"Télálló" banánok

A bejegyzés elején egy általánosabb jellemzést olvashattok a jobb fagytűréssel rendelkező banánokról, utána pedig külön-külön mutatok be néhány banánt.

Az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az úgynevezett télálló banánok. A télálló szó a címben azért került idézőjelbe, mert a télállóság, mint fogalom nem egységes mindenhol. Egy növény adott területen akkor télálló, ha ott mindenféle takarás, és védelem nélkül képes túlélni a telet. Nos, olyan banán nem igazán van, ami idehaza mindenféle védelem nélkül képes túlélni a teleket. Kivételes esetek vannak, ha védettebb helyre van ültetve, vagy mediterrán hatású területen van (pl. Baranya megye déli része), déli lejtőn, de a városi hőszennyezés is segítheti a növény túlélését. Az azonban szinte teljesen biztos, hogy a növény áltörzse elfagy szinte a földig, vagy még lejjebb, és onnan hajt ki késő tavasszal. Helyénvalóbb, ha a fagytűrő jelzőt használjuk. A fagytűrőséget befolyásolja még a növény szöveteinek érettsége (minél idősebb, érettebb a szövet, annál jobban bírja a fagyot), a növény genetikája (fajon belül is lehet eltérő a fagytűrőség, erre majd mutatok példát is), a növény víztartalma, illetve a talaj minősége. A fiatal növényeket azonban ajánlatos fagymentes helyen teleltetni, amíg nem lesznek legalább 1-1,5 méter magasak. Általában egy benti teleltetés után kiültethetőek a sarjak, kellően megerősödnek. Ez a teleltetés, fagytűrőség, takarás téma elég nagy, valószínűleg erről írok majd egy külön bejegyzést is. A lényeg, hogy ezeket a banánokat takarni kell. A növény föld alatti rizómája bírja legjobban a fagyot, legkevésbé a levelek. A takarások pedig ezeknek megfelelően változhatnak. A legegyszerűbb az, ha az ember levágja a föld felett az áltörzset, nagy kupac lombot, szalmát hord rá, és fóliával beborítja az egészet. A másik véglet az, ha az ember nagyobb részt meghagy az áltörzsből (1-1,5 métert, vagy még többet), köré jól szigetelő takarást épít, amit belülről fűtéssel fagypont felett tart. Előbbi esetben a növény szinte a nulláról kezdi a fejlődést, míg utóbbi esetben onnan, ahonnan késő ősszel elvágtuk. Akkor kezdenek megindulni igazán a növények, ha a talaj már kellően felmelegedett, ez gyakran csak május eleje, közepe környékén teljesül. Ősszel (utóbbi években már inkább telet mondanék) akkor vágom vissza a banánokat, ha már jönnek a komolyabb, -5°C-nál hidegebb esték.

Nem túl szép látvány, de csak a levelek fagytak meg, az áltörzsek sértetlenek.

A levelek lehet, hogy már korábban lefagytak a gyengébb talajmenti fagyoktól, ezzel ne törődjünk. A lelógó élettelen levelek védik az áltörzset a további gyenge fagyok ellen. Persze nem kötelező ezt így kivárni, sokan a biztosat választják, és az első fagyok előtt visszavágják a banánt ,és takarják. Természetesen vannak egyéb takarás megoldások is, erről is egy későbbi bejegyzésben írok részletesebben. A banánok általános gondozásáról se írok most, hosszú lenne, és erről külön bejegyzésben írtam. A teleltetésüket leszámítva nem különböznek gondozás szempontjából a többi, kevésbé fagytűrő banánfélétől. Nézzük is ezeket a fagytűrő banánokat!

Japán kenderbanán (Musa basjoo)

