Fagyérzékeny növények teleltetése

A blog tematikájának megfelelően itt most elsősorban nem a muskátliról lesz szó, hanem a trópusi, mediterrán jellegű növényekről. Az ősz az ilyen növényeket kedvelők számára nem annyira várt időszak, mégis izgalmas. Mikor és hogyan szedjük fel a kiültetett növényeket? Mikor vigyük be a teleltetőhelyre? Milyen egyáltalán az ideális tetelőhely? Mi lesz velük tavaszig? Nos ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni.

Kezdjük is az elején, amikor mindenki elkezd rettegni. Jön a szeptember, kissé hűlnek az éjszakák, már nincs 20°C, de még azért nincs olyan rossz idő. Türelem, még nem kell az ásóhoz nyúlni. Aztán jön az október, elkezdenek jönni az éjjeli 10°C körüli és ez alatti hőmérsékletek. Itt már néhány növényt meg kell fogni. Csináltam korábban egy táblázatot, amit beillesztek ide a bejegyzésbe is. Ennek a lényege, hogy igyekeztem feltüntetni azt a hőmérsékleti értéket, ami a legismertebb fagyérzékeny növények (a teljesség igénye nélkül) számára fordulópont. Ezeket a számokat nem kell véresen komolyan venni, ez inkább egyfajta tájékoztatás.  A feltüntetett hőmérsékleti értékek esetén a növényeket érdemes védett helyre vinni. Nyilván a kisebb, érzékenyebb, esetleg beteg növényeket hamarabb melegbe kell vinni. Természetesen lehet hamarabb a nagyobbakat is, de az ezeknél alacsonyabb hőmérsékletek esetében már kockáztatjuk, hogy a növény megfázzon. Nálam előfordult már többször, hogy megvártam 1-1 gyenge éjszakai fagyot, mert utána még felmelegedés jött, és pár hétig még maradhattak kint a növények (a cserepesekre ez nem értendő). Ez főleg elefántfülek esetében érdekes, amikor amúgy is a gumó a lényeg, ami gond nélkül kibírja ezeket a gyenge -2-3 fokos fagyokat. A levelek ugye lefagynak, de újrahajt. Viszont ez ne legyen követendő példa, mert van benne rizikó. Csak érdekességként említettem meg. 

Ahogy látjátok, külön oszlopban vannak a cserepes, illetve kiültetett növények. A cserepesek gyökere könnyebben áthűlhet, ezért ezeket érdemes hamarabb védett helyre vinni, illetve a hideg beköszöntével mérsékeltebben öntözni. Ami még lényeges, hogy ezek tartós, éjjeli hőmérsékletekre vonatkoznak. Ha 1-2 hűvösebb éjszaka várható, de utána még enyhék az esték, akkor nem kell feltétlenül felásni az egész kertet. Figyelni kell az előrejelzést, és a tartósan csökkenő értékek esetén kell felszedni, védett helyre vinni a növényeket.

Jöhet a kérdés, hogyan is kell pontosan felszedni egy 2 méteres elefántfület, vagy egy 5 méteres banánt? Elsőre talán lehetetlen feladatnak tűnik, de nem olyan bonyolult ez, csak egy kis bátorság kell. Azt tudni kell, hogy ezeknek a növényeknek nincs rengeteg gyökere. Az elefántfüleknek kicsit sűrűbb a gyökérzete, jellemzően 2-3 mm vastag, és a talaj felső 30-50 cm-s rétegében helyezkedik el a nagy része. A banánoknak kevesebb, de vastagabb (3-8 mm) gyökere van, és szintén nem hatolnak túlságosan mélyre. Az Ensete banánoknak általában kimondottan vastag, néha ujjnyi gyökere van. 

Most, hogy tudjuk, mennyire kell mélyre ásni, a kérdés, hogy mekkora átmérőben ássuk ki? Nyilván minél nagyobb körben ássuk ki, annál kisebb mennyiségű gyökért vesztünk el kiásáskor, de azért én azt javaslom, hogy maradjunk az ésszerűség határain belül. 

