Hogyan termesszünk saját banánt?

Ebben a bejegyzésben szó lesz a termeszthető fajtákról, milyen feltételekre van szükség és hogy mire kell figyelni a termesztés során, hogy végül saját banánt ehessünk?

Musa acuminata 'Dwarf Cavendish'

Kezdjük is ott, hogy a banán nem fa. Maga a banánfa egy téves, rosszul használt elnevezés, hiszen lágyszárú növényről van szó.
A következő fontos szempont, hogy milyen banánok termései ehetőek, és melyeké nem?

Technikailag mindegyik banán termése ehető, viszont nem mindegyiket éri meg megkóstolni. Azt nevezzük ehetőnek, aminek van is némi élvezeti értéke, ilyenek a desszert, illetve főzőbanánok. Amik nem sorolhatók ide, azoknak a termései kicsik, vagy kevés a gyümölcshús, sok, nagy méretű mag található bennük, nem édesek, kellemetlen ízűek, illetve ezek tetszés szerinti variációja. Nálunk talán a legelterjedtebb banán a Musa basjoo, amit sokan télálló banánként emlegetnek. Erről a banánról itt olvashattok bővebben. Nos ez a típus sajnos nem hoz ehető termést, hiába virágzik sokaknál.
Az ehető fajták közül én két típust különböztetnék meg. Az egyik az, ami akár cserépben nevelve is hoz termést, vagy úgy, ha tavasztól őszig ki van ültetve, és csak télire kerül cserépbe. Ide sorolnám a Truly Tiny, Super Dwarf Cavendish (Tropicana), Dwarf Cavendish, egyéb Cavendish fajtakör banánjai (Double Mahoi, William's hybrid, Gruesa Palmera, Grand Nain, stb), Goldfinger, Mona Lisa, Rajapuri, Dwarf Brazilian, Dwarf Namwah, Dwarf Orinoco, Red Dacca fajtákat. Ezek jellemzően 1,2-3 méter közötti magasságot érnek el, tehát még mozgatható méretűek. A másik típusba azokat sorolnám, amik hoznak ehető termést, de már nagyobb méretűek, 3-6 méteres magasságúak. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők: Paradisiaca, Blue Java (Ice Cream), Chini-Champa, Orinoco, Gros Michel, Lady Finger, Manzano, Saba, Lacatan, Rhino Horn.
Lenne még egy harmadik csoport is. Ezek a fajták azok, amiket úgy hirdetnek, hogy fagytűrőek, és ehető termésűek. Ez lenne a tuti, igaz? Nos, a helyzet azonban az, hogy ezek még nagyon új fajták, nincs velük sok tapasztalat, azt pedig végképp nem tudjuk, hogy a mi klímánkon mennyire működnek ezek a "csodabanánok". A probléma ugyanis az, hogy viszonylag rövid itthon a tenyészidőszak. Ez lényegében a fagymentes időszakot jelöli. Ez ugye országrészenként eltérő, de nagy általánosságban április és november közötti időszakot jelenti. Ez 6-7 hónap jó esetben. Ha ennek az időszaknak az első 1-2 hónapjában kezd el virágozni a banán, akkor van rá esély, hogy beérik a termés. Ellenkező esetben vagy fűtött takarás kell neki, vagy lefagy a termés. A beéréshez ugyanis kell 4-6 hónap, ami a mi klímánkon inkább a 6, mint a 4. Ha betakarnánk télire, akkor a leveleket le kell vágni. A terméséréshez viszont kellenek a levelek, szóval ez nem biztos, hogy működő módszer. De érdemes velük próbálkozni a kísérletező kedvűeknek. Az elsők között a Helen's hybrid jött létre ilyen céllal, aminek termései még magvasak, de jó fagytűréssel rendelkezik. Aztán már újabb fajták a Hajaray, Dajiao, Dhusray, Himalayan Fruit. 

Musa 'Grand Nain' és környezete

Most nézzük azt, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a növényünk megfelelően fejlődjön, virágozzon, és termést hozzon? Az általános részben már írtam nagy vonalakban a banánok gondozásáról, de itt most kimondottan az ehető termést hozó fajtákra koncentrálok. A főzőbanánok általában melegigényesebbek, mint a desszertbanánok. Előbbieket itthon ritkábban lehet beszerezni, és nem is jellemző, hogy ezt keresnék az emberek. A desszertbanánok hasonló igényűek. Hőmérséklet szempontjából vannak hidegtűrőbbek, de általánosságban 15°C alatt már fáznak. Ha tartósan ennél hidegebb helyen vannak, a gyökerek fáznak meg első körben, nem vesznek fel vizet, megrohadnak, majd ez átterjed a rizómára. Teleltetéshez legalább 15-18°C-ra van szükség. Az ideális a 20°C feletti hőmérséklet, hogy tudjon fejlődni is a növény.
Mivel nagy leveleket nevelnek, ezek a növények fokozottan víz- és tápanyagigényesek. Téli időszakban vissza kell fogni a vizet, pláne ha 20°C alatt tartjuk. Szobahőmérsékleten két öntözés között kicsit kiszáradhat a földje. Tavasztól őszig viszont legyen folyamatosan nedves a földjük, hogy folyamatosan annyi vizet vegyenek fel, amennyit csak akarnak. Téli időszakban havonta egy alkalommal levéldísznövényeknek való, vagy nitrogén-kálium túlsúlyos műtrágyával meg lehet kínálni a növényt, de csak akkor, ha szobahőmérsékleten van, és aktívan fejlődik. Hűvösebb teleltetés esetén felesleges a műtrágya. Tavasztól őszig cserépben tartva hetente mehet a tápanyagok pótlása. Ha ebben az időszakban ki van ültetve, akkor ültetéskor érdemes az ültetőgödörbe rakni jó adag szerves trágyát. Cserepes tartásnál is lehet adni szerves trágyát, amikor nagyobb cserépbe át van ültetve. 

