2015. december 27., vasárnap

Caladium nemzetség

Ezen nemzetség tagjai Közép-és Dél-Amerika trópusi esőerdei aljnövényzetnek a részét alkotják. Mindössze 12 fajt számlál, azonban két fő csoportra különíthetjük el őket méret, és levélalak szempontjából. 


Az egyik csoport tagjai alacsonyabbak maradnak, alig nőnek 25-30 cm-es magasságnál nagyobbra, levelük kissé hullámos, nyílhegy alakú, nyújtott. A másik csoport tagjai nagyobbra nőnek, elérhetik akár a 60-70 cm-es magasságot is, leveleik szív alakúak, és inkább a félárnyékos helyet kedvelnek. A levél alapszíne fajok esetében többnyire zöld, míg a fajták esetében ez a fehértől a rózsaszínen át egészen a sötét bordó színig változhat. A levél ritkán egyszínű, gyakran az erezet eltérő színű, de szabálytalan foltok, pöttyök, csíkok is találhatóak a fajok, fajták levelein. Ezt a nagyfokú változatosságot a nemesítők ki is használják új fajták, hibridek előállításánál. Megfelelő körülmények esetén virágot is hoz a növény. 

Caladium 'Stardust'

Ezek a virágok nem emelkednek magasra, többnyire a levelek között nyílnak ki. A spatha kiszélesedő, nem túl magas, kívülről vajfehér színű, a hím és nővirágokat körülvevő rész azonban fajtától függően lehet fehér, zöld, vagy bordós színű. Belülről szintén fehér színű, míg a spadix halvány vajszínű.

Élőhelyüknek megfelelően inkább az árnyékos, félárnyékos fekvés az ideális számukra. Egyes fajták azonban bírják a napos fekvést is, viszont így lényegesen több vizet igényelnek. Általánosságban elmondható, hogy a sötétebb levelű fajok és fajták a naposabb fekvést is elviselik, míg a világos levélzetűek az árnyékos fekvést részesítik előnyben.
Utóbbi időben olyan fajták kinemesítésén fáradoznak, amelyek jobban tolerálják a közvetlen napsütést. Több napfény hatására ugyanis élénkebbek lesznek a színek. A mostani fajták többsége azonban teljes napfényen még égési sérüléseket szenved. Fontos számukra, hogy a talaj jó vízáteresztő-képességű legyen, különben gumóik könnyen rothadnak. Ideális a savanyú talaj (5,5-6,5 pH). Igénylik a magasabb páratartalmat (70-80%), valamint a rendszeres öntözést. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne álljanak vízben, hiszen azt nem tűrik. Kiegyenlített tápozás mellett megfelelően fejlődnek. A tápoldat koncentrációja ne legyen túl magas, mivel a leveleket megperzselheti a túl magas só-koncentráció. Erre a növény gyökerei is érzékenyek. Eredeti élőhelyükön a száraz időszakot nyugalmi állapotban vészelik át, ekkor elveszítik leveleiket, gyökereiket is. A nyugalmi időszak közeledtével térjünk át kálium túlsúlyos tápoldatra, így növényünket segíthetjük a gumó fejlesztésében. Ebben az időszakban a gumókat hagyhatjuk cserépben, ekkor egyáltalán ne,vagy nagyon ritkán öntözzünk, épp annyira,hogy a föld ne legyen csontszáraz. Közepesen melegigényes növények, gyenge fagytűréssel rendelkeznek. Nyugalmi időszak alatt ajánlatos 15-16 °C -on tartani, majd tavasszal kissé melegebb (18-20°C) hőmérsékleten elültetni 5-6 cm mélyen, illetve ha a talaj hőmérséklete megfelelő, akkor kiültetni. Ha növényünket kiültetjük, akkor ajánlatos külön ültető gödröt készíteni számára megfelelő közegkeverékkel. Ősszel, még az első fagyok előtt, ha a talaj hőmérséklete már 12-13°C körüli, akkor növényünket óvatosan ássuk ki, és tegyük árnyékos, szellős, fedett helyre, ahol a levelek, illetve gyökerek le tudnak száradni. Ez a hőmérséklettől függően 2-3 hetet is igénybe vehet. Ezután tegyük árnyékos helyre a gumókat, ahol a nyugalmi időszakhoz megfelelő hőmérsékletet tudjuk tartani. Túlságosan magas hőmérséklet (30°C), illetve túlzott nitrogénellátás hatására azonban a levelek színezettsége kevésbé lesz kifejezett, inkább a zöldes árnyalat lesz a jellemző. Minél nagyobb a gumó, a növény annál több, és nagyobb levelet fog hozni. A növény a vegetációs időszakban sarjgumókat is nevel, így ezek leválasztásával szaporítható. Speciális módszer a gumók központi rügyének ’bevakítása’. A központi rügyből nagyobb, de kevesebb levél fejlődik, és a virág is innen tör elő. A mellékrügyekből több, de kisebb levél fejlődik. Mivel ezt a növényt főleg levéldísznövényként értékesítik - ahogy az elefántfülek többségét -, így bevett szokás egyes termesztőknél ez a ’bevakításos’ módszer. 


Caladium fajtákat főleg Florida és Thaiföld térségében termesztenek, és nemesítenek. Idehaza sajnos kevésbé elterjedt, de időnként találkozhatunk egyes fajtáival.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése