Fagyérzékeny növények teleltetése

A blog tematikájának megfelelően itt most elsősorban nem a muskátliról lesz szó, hanem a trópusi, mediterrán jellegű növényekről. Az ősz az ilyen növényeket kedvelők számára nem annyira várt időszak, mégis izgalmas. Mikor és hogyan szedjük fel a kiültetett növényeket? Mikor vigyük be a teleltetőhelyre? Milyen egyáltalán az ideális tetelőhely? Mi lesz velük tavaszig? Nos ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni.

Kezdjük is az elején, amikor mindenki elkezd rettegni. Jön a szeptember, kissé hűlnek az éjszakák, már nincs 20°C, de még azért nincs olyan rossz idő. Türelem, még nem kell az ásóhoz nyúlni. Aztán jön az október, elkezdenek jönni az éjjeli 10°C körüli és ez alatti hőmérsékletek. Itt már néhány növényt meg kell fogni. Csináltam korábban egy táblázatot, amit beillesztek ide a bejegyzésbe is. Ennek a lényege, hogy igyekeztem feltüntetni azt a hőmérsékleti értéket, ami a legismertebb fagyérzékeny növények (a teljesség igénye nélkül) számára fordulópont. Ezeket a számokat nem kell véresen komolyan venni, ez inkább egyfajta tájékoztatás.  A feltüntetett hőmérsékleti értékek esetén a növényeket érdemes védett helyre vinni. Nyilván a kisebb, érzékenyebb, esetleg beteg növényeket hamarabb melegbe kell vinni. Természetesen lehet hamarabb a nagyobbakat is, de az ezeknél alacsonyabb hőmérsékletek esetében már kockáztatjuk, hogy a növény megfázzon. Nálam előfordult már többször, hogy megvártam 1-1 gyenge éjszakai fagyot, mert utána még felmelegedés jött, és pár hétig még maradhattak kint a növények (a cserepesekre ez nem értendő). Ez főleg elefántfülek esetében érdekes, amikor amúgy is a gumó a lényeg, ami gond nélkül kibírja ezeket a gyenge -2-3 fokos fagyokat. A levelek ugye lefagynak, de újrahajt. Viszont ez ne legyen követendő példa, mert van benne rizikó. Csak érdekességként említettem meg. 

Ahogy látjátok, külön oszlopban vannak a cserepes, illetve kiültetett növények. A cserepesek gyökere könnyebben áthűlhet, ezért ezeket érdemes hamarabb védett helyre vinni, illetve a hideg beköszöntével mérsékeltebben öntözni. Ami még lényeges, hogy ezek tartós, éjjeli hőmérsékletekre vonatkoznak. Ha 1-2 hűvösebb éjszaka várható, de utána még enyhék az esték, akkor nem kell feltétlenül felásni az egész kertet. Figyelni kell az előrejelzést, és a tartósan csökkenő értékek esetén kell felszedni, védett helyre vinni a növényeket.

Jöhet a kérdés, hogyan is kell pontosan felszedni egy 2 méteres elefántfület, vagy egy 5 méteres banánt? Elsőre talán lehetetlen feladatnak tűnik, de nem olyan bonyolult ez, csak egy kis bátorság kell. Azt tudni kell, hogy ezeknek a növényeknek nincs rengeteg gyökere. Az elefántfüleknek kicsit sűrűbb a gyökérzete, jellemzően 2-3 mm vastag, és a talaj felső 30-50 cm-s rétegében helyezkedik el a nagy része. A banánoknak kevesebb, de vastagabb (3-8 mm) gyökere van, és szintén nem hatolnak túlságosan mélyre. Az Ensete banánoknak általában kimondottan vastag, néha ujjnyi gyökere van. 

Most, hogy tudjuk, mennyire kell mélyre ásni, a kérdés, hogy mekkora átmérőben ássuk ki? Nyilván minél nagyobb körben ássuk ki, annál kisebb mennyiségű gyökért vesztünk el kiásáskor, de azért én azt javaslom, hogy maradjunk az ésszerűség határain belül. 

Elefántfülek felszedése

Elefántfüleknél a tő körül 20-30 cm sugárban körbeáshatjuk. Így biztosak lehetünk benne, hogy az esetleges föld alatti sarjgumók nagy része se fog sérülni. Vannak bizonyos fajták (pl. Colocasia 'Pink Trunk'), aminek nyúltabb sarjgumói vannak, ezeknél lehet nagyobb körben is felásni a talajt. Alaposan nézzétek át a talajt, mert könnyen letörhet pár sarjgumó, ami a földben maradt. Az indákat fejlesztő Colocasia fajták esetében nyugodtan ássátok ki a tövet, az indákat pedig külön a cserép tetejére, vagy szaporítótálcára helyezve, de egy vödör vízben is meg lehet gyökereztetni. Mivel felszedéskor sérültek a gyökerek, ezért kevesebb vizet tud felvenni a növény, de a levelei mennyisége nem változott, tehát ugyanannyit párologtat. Ennek az a következménye, hogy elkezd konyulni az összes levél, mert csökken a növény víztartalma. Ez különösen a Colocasia-k esetében jelentkezik gyorsan. Kicsit melegebb időben akár fél órán belül. Hogy ezt elkerüljük, csökkenteni kell a párologtató felületet is, vagyis le kell vágni a levelek egy részét. Hogy mennyit, az elsősorban attól függ, hogy mekkora mennyiségű gyökér maradt. Általános szabály, amit én követni szoktam, hogy ha a legújabb 1-2 levelet hagyjuk meg, akkor nagy baj nem lehet. Minden más levelet le lehet vágni. A levelek levágásánál szinte mindig folyik a növény nedve. Pár perc alatt ez megszűnik, de vigyázzatok, mert ez a nedv allergén, semmiképp ne nyúljatok a szemetekbe, arcotokhoz, ha a kezetekre került. Bő meleg vízzel mossátok le a kezetekről. Ez a levélvágás drasztikusnak tűnhet, de ha több vizet tud felvenni, mint amit párologtat, az a jobb lehetőség (a pangó vízre nagyon figyelni kell). Plusz a telelőhelyen úgyis elvesztené a levelei nagy részét, hiszen az eddigi körülményektől nagyban eltér a téli. Kevesebb fény, alacsonyabb páratartalom, esetleg alacsonyabb hőmérséklet. Ez mind a levelek elvesztését eredményezi, plusz kisebbek is lesznek a levelek. Nem kell megijedni, a tél ilyen. Ilyenkor a növények lelassulnak, pihennek. A növényélettani részről bővebben olvashattok a Néhány hasznos összefüggés a növény és környezete között című bejegyzésemben. Lehet teljesen gumó formájában is teleltetni a legtöbb Colocasia és Xanthosoma növényt, de én csak kb diónyi gumónagyság felett javaslom. Az ennél kisebb növényeket inkább tartsuk levelesen, melegben. Gumós teleltetés esetében a gyökerekről le kell rázni (lemosni) a földet, a leveleket levágni, és száraz, szellős helyen hagyni, hogy visszahúzódjon a növény. A cél az, hogy kemény, tiszta felületű gumót kapjunk. Ilyen állapotban a növény hónapokig kibírja fény és víz nélkül. Újságpapírba, száraz tőzegbe, kókuszrostba el lehet rakni a gumókat, és fajtától függően 10-15 fokos helyen szépen áttelelnek. Ha nagyon hidegben, vagy nedvesen van tartva a gumó, akkor belülről elkezd rothadni, és tavaszra egy lufi lesz belőle. Ennek a módszernek a hátránya, hogy csak fejlettebb növények esetében alkalmazható, és tavasszal sokáig tart (6-8 hét), mire a gumó felébred, és fejlett, leveles növény lesz. A gumók hajtatása meleg (25-28°C), világos helyen történjen. A legjobb közeg erre a natúr kertészeti perlit, de a kókuszrost, tőzeg is megfelelő lehet.

Banánok felszedése

Banánok esetében a felszedés hasonló, azzal a különbséggel, hogy nem árt a jó erős ásó, és pár segítő kéz a nagyobbaknál. A termetesebb banánokat a legegyszerűbb úgy becserepezni, hogy a körbeásott banán áltörzsét egy tuskóra, vagy gázpalackra, hasonlóra fektetjük, hogy a feneke magasabban legyen. Ilyenkor a levéltövekben maradt víz is kicsurog, ami télen problémát okozna. Így rá lehet húzni a cserepet, majd visszafordítva már a cserép rajta van, csak körbe kell szórni földdel. Az Enseték esetében nem kell sarjaktól tartanunk, ezért a tőtől 20-30 cm távolságban már lehet is ásni, mérettől függően 40-50 cm mélységig. A fejlettebb, nagyobb tövek igen súlyosak lehetnek. Egy 5-6 méteres banán levelek nélkül simán lehet 120-150 kilós, vagy még nehezebb. A kisebb töveken lehet hagyni pár levelet, de a nagyobbakról én a könnyebb mozgatás érdekében levágom az összes levelet. Nem kell megijedni, fog hozni újat. A gyökérsérüléstől se kell tartani, nagyon könnyen újragyökeresednek a banánok. A Musa nemzetség tagjai hoznak sarjat, ezért ezeknél figyeljünk oda, hogy kicsit nagyobb távolsággal ássunk alájuk, mert lehetnek a föld alatt sarjak, amik még nem bújtak ki. A metódus többi része ugyanaz. A kisebbeken lehet hagyni pár levelet, a nagyobb, 3-4 méternél magasabbakról én levágok minden levelet. Itt a teleltetésre van több lehetőség. Egyes banánok (törpebanánok, étkezési banánok, sumatrana) kimondottan melegigényesek, ezeket világos, meleg helyen a legjobb teleltetni. Vannak azonban hidegtűrőbb banánok, amikről itt olvashattok, plusz az Enseték. Ezeket lehet hűvösben, szinte öntözés nélkül is teleltetni, mivel a rizóma és az áltörzs annyi vizet raktároz, ami elég a növénynek pár hónapig. Természetesen ilyenkor le kell vágni a levelüket.

Most már tudjuk, hogyan kell felszedni az elefántfüleket, banánokat. Hogyan tovább? Mibe rakjuk? Hova, hogyan? Mi lesz velük tavaszig?

