Miből lesz a cserebogár?

Hogy miről is lesz itt szó? Elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy milyen darabkát vegyünk meg a hőn áhított Philodendron-ból, és milyet ne, vagy csak szimplán hogyan kezeld az olyan dugványt/szárdarabkát, ami kisebb-nagyobb odafigyelést igény, hogy aztán nálad is szép, erős növénnyé fejlődjön. Bizony, most megint nem a muskátliról olvashattok.

Philodendron melanochrysum fejdugvány

Felépítés

Először is jöjjön egy kis növényi anatómia. Ez szerintem fontos ahhoz, hogy majd tudd, mi miért, és hol fog fejlődni a növényen.

Ez itt egy Monstera deliciosa 'Albo-variegata', small form részlet. Korábban ez volt a borsingiana, de hosszú, ne menjünk bele. Szóval a jól ismert tarka Monstera. Ennek a növénynek a felépítése szinte teljesen megegyezik az általunk gondozott kúszó-mászó Philodendronok, Monsterák, Syngoniumok stb. felépítésével. Alapvetően megtalálható a növény szára, ami a növény életmódjától függően lehet hosszabb, vagy rövidebb. Általában a fára kúszó, lián típusú növények szára nyúltabb, míg a talajon kúszó növényeké zömökebb, rövidebb. A száron találhatóak úgynevezett szárcsomók, szakmaibb elnevezéssel nóduszok. A szár ezen pontjain történik a lényeg. Itt fejlődnek új levelek, a virágok, a Philodendronoknál, Syngoniumoknál jellemzően itt fejlődnek a gyökerek, illetve a levelek tövénél, a nóduszon találhatóak rejtetten az alvórügyek. A Monsterák esetében a gyökerek nem csak a nóduszon jöhetnek, de a száron is. 

Melyik növényi szerv mire való?

Alap dolognak tűnhet, de azért nem baj, ha beszélünk róla. A levelek azért szükségesek a növény számára, mert itt történik a fotoszintézis jelentős része, amikor a növény táplálékot készít magának. Valamint a növény a levélfelületen keresztül tud párologtatni. Ezeken a gázcsere-nyílásokon keresztül a növényt vizet tud leadni, illetve felvenni a levegő páratartalmából. A levél felületén keresztül tud felvenni vízben oldott tápanyagokat is. Amikor ezt használjuk ki, akkor az ilyen tápanyag-utánpótlást hívjuk lombtrágyázásnak. A levél több részre osztható. Az alapi részétől kezdődik a levélnyél, aminek tartó funkciója van. Ez tartja a levéllemezt, ami a kiszélesedő, ellaposódó, tagolt, vagy tagolatlan rész. Itt történik a fotoszintézis és a gázcsere nagy része. Lényegében ezt hívjuk mi levélnek. A levélnyél alapi részénél található sok esetben a levélhüvely, ami védelmi funkciót tölt be. Ez egy vékony hártya, ami védi az új levelek esetében a fejlődő, puha szárat, és az alvórügyet a fizikai sérülésektől. Később, amikor már nincs szükség a szolgálataira, ez a vékony hártya ellaposodik, elszárad.

A virág ezeknek a növényeknél a szaporodási funkciót tölti be. Mindegyik kontyvirágféle virágos növény, ezért ha a körülmények, és a növény fejlettsége indokolja, virág fog fejlődni. A fajok esetében a virágok azért fontosak, mert a természetben ezek biztosították a beporzást, és a szaporodás biztosságát. A ma divatos mesterségesen előállított fajták esetében a virágok nem töltenek be ilyen funkciót. Keresztezésekhez használhatóak, de ez lényegében egy maradvány szerv, ami a levéldísznövények esetében nem olyan hangsúlyos.

A gyökér az egyik legfontosabb szerve a növénynek. Ez az elsődleges felülete a víz-és tápanyagfelvételnek. Gyenge, vagy hiányos gyökérzet esetében a növény lassan fejlődik, vagy egyre rosszabb állapotba kerül. Fontos az egyensúly a levelek és a gyökérzet között. Amennyi vizet felvesz a növény a gyökerein keresztül, az arányban van a leveleken keresztül elpárologtatott vízzel. Ha kevesebb vizet tud felvenni a gyökerén keresztül (mert kevesebb, vagy sérült a gyökere), akkor a növény túl sokat párologtat, veszít a víztartalmából, és kókadni kezd. Ha van kellő gyökere, de kevés a levélzet, akkor kevesebbet tud párologtatni, hiába van bőven víz a talajban, ezért pangó vizes talajkeverék alakul ki, ami szintén nem szerencsés. Ha ez a páros egyensúlyban van, akkor a növény egészséges, és dinamikusan fejlődik.

Az alvórügy pedig egy rejtett vésztartalék a növények életében. Alapesetben a növény fő növekedési pontja a szár végén található. Ha valami miatt (mondjuk egy olló véletlenül levágja) a szár végén található hajtáscsúcsot, akkor az alvórügy fog kihajtani. Na de melyik? És honnan tudja a növény, hogy most levágták a hajtáscsúcsot? Itt jönnek képbe a növényi hormonok. Vannak olyan hormonok, amik serkentik a hajtáscsúcs növekedését, ezzel párhuzamosan viszont blokkolják az alvórügyek kihajtását. Ahogy a hajtáscsúcs lekerül a növény keringéséről, akkor a következő legjobb állású alvórügy kapja a hormon dózist, és megszűnik a gátló hatás, az alvórügy kihajt, hogy átvegye a hajtáscsúcs szerepét. Hogy melyik rügy hajt ki, azt pedig a csúcsdominancia jelensége magyarázza. Ezt azt takarja, hogy a kihajtást elősegító hormonok mindig a legfelső helyzetben lévő rügybe áramlanak. Minél inkább vízszintes helyzetben vannak egymáshoz képest az alvórügyek, annál egyenletesebb a hormonok eloszlása, és a rügyek kihajtása. Ezt veszik figyelembe pl. a gyümölcsfák metszésénél is.

Szusszanjatok egyet, kicsit talán sűrű volt :)

Milyen a jó dugvány?

Ez a része a bejegyzésnek inkább személyes vélemény, persze kellő szakmaisággal. Lehet, hogy nem fog mindenki egyet érteni velem, sokan sokféle véleményen lehetünk. Azt leszögezhetjük, hogy a mostanában divatos Philodendronok, Monsterák és társaik nem az olcsó árkategóriát képviselik. 1-1 cserepes, gyökeres növény gyakran igen komoly, több tíz, vagy akár százezres kategória. Olcsóbb megoldás, ha gyűjtőktől veszünk levágott szárdarabokat, amit mi majd meggyökereztetünk. Igazából ezért is jött létre ez a bejegyzést, hogy kicsit tisztán lássátok, hogy ebben az esetben mivel kell számolnotok.

Egy dugvány vagy szárdarab olcsóbb egy kész, cserepes növényhez képest, valamint könnyebb is küldeni csomagban. Kb. ez szól mellette. Viszont, ha nem tudjuk, hogyan neveljünk belőle gyökeres növényt, akkor feleslegesen kidobott pénz. Nem szeretnék se személy, vagy csoportnevet említeni, de gyakran lehet belefutni olyanba, hogy dugványokat kínálnak eladásra, és nagyon változó a minőség. Az első osztályú dugvány, aminél a legkisebb a rizikó, a fenti képen is látható, több leveles, fejlett, dús gyökérzettel rendelkező, lényegében kész növény, amit csak ültetni kell, és akklimatizálni. (mi a tök az az akklimatizálás? erről még fogok írni)

A másik véglet pedig ez, amit angol nyelvterületen wet stick-nek hívnak. Ez lényegében egy kis szárdarab, levél és gyökér nélkül. Ezen a képen már alakul a helyzet, mert az alvórügy már szépen megduzzadt, de ritka, hogy már ilyen állapotban lehet a dugványhoz jutni. Az ilyen szárdarabka nagyon érzékeny a hőmérsékletre, páratartalomra (könnyen kiszárad). Őszinte leszek, nekem az ilyen kis szárdarabkáért nem lenne képem pénzt elkérni. Nagyon könnyen el lehet rontani ennek a gyökereztetését. Azzal is számolni kell, hogy az ebből kifejlődő növény gyenge lesz az elején, hiszen kb a nulláról kell kezdenie. Egy olyan dugvány, ahol legalább van levél, már tud fotoszintetizálni, könnyebben fejleszt gyökeret, és könnyebb életben tartani. Sajnos néha előfordul, hogy már-már csak a rügyet küldik, annyira apró csonkokra darabolják, hogy a legtöbb pénzt kisajtolják az adott feldarabolt növényből. Én ennek nem vagyok híve. Ha már wet stick, legyen akkor 2-3 nóduszos, ha az egyik rügy bedöglene, vagy nem hajtana ki. De persze nem vagyunk egyformák. Meg lehet érteni valahol az eladó oldalát is, hiszen ahhoz, hogy egy szárdarabból gyökeres, leveles kis dugvány legyen, hetek, akár hónapok kellenek. Van, aki nem szórakozik ennyit. Darabol, és vihetik is. Vásárlói oldalon pedig tisztában kell lenni azzal, hogy amit veszünk, azt hogyan kell gondozni.

Azt még érdemes megemlíteni, hogy a csúcshajtásból vágott dugvány (fejdugvány) sokkal hamarabb kap erőre, és jobb belőle növényt nevelni. Egy sima szárdugvány esetében külön energia szükséges ahhoz, hogy az alvórügy beinduljon, hogy új hajtáscsúcsot indítson. Jellemzően ezért drágábbak a fejdugványok a szárdugványhoz képest.