Musa basjoo

A cím hallatára biztosan ez a banán ugrott be, nekem is ez volt az első fagytűrő banánfajom, ami azt illeti. Olyan ez, mint az akvarisztikában a guppi, vagy az aranyhal, szinte mindenki ezzel kezdi. Ez a legelterjedtebb télállóként megnevezett banánfaj, gyakran elhagyják a japán jelzőt, és csak simán télálló banánként említik. A származása azonban árulkodik a tulajdonságairól. Japán szigetein őshonos, ott is felhatolva egészen a hegyvidékekig. A különböző magasságokban eltérő fagytűréssel rendelkező típusokat találtak, ennek megfelelően nem egységes a Musa basjoo fagytűrősége, származási helytől függően eltérő. Ez az érték -12°C és -20°C között változhat (a rizóma fagytűrősége), tehát ha van lehetőségünk, akkor biztos forrásból származó fagytűrőbb fajtát válasszunk. A fagytűrőbbek a Sakhalin, Sapporo fajták. Sajnos ezek kisebbre is nőnek, általában 2,5-3 méter magasra, míg egy átlagos típus 4,5-6 méter magasra is megnőhet. Viszont ha nem fűtött takarással teleltetjük, akkor sose lesz 6 méter magas. Az áltörzsek fagytűrősége közel azonos, -7°C alatt maradandóan károsodnak, de már enyhébb fagytól is szenvednek fagyási sérüléseket. Ha nincs biztos forrás, akkor nehéz megtudni a származását, de érdemes olyan sarjat beszerezni, ahol látszik, hogy a telep erős növekedésű, jobb fagytűrőségű. Tehát ki kell faggatni a gazdáját, hogyan takarja, mennyire fagyzugos helyen van a telep, mennyire szélvédett, stb. Ha kertészettől vásároljuk, akkor általában ezekre a kérdésekre nem kapunk megfelelő választ. Télálló, és kész, vedd meg. Megjelenését tekintve a levélnyél világoszöld, fajtától elérően lehet kissé sárgásabb, ritkán vörös, amely átterjed az áltörzs egészére is. A levél felszíne matt zöld, amolyan "tipikus" banánlevél. A fonáki részen enyhén hamvas. Az áltörzs is zöldessárga, gyakran barnás foltokkal, míg a rizómához közeli alapi részen erős rózsaszín, akár vörösödő színt mutat.

M. basjoo virágzat

Amiért sokan szeretnének banánt tartani, annak elég gyakori oka maga a termés, hogy saját banánt ehessenek. Az a rossz hírem, hogy akkor ne M. basjoo-t válasszatok. Ennek több oka is van. Legjobb körülmények között is júniusban kezd virágozni a növény, amely elhúzódhat egészen a fagyokig. A terméséréshez legalább 6-7 hónapra szükség van. Lehet számolni, hogy ez igencsak a tél közepe nálunk.

M. basjoo virágok

A termések sajnos érzékenyek a fagyra. Jöhet a jogos reakció, hogy fűtött takarást húzunk rá télire. Ez is problémás, mivel a leveleket le kell vágnunk, így a növény nem tud szervesanyagot készíteni, és kevés eséllyel nevelni ki a terméseket. Plusz a legtöbb takaráson belül elég kevés a fény, de ez már részletkérdés. Ha netán fűtött fóliában, vagy üvegházban van, és beérnek a termések, akkor se számítsunk nagy csodára. A termések 5-6 cm hosszúak, nem igazán édesek, és tele vannak borsó méretű fekete magokkal. Szóval nem az a tipikus bolti banán.
A szelet nem tűri túl jól, alig látni olyan banánt, amin ne lenne pár hasogatott levél. Ezért, és a fagyvédelem miatt is célszerű védett helyre ültetni. A teljes napfényt jól tűri, napégést csak vízhiánnyal karöltve szenved.
Ha szaporítani szeretnénk, akkor a sarjak 40-50 cm mérettől már általában gyökeresek, és leválaszthatóak. Az első 2-3 lomblevelet mindenképp meg kell várni leválasztás előtt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyökér nélküli sarj sajnos nem fog meggyökerezni.
A díszítő értéke mellett a levélnyélben lévő rostjait is felhasználják különféle kötelek, vitorla, ruhák, sőt papír előállítására is. Hasonló felhasználású a Musa textilis is.

Darjeeling banán (Musa sikkimensis) és fajtái

Musa sikkimensis 'Red Tiger'

