Bókoló billbergia (Billbergia x windii)

Ez az otthonokban leginkább elterjedt bromélia. Tűrőképes, sokat virágzik, nem csoda hát, hogy ennyire elterjedt. A szülői a Billbergia nutans és a Billbergia rosea. Előbbi fajt gyakran összekeverik a windii-vel, azonban a nutans levelei vékonyabbak, fűszerűek, virágzati felleveleik szintén vékonyabbak, nyúlánkabbak.

Balra B. nutans, jobbra B. x windii

A virágzati fellevelekről még néhány szót. Ezek módosult takarólevelek, amelyek a virágbombókat védik a külső behatásoktól, valamint figyelemfelkeltő szerepük is lehet. Ez a Billbergia nemzetség esetében gyakran rózsaszín, de lehet lilás, piros, erős narancsos színű is fajtól, fajtától függően. Ezek a szép rózsaszín "szirmok" tehát nem maga a virág, csak színes levelek. A valódi virágok a virágzati tengely végén, a virágzati fellevelek közül bújnak ki, amelyeknél a zöld szín dominál, némi kék széllel, de a nemzetség többi tagjánál eltérhet ez az arány, akár teljesen kék is lehet a virágszirom (pl. B. pyramidalis). Ezt azért említettem meg, mert gyakran látom azt, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy melyik része is a virág ezen (és a legtöbb másik) a bromélián.

B. x windii virágjai

Gondozását tekintve nem túl igényes, ahogy azt fentebb már leírtam. Félepifita növény, így képes a talajon és a fák ágain is megélni. A gyökerei igazából csak kapaszkodásra szolgálnak, mivel tápanyagot és vizet a levelein keresztül vesz fel a növény. Ennek megfelelően igen széles skálán mozog az a talajkeverék, ami alkalmas az ültetésre. A legtöbb bromélia epifita, és a gyökerei nem viselik el a tömör, levegőtlen talajokat. A bókoló billbergia viszont elviseli ezeket a talajokat is. Ettől eltekintve én nem javaslom, jobb számára egy olyan keverék, amely tőzeget, fakérget, esetleg falombot vagy kertészeti perlitet tartalmaz. Nem kell törekednünk a tápanyagdús talajkeverékre. Az öntözővízre már illik jobban odafigyelni, és lágy, lehetőleg eső, vagy akváriumvizet használni. Kemény víz használata esetén sókiválások jelennek meg a levélen, ami egyrészt nem túl szép látvány, másrészt pedig csökkenti a levél víz-és tápanyagfelvevő képességét. Ettől eltekintve a növény keményebb csapvízzel öntözve is jól fejlődik. Ha már az öntözésnél tartunk, meg kell említeni, hogy jól bírja a szárazon tartást is, szinte sziklakerti körülményeket is elvisel. Tavasztól őszig jó, ha folyamatosan víz áll a levéltölcsérében, meghálálja a gyakori permetezést, de télen 10-15°C-os helyen teleltetve ritkán, 1-2 havonta elég megöntözni. Volt már olyan tél, amikor egyáltalán nem öntöztem meg, és azt is károsodás nélkül viselte. Ennek megfelelően eltűri az alacsony páratartalmat is ,de az ideális 65-80% között. Hőmérséklet szempontjából is tűrőképes növény, mivel akár fagypont körüli hőmérsékletet is elvisel, de a nyári 40°C-ot is. A legideálisabb telelőhely 15-20°C, lehetőleg világos ablak közepében van. Fényellátás szempontjából is tágtűrésű a növény, a szinte félhomályban is képes fejlődni, akár virágozni, valamint a szinte tűző napon is. Az ideális persze a kettő között, egy félárnyékos fekvés, vagy világos ablak. Nyárra ajánlatos kivinni a szabadba, és olyan helyet keresni neki, ahol különösen nyáron óvva van a déli napsütéstől. Tápoldatozni 4-5 ezrelékes általános tápoldattal lehet, de ezt csak tavasztól őszig 2-3 hetente, akár havonta, télen nem szükséges tápoldatozni.

Gyakran keresnek meg azzal a problémával, hogy nem virágzik a billbergiájuk. Az ok gyakran az, hogy nagy cserépben vannak. Ez a növény szeret szorongani. Sok sarjat nevel, de van, aki hajlamos sorozatosan nagyobb cserépbe ültetni. Az az igazság, hogy régen én is így tettem, majd mondták, hogy szeret szorongani a növény. Na két évig nem ültettem át, és lám, elkezdett virágozni. Attól kezdve minden évben virágzott, általában kétszer, néha három alkalommal is. Minden tő csak egyszer virágzik, ezután elpusztul, de addig még pár sarjat kinevel. Egy tő akár 2-3 évig is élhet még virágzás után. A virágzást elősegítik még a szárazabb körülmények, vagy a lehűlés. Gyakran nyáron egy gyengébb hidegfront után is képesek virágozni, pedig nyakig vannak vízzel. Rendszerint télen, és nyár derekán virágoznak, de igazából az év bármelyik szakában meglephet virággal. Még annyit a virágzásról, hogy a virágszár megjelenése még nem minden, azt ki is kell nevelnie a növénynek. Általában télen probléma a kevés fény, és a nem megfelelő vízellátás, és ebben az esetben bizony a virágszár fejlődése megáll. Sajnos így már én is jártam. Szóval ha télen virágzik a növényünk, igyekezzünk több vizet adni neki, és mindenekelőtt világos helyre tenni.
Idővel azért ráfér ezekre a növényekre is az átültetés, tőosztás. A legjobb erre egy kellemes tavaszi nap. Ekkor a régi, elhalt töveknél általában könnyen enged, és a telepet 3-6 töves darabokra szét lehet választani, majd újra cserepekbe ültetni külön-külön. Ennél a mozzanatnál ajánlatos erősebb kesztyűt használni, mert a növény levelének a széle erősen fogazott. Szabad kézzel elég fájdalmas tud lenni a tőosztás, tapasztalatból írom...