Egy másik fontos tényező, hogy az öreg, fásodott szárrészek általában nehezebben gyökeresednek, valamint az alvórügyek is gyakran bevakultak, és nem hajtanak ki, így a láthatóan öreg, fásodott dugványokat inkább kerüljük el. Az olyan dugványt szintén kerüljétek el, aminek a szára puha, esetleg ráncosodik. Ha van rajta levél, és az lóg, sárgul, az szintén nem jó jel. A dugvány legyen feszes, kemény, a levél legyen erős, zöld.

Hogyan neveljünk erős növényt a dugványból?

Nézzük, hogy mi a kiindulási alap. Ha olyan dugványt tudsz venni, aminek már van önálló gyökérzete, és levelei, akkor a számára megfelelő ültetőközegbe beültetheted. Az első pár héten különös gondossággal öntözd, inkább gyakori, de kisebb vízadagokkal. Ha esetleg kókad a növény, akkor szükséges lehet valamilyen eszköz, amivel plusz párát tudsz biztosítani. Akár egy kisebb florárium, vagy csak egy petpalack, vagy üvegvitrin. Itt a magasabb párában könnyebben regenerálódik a növény. Ha láthatóan fejlődik, új leveleket, gyökereket hoz, akkor a növényke rendben lesz.

Ha olyan dugványt veszel, aminek van már önálló levele, akár már kezdődő gyökerek is, akkor azt további gyökereztetésre javaslom. Gyökereztető közegnek én tiszta, nagy szemű kertészeti perlitet használok. Ez egy levegős közeg, de mégis jól tartja a vizet. A dugvány jellemzően nem rohad be, és a gyökerek könnyen fejlődnek benne. Ha kiveszed a dugványt, a perlitszemcsék a gyökerekre tapadva védik azt ültetéskor a sérülésektől. Lehet még használni szálas Sphagnum mohát, tőzeget, kókuszrostot, de akár simán vízben is meg lehet próbálni. Mindegyiknek megvan az előnye, hátránya.
Ha a dugványon nagyon sok, vagy nagy levél van, akkor sokat fog párologtatni, és a dugvány víztartalma csökken, ezért nehezebben gyökeresedik. Az ideális a 2-3 nóduszos dugvány, amin 1-2 levelet hagyunk. Ha egy leveles dugvány esetében a levél túl nagy, akkor a levelet felére vissza lehet vágni.
Másik fontos tényező a hőmérséklet. Mivel ezek trópusi növények, a gyökereztetés alatt is trópusi meleget igényelnek. Az ideális a 25-28°C fok. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten a gyökérképződés lassabb, és könnyebben berohad a dugvány. Magasabb hőmérsékleten pedig egyszerűen megfőhetnek. A páratartalom 70-90% közötti lehet. Ha kókad, puha a dugvány levele, akkor magasabb páratartalom szükséges. Gyökereztetéshez lehet használni átlátszó pet palackot, üvegvitrint, terráriumot, de akár kisebb ételes doboz is megfelelő.
Fontos a fény is, hiszen anélkül nem tud fotoszintetizálni a növény. Szűrt fény teljesen megfelelő, túl erős fény ne érje a fejlődő dugványokat.
Gyökereztetés elősegítésére lehet használni gyökereztető hormonokat is. Van, aki a fahéjra, mézre esküszik. Én utóbbiakat nem próbáltam, ezeket a konyhában szívesebben használom.

Az ideális, ültetésre kész dugványok

Ha a kiindulási alap wet stick jellegű dugvány, akkor hasonlóan kell eljárni, mint amit fentebb írtam, azzal a különbséggel, hogy itt magasabb, 90-100% körüli páratartalmat kell tartani az elején. Ha már kifejlődött az első 1-2 levél, és a gyökerek is fejlettebbek, akkor lehet csökkenteni 75-80% körülre. Ezután a gondozása megegyezik a leveles-gyökeres dugvány nevelésével. Viszont ebben az esetben a kis szárdarabka csak magára számíthat. Csak annyi tápanyag és energia áll a rendelkezésére, ami a szárban megtalálható. Ha kis vékony, vagy nagyon rövid a szár, akkor azoknak jellemzően nincs annyi tartalékuk, hogy gyökeret és új hajtást tudjanak indítani.

Maga a gyökereztetés és az ültetés között eltelt idő elég változó. 2-3 héttől akár 3-4 hónap is lehet. Ez függ a dugvány minőségétől, és a növény típusától is. Van, ami könnyebben gyökeresedik, és van, ami csak nehezen.

Akklimatizáció

Ha már van egy szép, gyökeres kis növényünk, amit cserépbe, a neki való ültetőközegbe beültettünk, akkor van még egy fontos teendő. Előfordul, hogy ennél a pontnál már megörül az ember, hogy sikeresen meggyökeresedett a drágán megvásárolt dugvány, beülteti, és mehet az ablakba a többi közé. Ilyenkor történhet olyan baleset, hogy valamilyen környezeti tényezőre érzékenyen reagál a növény, és a friss gyökérzet elpusztul. Mire ezt észrevesszük, néha már az egész növény menthetetlen, vagy kezdhetjük előlről a gyökereztetést.

Fontos szem előtt tartani, hogy gyökereztetés alatt igyekszünk minél jobban ideális feltételeket biztosítani, míg a további nevelés során a növénynek a szobai körülményeket kell megszoknia. Maga a beültetés is egy sokk a növénynek. Ha a többi körülmény nem változik, akkor a beültetést könnyebben átvészeli a növény, és gyorsan megkapaszkodik az új közegben. Ha ez megtörtént, akkor a többi tényezőt fokozatosan a szobai körülményekhez lehet igazítani. Általában itt a páratartalom alacsonyabb, mint ami gyökereztetéshez ideális. Hogy ez kiegyenlítődjön, egyre gyakrabban lehet meglevegőztetni a növényt a szobában. Fokozatosan, minden egyéb tényezőt a szobai körülményekhez lehet igazítani, és pár nap, maximum 1-2 hét alatt átszoktatható a növény. Ha ezt elmulatszjuk, az nem jár minden esetben pusztulással, de jobb megelőzni a bajt. Szerintem fontos az akklimatizáció.

A további neveléshez pedig hasznos infókat találtok az egyik korábbi bejegyzésemben itt:
Philodendronokról és társaikról általánosan

Hogyan születnek a Philodendronjaink?

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy amit a gyűjtőktől, boltokból be tudtok szerezni Philodendronokat, és rokon növényeket, azok valójában hogyan jönnek létre? Milyen természetes és mesterséges folyamatok alakítanak ki 1-1 változatot, vagy fajtát?

Philodendron 'Jose Buono'

Élőhelyi változatok

Kezdjük a természetes folyamatokkal. Ezeknél a növényeknél is beszélhetünk természetben előforduló fajokról. Egy faj minél szélesebb körben elterjedt, annál változékonyabb lehet. Ennek az az oka, hogy a nagy területi, és tengerszint feletti magassági elterjedés eltérő élőhelyeket alakít ki. Más körülmények találhatóak egy costa-ricai hegyi köderdőben, és megint más, egy alacsonyan fekvő tipikus esőerdei részen. A növények igyekeznek alkalmazkodni a körülményekhez, és ez változást eredményez a megjelenésben is. Ezekhez a változásokhoz azonban sok idő, több tíz-százezer év szükséges. Ezeket élőhelyi változatoknak nevezzük. Egy ugyanazon faj különböző megjelenési formái. Vannak bizonyos bélyegek, amik meghatározóak, ilyen pl a virág. De biztos beazonosítást a genetikai vizsgálatok hoznak. Nagyon jó példa erre a Philodendron verrucosum faj. Több tucat élőhelyi változata ismert a nagy elterjedésének köszönhetően. 

Ezek nem fajták. Fajtának azt nevezzük, ami mesterségesen szelektált, vagy előállított típus. Ha ezeket licensz védi, akkor a kereskedelembe csak a licenszdíj megfizetése után kerülhet, és a szaporítása nem engedélyezett, vagy a nemesítő egyéni megállapodásához kötött. Néhány ilyen lincenszes fajta leírása megtalálható az interneten, a Google Patent-ek között.

Az élőhelyi változatokat jelölhetik alfaj (ssp-subspecies), illetve forma (f-form) jelöléssel is. Ezek mind a természetben megtalálható változatok. Ilyen pl. a Monstera adansonii, amelynek több alfaja ismert. A kereskedelemben előfordulnak olyan növények, amelyek csak hasonlítanak egy már beazonosított fajra, vagy még nincsenek tudományosan leírva. Ezeket jelölhetik fantázianevekkel is. Ilyen pl a Philodendron 'Santa Leopoldina', vagy a Philodendron 'El Choco Red'. Ezek a nevüket az előfordulásuk helyéről kapták, tartománynevek. Később, a tudományos munkának hála kiderült, hogy a Santa Leopoldina kereskedelmi név valójában három fajt takar. A Philodendron spiritus-sancti, bernardopazii és atabapoense fajokat. Az El Choco Red pedig Philodendron triumphans néven lett leírva. Ettől függetlenül gyakran még a fantázianév szerepel a kereskedelemben. A tudományos leírások, átsorolások nehezen ragadnak meg a köztudatban.

Az ilyen eltérő élőhelyi változatok idővel önálló fajjá alakulhatnak, ha elég ideig éri őket az adott környezeti hatás. Ez lényegében az evolúció alapja. Ez a fogalom nem egy régen történt folyamat. Ez amióta világ a világ, létezik. Most is, a szemünk előtt zajlik.