Ami nagyon fontos, az a talaj, amibe felszedés után kerülnek. Én személy szerint a kerti talaj nagy részét lerázom a gyökerekről, mivel ez kötöttebb. Sokan virágföldbe ültetik a növényüket télire. Nos el kell mondanom, hogy a bolti virágföldek nagy része arra jó, hogy megdobáld vele a szomszédot, semmi másra. Ha jóban vagytok, akkor még arra se... Az akciós teszkós és pennys földeket messzire kerüljétek. Ezek a földek nagyon tömörek, rossz a szerkezetük, megfullad és megrohad benne a növény. A jobb bolti földek sajnos drágábbak, de laza szerkezetűek, megtalálható bennük nagyrészt tőzeg, esetleg kókuszrost, és perlit. A saját tapasztalat az, hogy nem kell túlbonyolítani ezt a föld dolgot. Télen úgyse fog olyan nagyot fejlődni a növény, elég natúr tőzeg vagy kókuszrost, 30-40% kertészeti perlittel keverve. A különféle talajkeverékekről, és azok összetevőiről itt olvashattok. Ha elkezd penészedni a föld teteje, vagy a növény töve, az árulkodó jel arra, hogy túl hűvös van, és sok a felesleges víz a talajban. Ilyenkor melegebb helyre kell vinni a növényt és/vagy az öntözést mérsékelni kell. Szerves trágyát ilyenkor felesleges a talajba rakni, mert a növény nem tudja felhasználni, büdösödni, penészedni fog. Ha szobahőmérsékleten, vagy melegebb helyen tudjuk teleltetni, akkor inkább tápoldatozzuk a növényt ebben a téli időszakban, de ezt is ritkábban, 4-5 hetente. Hűvös helyen egyáltalán nem igényel tápozást a növény.

Szóval kikerült a növény a földből, bele a cserépbe (felesleges túl nagyba, csak pang a víz), földbe. Ha hűvösben lesz teleltetve, akkor én nem öntözöm be rögtön. Hagy száradjanak be a sebfelületek. Majd 1-2 hét után kaphat egy kis vizet. Ha melegben telelnek, akkor is várok pár napot, csak utána öntözöm meg. Tavaszig nincs is sok dolgunk. Figyelni kell az öntözésre, inkább kicsit szárazabban legyenek tartva a növények. A téli időszakban az öntözés mellett a kártevők még egy fontos dolog, amire oda kell figyelni. Melegebb helyen jellemzően megjelenik a takácsatka, illetve a különféle tetvek. Gyapjas és társai. Ezekre nagyon figyeljetek, gyakran a levélfonákon, zugokban, levéltőben jelenik meg először a fertőzés. Ezeket minél hamarabb kezeljük a megfelelő rovarölő szerekkel. Ha hagyjuk elhatalmasodni ezeket a kártevőket, akkor a növényt nagyon legyengítik, akár el is pusztulhatnak.

Teleltetésre ugye van több lehetőség. Hűvösben pincében, garázsban, előszobában, fűtetlen télikertben vagy melegebb helyen szobában, fűtött télikertben, fóliában, üvegházban. Ez utóbbi a lehető legideálisabb, de sajnos keveseknek elérhető. Ha mégis sikerül ilyen helyen teleltetni a növényeket, akkor van lehetőségük tavaszig újra megerősödni. Ilyenkor át lehet őket rakni nagyobb cserépbe, ha kinőtték azt, amibe felszedéskor kerültek. Lehet őket tápozni. Arra viszont figyelni kell, hogy kevesebb a fény, hajlamosak lehetnek a megnyúlásra, ezért tartsunk megfelelő térállást. A szellősebb elhelyezéssel a kártevők is kevésbé tudnak elszaporodni. Melegben teleltetve nagyon figyeljünk oda a kártevőkre, mert szinte biztosan meg fognak jelenni.

Ha sötétebb szobában tudjuk teleltetni, akkor pótmegvilágítással lehet segíteni. Ilyen esetben igyekezzünk a teljes fényspektrumot lefedő fényforrást használni. Fontos még a fényáram, vagyis a lumen érték. Négyzetméterenként legalább 10.000 lument igyekezzünk biztosítani. A növények fényigényéről bővebben olvashattok még ennek a bejegyzésnek az elején.

Ha már közeledik a tavasz, ne lélegezzünk fel. Sok esetben ilyenkor lehet nagyot hibázni, ha gondatlanul túlságosan megöntözzük a növényt, mert hát melegszik az idő. Tavaszi időszakban nagyon fontos, hogy ne tocsogjon a víztől a növény. Ha már kellően meleg van, napközben lehet szoktatni a friss levegőhöz. A fokozatos melegedéssel lehet az öntözést is növelni, de óvatosan. Ha már éjszaka is kellően meleg van, kint lehet hagyni a növényeket, de ne a tűző napra menjenek. Folyamatosan szoktatni kell őket a kinti napsütéshez. Hogy mit is takar a kellően meleg? Ehhez jön jól a bejegyzés elején lévő táblázat, és a hőmérsékleti adatok. Itt ugye a cserepes növényekre vonatkozó értékeket kell figyelembe venni. Ha már éjszaka tartósan ezek az értékek tapasztalhatóak, akkor mehetnek ki a növények, és pár hét után ki is lehet ültetni őket, ha már a talaj is felmelegedett.

Arról még nem esett szó, hogy mi van azokkal a növényekkel, amik kint töltik a telet fűtött takarásban? Nos, ezeket az első talajmenti fagyok előtt érdemes betakarni, és rákapcsolni a vészfűtésre. Sokkal hamarabb felesleges, hiszen a takarásban se fognak nagyon melegben telelni. Ugye gondolok itt főleg pálmákra, cikászokra, banánokra.

Eddig főleg elefántfülekről és banánokról volt szó, de természetesen a többi kiültetett növénnyel is hasonlóan kell eljárni. A Canna fajtákat például visszavágva, föld nélkül, hűvös helyen lehet teleltetni. Ja igen, és a kedvencem kimaradt. Mikor vigyük be a leandert? Hát majd ha fagy :) Simán bírja a gyenge fagyot (-4-5°C), némelyik fajta a komolyabb hideget is. Szóval az első talajmenti fagyoktól nem kell megijedni. Védett helyre húzva még jó ideig maradhat kint.

Igyekeztem kitérni azokra a részletekre, amik évről-évre kérdésként felmerülnek az emberekben. Ha valami esetleg kimaradt, akkor szóljatok, és bővítem a bejegyzést. Addig is sikeres teleltetést kívánok!

Milyen "virág"magot NE vegyél?

Sziasztok!

Egyszer egy ismerősöm azzal fogadott, hogy ebayről vett sok különböző magot, de nincs ideje és lehetősége mindet elvetni, odaadja nekem, ha én szeretnék vele foglalkozni. Nekem volt rá kapacitásom, elfogadtam a magokat. Itthon néztem meg jobban, kb 30-40 féle, sokszor teljesen különböző növények voltak, de gyanúsan csak 2-3 féle mag volt a zacskóban, nem 30-40 féle. Amikor megnéztem a növényneveket, még gyanúsabb volt, semmi tudományos név, csak hangzatos kitalált nevek. Volt közte orchideamag is, ami lencse nagyságú volt. Na itt tudatosult bennem, hogy az összes mag full kamu. Az orchideamagok ugyanis nagyon aprók, szinte porszem szerűek.

Igazából nem gondoltam volna, hogy szükség lesz hasonló témájú bejegyzésre, de kénytelen voltam rájönni, hogy mégis. Miről is fogtok itt olvasni? Milyen magot ne vegyetek? Ahogy egyre többen, és többek között vásárlásra is használjuk az internetet, úgy kezdenek elterjedni az átverős, kamu hirdetések is. Itt most szorítkozzunk a növényekkel kapcsolatos hirdetésekre. Rengeteg megtévesztő kép, név van, amivel próbálják rávenni a gyanútlan vásárlót, hogy vegyék meg a termékeiket. Nos, igyekszem ezekből egy kis ízelítőt nyújtani, hogy miket kerüljetek el messziről, avagy jöjjenek a brutál kamu növényes hirdetések.

A kedvencem, régi motoros a mindenféle színű rózsa magok. Látjátok, van itt fekete (nem, sajnos nem létezik igazi fekete rózsa sem), türkizkék, hupilia, szivárványszínű és persze a legújabb nemesítés, a pokélabda színű. Jól nézzétek meg, mert ezek mind kamu, mesterségesen színezett képek, vagy mesterségesen, utólag színezett rózsavirágzatokról készült képek. Ha ételszínezékes vízben felszívatod a rózsavirágot, akkor lehet hasonló színeket elérni, vagy talán egyszerűbbek a különféle képszerkesztők. Ami még óvatosságra int, az az, hogy magot árulnak. Nemes rózsát magról csak a nemesítők szaporítanak, nem Marika néni az udvarban. Ha ilyen magot veszel, akkor már szerencséd lehet, hogy ha egyáltalán rózsamagot kapsz, de ami kikel belőle, az szinte biztosan erősen tövises, és szimpla, rózsaszín virágú lesz. Ismerős a csipkebogyó virágja? Na olyasmi.

Szivárvány paradicsom

A rózsák után következzen valami szintén népszerű, a színezett zöldség és gyümölcs magok. Első kuncsaft a szivárvány paradicsom. A nemesítésnek hála, nagyon sokféle szín, minta és formaváltozatban léteznek paradicsom fajták, de azért az eléggé természetellenes, amikor egy fürtön erősen eltérő rikító színű termések láthatóak. Mintha csak egy óvodás kisgyerek festette volna őket. A kék ízű paradicsomra azért kíváncsi lennék...

Szivárvány szőlő

Az ilyen szivárvány szőlőt leginkább gyerekek születésnapi partiján tudom elképzelni. Egészséges, és színes is, már nem is kell torta. Természetesen ennek is a magját árulják.

Lila kivi

A kivi egy érdekes dolog. A legtöbben a bolti, hagyományos zöld belsejű kivit ismerik, de létezik aranysárga (Airgold), illetve enyhén bordós, pirosas (Ken's Red) gyümölcshúsú fajta is. Viszont ilyen lila nem nagyon. Ha a gyümölcshéjat meghagyták volna barnára, még talán hihető lett volna, de így csúnyán lebukott. Szintén utólag szerkesztett képek, és szintén a magját árulják.

Kék szamóca

Fincsi igaz? Lehet, hogy gumicukor ízű. A nemesítésnek hála, a piros színű mellett létezik már szinte fehér gyümölcsű szamóca is, de ilyen liláskék szintén kimaradt eddig a palettáról. Ennek is a magját árulják.

Szivárvány banán

Na ez már döfi. Egyben az egész fürt, külön a termések, ez tuti nem lehet kamu. A banánok elég népszerűek az átverős eladók körében, mivel rengeteg szín és formaváltozatú banántermés létezik. A fehér-zöld csíkostól a rózsaszínen át az enyhe kékesliláin át a bordóson át egészen a sötét barnáig. Szóval tényleg nagy a színbeli kínálat. 

Valódi banán termések

Na de akkor honnan tudjuk, hogy melyik igazi, melyik nem? A válasz nem olyan bonyolult. Az étkezési banánok kevés kivételtől eltekintve mind magnélküliek. A nemesítés során az egyik cél az volt, hogy ne legyenek tele sok, zavaró, nagy méretű maggal. Így a mai termesztésben lévők magnélküliek. Néhány díszbanán (velutina, ornata) termései színesek, és van magjuk is, de a termésük viszonylag kicsi, ezért az élvezeti értékük is kisebb. Vannak kevésbé túlszínezett banánképek is.

Színezett kép

Jól néz ki igaz? Törppapa kedvence volt ez a banán. Szép élénk kék színű, biztosan olyasmi ízű, mint a rágógumi fagyi. Alatta látjátok, hogyan is néz ki valójában a termés.

Sajnos így már kevésbé mutatós. A fajta neve Musa 'Java Blue' vagy szinonim névként megtaláljátok a Musa 'Ice Cream' néven is. Ezt okkal kapta, ugyanis a termése állítólag nagyon finom, a vaníliafagyira emlékeztet. Azért a normál képen lévő termés is rendesen elüt a színével, de teljesen éretten ennek is besárgulnak a termései.

Viszont még nem végeztünk a banánokkal. Van egy olyan csoda, amitől a szám is tátva maradt. Bonsai banán.

Milyen szuper lenne ilyen mini kis banánkát otthon nevelni, eszegetni róla a cuki kis banánokat. Nos ez a kép nem utólag szerkesztett. Ez pusztán egy műanyag virág, amelyiket bármelyik kínai boltban lehet venni. Ennek is a magját árulják. Vigyázat, a műanyag magok nagyon sokára csíráznak! Vannak egyébként törpebanánok, amik nem nőnek olyan nagyra, de azok egy kicsit máshogy néznek ki, amikor teremnek.

Viszont ne hagyjátok magatokat átverni, ennek sincs magja, csak sarjakról vagy mikroszaporítással szaporítható, egyébként a fajta neve Musa 'Truly Tiny'.

Ha már bonsai banán volt, nézzük a hagyományos bonsai magokat is.

Aki ilyen magot szeretne venni, azt el kell keserítsem. Bonsai mag nem létezik. Bonsai-t fás szárú növényekből, leggyakrabban fákból alakítanak ki, de ehhez szükség van emberi beavatkozásra. Nem maguktól nőnek így, mivel ezek gyakran vad fafajok magjai, amik normál körülmények között ugyanolyan nagyok, fajtól függően több (tíz)méteresek lesznek.

Következzenek a különböző alakú termések. Ezek természetesen nem maguktól nőttek így, hanem a terméseket különféle formába bezárva növesztették, amelyek felvették annak alakját. Gondolom hallottatok már a kocka alakú görögdinnyéről. Nos, ezek hasonlók, csak a készítők kreatívabbak voltak.

Ginseng fruit 

Ez valójában japán körte termése, ami buddha alakú edényben nőtt meg, felvéve annak alakját. Van női változata is.

Female ginseng fruit

Ezek egy fehér termésű padlizsán termései, amik szintén mesterségesen bezárva lettek ilyen alakúra nevelve. Ja igen, és fel lettek lógatva egy fára, hogy megtévesztőbb legyen. Ügyes, de nem eléggé. Vannak kissé pikánsabb termések is, amik kimondottan kelendőek.

Hát igen, ezen nagyon nincs mit magyarázni, mindenki látja, hogy mi ez. Egy tökféle magjaként árulják. Ki ne akarna otthon, ilyen cicikkel telenőtt kerítést?

Na igen, itt se kell megmagyarázni, hogy mit is ábrázol a kép. A termés egyébként a Passiflora quadrangularis termése, amely egy étkezési golgotafajé. Alapesetben a termés dinnye alakú.

Aztán vannak olyanok, amikről messziről rikítanak, hogy hülyeségek, mégis zabálják az emberek.

Ez az éjszaka világító csodanövény, szintén a magját árulják. A kicsit figyelmesebb ember rájön, hogy ez műanyag, és csak fényszálak vannak benne. Hogy hitelesebb legyen, néhány hirdetésnél egy valódi növény képét is bevágták a művirág mellé.

Ez egy elefántfül, valószínűleg Alocasia odora. Itt nem sokat szórakoztak a képpel, simán negatívra fordították a színeket. Nem csak a növény lett ilyen, de a fal, és minden más is. Nem baj, színes lila, és árulják a magját, meg kell venni.

Van egy újabb csodanövény, a tűsarkú virág. Imádják a nők, mert hát, olyan nőies.

Erre nem nagyon tudok mit mondani. Nagyon változatos alakú virágok léteznek, de azért az elég modern lenne, hogy tűsarkú alakú legyen a virág, nem igaz? Ez egy utólagosan szerkesztett kép, amelyen felfordított tűsarkúkat pakoltak egymásra.Mutatom, hogy mi szolgáltatta az ötletet.

Heliconia rostrata

A szín majdnem stimmel, de a formán még lehetne min dolgozni.

A netes kamunövényekről most ennyit. Lehetne még találni ilyet bőven, de szerintem elég volt ennyi csemege mára. Mik azok az árulkodó jelek, ami arra engednek következtetni, hogy valami bűzlik?Először is, nem mindegy, hogy honnan van a mag. Az ilyen kamu magok gyakori forrása az ebay, aliexpress, amazon, wish, de magyar oldalak közül a vaterán, jófogáson is lehet ilyeneket találni, bár kisebb számban. Másodszor az eladó helye. Ezek a magok szinte kivétel nélkül Kínából érkeznek. Ezen nem nagyon kell csodálkozni, tisztában vagyunk a kínai termékek minőségével. Az ilyen magokat gyakran 100 db-os csomagokban adják, és viszonylag olcsón, általában 4-500 Ft alatt. A nevükben gyakran szerepel a "rare", mint ritka szócska. Na ne mondd :)
Ha valaki nem ugrik be rögtön, érdemes a hirdetésben szereplő névre, vagy képre külön rákeresni. Ha adott növényre csak ugyanaz az 1-2 képtalálat van, az legyen nagyon nagyon gyanús. Nem mellesleg arra se árt figyelni, hogy az eladó ír-e pontos tudományos nevet a növényhez. Ha ír, az nem jelenti azt, hogy nem kamu, de ha csak hangzatos kitalált neve van, az nagy valószínűséggel átverés.

Miért dőlnek be mégis olyan sokan ezeknek az átveréseknek? Ennek több oka is van. Egyik az élénk színek. Ezek megfogják az embert, szinte nem is gondolkozik, csak rányom a vásárlás gombra, és várja a csodát. Másik ok, az olcsóság. Látják, hogy kínai, látják, hogy színezett a kép, de csak párszáz Ft, és 100 magot küldenek. Ha nem az, aminek hirdették, akkor se nagyon bukik vele az ember. Ha kicsit távolabbról átgondoljuk ezt, ez arról szól, hogy vásárolsz azért, hogy baleknak nézzenek. Abból a párszáz forintból inkább vegyél egy cserép virágot, vagy gyümölcsöt. Ha mindenképp magokkal akarsz foglalkozni, akkor vannak fémzárolt, hivatalos vetőmagok. Ami pedig ritkább, különlegesebb növénymag, abból 100 db nem párszáz forintba kerül. A vásárló oldaláról ez csak 1-2 alkalommal történő kis tévedés, ami nem nagyon üríti ki az ember pénztárcáját. Az eladó oldaláról viszont gondoljatok csak bele jobban. Csinál egy látványos, de teljesen kamu hirdetést. Olcsón ad magokat, ingyen szállítással. Biztosan sokan látják, hogy kamu, de ha csak párszáz ember vesz tőle 500 Ft értékben, mert egy próbát megér, akkor az eladónak már meg is érte a dolog. Csakhogy ilyen hirdetéseket a világ minden pontjáról lehet látni, több ezer embert beleértve, akik meg is veszik, a nagy számok törvénye alapján. Én az ilyen hirdetőket már csak elvből se támogatnám azzal a párszáz forinttal.

Jöhet a jogos kérdés, ha ezek mind nem létező növénymagok, akkor amit küldenek, az mégis minek a magja? Na, ez az, amit senki nem tud. Lehet bármi. Szerintem gyakran még az eladó se tudja, meg neki amúgy is tök mindegy. Lehet benne gyom, akácféle, vagy csak simán valami takarmánymag. A lényeg, hogy minél olcsóbb legyen.

Mindenkinek saját szívügye eldönteni, hogy mire költi a pénzét, de ha engem kérdeztek, én nem szeretem, ha átvernek. Szép napot, és legyetek türelmesek, mert sokára kelnek ki a műanyag magok.

Golgotákról (Passiflora sp.) általánosan

A golgoták széles körben ismert növények. Régóta tartjuk őket, azonban minden évben fedeznek fel új fajokat, hoznak létre új fajtákat, ezért mindig tartogatnak számunkra újdonságokat. Nézzük hát, hogyan is kell tartani ezeket a növényeket.

Passiflora caerulea

Rengeteg fajjal, illetve fajtával büszkélkednek ezek a növények. Alakjuk, felépítésük szerint különböző csoportokba is szétválasztották őket. Az egyik ilyen csoport a Decaloba típusú golgoták. Ezeknek általában jellegzetes denevér-alakú levelük van, jellemzően apró 1-4 cm virágja, és gyakran mintásak a levelek. Néhány faj a teljesség igénye nélkül: aurantia var. samoensis, biflora, conzattiana, coriacea, citrina, holosericea, sanguinolenta, suberosa, trifasciata, xiikzodz, xishuangbannaensis. Egy másik csoport a Tacsonia. Az ide tartozó golgoták virágja csüngő (kivétel pl. a manicata), továbbá jellemző, hogy magasabb, hegyvidéki területen élnek, akár 2-3000 méteres magasságban. Itt a klíma hűvös, de ritkák a fagyok, jellemző a magas páratartalom is. Ezeket a golgotákat hazai körülmények között nehéz megvirágoztatni, mivel ahhoz hűvös, párás helyet, szűrt fényt igényelnek nyáron is, ami idehaza nehezen kivitelezhető. Néhány növényt itt is megemlítek: ampullacea, antioquiensis, jardinenesis, manicata, mathewsii, parritae, tarminiana, tripartita var. mollissima. A gyakrabban tartott golgoták a Tetrapathea csoportba tartoznak. Ilyen az amethystina, caerulea, cincinnata, gritensis, incarnata, foetida, edulis, valamint ezek számos hibridje, fajtája.
A golgoták többsége az amerikai kontinensen őshonos. Főleg Dél-és Közép-Amerikában, de akad Észak-Amerikából is, pl. a Passiflora incarnata.