A Himalája északi részén őshonos faj. Nyilván nem a csúcson található az élőhelye, de felhatol a hóhatáron túlra is. Felépítésben nagyon hasonlít az előző fajra, azonban annál robusztusabb, magasabbra is nő nála (5,5-6 méter), valamint a levelei jobban ellenállnak a szélnek. A levélnyél, a levélfonák valamint az áltörzs is gyakran hamvas bevonatú. A levélfonák narancsos, vöröses színnel átszőtt.  A vöröses szín az egész növényen megjelenik, az áltörzsön is, bár itt inkább sötétebb, barnás. A különböző fajtái eltérő mértékben csíkosak a levélfelszínen, amely átüt a levélfonákra is. Ilyenek például a Red Tiger, Bengal Tiger fajták. Ezeket a banánokat pont a jó fagytűrőség, és a csíkozottság miatt tették közkedveltté. A probléma ott kezdődik, hogy csak a fiatal növények csíkosak. Kb. embermagasság felett már alig, vagy egyáltalán nem jelennek meg ezek a dekoratív sötétbordó csíkok. Az alapfaj egész hamar elveszíti a csíkjait, de a különböző fajtákat olyan irányba szelektálták, hogy minél tovább megtartsák ezeket a csíkokat, de 2 méter feletti magasságnál már ezek is ritkán csíkosak. Láttam már nagyobb, csíkos M. sikkimensis 'Bengal Tiger'-t, de ez kissé árnyékosabb helyen volt, talán ez volt az oka annak, hogy még csíkos volt. A tűző napot egyébként ez a banán is jól bírja. Fagytűrőség tekintetében kissé elmarad az előző fajtól, -12-15°C körül alakul. További hátránya, hogy a sarjak későn gyökeresednek meg. Gyakran az 1-1,5 méter magas sarjak se gyökeresek még. A sarjak leválasztásánál legyünk körültekintőek, inkább ássunk a sarj alá, és ha biztosan van elég saját gyökere, csak akkor válasszuk le.
Ami pozitív tulajdonsága, hogy a termése kissé nagyobb, édesebb, az ehető kategóriába sorolják, viszont a termésében ennek is találhatóak magok. A pozitív tulajdonságainak köszönhetően fel is használták keresztezési alapként egy jó fagytűrő, de ehető termésű banán létrehozásánál. Megszületett a Musa 'Helen's Hybrid' fajta, amelynek a másik szülője egy jól ismert étkezési banán, a Musa 'Chini-Champa'.

Arany lótuszbanán (Musella lasiocarpa)

Kína Yunnan tartományában őshonos faj. Nem nő túlságosan magasra, maximum 1,5-1,8 méter magas lesz. Fagytűrőségét tekintve a  Musa sikkimensis fajhoz hasonlóan -12-15°C-ot bír. Zömök felépítésű banán, rövid, tömzsi áltörzset nevel. Levelei egyszínű zöldek, kékes, hamvas árnyalattal, kissé viaszos felszínnel, amely a levélfonákon, levélnyélen erőteljesebben megjelenik, és átterjed az áltörzsre is, amely sárgás,zöldes színű. A virágja mélyen ül, függőleges, nem nyúlik ki oldalra, mint a legtöbb banáné. A fellevelek nagyon szép sárga színűek, erről is kapta a nevét. A termése sajnos kicsi, maggal vannak tele.

Virágzó telep (sajnos egyelőre netes képet tudok mutatni a virágzatról)

A tűző napot is tűri, de félárnyékos helyen is jól fejlődik. A levelei jól ellenállnak a szélnek, nehezebben szakadoznak be. A sarjak ennél a fajnál viszonylag korán leválaszthatóak, de várjuk meg itt is az első 2-3 lomblevelet. Ami plusz érdekesség, hogy a gyökér nélküli sarjak meggyökeresedhetnek kellően párás helyen, persze ha elég fejlettek hozzá.
Alacsony, dekoratív faj, amely könnyebben takarható a többi jó fagytűrőséggel rendelkező banánhoz képest.

Pink banán (Musa velutina)

Musa velutina (netes kép)

Ez a faj is szintén 1,5-1,8 méter magasra nő meg, viszont kevésbé fagytűrő. -10-12°C alatt már maradandó károsodást szenved a növény. Jól tűri a napos elhelyezést, de árnyékosabb helyen is megfelelően fejlődik. A levelek, levélnyelek és az áltörzs is zöld színű, a széleken rózsaszínnel futtatva. A virágzati fellevelek és a termések erős rózsaszín színűek, amelyről a nevét is kapta. Egészen könnyen, gyorsan virágzó faj. A termések 4-5 cm nagyságúak, ehetőek, viszont ebben is magok találhatóak. A sarjak leválasztásánál hasonlóan járjunk el, mint a M. basjoo esetében is, várjuk meg legalább az első 2-3 lomblevelet. Hasonló faj a Musa ornata is, ennek azonban inkább lilásak a fellevelek, termések, amelyek nyúltabbak.