Természetes hibridek

Hibridnek azt nevezzük, amikor két, vagy több, eltérő genetikájú (jellemzően eltérő fajok vagy hibridek) élőlény kereszteződik. A mi esetünkben természetes hibridekről akkor beszélhetünk, ha az egyik faj sikeresen beporozz egy másik fajt. Ehhez beporzó rovarokra van szükség, illetve ahhoz, hogy ne legyenek túl messze egymástól genetikailag. Ha a beporzás sikeres volt, és tartósan életképes a magokból kikelő növény, akkor ezek is tovább gazdagítják a természetben fellelhető változatokat. Ez az eset azonban nem kimondottan gyakori, illetve gyakran csak a genom feltérképezése deríthet fényt arra, hogy az adott növény faj, vagy hibrid.

Mesterséges hibridek

Lépjünk tovább azokhoz a folyamatokhoz, amikhez emberi beavatkozás szükséges. Mesterséges hibridek úgy alakulnak ki, hogy a beporzást ember végzi, többnyire tudatosan. Ezeknek a hátterében általában az áll, hogy egy vagy több pozitív tulajdonságot tudatosan felerősÍtsünk, vagy új fajtát hozzunk létre. Az első generáció (primer hibrid) általában egységes. Ilyen pl. a Philodendron 'Florida', amely a pedatum és a squamiferum hibridje. A Florida fajtának aztán vannak különböző szelektált változatai. Ilyen pl a Florida Ghost, amely új levelei szinte fehérek, majd későúbb bezöldülnek. Vagy pl. a Florida Beauty, amely fehértarka-variegata változat. Itt jegyezném meg, hogy gyakran látni Florida Green elnevezést. Ez egy tévesen elterjedt név, amely a Floridát takarja. Ez a fajta alapesetben zöld levelű, tehát felesleges hozzátenni a Green jelzőt.

Mesterséges szelekció

Ebben a mesterséges hibridizációt használjuk arra, hogy egy kívánt formát, változatot elérjünk. Jó példa erre Brian Williams egyik törekvése. A Philodendron spiritus-sancti talán több olvasó számára ismerős. Egy extrém módon veszélyeztetett faj, aminek extrém magas a kereskedelmi ára. Vannak azonban hozzá hasonló fajok. Ilyen pl. a P. bernardopazii, vagy a P. renauxii, amelyek jóval elérhetőbb árúak. Előbbi fajnak létezik keskenyebb levelű, narrow form változata. Brian ezt a változatot és a renauxii fajt használja fel arra, hogy kimondottan keskeny levelű, de elérhetőbb árú növényeket hozzon létre. A többszörös visszakeresztezés és szelekció meg is hozta az eredményt, létrejött a Lancelot fajta, amely könnyen nevelhető, keskeny levelű változat.

A bernardopanzii faj keskeny levelű változatai is szelektálva, visszakeresztezve jó alternatíva lehetnek.

Bal oldalon bernardopanzii, jobb oldalon spiritus-sancti

Szövettenyészet (Tissue Culture-TC)

Ez egy szaporítási forma. Elsőre bonyolultnak hangzik ez a szó, és valójában egy bonyolult módszert is takar. A lényege az, hogy egy növény bizonyos szövetéből steril körülmények között nagy számban ennek a klónjait állítják elő. Elméletben bármelyik szöveti részből (szár, levéllemez, virágszirom, mag, hajtáscsúcs) elő lehet állítani a klónokat, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem mindig működik.

A legjobb a hajtáscsúcs ilyen célra, hiszen itt található aktív osztódószövet, és a sejtek juvenilisek. Minden művelet steril körülmények között, fertőtlenítve, úgynevezett lamináris boxban történik. Az osztódószövetet feldarabolják, és zselés táptalajon tápanyagok és növényi hormonok hozzáadásával történik a felszaporítási fázis. Itt lényegében egy osztódószövetből darabolással annyi szövetet képeznek, amennyi növényre szükség lesz, akár több tízezret. Ha megkapták a kívánt darabszámot, változtatnak a táptalaj összetételén, és jöhet a megnyúlásos szakasz, majd a gyökeresedési szakasz. A folyamat végén az egyetlen növényből akár több tíz-vagy százezer növény hozható létre, amely tökéletes másai az anyanövénynek.

Ezek a növénykék még nagyon érzékenyek. Lényegében a növényvilág koraszülöttei. A bőrszövetük nagyon vékony, valamint a közel 100%-os páratartalom miatt sok a légzőnyílás. Átlagos körülmények közé kerülve ezek a növények nem életképesek. Szoktatni kell őket a természetes fényhez, UV-sugárzáshoz, így megerősödik a bőrszövet, és ellenállóbb lesz a különféle kártevőkkel, kórokozókkal szemben is. A páratartalom folyamatos, lassú csökkentésével a gázcserenyílások száma is csökken, így visszafogottabb lesz a növény légzése. A gyökereknek is meg kell szokniuk az új közeget, amibe kerülnek. Az edzetés során a növények kikerülnek a steril körülmények közül, ezért a táptalajt le kell mosni a növény gyökeréről, mert ez melegágya a különféle gombáknak.

Bizonyos anyagok, hormonok, kezelések hatással vannak a növény szöveteire, és mutációkat eredményeznek. Így hozhatnak létre pl. törpe növekedésű növényeket, vagy variegata növényeket (Monstera 'Thai Constellation'). 

Variegata növények

Variegata jelzővel azokat a növényeket illetjük, amelyek klorofillhiányosak, ezért a zöld színtest kisebb-nagyobb mértékben hiányzik belőlük. Ezek ritkán, de a természetben is előfordulhatnak, illetve mesterségesen is előidézhetőek. Az ilyen növények egy típusát nevezik kimérának is, amikor egy növényen belül három, vagy több eltérő genetikaállomány található meg, és ez szemmel látható különbséget okoz a megjelenésben.

Monstera deliciosa 'Albo-variegata' small form

A legtöbb esetben ezek nem stabil tulajdonságok. Előfordul, hogy a növény teljesen zöld, vagy akár teljesen fehér, klorofillhiányos leveleket hoz. Minél több a fehér rész a növényen, annál érzékenyebb, mivel a klorofillal állít elő tápanyagot, és ez védi a káros UV-sugaraktól. A teljesen klorofillhiányos növények jellemzően nem sokáig életképesek önmagukban. Speciális körülmények között azért életben tarthatóak. Egyes esetekben külső tényezők is befolyásolják a mintázatot. Pl. a Philodendron 'Paraiso Verde', ha nem kellően melegben van tartva, teljesen visszazöldül. A fény intenzitásával is lehet játszani. Minél több fény éri a növényt, annál kevesebb klorofill szükséges, hogy adott mennyiségű tápanyagot készítsen a növény. De itt óvatosnak kell lenni, hiszen ezek a növények érzékenyek a sok fényre. 

Viszont amit nem tudunk befolyásolni, az a belső genetikája a növénynek. Az, hogy a hajtáscsúcs milyen arányban tartalmaz variegata szövetet. Ezt nem mindig befolyásolják a külső tényezők. Gyakori módszer, hogy megfigyelik, a szár meddig fehér mintázatú. Ahol még szép, erős a tarka mintázat, addig visszavágják a növényt, és az innen alvórügyből kihajtó hajtáscsúcs remélhetőleg megfelelően tarka lesz.

Igyekeztem nem túl bonyolultan fogalmazni, hogy az alapvető folyamatok, ok-okozati összefüggések érthetőek legyenek.

Philodendronokról és társairól általánosan

 

Sziasztok!

Kezdenek egyre elterjedtebbek lenni itthon is ezek a növények, viszont magyar nyelven alig van használható gondozási útmutató, meg úgy egyáltalán általános leírás róluk. Ezt igyekszem most pótolni. Hogy miről is lesz pontosan szó? Dél illetve Közép-Amerikai földrészről az említett Philodendronok mellett a Monstera, Thaumatophyllum növények, valamint az ázsiai régióból az Epipremnum, Rhaphidophora, Scindapsus és Syngonium növényekről egy általános leírás, és gondozási útmutató, valamint a szaporításukról is fogok írni.