Passiflora sanguinolenta

Nézzük a gondozásukat. Általánosan elmondható, hogy gyengén savanyú (6-7 pH) talajt igényelnek, amely tömörödésre nem hajlamos, és kellő tápanyagot biztosít. Viszont ezek a növények igen tűrőképesek, a kissé kötöttebb kerti földben is jól fejlődnek, valamint kiélt, alacsony tápanyagtartalmú talajban is életben maradnak, de ilyenkor gyengén fejlődnek, leveleik kisebbek, tápanyaghiányosak, ha hoz virágot, az is kicsi, gyenge színű lesz. Viszont megfelelő talajba ültetve ezek a növények gyorsan regenerálódnak, és új, egészséges hajtásokat hoznak. Én tőzeg alapú talajkeveréket használok, amiben 30-40% savanyú tőzeg, 20-25% nagy szemű kertészeti perlit, 20-25% érett komposzt van. Kiegészítésnek lehet még rakni a keverékbe kókuszrostot, hogy lazítsa, illetve a tápanyagigényesebb, erőteljesebb növényeknek granulált szervestrágyát, esetleg jó minőségű kerti földet. Az öntözésnél érdemes odafigyelni, hogy talajuk ne száradjon ki teljesen. Erre különösen a nyári nagy melegekben kell odafigyelni, ilyenkor mindig legyen kissé nyirkos a földjük. Télen pedig hőmérséklettől függően öntözzünk. Ha hűvös helyen teleltetünk, akkor kevés vízzel is beérik a növények. Télen a golgoták többsége legalább 10-15°C között, világos helyen, mérsékelt öntözés mellett jól teleltethetőek. A melegigényesebbek (alata, quadrangularis, racemosa, vitifolia, Lady Margaret) télen 20°C felett teleltethetőek biztonsággal. A fény gyakran kulcsfontosságú tényező a teleltetésnél. Hiába van meg a kellő hőmérséklet, és megfelelő öntözés, ha nincs elég fény. Ilyenkor tavaszra már nagyon legyengült növényeink lesznek.

Passiflora 'Lady Margaret'

Tavasszal szoktassuk őket a kinti napfényhez, és őszig keressünk nekik megfelelően napos helyet. A többség jól bírja a közvetlen napsütést, sőt igényli is. A nagy nyári melegekben jól jön az árnyékolás, de egyébiránt nem szükséges. Viszont a Tacsonia, Decaloba, és alata, quadrangularis golgoták, valamint ezek fajtái inkább szűrt fényben érzik jól magukat. A közvetlen tűző napot nem kedvelik sokáig.  Mivel ezek a növények kevés kivételtől eltekintve (macrophylla) kaccsal kapaszkodó kúszónövények, ezért támrendszer szükséges nekik. Gyakran drótkarikára, kis rácsra futtatva lehet megvenni a növényeket. Azonban ezek nem sokáig alkalmasak a növénynek. Sokkal jobb valamilyen nagyobb rács, drótkerítés, oszlop, vagy háló. Én uborkahálóra futtatom őket. Ha a golgoták cserepestől ki vannak süllyesztve a kertbe, vagy csak a talajra van rakva a cserepük, akkor a gyökerük ki fog bújni a cserépből, és ilyenkor hatalmasat fejlődnek a növények, rengeteg virágot hoznak. Ilyenkor gyakran 4-5 méterre is elmásznak. Viszont ennek az a hátránya, hogy ősszel felszedésnél sérülnek a gyökerek. Ilyenkor érdemes visszavágni a növényeket felére, vagy harmadukra, hogy egyensúlyban legyen a vízfelvétel-vízleadás, valamint így kezelhetőbb méretű lesz a növény.

Passiflora x violacea 'Victoria'

Itt ejtenék szót a golgoták fagytűrőségéről. Gyakran lehet a télálló golgota kifejezéssel találkozni. Viszont nálunk teljes biztonsággal nem lehet kijelenteni, hogy létezik télálló golgota. Általában ezt a legismertebb kék golgotára (Passiflora caerulea) szokták mondani, azonban ennek a fagytűrése -15-18°C körüli. Egy másik jó fagytűrésű golgota a Passiflora incarnata, szintén hasonló fagytűréssel. Jobb fagytűrésű, de nagyon ritka nálunk a Passiflora lutea. Ezeket a golgotákat, és ezek szelektált változatait érdemes lehet védett helyre kiültetni a kertbe, és télire takarni, viszont jöhet egy keményebb tél, amikor ezek kifagynak, így mindig legyen tartalék növény. Többször előfordult már, hogy az anyatő kifagyott, viszont gyökérsarjról tavasz végén kihajtott a növény. Ebben az évben jó eséllyel virágzik is. A gyökérsarjak nevelése főleg szabadföldben feltűnő, ha az anyatő elpusztul, vagy már idős. Ezek az anyatőtől akár 2-3 méteres távolságban is megjelenhetnek. A fagytűrés azért is eltérő ezeknél, mert ezek fajok, és mivel magról szaporodtak, nagy a genetikai változatosságuk, amik befolyásolhatják a fagytűrést is. Lehet, hogy az egyik caerulea kifagy -13°C-nál, míg egy másik túlél -20°C-ot is. Főleg ennek a genetikai változatosságnak köszönhető az is, hogy számos caerulea részben ,vagy teljesen meddő. Ilyenkor a növény vagy nem köt termést, vagy ha igen, akkor üres, és nincs benne mag. Persze vannak olyan caerulea-k, amik mesterséges porzás nélkül is számos maggal teli termést hoznak. Én érdemesnek tartom azt, hogy kísérletezzünk ezek télállóságával, persze tartaléknövény mellett. A genetikán felül azonban nagyon sok dolog befolyásolja még a fagytűrőséget, így a növény fejlettsége, a hormonális háztartása, káliumtartalma (ez ugyanis növeli a fagytűrőséget), a talaj szerkezete, a hely kitettsége, fekvése, a téli fagyos napok hossza, napsütéses órák száma.

Kiültetett Passiflora caerulea 'Constance Elliot'

Szaporítani lehet dugványozással, a gyökérsarjak leválasztásával, bujtással vagy magvetéssel. Dugványozni 2-3 ízközzel (nódusz) rendelkező szárakat érdemes, amiken van levél. Lehet valamilyen talajkeverékben, kertészeti perlitben és vízben is gyökereztetni. Nem árt, ha gyökereztetőhormont is használunk ilyenkor. Dugványozásnál fontos a magas páratartalom, nyirkos gyökereztetőközeg, és magas hőmérséklet (24-26°C a legjobb). Fajtól/fajtától függően 2-3 hét alatt meggyökereznek a dugványok ideális körülmények között. Ezek cserepezéstől számítva 2-3 hónapon belül már virágozhatnak, de a dugványozás évében szinte mindig szoktak, ha jól vannak tartva. Előfordul, hogy a gyökereztetés alatt is nevel bimbót, ezt ekkor csípjük le, hogy a gyökeresedésre tudjon koncentrálni a dugvány. Sokszor tapasztaltam már, hogy a frissen becserepezett, alig 20-30 cm-es kis dugványok is virágoztak. Ennek valószínűleg a növény hormonális háztartása áll a hátterében, ugyanis ezek a dugványok szinte mindig virágzásban lévő növényről lettek vágva.
A gyökérsarjakat úgy válasszuk le, hogy a leválasztandó sarjtól 8-10 cm távolságra az anyatő irányába ásóval szúrjunk le, így az összekötő gyökeret elvágjuk. Érdemes megvárni, amíg a sarj szára legalább 3-5 mm vastag. A vékonyabb sarjaknak még gyakran nincs önálló gyökere. A leválasztott sarjat felére, harmadára vágjuk vissza. A bujtás időigényes szaporítási mód. Ennél a módszernél a növény szárát le kell húzni a talajhoz, vagy egy külön cserépbe, és leszorítani (erre jó lehet akár 2-3 db U alakban meghajlított drót). Majd a cserépben/talajon lévő szárat 2-5 cm vastagon földdel lefedni, és folyamatosan nyirkosan tartani. Pár hét elteltével a letakart szárrész legyökeresedik, és leválasztható az anyatőről.

Maracuja (Passiflora edulis) magoncok

A magvetés érdekes dolog a golgotáknál. A legjobb az, ha friss maggal van dolgunk. Ha esetleg van, akkor a magon lévő hártyát le kell szedni, majd a magokat egy napig langyos vízbe áztatni. Ezután mehetnek a földbe, vékonyan takarva. A földet folyamatosan nedvesen kell tartani, a 24-26°C ideális a csírázáshoz. Friss mag esetében ez 1-2 héten belül megtörténik. 2-4 lombleveles korban lehet tűzdelni a magoncokat. A vetőföldet azonban ne használjuk fel másra, mert a golgoták magja hajlamos az elfekvésre, így még számíthatunk arra, hogy fognak kelni kis növények. A kevésbé friss magok esetében hetekig, akár néhány hónapig is elhúzódhat a kelés. Magvetéssel sok új fajta állítható elő, ha különböző növényeket keresztezünk. A caerulea pl. igen jó porzó, viszont dominánsan örökíti a virágban megtalálható kék gyűrűt, ami a hibridjeiben gyakran feltűnik. A magoncok akár már egy évesen is virágozhatnak (foetida, morifolia), de jellemzőbb, hogy 2-4 éves korukban virágoznak először.
Ritkán találkozunk oltott golgotával, pedig ilyen is létezik. Általában erősebb, kevésbé kényes fajokat, hibrideket használnak alanynak, és erre oltják a kényesebb nemes részt. Így a nemes növény jobban bírja a mostohább körülményeket, és erőteljesebben fejlődik, mint a saját gyökerén.

Passiflora biflora

A golgoták többségét díszítő céllal tartjuk, azonban van néhány étkezési célból tartott faj, illetve néhány kimondottan étkezési célra szelektált fajta is. Ezek a maracuja (P. edulis), amelynek termésével találkozhatunk leggyakrabban a hazai boltok polcain. Ennek a termése 5-7 cm átmérőjű, gömbölyű, lila színű. Hasonló ehhez, de nagyobb, sárga termést hoz a flavicarpa, amely korábban az edulis egy változata volt, de ma már különálló fajnak tekintik. Az édes granadilla a Passiflora ligularis termése, míg az óriás granadilla a Passiflora quadrangularis termése, amely a legnagyobb a nemzetségben. 10-15 cm széles, és 10-30 cm hosszú termést képes hozni. További gyümölcstermők a banán passiógyümölcs (Passiflora tripartita var. mollissima), P. malliformis, P. incarnata, de ehető még a caerulea, foetida termése is. A termésekben az ehető rész lényegében csak a magokat körülvevő kocsonyás pulpa. Ezt kinyomkodva megkapjuk azt, amiért valójában termesztik ezeket. A maracuja levét főleg gyümölcslevekhez, italokhoz használják, a többi növény termését desszertekhez, gyümölcssalátákhoz.

