Alocasia nemzetség

Most nézzük az egyik legismertebb elefántfül nemzetséget. Ha valaki hallja ezt a nevet, szinte biztos, hogy az Alocasia x calidora jut eszébe, és ujjongva megjegyzi, hogy igen, ilyen neki is van, vagy látott már ilyet. A különböző típusokról itt találhattok leírást. Alább pedig következzen egy általános leírás ezekről a növényekről.

Alocasia x calidora

Hivatalosan 79 elfogadott fajt számlál a nemzetség. Azt tudni kell, hogy folyamatosan változik ez a szám a botanikusoknak köszönhetően. Régebben csak a felépítésük alapján sorolták be a növényeket, manapság viszont már a genetika képezi ennek az alapját, így aztán megváltozott néhány növény családi helyzete. Mindamellett rengeteg a szinonim név is. Szerencsére a keresgélések során rátaláltam egy nagyon jó weboldalra, ahol összegyűjtötték a nemzetségekhez tartozó hivatalosan elfogadott tudományos neveket, szinonim neveket, így jött ki ezt a 79. Ez volt 2015 tavaszán, azóta már lehet, hogy változott ez a szám, hiszen azért új fajokat is fedeznek még fel szerencsére. Ezek a növények Ázsia trópusi területein elterjedtek, leginkább Dél- Kelet Ázsiában, Óceániában és Ausztrália északnyugati részén.
Némely faj (Alocasia macrorrhiza), illetve fajta idővel fásodó törzset nevel, azonban nem beszélhetünk fás szövetekről, hiszen ezek lágyszárú növények. Ezen fajok levelei zömmel függőlegeshez közeli levélállást mutatnak. A fiatal levelek még lehetnek közel vízszintes állásúak, de ahogy beérik a levél, úgy egyre inkább majd a fajra, fajtára jellemző levélformát, levélállást fogja mutatni. Nem ritka közöttük a 4-5 méter magas növény se (Alocasia macrorrhiza 'Borneo Giant'). A kisebb méretű fajok (A. lowii) főleg csüngő, vagy vízszinteshez közeli levélállást mutatnak. Ezek ritkán nőnek 1-1,5 méternél magasabbra, itt a raktározást leginkább a föld alatti, vagy kicsivel a talajfelszín fölé nyúló gumó látja el. Mindkét típusra jellemző a kemény, szinte bőrszerű levéllemez. A levél felszíne sima, kissé viaszos tapintású. E kialakítása lehetővé teszi, hogy a csapadékot jól elvezesse. Levelük felépítése alapján két csoportot különböztethetünk meg. Az egyik csoport tagjainak levéllemeze nyújtott ’Y’ alakot formáz, tehát a két felső lebenyt nem köti össze teljesen levéllemez, csak egy V alakú levéllemez határolja az ereket. Ilyen faj pl. az A. micholitziana. A másik csoport esetében a levéllemez ovális, vagy nyújtott, hosszúkás formájú, tehát a két felső lebenyt teljesen összeér Erre jó példa az A. clypeolata.

Alocasia micholitziana és Alocasia clypeolata

Egyes esetekben a levéllemez széle nem egységes, hanem karéjosan hasogatott, pl. A. portei. Levelük alapszíne általában a zöld különböző árnyalatait tükrözik, de előfordulnak ezüstös (A. cuprea), illetve egészen sötét olajzöld (A. plumbea var. nigra) színűek is. A levél fonákja lehet zöld, de egyes esetekben lilás, bordós árnyalatú.
A levélnyél szintén a zöldtől a sárgán át a sötét, szinte fekete színig változhat fajtánként eltérően. Az Alocasia x portora (A. portei x A. odora) hibrid esetében előfordulnak enyhe zöldes, kékes, illetve vöröses árnyalatú erezettel és levélnyéllel rendelkező fajták is. Egyes fajok, fajták (pl. A. zebrina) esetében keresztirányú mintázottság is megfigyelhető a levélnyélen. Szóval látható, hogy végtelenül változatosak, rengeteg a különböző faj, fajta. Ha ezeket kezdi gyűjteni az ember, akkor sose ér a végére, de próbálkozni azért lehet.