Elefántfülek felszedése

Elefántfüleknél a tő körül 20-30 cm sugárban körbeáshatjuk. Így biztosak lehetünk benne, hogy az esetleges föld alatti sarjgumók nagy része se fog sérülni. Vannak bizonyos fajták (pl. Colocasia 'Pink Trunk'), aminek nyúltabb sarjgumói vannak, ezeknél lehet nagyobb körben is felásni a talajt. Alaposan nézzétek át a talajt, mert könnyen letörhet pár sarjgumó, ami a földben maradt. Az indákat fejlesztő Colocasia fajták esetében nyugodtan ássátok ki a tövet, az indákat pedig külön a cserép tetejére, vagy szaporítótálcára helyezve, de egy vödör vízben is meg lehet gyökereztetni. Mivel felszedéskor sérültek a gyökerek, ezért kevesebb vizet tud felvenni a növény, de a levelei mennyisége nem változott, tehát ugyanannyit párologtat. Ennek az a következménye, hogy elkezd konyulni az összes levél, mert csökken a növény víztartalma. Ez különösen a Colocasia-k esetében jelentkezik gyorsan. Kicsit melegebb időben akár fél órán belül. Hogy ezt elkerüljük, csökkenteni kell a párologtató felületet is, vagyis le kell vágni a levelek egy részét. Hogy mennyit, az elsősorban attól függ, hogy mekkora mennyiségű gyökér maradt. Általános szabály, amit én követni szoktam, hogy ha a legújabb 1-2 levelet hagyjuk meg, akkor nagy baj nem lehet. Minden más levelet le lehet vágni. A levelek levágásánál szinte mindig folyik a növény nedve. Pár perc alatt ez megszűnik, de vigyázzatok, mert ez a nedv allergén, semmiképp ne nyúljatok a szemetekbe, arcotokhoz, ha a kezetekre került. Bő meleg vízzel mossátok le a kezetekről. Ez a levélvágás drasztikusnak tűnhet, de ha több vizet tud felvenni, mint amit párologtat, az a jobb lehetőség (a pangó vízre nagyon figyelni kell). Plusz a telelőhelyen úgyis elvesztené a levelei nagy részét, hiszen az eddigi körülményektől nagyban eltér a téli. Kevesebb fény, alacsonyabb páratartalom, esetleg alacsonyabb hőmérséklet. Ez mind a levelek elvesztését eredményezi, plusz kisebbek is lesznek a levelek. Nem kell megijedni, a tél ilyen. Ilyenkor a növények lelassulnak, pihennek. A növényélettani részről bővebben olvashattok a Néhány hasznos összefüggés a növény és környezete között című bejegyzésemben. Lehet teljesen gumó formájában is teleltetni a legtöbb Colocasia és Xanthosoma növényt, de én csak kb diónyi gumónagyság felett javaslom. Az ennél kisebb növényeket inkább tartsuk levelesen, melegben. Gumós teleltetés esetében a gyökerekről le kell rázni (lemosni) a földet, a leveleket levágni, és száraz, szellős helyen hagyni, hogy visszahúzódjon a növény. A cél az, hogy kemény, tiszta felületű gumót kapjunk. Ilyen állapotban a növény hónapokig kibírja fény és víz nélkül. Újságpapírba, száraz tőzegbe, kókuszrostba el lehet rakni a gumókat, és fajtától függően 10-15 fokos helyen szépen áttelelnek. Ha nagyon hidegben, vagy nedvesen van tartva a gumó, akkor belülről elkezd rothadni, és tavaszra egy lufi lesz belőle. Ennek a módszernek a hátránya, hogy csak fejlettebb növények esetében alkalmazható, és tavasszal sokáig tart (6-8 hét), mire a gumó felébred, és fejlett, leveles növény lesz. A gumók hajtatása meleg (25-28°C), világos helyen történjen. A legjobb közeg erre a natúr kertészeti perlit, de a kókuszrost, tőzeg is megfelelő lehet.