Philodendron x corsinianum

Ezek a növények különböző földrészről származnak, azonban hasonló körülményekhez hasonló módon alkalmazkodtak, ezért hasonló gondozást is igényelnek. Ezeknek a növényeknek a többsége hemiepifita, azaz magoncként a talajon kezdik életüket, majd utána másznak fákra, sziklákra, vagy amire sikerül. Egyes fajok inkább teljesen epifita (fán élő) vagy litofita (kövön élő) életmódot folytatnak (Philodendron spiritus-sancti). Ezeknek különösen laza ültetőközeg kell. De előfordul, hogy nem is használnak ültetőközeget, csak egy nagy mohagolyót, amit majd benőnek. Azt tudni kell, hogy főleg trópusi esőerdőkben élnek a bejegyzésben említett növények, ahol a talajszintre nagyon kevés fény jut le. Az erdőnek ezen a szintjén a fényért való harc nagyon kiélezett. A kikelt magoncnak nem sok tartalék tápanyagja van, mivel pl. egy Philodendron mag elég kicsi. Ezért a magonc feladata, hogy minél hamarabb fényt találjon, a lehető legkisebb energiabefektetéssel. Az esőerdőben pedig a fényt felfelé célszerű keresni. A fiatal növény ezért hosszú hajtást fejleszt, viszonylag kicsi levéllel, és ezzel 'kutat' a talajon valamire, amire felmászhat. Ha megtalál pl. egy fát, akkor felfelé veszi az irányt. A gyökereivel a fák törzsére szorosan rákapaszkodik, és minél több fényt kap, annál több tápanyagot tud készíteni magának, ezért egyre vastagabb lesz a szára, nagyobb, fejlettebb a levele. Az ilyen alaki változást morfogenezisnek nevezzük. Régebben ezért volt nagyon nehéz beazonosítani 1-1 fajt, mivel akár teljesen különbözhet kinézetben egy fiatalkori és egy kifejlett kori levél. Különösen a Philodendronokra jellemző ez. A fiatalkori levelek esetében gyakran előfordul a narancsos, vöröses levélfonák (atabapoense, El Choco Red, mexicanum, sagittifolium), amit nagy korában szinte teljesen elveszít. Néhány faj esetében kisebb korban ezüstös mintázat található a levélen (plowmanii, sodiroi), ami később szintén teljesen eltűnik. Egyes fajok levele kisebb korban sötét bársonyos, amely később kifakul, vagy teljesen el is tűnik, és zöld lesz (lupinum). A színbeni eltérés mellett pedig az alakjuk is nagyban változik. A fiatalkori levelek általában kisebbek, egyszerűek, majd ahogy fejlettebb lesz a növény, úgy lesznek egyre nagyobbak, szeldeltebbek, lyukasabbak a levelek. Szóval látjátok, hogy nem egyszerű egy fajt beazonosítani, ismerni kell a fiatalkori, időskori leveleket. Szerencsére azért vannak bizonyos faji bélyegek, amik már kisebb korban is adnak némi támpontot. Ha ez nem lenne elég bonyolult, elmondom, hogy vannak élőhelyi változatok is. Ez azt jelenti, hogy 1-1 szélesebb körben elterjedt faj területenként máshogy néz ki. Általában nem kell komoly különbségekre gondolni, de ahhoz elég, hogy akár másik faj is lehetne. Ilyen esetben a virág az, ami első körben segíti a határozást, illetve a genom feltérképezése. Élőhelyi változatoktól függetlenül a virág minden fajnál ugyanúgy néz ki. A Philodendron verrucosum esetében pl. több tucat élőhelyi változatról tudunk. Ez egy nagyon széles körben elterjedt faj mind területileg, mind tengerszint feletti magasság szempontjából. 

Monstera obliqua élőhelyi változatok

Aztán adott fajnak lehetnek alfajai, amik kinézetben szintén különböznek. A Monstera adansonii faj esetében 4 alfajról beszélhetünk. Léteznek azonban terresztriális fajok is, amik egyáltalán nem, vagy csak ritkán, kis mértékben másznak fákra, inkább a talajon kúsznak (gloriusum, plowmanii, pastazanum), vagy nagyon rövid ízközöket nevelnek, és idősebb korban is esetleg csak rövid, tömzsi törzset nevelnek (martianum, melinonii, linnaei). A Thaumatophyllum nemzetség több faja korábban Philodendron volt, de pár éve már átsorolták őket. Jellemző rájuk, hogy vaskos, fásodó törzset nevelnek, amelyeken jellegzetes mintát alkot a levélalapok megmaradt nyoma.

A kis bevezető után nézzük a konkrét gondozásukat. Aki gondoz orchideákat, azok örülhetnek, mert ezek a növények nagyon hasonló gondozást igényelnek.

Ültetőközeg:

Lényeges a laza, semleges vagy enyhe kémhatású közeg. A bolti virágföldeket el kell felejteni. Esetleg a jobb minőségű orchideaföldek jöhetnek számításba. Én szeretem tudni, hogy miben vannak a növényeim, ezért mindegyiknek magam keverem az ültetőközeget. Ezt nem lehet igazából virágföldnek nevezni, mert attól szerkezetileg nagyban különbözik. Az ilyen növények ültetőközegéhez az alábbi összetevőket lehet használni: kókuszrost, kókuszchips, darabolt kókuszháncs, kertészeti tőzeg, szálas kertészeti tőzeg, nagy szemű kertészeti perlit, széndarabok. vörösfenyőkéreg, lávakő, szálas Sphagnum moha. Nem szükséges ezekből mindet használni. Ha szellősebbé szeretnéd tenni a közeget, használj kókuszchipset, kókuszháncsot, perlitet, kérget, lávakövet. Az alap közeg lehet tőzeg vagy kókuszrost, bár én ezeket 30-40%-nál nagyobb arányban nem használom. A többi a lazító közeg attól függően, hogy az adott növény mennyire igényli a szellős közeget. Fontos tudni, hogy ezeknek a növényeknek a gyökere a tömör, levegőtlen talajban elpusztul, valamint a tápanyagokat is nehezebben veszi fel, ezért van szükség ilyen speciális ültetőkeverékre. Viszonylag új ültetőközeg a lechuza pon, ami egy ásványi kőzetekből álló keverék. Nagyon jó tapasztalatok vannak vele, mivel levegősen tartja a gyökereket, a vizet jól elosztja, viszont nincs tápanyagtartalma, ezért az ebben nevelt növényeket külön tápoldatozni kell.

Öntözés:

Mivel trópusi, többnyire esőerdőkből származó növényekről van szó, ezért az ideális öntözővíz lágy, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású és mindig azonos hőmérsékletű legyen, mint amilyen hőmérsékletben a növény van. Lehet használni esővizet ( ez a legjobb megoldás), vagy akár akvárium, kerti tó vizét, de sok esetben a pihentetett csapvíz is megfelelő. A többség azért jól tolerálja a keményebb vizet is, de azért nem ez az ideális. Két öntözés között kicsit lehet hagyni, hogy kiszáradjon az ültetőközegük. Az ideális az, ha gyakran vizes a gyökerük, de viszonylag gyorsan fel is szárad. Ezért is fontos a levegős közeg. Viszont a talajra kevésbé érzékeny növények (Epipremnum aureum-szobai futóka, Monstera deliciosa-könnyezőpálma) jól bírják azt is, ha a gyökerük tartósan vízben van.

Tápanyagutánpótlás:

Ez szintén egy fontos téma. Minél idősebb, nagyobb a növény, annál több tápanyagra van szüksége. Tápanyagutánpótlásra több módszer is van. Lehet használni szerves trágyákat is, amelyek viszonylag lassan, kis mennyiségben, de hosszabb ideig adják le a tápanyagokat, valamint az ültetőközeget humuszanyagokkal gazdagítják, amit meghálálnak ezek a növények. Lehet használni granulált marha vagy baromfi trágyát. A komposztált, föld állagú szerves trágyákat én kevésbé tartom ezeknél a növényeknél jónak, mivel kevesebb a tápanyagtartalmuk, és könnyebben kimosódnak, illetve levegőtlenné tehetik az ültetőközeget. A szerves trágyákat általában maximum 15-20% arányban használjuk. Lehet használni tartós hatású műtrágyákat is, amiknek a tápanyag leadási ideje 6-12 hónap, típustól függően. Ezek úgy vannak megtervezve, hogy adott hőmérséklet felett (általában 18-22°C felett), nedvesség hatására kezdik el leadni a tápanyagokat, azonos mennyiségben, amíg ki nem ürülnek. Ezek műgyantába vannak burkolva, kis, általában sárga golyócskák. Biztosan találkoztatok már velük bolti növények földjében. A kertészetek előszeretettel használják, mert az adagolása egyszerű, tiszta, és jól szabályozott a tápanyag leadás. Az ültetőközegbe kevert trágyák mellett lombtrágyázni is lehet ezeket a növényeket. Ez azt jelenti, hogy a mű vagy szerves trágyás vízzel a levelüket permetezzük, és így is fel tudják venni a tápanyagokat. Viszont ebben az esetben mindig hígabb oldatot kell használni, mert a levelek megperzselődhetnek. Szerves lombtrágya lehet áztatott szerves trágyából vagy csalánléből. Műtrágyák esetében lehet használni előre kevert tápoldatokat, vagy magunk is keverhetünk, ha veszünk szemcsés műtrágyát, és a rajta megjelölt adagolás szerint oldjuk fel vízben. Utóbbi variáció nagyobb mennyiség esetén gazdaságosabb. Műtrágyáknál figyelni kell a tápelemek arányára. A bizonyos három betű (NPK) jelöli a három fő makroelemet, a nitrogént, foszfort és káliumot. Ezek a kúszó kontyvirágfélék leginkább nitrogén-kálium túlsúlyos tápozást igényelnek, ezért használjunk olyan műtrágyát, ami vagy kiegyenlített, vagy ezeknek a makroelemeknek az aránya magasabb. Lehetőleg a műtrágya tartalmazzon minél több mikroelemet is, hogy a növény kiegyenlítetten, tápanyaghiánytól mentesen fejlődhessen.

Páratartalom:

A magasabb páratartalmat meghálálják ezek a növények. A 65-80% között páratartalom már általában elegendő, de a variegata, és/vagy fiatalabb növények általában magasabb párában szebben fejlődnek. A páratartalmat szobai körülmények között párásító készülékekkel lehet hatékonyan növelni. Félmegoldás, de lehet nagyobb cserépalátétbe agyaggolyót, kavicsot rakni, és ezt vízzel feltölteni, majd erre rakni a cserepes növényt. Tavasztól-őszig, ha kint vannak a kertben, akkor meghálálják a külön párásító szórófejeket. Már amennyiben van öntözőrendszer a kertben.