Vérvirágok

A vérvirágok ismert növények a virággyűjtő emberek körében, sokan tartják őket, ezért sokaknak ismerősek lesznek ezek a növények. Viszont annak ellenére, hogy ismertek, van néhány tévhit, illetve ritkán említett információ róluk. Ezeket igyekszem most megosztani veletek az általános leíráson felül.

Először is nézzük a fajokat. Magyarul szokás vörös, illetve fehér vérvirágot emlegetni. Azonban a valóság ennél bonyolultabb. A fehér vérvirág a Haemanthus nemzetségbe tartozik, míg a vörös vérvirágok a Scadoxus nemzetségbe sorolták át nem olyan régen. Néhány helyen szinonim névként említik, oda-vissza keverik őket.

Szóval a fehér vérvirág a Haemanthus albiflos

Örökzöld növény, amelynek elhúsosodott gyökerei vannak. A vizet a növény szinte minden szövetében tárolja, ebből következik, hogy a levelei is vaskosak, elhúsosodtak. Általában nincs sok levele, 2-5 db, viszont ezek a tövüknél megvastagodnak, így egyfajta rizóma alakul ki a növény alapi részénél. Megfelelő tartási körülmények között minden évben hozza késő ősszel-télen a hófehér virágait. Tavaszig csíraképes magokat is érlelhet. A tűző napot nem kimondottan kedveli a nagy nyári hőségben, én szűrt fényben tartom. Az alacsony párára kevésbé érzékeny, mivel levelei kissé szőrös felületűek. Télen 10-15°C-os, világos helyen tartsuk, ilyenkor 2-3 alkalommal gyengén öntözzük meg.

A vörös vérvirágok már bonyolultabbak egy kissé, ugyanis két típusa létezik, és magyarul nincsenek megkülönböztetve.

Scadoxus multiflorus ssp. katharinae

Az egyik típus tavasszal hozza ki a virágszárát, még levélhozás előtt. Mire teljesen kinyílik, illetve elvirágzásig már kineveli a leveleit is. Ez a Scadoxus multiflorus. Méretben 25-30 cm magasságú lesz. A másik típus a gyakoribb, ez a Scadoxus multiflorus ssp. katharinae alfaj, amely nyár közepén hozza a virágot, már leveles állapotban. Virágja, levele szinte teljesen megegyezik az alapfajjal, azonban nagyobb termetű (35-50 cm). Idővel sarjakat nevel, és nagy telepet képes nevelni. Egy ilyen nagy virágzó telep csodás látványt nyújt. Vastag elhúsosodó gyökerük van, valamint föld alatti rizómájuk. Ezek lombhullató növények, télire hagyni kell őket visszahúzódni, hogy leszáradjanak a leveleik. Ilyenkor 10-12°C-on teljesen víz nélkül teleltethetőek, sötét helyen. Tavasszal vigyük melegebb, világos helyre. Ha már megindult a csúcsrügy, óvatosan el lehet kezdeni öntözni. Amikor kezdi kibontani a leveleit, akkor már lehet bátrabban öntözni. A tűző napot kerüljük ezeknél a növényeknél is, még érzékenyebbek rá, mint a fehér vérvirág. Tűző napon könnyen megégnek a levelei. Párás, nedves környezetben, szűrt fényben lesznek igazán szépek. Ha elérte a virágzóképes méretet a növény, akkor onnantól minden évben lehet számítani a virágzásra. Gyakran hoznak magot, amelyek nagyok, kb. egy cm nagyságúak, és éretten vörös terméshéj veszi őket körül. Vetés előtt ezt le kell dörzsölni, és nedves, meleg földre helyezve, esetleg sekélyen takarva 2-3 hét alatt kicsíráznak a magok 25-26°C-ban. A magoncoknak akár 4-5 évre is szükségük lehet, hogy virágzóképes méretet érjenek el. A sarjak leválasztásával hamarabb kapunk virágzó növényt. Ezt a műveletet érdemes kora tavasszal elvégezni, még mielőtt a növény elkezdené a fejlődést.

Habár talaj szempontjából igen tágtűrésű növények, azért ezeknek is van ideális talajkeverékük, amiben jól nevelhetőek. Mivel afrikai növényekről van szó, a nagyon tőzeges földek, általános virágföldek nem jöhetnek számításba. Én saját keveréket állítottam össze. 25% érett, kerti komposzt, 25% savanyú tőzeg, 25% lávakő, esetleg agyaggranulátum, 15% nagy szemű perlit, 10% granulált baromfitrágya. Ez egy laza, nehezen tömörödő közeg, amelyben a húsos gyökerek könnyen fejlődnek, viszont a komposztnak és a granulált baromfitrágyának köszönhetően sokáig biztosít tápanyagot. Ez azért is fontos, mert ezek a növények nem szeretik a gyakori átültetést. Átültetés után előfordulhat, hogy 1-2 évig nem virágoznak, amíg a gyökerük kellően be nem növik a cserepet. Akkor érdemes átültetni 1-2 mérettel nagyobb cserépbe, ha már kezdik szétnyomni a cserepet, illetve az új sarjak nem férnek el. Erre általában 4-5 évnél gyakrabban nincs szükség.

Ezek a leggyakoribb vérvirágok, azonban még számos más faj is létezik. Ott az érdekes Haemanthus coccineus, amelynek vörös fellevelek burkolják a narancsvörös virágokat. A virágzat felépítése nagyon hasonló a fehér vérvirághoz. A Haemanthus deformis a fehér vérvirág alacsonyabb testvére. Ennek két, talajra simuló levele van, és a virágszár is alacsony marad, épp csak kibújik a levelek közül, fehér virágokkal. A Scadoxus membranaceus nagyon hasonló a vörös vérvirágokhoz, azonban a virágzatot körülölelő fellevelek úgy néznek ki, akár a tulipán virágszirmai, csak narancsos-rózsaszínek. Az apró virágok narancsvörösek. Számos nagyon hasonló faj található még a vérvirágok között, azonban ezek alig ismertek, csak az először említett három növény.

Az akvárium berendezése 3. rész (A gyakorlatban)

Az előző részekben (1. rész, 2. rész) átnéztük az akváriumok berendezésének elméleti oldalát. Viszont mit ér az elmélet gyakorlat nélkül? Ebben a részben lépésről-lépésre végigkísérjük az egyik akváriumom születését a gondolattól egészen a megvalósításig.

Az egész valahogy 4-5 évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban egy 112 literesem volt, de mint minden akvaristának, nekem is vágyott a szívem egy nagyobbra. Már akkor valahogy a sügérek irányába húzott a szívem, kimondottan a dél-amerikai földevő sügérfélék tetszettek nagyon. Sokat olvastam róluk, tisztában voltam vele, hogy 3-400 literes akvárium legalább kelleni fog. Elkezdtem hát tervezgetni, hogy milyen arányúak legyenek az oldalak, milyen legyen az oldalpolcos szűrés, mennyi szűrőanyag fér bele, mekkora szivattyú fog kelleni, mennyibe kerül az üveg, stb. Akkoriban anyagilag nem engedhettem meg, hogy valóra váltsam ezt, így maradt az álmodozás. Közben jött a fősuli, akkor alig volt időm a halazásra. Aztán végeztem, és gőzerővel beindult a fantáziám. A szobámban voltak felújítások, és felszabadult kb. 2 méternyi hely. Sokat nem gondolkoztam rajta, itt bizony lesz egy 2 méter hosszú akvárium. Elkezdtem méregetni a karom, hogy mi az az ideális magasság, és szélesség, amivel még kényelmesen körbeérem az akváriumot. Magasságra 130 cm, szélességre 60 cm volt a kényelmes. Mivel nem akartam bonyolítani, és 60 cm mély akváriumban még leérek az aljára, így az akvárium mélysége 60 cm lett, a bútor 70 cm. Szóval kijött a 200x60x60 cm méret. Utána kezdtem el számolgatni, hogy ez bizony 720 liter. Gondoltam az nem olyan rossz, ebbe már lehet pakolni halakat. Mivel ez nem gyári méret, meg gyárit drágább lett volna venni, ezért egyedi készítésű akváriumban gondolkoztam. Először üvegeseket kerestem meg. Volt, aki nem mert garanciát vállalni ekkora akváriumra. Volt, aki azt mondta megcsinálja, hónapokig hitegetett, majd végül beismerte, hogy fizikailag meghaladja a képességeit egy ekkora akvárium összerakása, csiszolása. Aztán elkezdtem nézelődni akváriumkészítőket. Én kunszentmártoni vagyok, kezdésnek a legközelebbi ilyen lehetőséget néztem meg. A vicc az egészben, hogy minél távolabbi akváriumkészítőt kerestem meg, annál olcsóbb volt az akvárium. Végül egy abai akváriumkészítő bizonyult a befutónak. Remélem nem bánja, ha nevén nevezem, Herman Henrik volt az, aki hozzásegített az akváriumhoz. Abáról elhozta hozzám autóval, segített a helyére tenni, ami nem kis munka volt. Ezúton is köszönöm neki. Amíg azonban az üvegesre vártam (ami ugye vakvágány lett végül), volt időm az akvárium állványát megtervezni, összerakni. Ytong tégla, faszerkezet, zártszelvény? Számoljunk csak utána a súlyoknak. Csak maga az üveg 120-130 kg körül van, a víz durván 700 liter, ergo 700 kg, 35-40 kg homok, ott a 100 literes szűrőakvárium, legyen ez 100 kg. Ha összeadjuk, ez erősen egy tonna körüli érték. Mivel volt megbízható hegesztő ismerősöm, és a vasban jobban bíztam, így a zártszelvény állvány mellett döntöttem.