Hóbanán (Ensete glaucum)

Ensete glaucum (nem saját növény)

Az utóbbi pár évben vált népszerűvé ez az Afrikában őshonos banánfaj. Tipikusan hozza az Ensete nemzetségre jellemző alkatot: rövidebb, vastag áltörzs, amely az alapjánál erősebben kiszélesedik, megnyúlt levelek. Nagyon hasonló faj az E. ventricosum, azonban ennek a fajnak nem hamvas se az áltörzse, se a levélnyele, levélfonákja, plusz a levelei inkább függőleges helyzetűek. Papírforma szerint -14-17°C-ig bírja a fagyot, emellett közel 6 méter magasra nőhet meg. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy fejlődés szempontjából eléggé érzékeny a hidegre. A fagyok után kiültetett példányok nagyon lassan, vontatottan indultak meg, és csak a kimondottan forró időszakokban, nyár derekán fejlődtek igazán gyorsan. Télen is ajánlatos 15°C felett teleltetni, különben nagyon nehezen indul meg tavasszal a növény. Ez az oka annak is, hogy kevés a kinti teleltetésével, és tényleges fagytűrésével kapcsolatos tapasztalat. A szelet elég jól bírja, de azt nem árt tudni a nemzetséggel kapcsolatban, hogy sarjakat csak abban az esetben hoz, ha a növény már elvirágzott, vagy súlyosan megsérült. Szaporítani magról szokták, illetve az áltörzs levágásával. A gyökérnyak felett 5-15 cm-el (attól függ, hogy mekkora a növény) le kell vágni az áltörzset, és többnyire pár hét múlva a központi hajtáscsúcsból sarjak tömege bújik ki, amelyek idővel meggyökeresednek, és szétültethetőek. Természetesen ez azzal jár, hogy az anyatő elpusztul. Ezért se igazán kockáztatják a hazai glaucum tartók a növényük kint hagyását, hiszen nincs tartalék, és a fázósággából nem arra következtetünk, hogy bírja a megadott negatív hőmérsékletet. Ettől függetlenül érdemes lenne megkockáztatni a kinti teleltetését, de nagy rá az esély, hogy ha át is telel, akkor lassan fog fejlődésnek indulni.
Még annyit róla, hogy ehető termést ne várjunk róla, ugyanis a termései kicsik, tele vannak maggal, és nem is édesek. A virágzat egyébként sok virágzati fellevelet tartalmaz, erőteljesen kinyúlik az áltörzsből, végül bókoló formát mutat.
Mint érdekesség jó lehet, egyike a kevés fagytűrő Ensete fajnak, de érdemes lenne megpróbálkozni a kinti teleltetésével is. Sajnos még elég borsos az ára (köszönhető ez a nehézkes szaporításnak), így erre valószínűleg várni kell.

Musa itinerans var. xishuangbannaensis 'Mekong Giant'

Netes kép az idősebb áltörzs mintázatáról

Ez a szép hosszú nevű banán az utóbbi évek nagy felfedezettje Kína Yunnan tartományából. A Mekong Giant fajtát Brian Williams szelektálta. Róla még fogok írni, elég sok újabb Alocasia és Colocasia fajta is az ő munkásságának eredménye. Annyit azonban megemlítenék rögtön ezzel a banánnal kapcsolatban, hogy hazai tapasztalatok még nincsenek vele kapcsolatban, így amit megosztok veletek, az inkább érdekesség, mint biztos, hazai tény. Méretei tekintve valóban gigantikus, a melegebb éghajlaton nevelve (ahol télen se éri komolyabb fagy) megnő akár 12 méter magasra is. Ahol télire takarni kell a fagyok ellen, ott 6-7 méterre nő meg. Fagytűrősége is kiemelkedő, állítólag -20-22°C-ig bírja a hideget. Megjelenésében leginkább a basjoo-ra emlékeztet, annyi különbséggel, hogy ennek az áltörzsén idővel rozsdavörös, barnás sávok jelennek meg, amely a virágzatban is megjelenik. A levelei, áltörzse is kissé nyúlánkabb, mint a basjoo esetében.
Történtek már próbálkozások a beszerzését illetően, azonban vagy túl költséges, vagy nem a megfelelő banán érkezett meg. Elméletben sikerült már beszerezni itthon belőle, de a gyakorlat azt mutatja, hogy azok nem fejlődtek kellően, egyáltalán nem hozták a várt hatalmas méreteket. Reméljük ami késik, nem múlik.

Vannak még más, fagytűrő banánok is, például a Musa itinerans 'Indian Form', azonban ez még újabban felfedezett banán, amelyről kevesebb a tapasztalat. Vannak más, színesebb banánok, ehető terméssel, amelyek már évek óta beszerezhetőek, de gyengébben fagytűrőek. Ezek a teljesség igénye nélkül: Musa itinerans 'Burmese Blue', Musa balbisiana 'Thai Black'.