Banánok felszedése

Banánok esetében a felszedés hasonló, azzal a különbséggel, hogy nem árt a jó erős ásó, és pár segítő kéz a nagyobbaknál. A termetesebb banánokat a legegyszerűbb úgy becserepezni, hogy a körbeásott banán áltörzsét egy tuskóra, vagy gázpalackra, hasonlóra fektetjük, hogy a feneke magasabban legyen. Ilyenkor a levéltövekben maradt víz is kicsurog, ami télen problémát okozna. Így rá lehet húzni a cserepet, majd visszafordítva már a cserép rajta van, csak körbe kell szórni földdel. Az Enseték esetében nem kell sarjaktól tartanunk, ezért a tőtől 20-30 cm távolságban már lehet is ásni, mérettől függően 40-50 cm mélységig. A fejlettebb, nagyobb tövek igen súlyosak lehetnek. Egy 5-6 méteres banán levelek nélkül simán lehet 120-150 kilós, vagy még nehezebb. A kisebb töveken lehet hagyni pár levelet, de a nagyobbakról én a könnyebb mozgatás érdekében levágom az összes levelet. Nem kell megijedni, fog hozni újat. A gyökérsérüléstől se kell tartani, nagyon könnyen újragyökeresednek a banánok. A Musa nemzetség tagjai hoznak sarjat, ezért ezeknél figyeljünk oda, hogy kicsit nagyobb távolsággal ássunk alájuk, mert lehetnek a föld alatt sarjak, amik még nem bújtak ki. A metódus többi része ugyanaz. A kisebbeken lehet hagyni pár levelet, a nagyobb, 3-4 méternél magasabbakról én levágok minden levelet. Itt a teleltetésre van több lehetőség. Egyes banánok (törpebanánok, étkezési banánok, sumatrana) kimondottan melegigényesek, ezeket világos, meleg helyen a legjobb teleltetni. Vannak azonban hidegtűrőbb banánok, amikről itt olvashattok, plusz az Enseték. Ezeket lehet hűvösben, szinte öntözés nélkül is teleltetni, mivel a rizóma és az áltörzs annyi vizet raktároz, ami elég a növénynek pár hónapig. Természetesen ilyenkor le kell vágni a levelüket.

Most már tudjuk, hogyan kell felszedni az elefántfüleket, banánokat. Hogyan tovább? Mibe rakjuk? Hova, hogyan? Mi lesz velük tavaszig?

Ami nagyon fontos, az a talaj, amibe felszedés után kerülnek. Én személy szerint a kerti talaj nagy részét lerázom a gyökerekről, mivel ez kötöttebb. Sokan virágföldbe ültetik a növényüket télire. Nos el kell mondanom, hogy a bolti virágföldek nagy része arra jó, hogy megdobáld vele a szomszédot, semmi másra. Ha jóban vagytok, akkor még arra se... Az akciós teszkós és pennys földeket messzire kerüljétek. Ezek a földek nagyon tömörek, rossz a szerkezetük, megfullad és megrohad benne a növény. A jobb bolti földek sajnos drágábbak, de laza szerkezetűek, megtalálható bennük nagyrészt tőzeg, esetleg kókuszrost, és perlit. A saját tapasztalat az, hogy nem kell túlbonyolítani ezt a föld dolgot. Télen úgyse fog olyan nagyot fejlődni a növény, elég natúr tőzeg vagy kókuszrost, 30-40% kertészeti perlittel keverve. A különféle talajkeverékekről, és azok összetevőiről itt olvashattok. Ha elkezd penészedni a föld teteje, vagy a növény töve, az árulkodó jel arra, hogy túl hűvös van, és sok a felesleges víz a talajban. Ilyenkor melegebb helyre kell vinni a növényt és/vagy az öntözést mérsékelni kell. Szerves trágyát ilyenkor felesleges a talajba rakni, mert a növény nem tudja felhasználni, büdösödni, penészedni fog. Ha szobahőmérsékleten, vagy melegebb helyen tudjuk teleltetni, akkor inkább tápoldatozzuk a növényt ebben a téli időszakban, de ezt is ritkábban, 4-5 hetente. Hűvös helyen egyáltalán nem igényel tápozást a növény.

Szóval kikerült a növény a földből, bele a cserépbe (felesleges túl nagyba, csak pang a víz), földbe. Ha hűvösben lesz teleltetve, akkor én nem öntözöm be rögtön. Hagy száradjanak be a sebfelületek. Majd 1-2 hét után kaphat egy kis vizet. Ha melegben telelnek, akkor is várok pár napot, csak utána öntözöm meg. Tavaszig nincs is sok dolgunk. Figyelni kell az öntözésre, inkább kicsit szárazabban legyenek tartva a növények. A téli időszakban az öntözés mellett a kártevők még egy fontos dolog, amire oda kell figyelni. Melegebb helyen jellemzően megjelenik a takácsatka, illetve a különféle tetvek. Gyapjas és társai. Ezekre nagyon figyeljetek, gyakran a levélfonákon, zugokban, levéltőben jelenik meg először a fertőzés. Ezeket minél hamarabb kezeljük a megfelelő rovarölő szerekkel. Ha hagyjuk elhatalmasodni ezeket a kártevőket, akkor a növényt nagyon legyengítik, akár el is pusztulhatnak.