Magát az állványt lényegében én tervezgettem, papíron. Ha 6 lába van, akkor jól eloszlik a súly, lábanként olyan 160-170 kg. Plusz így középen is van megtámasztása. Én eredetileg 40x40-es zártszelvényből terveztem, de beszéltem ismerősömmel, ő azt mondta, hogy 30x30-as, 3mm anyagvastagságú is elég, bírni fogja. Én bíztam a szakértelmében, megvettem hozzá az anyagot. Egy délelőtt alatt leszabtuk, összehegesztettük. Volt annyi plusz anyag, hogy 2-2 keresztmerevítő is befért az eredetileg tervezett 1-1 helyett. A lábak aljára végdugó került, majd lefestettem az állványt. Bútorlapból borítást csináltattam rá, az elején 4 ajtóval, az egyik oldalát kifúrattam a majdani szűrés miatt.
Korábban már agyaltam ezen a szűrés dolgon. Oldalpolcost terveztem eredetileg, de aztán meggondoltam magam, mivel ez helyet venne el az akváriumból. Utánanéztem az alsópolcosnak. Itt lehet fúrni az akváriumot. Na ezt nem szerettem volna. Valahol bennem volt a félelem, hogy meg van fúrva az üveg, ereszteni fog, stb. Meg aztán ki tudja, hogy később mi lesz az akvárium sorsa, nem biztos, hogy hiányzik rá egy lyuk. Elkezdtem videókat nézni, és kérdezgetni embereket egyfajta vízátemelő csőrendszerről. Mindenhol pvc csövekből volt megépítve ez a csőrendszer, viszont én az esztétikából némileg áldoztam a praktikum javára, így colos átmérőjű kpe csöveket választottam. Ezek öntözőrendszerekhez gyártott csövek, a hozzájuk kapcsolható idomok csavarzárasak, így bármikor oldható kötésűek. Csapot mindenképp akartam hozzá, hogy a szivattyú teljesítményének megfelelően be tudjam állítani a szűrőakváriumba lefolyó víz mennyiségét. Ennek az elve lényegében egy vákuum alapú vízátfolyás. A csapot el kell teljesen zárni, a bal oldali függőleges csövet feltölteni teljesen vízzel. Ezzel légtelenítődik az akváriumban lévő csőrendszer. A függőleges csőre ráhúzom a végdugót, és megnyitom a csapot. A lezúduló víz magával rántja az akváriumból a vizet a szűrőakváriumba. Amíg nem kap fals levegőt a csőrendszer, addig a folyamat nem áll le. Érdemes úgy elhelyezni a lefolyó csövet, hogy áramszünet esetén csak annyi víz tudjon lefolyni, ami még elfér a szűrőakváriumban.

Egy korábban megvásárolt tószűrő szett szivattyúját használtam, amely 2500 l/h teljesítményű. Alig egy évet ment, utána évekig a kamrában várt a dobozában. Gondoltam egyszer még jó lesz ez nekem, és most nagyon is jól jött. Adott volt egy korábban kapott 100 literes akvárium a szűrőakvárium szerepére. Üveglapokat ragasztottam keresztben az akváriumba, hol alul, hol felül hagyva ki rést, ahol átfolyik a víz. Így a szűrőanyagokon nagyobb felületen áramlik át a víz. A szűrőanyagot nem bonyolítottam túl. Szivacs, perlonvatta, krumpliszsák, lávakő, némi korábbról maradt kerámiagyűrű, biolabda. Előre a szivacsot raktam, majd a krumpliszsákot, a perlonvattát, végül a kerámiagyűrűt, lávakövet, biolabdát. A szivattyú az utolsó rekeszben található, és egy szilikon csövön át az akvárium ellenkező sarkába nyomja a vizet. Mondták többen, hogy kelleni fog valami belső szivattyú is, de egyelőre azt nem vettem. Kíváncsi voltam, hogy így mennyire mozog a víz, egy nagyobb teljesítményű powerheadet bármikor vehetek, ha szükséges. Amíg nem jött meg az üveg, addig be tudtam szerezni az apróságokat. 300 wattos fűtő, tapadókorongok, medencéhez való szűrőhomok talajnak, nagyobb háló, polifoam az üveg alá. Utóbbit se kell túlbonyolítani, nálam egy cm vastag. Ez azért szükséges, hogy az esetleged kidudorodásokat, egyenetlenségeket eltüntesse, hogy az üveg sima, egyenletes felületen feküdjön. Ellenkező esetben feszültség léphet fel az üvegben, ami később repedéshez, töréshez vezetne. 700 liter vizet meg nem szívesen látnék a szobám padlóján, halakkal együtt. Ezt ne spóroljuk ki az üveg alól. A polifoamot kétoldalú ragasztószalaggal ragasztottam a bútor tetejére, hogy az üveg rárakásánál ne csúszkáljon. Elég lesz egyszer megfogni, és berakni a helyére.
A következő volt a világítás. Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogy az SMD8520 típusú ledszalag mellett döntöttem, viszont mennyi is fog kelleni belőle? Ezt nem akartam a véletlenre bízni. Elkezdtem nézelődni neten, könyvekben, hogy milyen vízinövénynek mi az ideális lux érték. Lényegében ez az egy négyzetméterre jutó fény mennyiségét jelöli. Továbbá azt is figyelembe kellett venni, hogy a víz milyen fényelnyelő képességgel bír, tehát adott növényt milyen magasra ültessek a fákra, hogy még kellő mennyiségű fényt kapjon a víz alatt. Sügéres akvárium lévén zömmel fára kötözhető növényeket terveztem, így ezeknek a fényigényét igyekeztem kideríteni. A keresések közben találtam egy nagyon jó német nyelvű oldalt ezzel kapcsolatosan. Itt lényegében minden szükséges információt megtaláltam, számoltam, terveztem, és végül úgy döntöttem, hogy a gyári adatok szerinti 14.000 lumen elég lesz. Ez 4 méternyi ledszalagot jelentett, 100 W teljesítménnyel. Megvettem ezt is, viszont valami tetőféleséget is kreálni kéne. Megint az egyszerűség felé nyúltam, ereszcsatorna. Mivel az egész fém, így jó hővezető, ami fontos a ledeknél. Nagy szerencsém volt, itthon találtam egy pont 2 méteres ereszcsatornát. 50 cm-ként keresztmerevítőket raktam be, ami szintén alumínium volt, majd erre erősítettem fel a ledszalagokat. Összeforrasztottam a vezetékeket, bekötöttem őket a 150 wattos tápba, és kész is voltam a világítással. Vigyázat, közvetlenül ne nézzetek bele az így bekapcsolt fényforrásba, mert emlékezetes élményben lesz részetek. Mintha a napba néznétek. Én percekig fehér csíkokat láttam még csukott szemmel is. Szóval ésszel, ne úgy, mint én :)
A nagy akváriumproject azzal indult, hogy fát kerestem az akváriumba még kora tavasszal. Találtam is két szépet, ezeket a kerti tóba raktam agyagtéglával lesüllyesztve, hogy ázzon, amíg nem kerül akváriumba. Kb fél évig víz alatt is voltak, de teljesen nem szívták meg magukat vízzel, ezért az akváriumban is le kellett súlyozni őket.
Végül Henrik meghozta az akváriumot, és kezdetét vette az igazi móka, amikor a sok apró darabkát egy nagy egésszé összerakjuk.

Karácsony volt, nyáron. Összeraktam a csőrendszert, beállítottam a fákat, felkötöztem rá a növényeket (Anubias barteri, congensis, Microsorum pteropus). Ennél jól jön egy kis segítség is. Az akváriumba 8-10 cm magasan vizet töltöttem, majd beöntöttem az átmosott homokot. Azért kell előtte egy kis víz bele, hogy a talaj buborékmentesen ülepedjen le. Ezután elkezdtem feltölteni az akváriumot először félig, majd másnap teljesen esővízzel. Ráraktam a tetőt, bekapcsoltam a világítást. Közben a működő akváriumban csináltam egy feles vízcserét, így lett 50 liternyi érett akváriumvíz, plusz a szivacsot is ebben mostam ki. A barna löttyöt is beöntöttem az akváriumba. Nem volt szép látvány, de ezzel kicsit elősegítettem a hasznos baktériumok megtelepedését.

Majd összeraktam a szűrést, beindítottam a szivattyút, beállítottam a csapot és vártam. Esténként néha felébredtem, gyötörtek az álmok, hogy recseg a padló, csurog a víz, ropog az üveg. Sose volt még ekkora akvárium a szobámban. Aztán teltek a napok, az éjszakák, és az akvárium nem nyílt szét, nem eresztett semmi, az állvány bírta, minden szuper. Eltelt egy hét, és már nagyon bizsergett a tenyerem, hogy az új akváriumban láthassam a halaim. Viszont még korai lett volna. A második hét után először a harcsákat telepítettem át, ezek voltak a legszívósabbak. Semmi negatív reakció nem volt. Pár nap után jöhetett a többi hal is. Teljesen új akvárium telepítésénél figyelni kell, hogy csak fokozatosan telepítsük be a tervezett halmennyiséget, hogy a szűrőben lévő baktériumkultúra tudja tartani a lépést a megnövekedett igényekkel. Azt viszont láttam, hogy valóban gyenge a vízmozgás a szűrőakváriumban lévő szivattyúval, szóval csak kell az a belső szűrő. Először egy 700 l/h teljesítményű Aquael típusú belső szűrőt raktam be (ez volt itthon), de ez is kevésnek bizonyult. Rövidesen kénytelen voltam venni egy 2000 l/h teljesítményű powerheadet egy jó nagy szivaccsal. Na ez igen, ez már pörgeti a vizet. Nem túlságosan, de pont annyira, amennyire kell. Nem alakultak ki pangó zónák. Igyekeztem a fákat is úgy elhelyezni, hogy a víz megfelelően tudjon mozogni. Eltelt további pár hét, és jöhetett a többi hal.

Innentől a dolog nagy részén már túl voltam. Érdemes időnként megmérni a víz értékeit, hogy tudjuk mi a helyzet. A halakon is látszik, ha a vízzel valami baj van. Ilyenkor sápadtabbak, lustábbak, étvágytalanok. Az akváriumban fokozatosan kialakult a biológiai egyensúly. A növények fejlődtek, azonban egy részük kikopott, másra cseréltem. A halak naponta kapnak enni, általában kétszer. Fagyasztott artemia, krill, mysis, vörösszúnyoglárva, sprotni szeletelve, illetve szárazból Tetra Disckus, Hikari Sinking Cichlid a menü. Volt egy kevés Sera tápom is még az elején, de azt valahogy annyira nem kedvelték a halak, így ahogy elfogyott, utána nem vettem újra. Próbáltam fagyasztott diszkoszos szívmixet, az se volt annyira nyerő. Az élő tubifex is néha előkerül, de azzal óvatosan kell etetni, ki kell mászatni etetés előtt. Időnként élő komposztgilisztát is kapnak egészben, illetve a kisebbek miatt darabolva. Hetente-kéthetente cserélek 25-30% vizet. Ezt egy sima colos kerti slaggal oldom meg. Télen csapvízzel töltöm vissza a vizet, nyáron esővízzel.