Beszéljünk egy kicsit a cserepes tartásról. Ebben az esetben ugye egész évben cserépbe ültetve marad a növény. Számolni kell azzal, hogy a növény általában ilyenkor később éri el a virágzó méretet, és kisebb fürtöt is nevel. Ennek az az oka, hogy nem tud kellő mennyiségű tápanyagot felvenni. Ha kisebb növényt sikerül beszerezni, akkor figyelni kell, hogy a gyökerek mennyire szőtték át a talajt. Ha már a cserép alján bújnak a gyökerek, és a cserepet lehúzva egyben marad a földlabda, és bőven látjuk a körbenőtt gyökereket, mehet 2-3 mérettel nagyobb cserépbe. Végül, egy kifejlett növénynek kellhet 80-100 literes edény is ahhoz, hogy szép nagy fürtöt ki tudjon nevelni. Ültetéshez mindenképp valamilyen laza, levegős talajkeveréket javaslok. Ha bolti földet vásárolunk, mindenképp jobb minőségűt vegyünk, mivel az olcsó multis virágföldek betömörödnek, levegőtlenek lesznek, és a növény csak fulladozik, vegetál bennük. Ha magunk keverjük a talajkeveréket, használhatunk tőzeget vagy kókuszrostot, amit nagy szemű kertészeti perlittel lazíthatunk, illetve rakjunk bele marhatrágyát, komposztot, vagy egyéb érett, állati eredetű szerves trágyát.

Télen igyekezzünk minél világosabb helyre rakni a növényt, nyáron azonban a déli tűző naptól óvjuk. Árnyékos helyen nem fejlődik jól, megnyúlik, de a tűző nap már megégeti. A legjobb az, ha körülbelül 10-11 óráig kap közvetlen napsütést, majd késő délutántól napnyugtáig ismét. Nagyon száraz levegőjű helyen a levélszélek megbarnulnak, megégnek, ezért érdemes őket párásítani, vagy sűrűbb, növényekkel dúsabban beültetett helyre rakni, ahol párásabb a mikroklíma.

Nézzük a továbbiakban azt, hogyan is zajlik le a banán életciklusa kicsi sarj korától egészen addig, amíg a tő elpusztul. Egy növénynek általában 2-3 év kell legalább, hogy elérje a virágzó méretet. Ez a trópusokon, ahol állandó melegben fejlődik, 6-12 hónap. Honnan tudjuk, hogy mikor éri el a virágzó méretet? A növényben genetikailag kódolva van, hogy hány darab levél után hoz virágot. Ez fajonként/fajtánként eltérő, de ideális esetben, ha kinevelte a kellő mennyiségű levelet (26-32 db), utána virágot nevel. Ha rosszabb körülmények között van tartva, és nem fejlődik dinamikusan a növény, akkor ez a levélszám megnő. Ezért húzódhat el egy cserépben tartott, gyengén tápozott növény virágzása akár 6-8 évig is. Virágzás után a növény már nem képes új levelet hozni, mivel a virágszár a hajtáscsúcs közepéből nő, és nincs helye új levélnek. Ezért tehát virágzás után, ha beértek a termések, elpusztul az anyatő, viszont addig bőségesen hoz sarjakat. 

Banánvirágzat alulnézetből termős virágokkal

Miből látjuk, hogy pont virágzás előtt áll a növény? A levelek egyre kisebb távolságban fejlődnek egymástól, "megül" a növény teteje, és a virág előtti levél már jóval kisebb, zömökebb, angol nyelvterületen "flagleaf" néven említik ezt a levelet. Utána már biztosan jön a virágbimbó is. Ebben az időszakban fontos, hogy sok vizet kapjon a növény, ellenkező esetben a virágfürt nem tud kellően kinyúlni, és a termések bent ragadnak az áltörzsben. A banánok virágzatának egyedi felépítése van. Az alapi részen (az áltörzshöz közelebbi felén) fejlődnek a termős virágok, amik majd később termésekké fejlődnek. Itt több szinten, úgynevezett "kezek" fejlődnek, amelyek "ujjakra" oszthatók, amik az egyes banántermések. Hogy mennyi kéz, és ujj fejlődik, az egyrészt fajtára jellemző, másrészt fejlettségtől is függ. Minél nagyobb, fejlettebb a növény, és minél több nagy, egészséges levele van, annál több, és nagyobb termést fog nevelni. A termős virágok után általában steril virágok nyílnak, majd alattuk a porzós virágok. Az egyes kezeket színes virágzati buroklevelek védik, amelyek folyamatosan nyílnak, alattuk szabaddá téve a virágokat. Ezek a buroklevelek pár nap alatt lepotyognak maguktól. 