Philodendron pastazanum

Fény:

Ez egy trükkös dolog. Azt gondolnánk, hogy mivel esőerdei növényekről van szó, ezért ezek kevés fényt igényelnek. Pedig a valóság az, hogy nagyon is fényigényesek. Kevés fényben tartva vagy kicsi, fejletlen leveleket hoznak, vagy ha nagyobb a növény, akkor, fejletlen, puha szövetű levelet hoz, ami nem is biztos, hogy elbírja a saját súlyát. A tűző napot azért nem szeretik, de sötét helyre semmiképp ne rakjuk őket. Tavasztól őszig nyugodtan ki lehet rakni a kertbe szűrt fénybe, ahol szoktatás után kaphat a reggeli vagy délutáni közvetlen napsütésből. Ha mégis túl sok lett volna a nap, akkor a növény levele fakó lesz, sárgul, főleg a levélszélektől indulva. Nagyon komoly napégés esetén fehér, halott foltok jelennek meg a leveleken. Ezért szükséges szoktatni őket a napsütéshez. A tarka levelű és variegata fajták még érzékenyebbek a közvetlen napsütésre. Ha viszont kellő fénymennyiséget kapnak, akkor a levelek erősebbek, színesebbek, tagoltabbak lesznek. Téli időszakban sajnos nálunk se a fénymennyiség, se a napsütéses órák száma nem elegendő, ezért ajánlott a pótmegvilágítás. Enélkül is túlélik a mi téli időszakunkat, de ilyenkor lelassulnak a növények, esetleg gyengébb levelet hoznak.

Hőmérséklet:

Általánosságban elmondható, hogy 18-30°C között megfelelő a hőmérséklet számukra. Ennél hidegebb helyen megfázhatnak, túl melegben pedig megfő a növény. Vannak fajok, vagy populációk, élőhelyi változatok, amelyek a magasabban fekvő köderdők lakói, ezek inkább a hűvösebbet (22-25°C-ig) kedvelik. Melegben pihennek, leáll a fejlődésük.

Azt hiszem, hogy nagy vonalakban átnéztük ezeknek a növényeknek a gondozását. Még azt meg kell említenem, hogy van, aki folyamatosan lakásban tartja őket, míg mások (ide tartozok én is) tavasztól őszig a kertben, télen pedig lakásban, vagy ha szerencsés helyzetben van, fóliában, üvegházban. Előbbi esetben a körülmények nagyjából állandóak. Utóbbi esetben viszont nagyon nem. Tavasszal (inkább nyár eleje már ez) akkor érdemes kirakni őket, amikor már éjjel tartósan van legalább 12-15°C. A kisebb, érzékenyebb növényeket még később. Olyan helyet érdemes választani, ahol reggel vagy késő délután kap pár óra napsütést, de a déli, legmelegebb órákban árnyékolva van. Az árnyékot adhatja épület, fa, vagy külön árnyékoló háló. Ezt mindenki maga alakíthatja ki. Nyáron nagyon jól érzik magukat a kertben, sokat fejlődnek. Ősszel ahogy hűlnek az éjszakák, előbb a fiatalabb, érzékenyebb, majd végül az idősebb növényeket hozzuk be a teleltetésre szánt helyiségbe. Az éjjeli tartós 10-12°C-nál hűvösebbet már nem érdemes megkockáztatni. Bár van 1-2 bombabiztos növény (Monstera deliciosa, Thaumatophyllum bipinnatifidum), ami akár 4-5°C-ig is kint maradhat. De nem javaslom, hogy ezt várjuk meg, hiszen felesleges stressz a növénynek. Viszont ha esetleg véletlenül kint maradnak még a hidegben is, nem valószínű, hogy lesz bajuk, ha szárazabban voltak tartva. Minél hidegebb van ugyanis, a gyökerek annál érzékenyebbek a vízre. Mivel ezeknek a növényeknek speciális a talajigényük, ezért nem célszerű őket kiültetni a kerti talajba. Nyáron is maradjanak cserépben.

Az átültetésről még nem esett szó. Ezt akkor érdemes megejteni, ha a növény már teljesen benőtte a cserepét. Ezt onnan látod, hogy a cserép alján bújik a gyökere, illetve ha egyben ki tudod venni a cserépből. Általában fél-egy évente át lehet őket ültetni nagyobb cserépbe. Ha szükséges, lehet sűrűbben is persze. Ezt lehetőleg nyár elején végezzük, mert így nyáron a növény intenzíven fejlődik, és meg tud kapaszkodni az új közegben.

Szaporítás:

A legáltalánosabb módszer a szár feldarabolása, és gyökereztetése. Ennél a módszernél a szár hoz gyökeret, és a rajta lévő alvórügy fog kihajtani. Ezért mindig csak olyan szárrészt gyökereztessünk, amin van élő, egészséges rügy. A legjobb időpont erre leginkább a nyár. A szár megvágásához használjunk éles, tiszta kést vagy metszőollót. A fás, öreg részek általában nehezebben gyökeresednek, Gyorsabb, és biztosabb a gyökeresedés, ha van levél is a gyökereztetni kívánt szárrészen, illetve ha nem csak egy, hanem inkább kettő vagy három nóduszos a dugvány. Így több rügyből is megindulhat, és bokrosabb lesz a növény, valamint a dugványnak több a tartaléka, és erősebben fog kihajtani. Gyökereztető közegnek lehet használni tőzeget, kókuszrostot, vizet, Sphagnum mohát, de nekem a perlit vált be. Amíg a növény gyökeresedik, addig meleg (24-28°C), magas pára (90-100%), és szűrt fény szükséges. Erről itt olvashattok bővebben.

A fajok magvetéssel is szaporíthatóak, de ez körülményes módszer. Főleg a beporzás. A virágzatokban eltérő részken találhatóak a hím illetve nőivarú virágok, amelyek eltérő időben nyílnak. Valamint általában nem önporzóak, tehát szükséges egy másik növény is, amelynek pont akkor hoz virágport, amikor a másik tő női ivarú virágai aktívak. De el is lehet tárolni a virágport. A termések általában pár hónap, néha egy év alatt érnek be. A magok kicsik, és a terméshúst le kell mosni róluk. Moha tetejére szórva, melegben viszonylag gyorsan csíráznak.

Légbújtással is lehet szaporítani. A módszer lényege az, hogy a növény egy szárrészéhez zacskót kötünk, amelyet megtöltünk nedves kókuszrosttal, tőzeggel, perlittel vagy mohával. A szárrész itt idővel gyökeret fog hozni, és a kötés alatt a növény elvágható, és így van egy gyökeres növényünk. Viszont nem szabad túl nagy részt meghagyni a növényből, mivel a légbújtás kötésében csak kisebb mennyiségű járulékos gyökerek fejlődtek kezdetben, amelyek nem tudnak sok levelet ellátni. 

Nagyüzemi módszer a mikroszaporítás, amikor is steril körülmények között osztódószövetből táptalajon szaporítanak fel akár több tízezer növényt, egyetlen növény osztódószövetéből kiindulva. Ehhez viszont speciális táptalajok, eszközök, steril körülmények, edzető felület, és némi szaktudás szükségeltetik.

Monstera dubia levélváltása fiatalkori és fejlett levelek között

A bejegyzés végére egy fontos dolgot hagytam. A támasztékot. Lehet ezeket a növényeket támaszték nélkül is nevelni, de ilyenkor szinte mindig vékony, sűrű hajtásokat hoz, kisebb levelekkel. Ez a fiatalkori alak, ami nem feltétlenül a növény korát jelzi, hanem inkább a fejlettségét. Lehet egy szobai futóka 20 éves is, de karó nélkül 5-8 centinél ritkán nagyobb a levele. Ha kap támasztékot, akkor akár 80-100 cm hosszú levele is lehet. Van, akinek ez a fiatalkori habitus tetszik. Ha viszont szeretnénk nagy, fejlett leveleket, akkor mindenképp szükséges valami támaszték, persze ha kúszó típusról van szó. Ez ne egy vékony hurkapálca legyen, mert ezen nem tud megkapaszkodni a növény. Lehet ez bolti mohakaró, de ezt házilag is elkészíthetjük, vagy akár egyszerűen egy egyenesebb, legalább 4-5 cm átmérőjű faág. Gyakran látni főleg Rhaphidophorák és Monstera dubia esetében, hogy parafatáblára vezetik őket. Ez is jó megoldás. A támasztékhoz kezdetben hozzá kell erősíteni a növényt, de ha megérezte, hogy ez már egy biztos pont felfelé, akkor elkezdi sűrűbben hozni a gyökereket, és megkapaszkodik a támasztékban. A kötözéshez lehet használni puha pamutzsinórt, de én személy szerint szőlő kötözőt használok. Ez egy kb. 3mm átmérőjű zöld színű gumiszerű cső, ami puha, de nagyon jól nyúlik, köthető, húzható. Ez nem vág bele a növénybe még akkor sem, ha szorosabban odahúzzuk a támasztékhoz. Ahogy vastagszik a növény szára, úgy tágul a kötöző is. Idővel pedig le lehet vágni, vagy kioldani a kötést, és levenni.

Most már elértünk ténylegesen a bejegyzés végéhez. :)

Ha valamit szerintetek kihagytam, vagy még kérdésetek lenne, nyugodtan írjátok meg kommentben.

Fagyérzékeny növények teleltetése

A blog tematikájának megfelelően itt most elsősorban nem a muskátliról lesz szó, hanem a trópusi, mediterrán jellegű növényekről. Az ősz az ilyen növényeket kedvelők számára nem annyira várt időszak, mégis izgalmas. Mikor és hogyan szedjük fel a kiültetett növényeket? Mikor vigyük be a teleltetőhelyre? Milyen egyáltalán az ideális telelőhely? Mi lesz velük tavaszig? Nos ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni.