Jó körülmények között lakásban tartva, de kiültetve is képesek virágot hozni idehaza ezek a növények, némelyik termést is érlel. Virágjuk többnyire azonos, a spatha kívülről fehéres, egyes esetekben halványan zölddel futtatott. Belül fehéres, illetve kissé sárgás árnyalatú lehet. Többnyire alig nyúlik túl a spadix-on, szétnyíló, egyes esetekben kiszélesedő. A spadix fehér árnyalatú. Ritkán hoznak csak egy virágot, általában 3-5 jön egyszerre, amelyek egymás után nyílnak.

Alocasia x amazonica virágja

A hosszan tartó közvetlen napsütést nem kedvelik, de a korai délelőtti, és késő délutáni órákban érheti őket közvetlen napsütés is, ha a megfelelő vízellátottságot biztosítani tudjuk számukra. Megfelelőbb számukra a félárnyékos, árnyékos fekvés. 

Talaj szempontjából a lazább, levegős, nem tömörödő talajok ideálisak, amelyek tápanyagban dúsak. Meghálálják a szerves trágyázást is. Tápanyagfelvétel tekintetében jelentős mennyiségben igényel nitrogént, mivel nagy levéltömeggel rendelkeznek ezek a növények. Igen páraigényesek, a száraz levegőt rosszul tolerálják. Ilyenkor hajlamosak beszárítani a levélszélet, vagy akár eldobhatnak 1-2 levelet is. Hőmérsékletigényük viszonylag magas, legmegfelelőbb a 22-28 °C közötti tartomány.
Télen azonban, a fényszegény körülmények miatt ajánlatos lelassítani életműködésüket mérsékelt öntözéssel, és hűvös, 15 °C körüli helyen való teleltetéssel. A tél folyamán is hozhat 1-2 levelet, de ezek gyakran megnyúlt, kisebb méretű, gyengébb szövetű levelek lesznek, persze a fénymennyiség függvényében. Sokszor ilyen leveleket hoznak azok a növények, amik egész életüket lakásban töltik. Ilyenkor általában nem kapnak megfelelő fénymennyiséget, és ez áll a növény rosszabb kondíciójának hátterében. A fény mellett a páratartalom is gyakran túl alacsony, így a növények kevés levéllel rendelkeznek. Gyakori kérdés, hogy alig van 1-2 levele a növénynek, mi okozza ezt? Nos, lehet az alacsony páratartalom, a kevés öntözés, vagy a nem kellően tápanyagdús talaj a ludas.

A teleltetésnél meg kell említenem, hogy bizonyos fajok, fajták (pl. Alocasia x amazonica) nyugalmi időszakban gumó formájában visszahúzódnak, és elvesztik leveleiket.
Ezek télire 15°C-os helyre rakva jól átteleltethetőek. Arra kell ügyelni, hogy vizet nagyon ritkán kapjon, épp csak annyit, hogy földje ne száradjon ki teljesen. Tavasszal ezek melegebb helyen fejlődésnek indulnak, és el lehet kezdeni öntözésüket, tápozásukat. Télen át is ültethetjük ezeket a növényeket friss földbe. Ha megfelelő hellyel rendelkezünk, a nyári időszakra a kertbe ki is ültethetőek ezek a növények. Így lényegesen erőteljesebben fejlődnek, virágoznak. Szaporítani magvetéssel, a sarjak leválasztásával, a törzsnevelő növényeket pedig a törzs feldarabolásával, és meggyökereztetésével lehet. Ekkor az oldalsó alvórügyek hajtanak ki, így sűrű telepet fog majd képezni, kivéve azt a darabot, amin a csúcshajtás volt. A gyökereztetés ideje alatt melegre (26-28°C), magas páratartalomra van szükség. Magvetés esetén szintén hasonló körülményekre van szükség.
Utóbbi években itt is jelentős fellendülés tapasztalható a fajtanemesítés terén. Évről-évre újabb fajták jelennek meg. Hazánkban legelterjedtebb az Alocasia x calidora, illetve Alocasia x amazonica. 

Alocasia x amazonica

Előbbi növény régóta szerepel a köztudatban elefántfül, vagy könnyezőpálma néven (utóbbi azonban helytelen, mivel ezt a nevet a Monstera deliciosa esetén használjuk). Időnként fellelhetünk egyéb fajokat is, a különböző fajták azonban még ritkának számítanak.