Teleltetésre ugye van több lehetőség. Hűvösben pincében, garázsban, előszobában, fűtetlen télikertben vagy melegebb helyen szobában, fűtött télikertben, fóliában, üvegházban. Ez utóbbi a lehető legideálisabb, de sajnos keveseknek elérhető. Ha mégis sikerül ilyen helyen teleltetni a növényeket, akkor van lehetőségük tavaszig újra megerősödni. Ilyenkor át lehet őket rakni nagyobb cserépbe, ha kinőtték azt, amibe felszedéskor kerültek. Lehet őket tápozni. Arra viszont figyelni kell, hogy kevesebb a fény, hajlamosak lehetnek a megnyúlásra, ezért tartsunk megfelelő térállást. A szellősebb elhelyezéssel a kártevők is kevésbé tudnak elszaporodni. Melegben teleltetve nagyon figyeljünk oda a kártevőkre, mert szinte biztosan meg fognak jelenni.

Ha sötétebb szobában tudjuk teleltetni, akkor pótmegvilágítással lehet segíteni. Ilyen esetben igyekezzünk a teljes fényspektrumot lefedő fényforrást használni. Fontos még a fényáram, vagyis a lumen érték. Négyzetméterenként legalább 10.000 lument igyekezzünk biztosítani. A növények fényigényéről bővebben olvashattok még ennek a bejegyzésnek az elején.

Ha már közeledik a tavasz, ne lélegezzünk fel. Sok esetben ilyenkor lehet nagyot hibázni, ha gondatlanul túlságosan megöntözzük a növényt, mert hát melegszik az idő. Tavaszi időszakban nagyon fontos, hogy ne tocsogjon a víztől a növény. Ha már kellően meleg van, napközben lehet szoktatni a friss levegőhöz. A fokozatos melegedéssel lehet az öntözést is növelni, de óvatosan. Ha már éjszaka is kellően meleg van, kint lehet hagyni a növényeket, de ne a tűző napra menjenek. Folyamatosan szoktatni kell őket a kinti napsütéshez. Hogy mit is takar a kellően meleg? Ehhez jön jól a bejegyzés elején lévő táblázat, és a hőmérsékleti adatok. Itt ugye a cserepes növényekre vonatkozó értékeket kell figyelembe venni. Ha már éjszaka tartósan ezek az értékek tapasztalhatóak, akkor mehetnek ki a növények, és pár hét után ki is lehet ültetni őket, ha már a talaj is felmelegedett.

Arról még nem esett szó, hogy mi van azokkal a növényekkel, amik kint töltik a telet fűtött takarásban? Nos, ezeket az első talajmenti fagyok előtt érdemes betakarni, és rákapcsolni a vészfűtésre. Sokkal hamarabb felesleges, hiszen a takarásban se fognak nagyon melegben telelni. Ugye gondolok itt főleg pálmákra, cikászokra, banánokra.

Eddig főleg elefántfülekről és banánokról volt szó, de természetesen a többi kiültetett növénnyel is hasonlóan kell eljárni. A Canna fajtákat például visszavágva, föld nélkül, hűvös helyen lehet teleltetni. Ja igen, és a kedvencem kimaradt. Mikor vigyük be a leandert? Hát majd ha fagy :) Simán bírja a gyenge fagyot (-4-5°C), némelyik fajta a komolyabb hideget is. Szóval az első talajmenti fagyoktól nem kell megijedni. Védett helyre húzva még jó ideig maradhat kint.

Igyekeztem kitérni azokra a részletekre, amik évről-évre kérdésként felmerülnek az emberekben. Ha valami esetleg kimaradt, akkor szóljatok, és bővítem a bejegyzést. Addig is sikeres teleltetést kívánok!