztésnél). Minőségben itt is vannak
különbségek. Három típusú kókuszrostot különböztetünk meg. Lehet mosatlan, amely semmilyen kezelési eljáráson nem esett át, sókat tartalmaz. A másik típus a mosott kókuszrost, ezen belül lehet olyan, amelyet többször átmossák vízzel, valamit olyan, amihez még kalciumot is adnak, hogy nagyobb legyen a közeg pufferkapacitása. Vízzel telítődve többszörösére duzzad. Lehet kapni natúr formában is, és hozzáadott műtrágyával is. Felhasználható közegként, csírázáshoz, gyökereztetéshez. A kókuszrost annyiban
előnyösebb a tőzeggel szemben, hogy közel semleges a kémhatása, könnyebben felveszi a vizet, kevésbé környezetterhelő, mivel melléktermékként keletkezik. További előnye, hogy mentes a különféle gyommagvaktól és kártevőktől.
Vörösfenyőkéreg
Általában orchideák közege
tartalmazza. Gyakran jön a kérdés, hogy más fenyőkéreg is használható-e? A
válasz, hogy nem. A legtöbb fenyőkéreg erősen gyantás, és savanyítja a közeget,
plusz a kioldódó gyanta se túl pozitív dolog. Ezek leginkább talajtakarásra alkalmasak. A vörösfenyőkéreg kevésbé
gyantás, gyengén savanyítja a közeget, és tartósabb a szerkezete. Az orchideák
mellett még más epifita növények (broméliák, levélkaktuszok, néhány kontyvirágféle,
páfrányfélék stb.) közegében is használható eltérő arányban. Ezt is különböző
méretben osztályozzák, és forgalmazzák. Én szoktam használni trópusi gumós,
talajlakó kontyvirágfélék közegébe is, nyilván kisebb arányban.
Nyírfakéreg
Újabban került bevezetésre a
növénytermesztésben. Leginkább az izolált termesztésben használják,
hideghajtatásban. Fűtött termesztő berendezésben a kezdetben túl sok hő
szabadul fel a kéreg bomlása miatt, és ez károsan hat a fejlődő palántára.
Fűtetlen fóliában viszont ez a plusz hő jól jön a gyökérfejlődés szempontjából.
A hobbi növénytartásban nem használják ezt a közeget, de az előnyei hasonlóak,
mint a fentebb említett vörösfenyőkéregnek. Annyi a különbség, hogy ez olcsóbb,
viszont hamarabb le is bomlik. Mérettől függően 2-4 évig használható, utána már
jelentősen összeesik, nem biztosít kellően levegős közeget.
Kertészeti perlit
Elsőként megjegyezném, hogy az
építkezési perlit nem megfelelő a növényekhez. Túlságosan apró, betömörödik. A
kertészeti perlit nagy előnye pont az, hogy kapható osztályozott, nagyobb szemcsemérettel (6 mm-ig), ennek
köszönhetően levegős közeget biztosít, nagy, porózus felülete van, és sok
vizet képes megkötni, plusz tápelemeket is. Ez az anyag vulkanikus kőzet alapú, amelyet
magas hőmérsékleten duzzasztanak, és így alakul ki ez a porózus, levegős
szerkezetű anyag. Semleges
kémhatású, nem oldódnak ki belőle anyagok, de levegős, kellően nedves közeget
biztosít, csíramentes, könnyű anyag. Leginkább a tömörebb, levegőtlen közegek javításához használható fel,
de önmagában is használható gyökereztetésre, esetleg magok keltetéséhez.
Találkoztam már izolált termesztésben is vele.
Agyaggranulátum
Ez égetett agyag,
talajkeverékekbe ritkán használják, leginkább cserépalátétbe, vagy a föld tetejére talajtakarásként. Utóbbi verzió hasznos lehet nyáron, mert a növény talaját hűvösen tartja a folyamatosan párologtató agyaggolyó, plusz nehezebben szárad ki a talaj. Télen azonban tovább vizes marad a talaj, ami már nem annyira előnyös. Ennek az anyagnak a lényege, hogy vizet képes felvenni, és azt
hosszabb ideig magában tartja, majd lassan adja le.
Lávakő
Vulkanikus eredetű kőzet, amely
porózus, lyukacsos szerkezetű. Talajkeverékekben hasznos lehet. Én személy
szerint citrusok és orchideák közegébe szoktam keverni, de levélkaktuszok
közegébe is jó lehet. A talajkeveréknek laza, levegős szerkezetet biztosít,
némi vizet is megtart,a kémhatást nem változtatja meg. Az akvarisztikában ezt
is használják, leginkább szűrőanyagként, vagy nagyobb darabokban dekorációként (találkoztam már akváriumi talajként is
vele). A porózus szerkezet megfelelő körülményeket biztosít a lebontó
baktériumok számára.
Szén
Elemi formában kisebb darabokban használható, leginkább az epifita növények közegéhez keverve.
Szén
Elemi formában kisebb darabokban használható, leginkább az epifita növények közegéhez keverve.
Vermikulit
Természetes eredetű szilikát-ásvány, amely hasonló a perlithez. Magas hőmérsékleten duzzasztják, így levegős szerkezetet, jó víztartó-képességet biztosít a közegkeveréknek. A kémhatása viszont már erősen változhat (pH=7-9), valamint negatív töltésű anyag, így a pozitív töltésű ionokat (pl. káliumion, magnéziumion, kalciumion) megköti.