Teljes virágzat, visszavágás előtt

Maga a virágzás hónapokig elhúzódik, mert a virágzaton belül nagyon sok a porzós virág. Ezekre viszont nincs szükség, mert az ehető banánok többsége magnélküli, és önporzó. A virágzás folytatása azonban energiát igényel. Hogy ezt a plusz energiát a termésekre tudja fordítani, érdemes levágni a virágszár azon részét, ahol már csak porzós virágok találhatóak. Ezt a termős virágok alatt 2-3 szinttel érdemes. Kis helyet kell hagyni a száron, hogy vissza tudjon száradni. Amíg kinyílik az összes termő szint, az több hétbe is beletelik, de általában 3-5 hétnél nem tart tovább. Utána a növény már a termések növesztésére tud koncentrálni.

Banánvirágzat hosszmetszeti képe a porzós részekkel

A termések beérése pedig további 4-6 hónapot vesz igénybe. Ezidő alatt érdemes kiegyenlítetten öntözni. Az érés közeledtét jelzi, hogy a kezdetben szögletes termések kezdenek kikerekedni, szép ducik lesznek. Ebben az időszakban hirtelen nagy mennyiségű víz okozhatja azt, hogy a termések héja felreped. Ezek gyakran tönkremennek még érés előtt. Meg lehet próbálni azt, hogy le kell vágni a felrepedt terméseket, almával be kell zacskózni, hátha beérnek. A teljes fürt felülről lefelé kezd érni, nem egyben az egész. Ha az egészet egyben szeretnénk beérlelni, akkor ahogy elkezdenek sárgulni az első termések, le kell vágni a fürtöt, és almával bezacskózni. Melegebb helyen gyorsabban, hűvös helyen lassabban sárgulnak be a zöld termések, de a 16-18 °C az ideális. Almára azért van szükség, mert érés során (mint a legtöbb gyümölcs) etilént termel, amely egy gáz nemű, érést gyorsító növényi hormon.

A fürt súlya változó, de 3-50 kg közötti lehet. Legelterjedtebb gyümölcstermő típus a Dwarf Cavendish. Ez általában 5-25 kg közötti fürtöt képes nevelni, fürtönként akár 80-100 db kis banánnal.

Előfordulhat, hogy ki van ültetve a növény, és az ősz közeledtével már hűlnek az éjszakák, de a termés még nem ért be. Ebben az esetben a tartós 10 fok körüli éjszakák esetén már fel kell szedni a növényt, cserépbe rakni, és bevinni a telelőhelyre. Általában van annyira erős a növény, hogy ez a művelet se jelent gondot a termés nevelése szempontjából, tehát ha jön a hideg, bátran szedjük fel a banánt, nem rúgja el a terméseket. A felszedésről, teleltetésről itt olvashattok részletesebben.
Szó volt még a sarjakról. A sok sarj se annyira ideális, hiszen nem az anyatőre fordítódik az energia. Én általában ősszel, felszedéskor választom le a sarjakat. Csak egy, a legnagyobb sarjat hagyom meg, és esetleg azokat, amiket nem lehet könnyen leválasztani, hogy ne roncsoljam túlságosan az anyatő gyökérzetét. A leválasztást éles ásóval, vagy erős, nagyobb késsel végzem. Az anyatő, és a sarj találkozásánál egy határozott, függőlegesen lefelé irányuló mozdulattal megoldható az operáció. Azoknak a sarjaknak, amiknek van már legalább 2-3 levele, általában gyökeresek, és le lehet választani. A termőre fordulást le lehet rövidíteni azzal, ha a legnagyobb sarjat meghagyjuk, hiszen ez nincs bolygatva, tud tovább fejlődni. Ezzel a módszerrel akár már az egy évesen is képes virágozni. Miközben az anyatő a termést neveli, addig a sarj tud nőni, és mire beérik a termés, addigra már a következő szezonban virágzóképes méretűre nőhet. Ehhez persze sok víz, és tápanyag kell.

Remélem kedvet csináltam ahhoz, hogy minél többen saját banánt neveljetek. A saját termés sokkal finomabb a boltinál, hiszen nem zölden szedik le. Van ideje kellően beérni, hogy ki tudjanak alakulni a megfelelő íz-és zamatanyagok. Az ilyen termés krémesebb állagú, finomabb, banánosabb.