Kezdjük is az elején, amikor mindenki elkezd rettegni. Jön a szeptember, kissé hűlnek az éjszakák, már nincs 20°C, de még azért nincs olyan rossz idő. Türelem, még nem kell az ásóhoz nyúlni. Aztán jön az október, elkezdenek jönni az éjjeli 10°C körüli és ez alatti hőmérsékletek. Itt már néhány növényt meg kell fogni. Csináltam korábban egy táblázatot, amit beillesztek ide a bejegyzésbe is. Ennek a lényege, hogy igyekeztem feltüntetni azt a hőmérsékleti értéket, ami a legismertebb fagyérzékeny növények (a teljesség igénye nélkül) számára fordulópont. Ezeket a számokat nem kell véresen komolyan venni, ez inkább egyfajta tájékoztatás.  A feltüntetett hőmérsékleti értékek esetén a növényeket érdemes védett helyre vinni. Nyilván a kisebb, érzékenyebb, esetleg beteg növényeket hamarabb melegbe kell vinni. Természetesen lehet hamarabb a nagyobbakat is, de az ezeknél alacsonyabb hőmérsékletek esetében már kockáztatjuk, hogy a növény megfázzon. Nálam előfordult már többször, hogy megvártam 1-1 gyenge éjszakai fagyot, mert utána még felmelegedés jött, és pár hétig még maradhattak kint a növények (a cserepesekre ez nem értendő). Ez főleg elefántfülek esetében érdekes, amikor amúgy is a gumó a lényeg, ami gond nélkül kibírja ezeket a gyenge -2-3 fokos fagyokat. A levelek ugye lefagynak, de újrahajt. Viszont ez ne legyen követendő példa, mert van benne rizikó. Csak érdekességként említettem meg. 

Ahogy látjátok, külön oszlopban vannak a cserepes, illetve kiültetett növények. A cserepesek gyökere könnyebben áthűlhet, ezért ezeket érdemes hamarabb védett helyre vinni, illetve a hideg beköszöntével mérsékeltebben öntözni. Ami még lényeges, hogy ezek tartós, éjjeli hőmérsékletekre vonatkoznak. Ha 1-2 hűvösebb éjszaka várható, de utána még enyhék az esték, akkor nem kell feltétlenül felásni az egész kertet. Figyelni kell az előrejelzést, és a tartósan csökkenő értékek esetén kell felszedni, védett helyre vinni a növényeket.

Jöhet a kérdés, hogyan is kell pontosan felszedni egy 2 méteres elefántfület, vagy egy 5 méteres banánt? Elsőre talán lehetetlen feladatnak tűnik, de nem olyan bonyolult ez, csak egy kis bátorság kell. Azt tudni kell, hogy ezeknek a növényeknek nincs rengeteg gyökere. Az elefántfüleknek kicsit sűrűbb a gyökérzete, jellemzően 2-3 mm vastag, és a talaj felső 30-50 cm-s rétegében helyezkedik el a nagy része. A banánoknak kevesebb, de vastagabb (3-8 mm) gyökere van, és szintén nem hatolnak túlságosan mélyre. Az Ensete banánoknak általában kimondottan vastag, néha ujjnyi gyökere van. 

Most, hogy tudjuk, mennyire kell mélyre ásni, a kérdés, hogy mekkora átmérőben ássuk ki? Nyilván minél nagyobb körben ássuk ki, annál kisebb mennyiségű gyökért vesztünk el kiásáskor, de azért én azt javaslom, hogy maradjunk az ésszerűség határain belül. 

Elefántfülek felszedése

Elefántfüleknél a tő körül 20-30 cm sugárban körbeáshatjuk. Így biztosak lehetünk benne, hogy az esetleges föld alatti sarjgumók nagy része se fog sérülni. Vannak bizonyos fajták (pl. Colocasia 'Pink Trunk'), aminek nyúltabb sarjgumói vannak, ezeknél lehet nagyobb körben is felásni a talajt. Alaposan nézzétek át a talajt, mert könnyen letörhet pár sarjgumó, ami a földben maradt. Az indákat fejlesztő Colocasia fajták esetében nyugodtan ássátok ki a tövet, az indákat pedig külön a cserép tetejére, vagy szaporítótálcára helyezve, de egy vödör vízben is meg lehet gyökereztetni. Mivel felszedéskor sérültek a gyökerek, ezért kevesebb vizet tud felvenni a növény, de a levelei mennyisége nem változott, tehát ugyanannyit párologtat. Ennek az a következménye, hogy elkezd konyulni az összes levél, mert csökken a növény víztartalma. Ez különösen a Colocasia-k esetében jelentkezik gyorsan. Kicsit melegebb időben akár fél órán belül. Hogy ezt elkerüljük, csökkenteni kell a párologtató felületet is, vagyis le kell vágni a levelek egy részét. Hogy mennyit, az elsősorban attól függ, hogy mekkora mennyiségű gyökér maradt. Általános szabály, amit én követni szoktam, hogy ha a legújabb 1-2 levelet hagyjuk meg, akkor nagy baj nem lehet. Minden más levelet le lehet vágni. A levelek levágásánál szinte mindig folyik a növény nedve. Pár perc alatt ez megszűnik, de vigyázzatok, mert ez a nedv allergén, semmiképp ne nyúljatok a szemetekbe, arcotokhoz, ha a kezetekre került. Bő meleg vízzel mossátok le a kezetekről. Ez a levélvágás drasztikusnak tűnhet, de ha több vizet tud felvenni, mint amit párologtat, az a jobb lehetőség (a pangó vízre nagyon figyelni kell). Plusz a telelőhelyen úgyis elvesztené a levelei nagy részét, hiszen az eddigi körülményektől nagyban eltér a téli. Kevesebb fény, alacsonyabb páratartalom, esetleg alacsonyabb hőmérséklet. Ez mind a levelek elvesztését eredményezi, plusz kisebbek is lesznek a levelek. Nem kell megijedni, a tél ilyen. Ilyenkor a növények lelassulnak, pihennek. A növényélettani részről bővebben olvashattok a Néhány hasznos összefüggés a növény és környezete között című bejegyzésemben. Lehet teljesen gumó formájában is teleltetni a legtöbb Colocasia és Xanthosoma növényt, de én csak kb diónyi gumónagyság felett javaslom. Az ennél kisebb növényeket inkább tartsuk levelesen, melegben. Gumós teleltetés esetében a gyökerekről le kell rázni (lemosni) a földet, a leveleket levágni, és száraz, szellős helyen hagyni, hogy visszahúzódjon a növény. A cél az, hogy kemény, tiszta felületű gumót kapjunk. Ilyen állapotban a növény hónapokig kibírja fény és víz nélkül. Újságpapírba, száraz tőzegbe, kókuszrostba el lehet rakni a gumókat, és fajtától függően 10-15 fokos helyen szépen áttelelnek. Ha nagyon hidegben, vagy nedvesen van tartva a gumó, akkor belülről elkezd rothadni, és tavaszra egy lufi lesz belőle. Ennek a módszernek a hátránya, hogy csak fejlettebb növények esetében alkalmazható, és tavasszal sokáig tart (6-8 hét), mire a gumó felébred, és fejlett, leveles növény lesz. A gumók hajtatása meleg (25-28°C), világos helyen történjen. A legjobb közeg erre a natúr kertészeti perlit, de a kókuszrost, tőzeg is megfelelő lehet.

Banánok felszedése

Banánok esetében a felszedés hasonló, azzal a különbséggel, hogy nem árt a jó erős ásó, és pár segítő kéz a nagyobbaknál. A termetesebb banánokat a legegyszerűbb úgy becserepezni, hogy a körbeásott banán áltörzsét egy tuskóra, vagy gázpalackra, hasonlóra fektetjük, hogy a feneke magasabban legyen. Ilyenkor a levéltövekben maradt víz is kicsurog, ami télen problémát okozna. Így rá lehet húzni a cserepet, majd visszafordítva már a cserép rajta van, csak körbe kell szórni földdel. Az Enseték esetében nem kell sarjaktól tartanunk, ezért a tőtől 20-30 cm távolságban már lehet is ásni, mérettől függően 40-50 cm mélységig. A fejlettebb, nagyobb tövek igen súlyosak lehetnek. Egy 5-6 méteres banán levelek nélkül simán lehet 120-150 kilós, vagy még nehezebb. A kisebb töveken lehet hagyni pár levelet, de a nagyobbakról én a könnyebb mozgatás érdekében levágom az összes levelet. Nem kell megijedni, fog hozni újat. A gyökérsérüléstől se kell tartani, nagyon könnyen újragyökeresednek a banánok. A Musa nemzetség tagjai hoznak sarjat, ezért ezeknél figyeljünk oda, hogy kicsit nagyobb távolsággal ássunk alájuk, mert lehetnek a föld alatt sarjak, amik még nem bújtak ki. A metódus többi része ugyanaz. A kisebbeken lehet hagyni pár levelet, a nagyobb, 3-4 méternél magasabbakról én levágok minden levelet. Itt a teleltetésre van több lehetőség. Egyes banánok (törpebanánok, étkezési banánok, sumatrana) kimondottan melegigényesek, ezeket világos, meleg helyen a legjobb teleltetni. Vannak azonban hidegtűrőbb banánok, amikről itt olvashattok, plusz az Enseték. Ezeket lehet hűvösben, szinte öntözés nélkül is teleltetni, mivel a rizóma és az áltörzs annyi vizet raktároz, ami elég a növénynek pár hónapig. Természetesen ilyenkor le kell vágni a levelüket.

Most már tudjuk, hogyan kell felszedni az elefántfüleket, banánokat. Hogyan tovább? Mibe rakjuk? Hova, hogyan? Mi lesz velük tavaszig?