Geophagus abalios 'Kolumbien', és a jobb alsó sarokban egy Satanoperca mapiritensis

Az akvárium már lassan másfél éve működik nagyobb probléma nélkül, az új halak azóta sokat nőttek, színesedtek. Volt ívás, de sajnos volt elhullás is. Ezzel számolni kell, benne van a hobbiban. Az akvárium története azonban itt még nem áll meg. Az évekkel ezelőtti terveimben egy paludárium szerepelt, nem csak egy akvárium. Ez egy olyan akvárium, aminek van víz feletti, növényekkel beültetett része. Gyakran nagyobb a növényes rész, mint maga az akvárium. Szóval idő kérdése, és az akvárium tovább fog fejlődni, a mostani állapot még korántsem végleges.

Az akvárium berendezése 2. rész (Dekor, élőlények)

Az előző részben elkezdtünk körbejárni a témát, valamint a technikát. Mivel tengeri, illetve brakkvízi akvarisztikában nulla tapasztalatom van, így ezekre nem is térek ki, csak az édesvízi akváriumokra. Megnézzük, hogy milyen dekorációs elemeket, és hogyan használhatunk, valamint kitérek az élőlényekre, társításokra is.

Az egyik legfontosabb talán, a megfelelő talaj kiválasztása. Az egyik fő szempont az, hogy milyen halat akarunk tartani. Ha például vannak talajlakó halaink, akkor kerüljük el az éles oldalú zúzott bazaltot, illetve egyéb zúzott köveket. Ezek felsérthetik a halak hasát, úszóit, valamint a harcsák esetében elkopik idővel a bajszuk. Ezek helyett használjunk hengerelt bazaltot, apró szemű kavicsot, vagy homokot. A kavics esetében érdemes figyelni arra, hogy ne legyen túl nagy szemű, mert megül benne a mulm (halürülék, bomló növényi részek, halkaja), ami lényegében egy homogén barna trugyi, de folyamatosan fenntartja a bomlástermékek mennyiségét a vízben. Az meg nekünk nem kedvező. Ezt úgynevezett aljzatporszívóval le lehet szívni a vízcserékkel egybekötve, de mennyivel egyszerűbb, ha apró szemű a talajunk, és nem ül be közé a mulm? Csak ritkán, vagy egyáltalán nem kell porszívózni. Elég a lakásban. Viszont ne essünk át a ló túloldalára, a túl apró, már-már porszerű talaj se ideális, mivel nem tud mozogni a talajszemcsék között a víz, ezáltal befülled, berohad a talaj, és nem kívánatos anaerob (oxigén nélküli) folyamatok indulnak be. Ennek a következménye könnyen mérgezés lehet. Az ideális szemcseméret 0,5-3 mm közötti. Persze ezt sok dolog módosíthatja, de ha alapvetően ide lőjük be a talajt, akkor azzal nem lesz baj. Ami még fontos dolog a halak szempontjából, hogy kemény, vagy lágyvizes halat tartunk-e? Lágyvizes halnál nem ajánlott a meszes talaj, illetve kő. A mész kalcium-karbonát, ami lágy, savas vízben szép lassan elkezd beoldódni, mivel a savak oldják. Amíg van kellő mennyiségű sav a vízben, addig szépen oldódik a mész, aminek az eredménye az, hogy a víz keménysége emelkedik, és a kémhatása eltolódik lúgos irányba, mivel a savak lekötődnek. Ezt el tudjuk kerülni talajok esetében, ha tömény sósavat adunk neki, a meszes részek pezsgés mellett átalakulnak, és jól átmosva használható a talaj. Bár szerintem egyszerűbb, ha alapból olyan talajt veszünk, ami nem meszes. A sóder, és sajnos sok tüzépen található homok nem megfelelő a céljainkra, ezek magas mésztartalmúak. Viszont nem is kell feltétlenül a drága akváriumi homokot megvenni. Jó alternatíva a barkácsáruházakban is kapható térkőhomok, vagy a medencékhez használatos szűrőhomok. Ezek általában megfelelő szemcseméretűek, kvarchomokok, ezáltal nem fogják keményíteni a vizet. Az áruk is kedvezőbb a kimondottan akváriumi homokhoz képest. Ezeket felhasználás előtt többször, alaposan át kell mosni, amíg a víz nem lesz tiszta. A szűrőhomok általában mosott, ezt csak párszor kell átmosni, a térkőhomok viszont porosabb, erre több időt kell szánni. Mosás után mehet az akváriumba. Ha nincs megfelelően kimosva a homok, akkor a víz akár napokon keresztül is opálos lehet, és nem fog letisztulni. Szóval a homok alapos átmosására nagyon figyeljetek oda. Ha kimondottan akvakertészkedni szeretnénk, akkor érdemes táptalajt rakni az akvárium aljára, majd erre 3-5 cm fedőrétegben a normál talajt. A táptalajt nem kell kimosni, ellentétben a fedőtalajjal.
Nézzük a köveket. Fontos, hogy ne legyenek benne fémes lerakódások, esetleg betonos, cementes részek. Keményvizes halakhoz tökéletesek a különféle mészkövek, míg lágyvizes halakhoz a kerek folyami kavicsok, a pala, lávakő (bár ez érdes felületű, ezzel óvatosan), és különféle más, vulkanikus eredetű kőzetek. Ha nem ismerjük a kezünk ügyébe akadó követ, akkor cseppentsünk rá pár csepp sósavat. Ha pezseg, az mész jelenlétére utal, és csak keményvizes halakhoz rakjuk a követ. Ha megvan a kiválasztott kő, akkor egy kefével sikáljuk át, mossuk meg, és kész is vagyunk vele. Nem kell főzögetni, meg besugározni, meg kilőni az űrbe. Sokan túlbonyolítják ezt, pedig felesleges.
A fák szintén gyakori dekorációs elemek az akváriumokban. Amit elsőként megemlítenék, hogy a fák különböző mértékben, de színezni fogják a vizet. Sárgára. Olyan lesz, mint anyuci húslevese, csak leszűrve. Sok hal kedveli az ilyen vizet, egy részük igényli is. Ha a halak igényeit nézzük, és a hal igényli, akkor mi is kedvelni fogjuk ezt a színt! Ha szeretnénk megkötni a színanyagot a vízből, akkor használhatunk aktív szenet (bár ez sok más dolgot is megköt), vagy nitrátkötő műgyantákat, de a leginkább elterjedt módszer a SZAT gyanta használata. Ez idővel telítődik, de lehet regenerálni. Fát vehetünk díszállat boltokból is. A leggyakoribbak a vasfa, és a mangrove. Előbbi nevéből következtetve elég kemény, nehéz típusú fa, a vizet éveken keresztül színezni fogja. A mangrove könnyebb, puhább fa, a vizet is kevésbé színezi. Az akvakertészet térnyerésével megnőtt a boltban található fák kínálata. Red moor, talawa stb. Ha viszont nem szeretnénk komoly pénzt szánni a fa dekorra, akkor a természetből is gyűjthetünk. Nagyon jó program akár egyedül, vagy családdal, barátokkal a természetben járni, és nézegetni a különféle alakú fákat, képzeletben már az akváriumba rakva. Én nagyon élvezem az ilyen elfoglaltságot. Amire figyeljünk, hogy a fa ne legyen se korhadt, se még élő. A korhadt fa víz alatt nagyon gyorsan bomlani fog, szétesik, és nem lesz hosszú életű dekor, plusz a szűrőnket is megterheli, jelentős mennyiségű mulm, törmelék fog képződni. Az élő fa azért nem jó, mert ebben még benne vannak a növényi nedvek, és ez is terheli a vizet, plusz a fában található élő sejtek (lényegében az egész fa) elkezd megfulladni, és megrohadni a víz alatt. Az ideális a kiszáradt, nem túl puha fa. Gyakori kérdés, hogy milyen fát lehet berakni az akváriumba? Ami vízközelben van (éger, nyír, fűz) mehet. Az ártéren lévő, esetleg hordalékfa is jó. Gyakori ártéri fa például a kőris, amely nagyon jó, kemény fa. Jók a tölgyek, platánok is, vagy a bodza. A kertekben található gyümölcsfák is jók lehetnek, amennyiben nem voltak permetezve már évek óta. Ugyanígy a szőlő is alkalmas, ha nem volt permetezve. Ami nem javasolt, az a különféle örökzöldek. Fenyők, tuják, hasonlók. Ezeknek magas a gyantatartalma. Alapesetben ezzel még nem lenne baj, de ha vannak algaevő halaink, amik rágják a fákat, azoknak már nem biztos, hogy használ ez a gyanta tartalom. Fontos megemlíteni a kimondottan mérgező növényeket. Ilyenek a tiszafák (Taxus sp.), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), puszpángok (Buxus sp.), veresgyűrűs som (Cornus sanguinea), leander (Nerium oleander), babérmeggy (Prunus laurocerasus), lilaakác (Wisteria sinensis). A fák ágait, törzsét, gyökerét használhatjuk. Felhasználás előtt alaposan dörzsöljük meg őket kefével, mossuk át, és mehet a vízbe. Ezek szinte biztosan lebegni fognak, ezért nagyobb kővel, vagy tapadókoronggal súlyozzuk le. Pár hét, esetleg pár hónap múlva megszívják magukat annyira, hogy maguktól lent maradjanak. A kérget ajánlatos eltávolítani a fákról, mivel különösen a külső részük mállhat, ezzel törmelékessé téve a vizet. Viszont például a platán kérgét előszeretettel használják dekorációs elemként. A fák száraz leveleit is lehet használni. A tartósság miatt  érdemes keményebb levelű fák leveleit használni, például tölgy, platán, catappa (Tebang levél), esetleg juharok. Az előkészítést itt se kell túlbonyolítani. Vannak mindenféle receptek, hogy ki kell főzni, aztán sós vízben is, meg sütni, mikrózni, meg atombombát dobni rá. Az ilyen műveletekkel a fák rostja fellazul (nem beszélve az atombombáról), amitől lehet, hogy rövidebb ideig fogja színezni a vizet, és gyorsabban le is merül víz alá, viszont meg is rövidíti a fa élettartamát. Szóval mérlegeljetek. Miután bekerült az akváriumba a fa, egy vékony penészréteg meg fog rajta jelenni, de nem kell aggódni, ez normális. A halak, különösen az algaevők ezt előszeretettel megeszik, és nincs vele többé gondunk. Ha nincs algaevőnk, és zavar a látvány, akkor egy szivaccsal letakaríthatjuk róla, de magától is elmúlik.
Lehet használni kókuszdió héját is. A fehér "hús" részt ki kell szedni, átmosni, dörzsölni kívül belül, és mehet a vízbe.
Rakhatunk az akváriumba egyéb dekorációt is. Kerámia bújókat, agyag virágcserepet. Ami fontos, hogy ezekbe ne szorulhassanak be a halak. Sikáljuk át, mossuk le, és mehet a vízbe. A műnövényeket, várakat, búvárokat és hasonló szörnyűségeket mindenki saját ízlése szerint használja. Én nem buzdítok erre senkit, dehát nem vagyunk egyformák.