Alginit
4-5 millió évvel ezelőtt keletkezett kőzet, amely leginkább talajjavításra alkalmas. Magas humusztartalmú, makro- és mikroelemeket tartalmaz. Javítja a talaj vízmegtartó képességét, valamint megnöveli a talaj tápanyagtartalmát. Közel semleges kémhatású (pH=7,6), szervesanyagtartalma (19%) szintén pozitív hatással van a talajra.
Homok
A homok típustól függően eltérő mennyiségben tartalmaz kvarcot. A folyami homok gyakran agyagos, ez nem minden növény számára
megfelelő. Ez keményítheti a közeget, így a lágy vizet igénylő növényekhez nem
alkalmas. A kvarchomok (80-98% kvarcot tartalmaz) nem keményíti a vizet, ezt az akvarisztikában is szokták
használni (homokszűrő, akváriumi talaj). A tengeri homok nem alkalmas a
növénytartásra, mivel sós, ezt kevés növény viseli el. A talajkeveréket lazítja
a homok, de az agyagos folyami homoktól be is tömörödhet. Csak homokba nem
érdemes ültetni növényt, mert így nem kap elég levegőt a legtöbb növény
gyökere. A folyami, mocsári növényekhez azért lehet így is használni, ezek
elviselik az ilyen közeget is. Homokot gyakran kevernek a pozsgás növények
közegéhez.
Apró szemű sóder, kavics
Ez szintén keményítheti kissé a
közeget, leginkább tavi, mocsári növények ültetéséhez használható, de a pozsgás
növények közegéhez is keverhető. Én az akváriumban osztályozott, apró szemű
sódert használok. A talajkeveréket kissé nehézzé, de levegőssé teszi, leginkább
lazításhoz ideális.
Kőzetgyapot
Kőzet alapú szálas anyag, amely
nem tartalmaz tápanyagot, de levegős, nagy mennyiségű vizet köt meg. Leginkább
izolált termesztésben (ez lehet zöldség, de dísznövény is) használják, mint
rögzítő, gyökerező közeg. Gyakran már a palántát is ebbe a közegbe vetik. A
vízzel együtt némi tápelemet is megtart. Az akváriumi növényeket is gyakran
ebben a közegben termesztik és értékesítik.
Komposzt
A házikertben nagyon hasznos, ha
komposztálunk. A megfelelően érett komposzt növények közegébe keverve jól felhasználható, hiszen szerves- és ásványi
anyagokban gazdag, megfelelő talajélettel rendelkezik. Levegős szerkezetű, jó vízmegtartó-képességű lesz tőle a talajkeverék. Továbbá talajjavításra, talajtakarásra is alkalmas. Ha lehetőségünk van, használjunk komposztot a talajkeverékhez. A nem megfelelően érett komposzt még tartalmazhat csíraképes gyommagvakat, valamint heterogén állagú.
Falomb
Leginkább az epifita növények közegéhez szoktam használni. Ha hosszabb távon gondolkozunk, akkor a kemény lombú fák levele alkalmas. Ilyen a különféle tölgyek, a platánok, szelídgesztenye, gyertyán levelei. Ezek éveken keresztül biztosítják a közeg levegős szerkezetét, és a bomlásuk során fajtól függően különböző mértékben folyamatosan cser-és huminsavak szabadulnak fel, amelyek gyengén savas irányba tolják el a kémhatást. A lehullott, száraz leveleket használhatjuk fel erre a célra. Száraz, szellős helyen több évig tárolhatóak a begyűjtött levelek.
Falomb
Leginkább az epifita növények közegéhez szoktam használni. Ha hosszabb távon gondolkozunk, akkor a kemény lombú fák levele alkalmas. Ilyen a különféle tölgyek, a platánok, szelídgesztenye, gyertyán levelei. Ezek éveken keresztül biztosítják a közeg levegős szerkezetét, és a bomlásuk során fajtól függően különböző mértékben folyamatosan cser-és huminsavak szabadulnak fel, amelyek gyengén savas irányba tolják el a kémhatást. A lehullott, száraz leveleket használhatjuk fel erre a célra. Száraz, szellős helyen több évig tárolhatóak a begyűjtött levelek.
Igyekeztem a leggyakrabban felhasznált közegeket felsorakoztatni, és a növénytartás, akvarisztika szempontjából lényeges tulajdonságaikat megemlíteni. A különféle közegeket a növény igényeitől ,és a közeg rendeltetésétől (csíráztatás, gyökereztetés, talajjavítás) függően eltérő arányban kell használni. Gyártókat nem írtam, mivel nem szeretném reklámozni egyik céget se. A jövőben tervezek hasonló típusú bejegyzést, de tápanyag utánpótlás témában.
Remek, hiánypótló bejegyzés. Eddig magam kísérletezgettem, részben angol nyelvű videók alapján, ahol teljes természetességgel kevernek többek közt perlitet és kókuszrostot a földbe, amikre itthon szabályosan vadászni kell.
VálaszTörlésEmlékszem az első zöldborsópalántáimra tavaly, amiket (kezdőként) valami rémes tőzegalapú, olcsó földbe ültettem. Azzal az erővel betonba is ültethettem volna...
Szóval köszönöm a posztot, így ügyesebben kísérletezgetek majd a keveréssel.
Köszönöm szépen, örülök, hogy hasznos volt!
VálaszTörlésAzt szeretném kérdezni, melyik a leg környezet kimélőbb közeg, amit még lehet is növény azaz palánta neveléshez használni. Nekem csak komposztom van.
VálaszTörlésA komposzt a leginkább környezetkímélő, hiszen a zöldhulladékot ezáltal újra felhasználod.
VálaszTörlés