Ami nagyon fontos, az a talaj, amibe felszedés után kerülnek. Én személy szerint a kerti talaj nagy részét lerázom a gyökerekről, mivel ez kötöttebb. Sokan virágföldbe ültetik a növényüket télire. Nos el kell mondanom, hogy a bolti virágföldek nagy része arra jó, hogy megdobáld vele a szomszédot, semmi másra. Ha jóban vagytok, akkor még arra se... Az akciós teszkós és pennys földeket messzire kerüljétek. Ezek a földek nagyon tömörek, rossz a szerkezetük, megfullad és megrohad benne a növény. A jobb bolti földek sajnos drágábbak, de laza szerkezetűek, megtalálható bennük nagyrészt tőzeg, esetleg kókuszrost, és perlit. A saját tapasztalat az, hogy nem kell túlbonyolítani ezt a föld dolgot. Télen úgyse fog olyan nagyot fejlődni a növény, elég natúr tőzeg vagy kókuszrost, 30-40% kertészeti perlittel keverve. A különféle talajkeverékekről, és azok összetevőiről itt olvashattok. Ha elkezd penészedni a föld teteje, vagy a növény töve, az árulkodó jel arra, hogy túl hűvös van, és sok a felesleges víz a talajban. Ilyenkor melegebb helyre kell vinni a növényt és/vagy az öntözést mérsékelni kell. Szerves trágyát ilyenkor felesleges a talajba rakni, mert a növény nem tudja felhasználni, büdösödni, penészedni fog. Ha szobahőmérsékleten, vagy melegebb helyen tudjuk teleltetni, akkor inkább tápoldatozzuk a növényt ebben a téli időszakban, de ezt is ritkábban, 4-5 hetente. Hűvös helyen egyáltalán nem igényel tápozást a növény.

Szóval kikerült a növény a földből, bele a cserépbe (felesleges túl nagyba, csak pang a víz), földbe. Ha hűvösben lesz teleltetve, akkor én nem öntözöm be rögtön. Hagy száradjanak be a sebfelületek. Majd 1-2 hét után kaphat egy kis vizet. Ha melegben telelnek, akkor is várok pár napot, csak utána öntözöm meg. Tavaszig nincs is sok dolgunk. Figyelni kell az öntözésre, inkább kicsit szárazabban legyenek tartva a növények. A téli időszakban az öntözés mellett a kártevők még egy fontos dolog, amire oda kell figyelni. Melegebb helyen jellemzően megjelenik a takácsatka, illetve a különféle tetvek. Gyapjas és társai. Ezekre nagyon figyeljetek, gyakran a levélfonákon, zugokban, levéltőben jelenik meg először a fertőzés. Ezeket minél hamarabb kezeljük a megfelelő rovarölő szerekkel. Ha hagyjuk elhatalmasodni ezeket a kártevőket, akkor a növényt nagyon legyengítik, akár el is pusztulhatnak.

Teleltetésre ugye van több lehetőség. Hűvösben pincében, garázsban, előszobában, fűtetlen télikertben vagy melegebb helyen szobában, fűtött télikertben, fóliában, üvegházban. Ez utóbbi a lehető legideálisabb, de sajnos keveseknek elérhető. Ha mégis sikerül ilyen helyen teleltetni a növényeket, akkor van lehetőségük tavaszig újra megerősödni. Ilyenkor át lehet őket rakni nagyobb cserépbe, ha kinőtték azt, amibe felszedéskor kerültek. Lehet őket tápozni. Arra viszont figyelni kell, hogy kevesebb a fény, hajlamosak lehetnek a megnyúlásra, ezért tartsunk megfelelő térállást. A szellősebb elhelyezéssel a kártevők is kevésbé tudnak elszaporodni. Melegben teleltetve nagyon figyeljünk oda a kártevőkre, mert szinte biztosan meg fognak jelenni.

Ha sötétebb szobában tudjuk teleltetni, akkor pótmegvilágítással lehet segíteni. Ilyen esetben igyekezzünk a teljes fényspektrumot lefedő fényforrást használni. Fontos még a fényáram, vagyis a lumen érték. Négyzetméterenként legalább 10.000 lument igyekezzünk biztosítani. A növények fényigényéről bővebben olvashattok még ennek a bejegyzésnek az elején.

Ha már közeledik a tavasz, ne lélegezzünk fel. Sok esetben ilyenkor lehet nagyot hibázni, ha gondatlanul túlságosan megöntözzük a növényt, mert hát melegszik az idő. Tavaszi időszakban nagyon fontos, hogy ne tocsogjon a víztől a növény. Ha már kellően meleg van, napközben lehet szoktatni a friss levegőhöz. A fokozatos melegedéssel lehet az öntözést is növelni, de óvatosan. Ha már éjszaka is kellően meleg van, kint lehet hagyni a növényeket, de ne a tűző napra menjenek. Folyamatosan szoktatni kell őket a kinti napsütéshez. Hogy mit is takar a kellően meleg? Ehhez jön jól a bejegyzés elején lévő táblázat, és a hőmérsékleti adatok. Itt ugye a cserepes növényekre vonatkozó értékeket kell figyelembe venni. Ha már éjszaka tartósan ezek az értékek tapasztalhatóak, akkor mehetnek ki a növények, és pár hét után ki is lehet ültetni őket, ha már a talaj is felmelegedett.

Arról még nem esett szó, hogy mi van azokkal a növényekkel, amik kint töltik a telet fűtött takarásban? Nos, ezeket az első talajmenti fagyok előtt érdemes betakarni, és rákapcsolni a vészfűtésre. Sokkal hamarabb felesleges, hiszen a takarásban se fognak nagyon melegben telelni. Ugye gondolok itt főleg pálmákra, cikászokra, banánokra.

Eddig főleg elefántfülekről és banánokról volt szó, de természetesen a többi kiültetett növénnyel is hasonlóan kell eljárni. A Canna fajtákat például visszavágva, föld nélkül, hűvös helyen lehet teleltetni. Ja igen, és a kedvencem kimaradt. Mikor vigyük be a leandert? Hát majd ha fagy :) Simán bírja a gyenge fagyot (-4-5°C), némelyik fajta a komolyabb hideget is. Szóval az első talajmenti fagyoktól nem kell megijedni. Védett helyre húzva még jó ideig maradhat kint.

Igyekeztem kitérni azokra a részletekre, amik évről-évre kérdésként felmerülnek az emberekben. Ha valami esetleg kimaradt, akkor szóljatok, és bővítem a bejegyzést. Addig is sikeres teleltetést kívánok!

Milyen "virág"magot NE vegyél?

Sziasztok!

Egyszer egy ismerősöm azzal fogadott, hogy ebayről vett sok különböző magot, de nincs ideje és lehetősége mindet elvetni, odaadja nekem, ha én szeretnék vele foglalkozni. Nekem volt rá kapacitásom, elfogadtam a magokat. Itthon néztem meg jobban, kb 30-40 féle, sokszor teljesen különböző növények voltak, de gyanúsan csak 2-3 féle mag volt a zacskóban, nem 30-40 féle. Amikor megnéztem a növényneveket, még gyanúsabb volt, semmi tudományos név, csak hangzatos kitalált nevek. Volt közte orchideamag is, ami lencse nagyságú volt. Na itt tudatosult bennem, hogy az összes mag full kamu. Az orchideamagok ugyanis nagyon aprók, szinte porszem szerűek.

Igazából nem gondoltam volna, hogy szükség lesz hasonló témájú bejegyzésre, de kénytelen voltam rájönni, hogy mégis. Miről is fogtok itt olvasni? Milyen magot ne vegyetek? Ahogy egyre többen, és többek között vásárlásra is használjuk az internetet, úgy kezdenek elterjedni az átverős, kamu hirdetések is. Itt most szorítkozzunk a növényekkel kapcsolatos hirdetésekre. Rengeteg megtévesztő kép, név van, amivel próbálják rávenni a gyanútlan vásárlót, hogy vegyék meg a termékeiket. Nos, igyekszem ezekből egy kis ízelítőt nyújtani, hogy miket kerüljetek el messziről, avagy jöjjenek a brutál kamu növényes hirdetések.

A kedvencem, régi motoros a mindenféle színű rózsa magok. Látjátok, van itt fekete (nem, sajnos nem létezik igazi fekete rózsa sem), türkizkék, hupilia, szivárványszínű és persze a legújabb nemesítés, a pokélabda színű. Jól nézzétek meg, mert ezek mind kamu, mesterségesen színezett képek, vagy mesterségesen, utólag színezett rózsavirágzatokról készült képek. Ha ételszínezékes vízben felszívatod a rózsavirágot, akkor lehet hasonló színeket elérni, vagy talán egyszerűbbek a különféle képszerkesztők. Ami még óvatosságra int, az az, hogy magot árulnak. Nemes rózsát magról csak a nemesítők szaporítanak, nem Marika néni az udvarban. Ha ilyen magot veszel, akkor már szerencséd lehet, hogy ha egyáltalán rózsamagot kapsz, de ami kikel belőle, az szinte biztosan erősen tövises, és szimpla, rózsaszín virágú lesz. Ismerős a csipkebogyó virágja? Na olyasmi.

Szivárvány paradicsom

A rózsák után következzen valami szintén népszerű, a színezett zöldség és gyümölcs magok. Első kuncsaft a szivárvány paradicsom. A nemesítésnek hála, nagyon sokféle szín, minta és formaváltozatban léteznek paradicsom fajták, de azért az eléggé természetellenes, amikor egy fürtön erősen eltérő rikító színű termések láthatóak. Mintha csak egy óvodás kisgyerek festette volna őket. A kék ízű paradicsomra azért kíváncsi lennék...

Szivárvány szőlő

Az ilyen szivárvány szőlőt leginkább gyerekek születésnapi partiján tudom elképzelni. Egészséges, és színes is, már nem is kell torta. Természetesen ennek is a magját árulják.

Lila kivi

A kivi egy érdekes dolog. A legtöbben a bolti, hagyományos zöld belsejű kivit ismerik, de létezik aranysárga (Airgold), illetve enyhén bordós, pirosas (Ken's Red) gyümölcshúsú fajta is. Viszont ilyen lila nem nagyon. Ha a gyümölcshéjat meghagyták volna barnára, még talán hihető lett volna, de így csúnyán lebukott. Szintén utólag szerkesztett képek, és szintén a magját árulják.