Anubias barteri telep

A növények témakör nehéz. Sokan küszködnek velük. Sokan ezért is használnak műnövényeket. Ha a halak oldalát nézzük, fontos úgy választanunk növényt, hogy a halaink azt ne egyék meg. Jellemzően pl. afrikai sügéres akváriumokban Anubias, Cryptocoryne aponogetifolia, esetleg Microsorum található meg. Ezeknek ugyanis kemény, erős levelük van, amit a halak nem igazán szeretnek megenni. Az új levelek azért sérülhetnek, de akkor is van valami zöld a vízben. Ezek továbbá lassú fejlődésű növények, nem kimondottan fény-és tápanyagigényesek, ezért más, egyszerűbb akváriumokba is megfelelőek. Ha nem kimondottan növényevő halaink vannak, akkor érdemes a Vallisneria, Echinodorus, gömbmoha (Cladophora aegagrophila), Cryptocoryne, jávai moha (Taxiphyllum barbieri) növények közül válogatni. Ezek kicsit több fényt igényelnek, több tápanyagot, de a többségük nem tartozik a kimondottan igényes növények közé. 1-1 tápgolyót nyomhatunk a tövükhöz, és ezzel el is vannak intézve. Ha van komolyabb fényünk, táptalaj, folyékony táp, esetleg szén-dioxid adagolás, akkor pedig sok más növényt is nevelhetünk sikerrel. Ha bemész a boltba, és nem ismered a növényeket, akkor kénytelen vagy a boltostól segítséget kérni. Nos itt se jobb a helyzet, mint halak terén. A boltok egy része jó körülmények között tartja a növényeket, az eladók ismerik a növényeket, azok igényeit, és tudnak megfelelő növényt ajánlani. Nos ebből van kevesebb. Sok helyen még a név sincs kirakva, nem hogy az igényük. Sőt, mondok jobbat, nem is mind vízinövény, amit itt árulnak. A nagykerektől jön egy rakás olyan növény, ami jól mutat, de teljesen víz alá merítve csak ideig óráig bírják. Ilyen a nyíllevél (Syngonium sp.), kígyószakáll (Ophiopogon sp.), hálóslevél (Fittonia albivenis), kálmos (Acorus sp.), a vízi citromként emlegetett Justicia glandulosa, zöldike (Chlorophytum bichetii), vízipálma (Cyperus helferi), sárkányfa (Dracaena sanderiana), színes félbibe (Hemigraphus colorata), ezüst tüzérvirág (Pilea cadierei). Ha ezekkel a növényekkel találkozzuk, ne vegyük meg, pénzkidobás. Hogy miért vannak mégis ott az akváriumi növények között? Mert érdekesek, színesek és egy darabig bírják víz alatt. Sok akváriumban a nem megfelelő körülmények miatt ugyanolyan gyorsan elpusztulnak a valóban akváriumi növények, mint ezek, így nem tűnik fel, hogy valami nem stimmel. Választékbővítés, semmi más. Ha megvettük a kiválasztott növényt, vegyük ki a műanyag kosárból, óvatosan fejtsük le a gyökeréről a lehető legtöbb kőzetgyapotot, és ültessük be őket az akvárium talajába, esetleg a fára, kőre kötözhető növényeket (Anubias, Microsorum, Taxiphyllum barbieri, Bolbitis heudelotii, Bolbitis heteroclita, Bucephalandra, Lagenandra, Aridarum) kössük fel vékony horgászdamillal, esetleg cérnával, de befőttesgumit is használhatunk. A mohákat hajhálóval, esetleg harisnyával is szokták fához erősíteni. Ha a növények jól érzik magukat, akkor fejlődnek, sarjakat hoznak, virágoznak, és aktívan részt vesznek a biológiai egyensúly fenntartásában. A kudarcok elkerülése érdekében mindig olyan növényt vásároljunk, amiknek biztosítani tudjuk a szükséges körülményeket.

Kakadu törpesügér (Apistogramma cacatuoides)

Itt igazából nem tervezek konkrét fajleírásokat adni, inkább kategóriákat bemutatni. Sokan leginkább a halak miatt kezdenek akvarizálni. Viszont nem csak ezeket lehet akváriumba rakni. Karbantartóként nagyon jó szolgálatot tesznek az elevenszülő maláj tornyoscsigák (Melanoides tuberculata). Ezek napközben a talajban mozognak, csak éjjel másznak fel az üvegre, tereptárgyakra. Hasznosak, mivel átmozgatják a talajt, az esetleges kajamaradékot megeszik. A csigák túlzott felszaporodása azonban intő jel, hogy túletetünk. Az almacsiga (Pomacea bridgesii) szintén gyakori lakója az akváriumoknak, viszont a növények friss hajtásait megehetik. Egyébként száraz tápokon jól tartható. A vízszint fölé rakja rózsaszín petecsomóját. Utóbbi időben egyre elterjedtebbek a különféle nyúlcsigák (Tylomelania sp.). Általában kimondott csigás akváriumot ritkán látni, ezek inkább csak betársulnak az akváriumokba.
Garnélásat viszont annál többet. A legtöbb Caridina, Neocaridina számára egy 20-30 literes, levegős szivacsszűrős akvárium megfelel, jó adag jávai mohával, pár égertobozzal, tölgylevéllel. A két nemzetséget lehet együtt is tartani, nem fognak szaporodni egymással. Viszont azonos nemzetségen belül különböző színváltozat együtt tartásánál bizony az utódok jelentős része vadas, fakó, színtelen lesz. Ezeket a garnélákat csak kisebb testű halakkal társíthatjuk, a nagyobbak csipegetni fognak a garnélákból. De a kisebbek is a szaporulatból. A legyező vagy sepregető garnéla (Atyopsis moluccensis) már jobb választás a kissé nagyobb halak mellé. A nagyobb testvére, az óriás sepregető garnéla (Atya gabonensis) a maga 12-14 cm testhosszával már magabiztosabban mozog nagyobb, békés halak mellett is.
A rákok viszont már más kategória. Ezek ledarálnak, megesznek, feltúrnak mindent. Ezeknek ajánlatos külön berendezni akváriumot. Társas akváriumban a növényeket szétdarabolják, megeszik, de a halakat is elkaphatják, megcsipkedhetik. Kivétel a CPO rák (Cambarellus patzcuarensis). Ez a 3-4 cm-re megnövő rákocska békés, jól megfér a halakkal, növényekkel is, viszont hűvösebb (20-22°C) vizet kedvel.
A halak elég nagy témakör. Csinálhatunk lazacos, növényes akváriumot. Példának okáért 100 literes akvárium, 10-10 kisebb testű pontylazac faj, melléjük egy pár törpesügér (Apistogramma, Microgeophagus, Nannacara, Dacrossus), alájuk 5-8 fős Corydoras csapat, és pár boszorkányharcsa (Loricaria sp.), vagy törpe szívóharcsa (Otocinclus). Gyakran kezdenek elevenszülőkkel a haltartók. Ezekből érdemes több nőstényből, kevesebb hímből álló csapatot összeállítani, bőven növényesíteni. Ezek a halak szeretnek a növények között bújkálni, és az esetleges ivadékok is találnak rejtekhelyet. 150-200 literes akváriumban már szép növényes ázsiai díszmárnás akváriumot lehet összerakni. 2-3 db 8-10 fős díszmárna, pár kisebb-közepes termetű Botia, és egyéb csíkfélék. Ha nem akarunk díszmárnákat, akkor tarthatunk közepes testű gurámikat is ekkora medencében. Ahogy nő az akvárium mérete, úgy egyre több hal közül lehet válogatni. 50-60 literben már lehet pár csigasügért tartani, de 3-400 litertől felfelé egész sok afrikai sügér közül lehet válogatni. Az amerikai kontinensen is hasonló a helyzet. Ha sügértartásra adjuk a fejüket, akkor a hellyel nem szabad spórolni. Inkább kicsit nagyobb legyen a helyük az ideális akváriummérethez viszonyítva, mint kisebb, mivel ezek a halak általában területvédőek, leginkább íváskor. Ha harcsákat is szeretnénk tartani, akkor javasolt a homok talaj, és sok búvóhely kövekből, fákból. Ezeknek egy része csak sötétedéskor, éjjel aktív. Viszont ha biztonságban érzik magukat, akkor nappal is elő lehet csalogatni őket kajával. Aztán persze ezeket a kategóriákat lehet keverni, kutyulni, ki-ki saját íze szerint. Igazából nehéz jó receptet adni a megfelelő haltársításhoz, mivel rengeteg variációval, és változóval kell számolni. Könnyebb úgy, ha van 1-2 hal, amit mindenképp szeretnénk tartani, utánaolvasunk, kérdezünk, és ahhoz választunk akváriumot, ahhoz rendezzük be, és ahhoz választunk társhalakat. Ha ész nélkül mindent összeveszünk, ami megtetszik, abból könnyen baj lehet.
Viszont nem áll meg az élet a halaknál. Kétéltűek közül is válogathatunk. Az afrikai karmosbéka (Xenopus laevis), és kisebb rokona, a törpe karmosbéka (Hymenochirus curtipes) a két leggyakoribb békafaj, amit akváriumban tartunk. Nagyon közkedvelt kétéltű a mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum). Ezt 150-200 literes akváriumban érdemes tartani. Több egyedet is lehet együtt tartani. Fontos, hogy hidegebb vizet igényel, mint a legtöbb általunk akváriumban tartott állat. Ha nem tudjuk biztosítani nyáron is a 14-18°C-ot, akkor bizony nem lesz hosszú életű az állat. Akváriumát nagyobb kövekkel rendezzük be, építsünk számára búvóhelyet, és ne legyen erős a világítás akváriuma felett. Halakkal nem érdemes társítani, mivel a legtöbb boltban kapható akváriumi hal számára az axolotl ideális vízhőmérséklete már túl hideg. Plusz gondot jelentene az etetés is, mert az axolotl kissé lomha állat, a halak fürgébben elkapkodnák a kaját előle.

Eljutottunk a bejegyzés végéhez is. Viszont a témakört még nem zárom le. Ahogy írtam ezt a bejegyzést, eszembe jutott, hogy jól szemléltetné a leírtakat az, ha lépésről-lépésre látnátok, hogy zajlik egy akvárium életre keltése. A következő részben ezért bemutatom, hogy raktam össze a jelenlegi 720 literes, dél-amerikai sügéres akváriumomat.