Kék szamóca

Fincsi igaz? Lehet, hogy gumicukor ízű. A nemesítésnek hála, a piros színű mellett létezik már szinte fehér gyümölcsű szamóca is, de ilyen liláskék szintén kimaradt eddig a palettáról. Ennek is a magját árulják.

Szivárvány banán

Na ez már döfi. Egyben az egész fürt, külön a termések, ez tuti nem lehet kamu. A banánok elég népszerűek az átverős eladók körében, mivel rengeteg szín és formaváltozatú banántermés létezik. A fehér-zöld csíkostól a rózsaszínen át az enyhe kékesliláin át a bordóson át egészen a sötét barnáig. Szóval tényleg nagy a színbeli kínálat. 

Valódi banán termések

Na de akkor honnan tudjuk, hogy melyik igazi, melyik nem? A válasz nem olyan bonyolult. Az étkezési banánok kevés kivételtől eltekintve mind magnélküliek. A nemesítés során az egyik cél az volt, hogy ne legyenek tele sok, zavaró, nagy méretű maggal. Így a mai termesztésben lévők magnélküliek. Néhány díszbanán (velutina, ornata) termései színesek, és van magjuk is, de a termésük viszonylag kicsi, ezért az élvezeti értékük is kisebb. Vannak kevésbé túlszínezett banánképek is.

Színezett kép

Jól néz ki igaz? Törppapa kedvence volt ez a banán. Szép élénk kék színű, biztosan olyasmi ízű, mint a rágógumi fagyi. Alatta látjátok, hogyan is néz ki valójában a termés.

Sajnos így már kevésbé mutatós. A fajta neve Musa 'Java Blue' vagy szinonim névként megtaláljátok a Musa 'Ice Cream' néven is. Ezt okkal kapta, ugyanis a termése állítólag nagyon finom, a vaníliafagyira emlékeztet. Azért a normál képen lévő termés is rendesen elüt a színével, de teljesen éretten ennek is besárgulnak a termései.

Viszont még nem végeztünk a banánokkal. Van egy olyan csoda, amitől a szám is tátva maradt. Bonsai banán.

Milyen szuper lenne ilyen mini kis banánkát otthon nevelni, eszegetni róla a cuki kis banánokat. Nos ez a kép nem utólag szerkesztett. Ez pusztán egy műanyag virág, amelyiket bármelyik kínai boltban lehet venni. Ennek is a magját árulják. Vigyázat, a műanyag magok nagyon sokára csíráznak! Vannak egyébként törpebanánok, amik nem nőnek olyan nagyra, de azok egy kicsit máshogy néznek ki, amikor teremnek.

Viszont ne hagyjátok magatokat átverni, ennek sincs magja, csak sarjakról vagy mikroszaporítással szaporítható, egyébként a fajta neve Musa 'Truly Tiny'.

Ha már bonsai banán volt, nézzük a hagyományos bonsai magokat is.

Aki ilyen magot szeretne venni, azt el kell keserítsem. Bonsai mag nem létezik. Bonsai-t fás szárú növényekből, leggyakrabban fákból alakítanak ki, de ehhez szükség van emberi beavatkozásra. Nem maguktól nőnek így, mivel ezek gyakran vad fafajok magjai, amik normál körülmények között ugyanolyan nagyok, fajtól függően több (tíz)méteresek lesznek.

Következzenek a különböző alakú termések. Ezek természetesen nem maguktól nőttek így, hanem a terméseket különféle formába bezárva növesztették, amelyek felvették annak alakját. Gondolom hallottatok már a kocka alakú görögdinnyéről. Nos, ezek hasonlók, csak a készítők kreatívabbak voltak.

Ginseng fruit 

Ez valójában japán körte termése, ami buddha alakú edényben nőtt meg, felvéve annak alakját. Van női változata is.

Female ginseng fruit

Ezek egy fehér termésű padlizsán termései, amik szintén mesterségesen bezárva lettek ilyen alakúra nevelve. Ja igen, és fel lettek lógatva egy fára, hogy megtévesztőbb legyen. Ügyes, de nem eléggé. Vannak kissé pikánsabb termések is, amik kimondottan kelendőek.

Hát igen, ezen nagyon nincs mit magyarázni, mindenki látja, hogy mi ez. Egy tökféle magjaként árulják. Ki ne akarna otthon, ilyen cicikkel telenőtt kerítést?

Na igen, itt se kell megmagyarázni, hogy mit is ábrázol a kép. A termés egyébként a Passiflora quadrangularis termése, amely egy étkezési golgotafajé. Alapesetben a termés dinnye alakú.

Aztán vannak olyanok, amikről messziről rikítanak, hogy hülyeségek, mégis zabálják az emberek.

Ez az éjszaka világító csodanövény, szintén a magját árulják. A kicsit figyelmesebb ember rájön, hogy ez műanyag, és csak fényszálak vannak benne. Hogy hitelesebb legyen, néhány hirdetésnél egy valódi növény képét is bevágták a művirág mellé.

Ez egy elefántfül, valószínűleg Alocasia odora. Itt nem sokat szórakoztak a képpel, simán negatívra fordították a színeket. Nem csak a növény lett ilyen, de a fal, és minden más is. Nem baj, színes lila, és árulják a magját, meg kell venni.

Van egy újabb csodanövény, a tűsarkú virág. Imádják a nők, mert hát, olyan nőies.

Erre nem nagyon tudok mit mondani. Nagyon változatos alakú virágok léteznek, de azért az elég modern lenne, hogy tűsarkú alakú legyen a virág, nem igaz? Ez egy utólagosan szerkesztett kép, amelyen felfordított tűsarkúkat pakoltak egymásra.Mutatom, hogy mi szolgáltatta az ötletet.

Heliconia rostrata

A szín majdnem stimmel, de a formán még lehetne min dolgozni.

A netes kamunövényekről most ennyit. Lehetne még találni ilyet bőven, de szerintem elég volt ennyi csemege mára. Mik azok az árulkodó jelek, ami arra engednek következtetni, hogy valami bűzlik?Először is, nem mindegy, hogy honnan van a mag. Az ilyen kamu magok gyakori forrása az ebay, aliexpress, amazon, wish, de magyar oldalak közül a vaterán, jófogáson is lehet ilyeneket találni, bár kisebb számban. Másodszor az eladó helye. Ezek a magok szinte kivétel nélkül Kínából érkeznek. Ezen nem nagyon kell csodálkozni, tisztában vagyunk a kínai termékek minőségével. Az ilyen magokat gyakran 100 db-os csomagokban adják, és viszonylag olcsón, általában 4-500 Ft alatt. A nevükben gyakran szerepel a "rare", mint ritka szócska. Na ne mondd :)
Ha valaki nem ugrik be rögtön, érdemes a hirdetésben szereplő névre, vagy képre külön rákeresni. Ha adott növényre csak ugyanaz az 1-2 képtalálat van, az legyen nagyon nagyon gyanús. Nem mellesleg arra se árt figyelni, hogy az eladó ír-e pontos tudományos nevet a növényhez. Ha ír, az nem jelenti azt, hogy nem kamu, de ha csak hangzatos kitalált neve van, az nagy valószínűséggel átverés.

Miért dőlnek be mégis olyan sokan ezeknek az átveréseknek? Ennek több oka is van. Egyik az élénk színek. Ezek megfogják az embert, szinte nem is gondolkozik, csak rányom a vásárlás gombra, és várja a csodát. Másik ok, az olcsóság. Látják, hogy kínai, látják, hogy színezett a kép, de csak párszáz Ft, és 100 magot küldenek. Ha nem az, aminek hirdették, akkor se nagyon bukik vele az ember. Ha kicsit távolabbról átgondoljuk ezt, ez arról szól, hogy vásárolsz azért, hogy baleknak nézzenek. Abból a párszáz forintból inkább vegyél egy cserép virágot, vagy gyümölcsöt. Ha mindenképp magokkal akarsz foglalkozni, akkor vannak fémzárolt, hivatalos vetőmagok. Ami pedig ritkább, különlegesebb növénymag, abból 100 db nem párszáz forintba kerül. A vásárló oldaláról ez csak 1-2 alkalommal történő kis tévedés, ami nem nagyon üríti ki az ember pénztárcáját. Az eladó oldaláról viszont gondoljatok csak bele jobban. Csinál egy látványos, de teljesen kamu hirdetést. Olcsón ad magokat, ingyen szállítással. Biztosan sokan látják, hogy kamu, de ha csak párszáz ember vesz tőle 500 Ft értékben, mert egy próbát megér, akkor az eladónak már meg is érte a dolog. Csakhogy ilyen hirdetéseket a világ minden pontjáról lehet látni, több ezer embert beleértve, akik meg is veszik, a nagy számok törvénye alapján. Én az ilyen hirdetőket már csak elvből se támogatnám azzal a párszáz forinttal.

Jöhet a jogos kérdés, ha ezek mind nem létező növénymagok, akkor amit küldenek, az mégis minek a magja? Na, ez az, amit senki nem tud. Lehet bármi. Szerintem gyakran még az eladó se tudja, meg neki amúgy is tök mindegy. Lehet benne gyom, akácféle, vagy csak simán valami takarmánymag. A lényeg, hogy minél olcsóbb legyen.

Mindenkinek saját szívügye eldönteni, hogy mire költi a pénzét, de ha engem kérdeztek, én nem szeretem, ha átvernek. Szép napot, és legyetek türelmesek, mert sokára kelnek ki a műanyag magok.